Web - Windows - iPhone
The World Order of Bahá'u'lláh – Selected Letters.
Bahá'í Publishing Trust, Wilmette, Illinois 60091, USA, 1991.
Kiadja a Magyarországi Bahá'í KözösségA bahá'í hit Védnöke által az amerikai bahá'í közösségnek 1922 és
1929 között írt általános levelek a Bahá'u'lláh által megteremtett és
'Abdu'l-Bahá által Végrendeletében meghirdetett igazgatási intézmények
fejlődését bátorították és magyarázták el. Ezek a levelek a Bahá'í
Administration („Bahá'í igazgatási rend”) című kötetben kerültek publikálásra,
amely a Helyi és Országos Szellemi Tanácsok intézményeiről,
az Éves Konvencióról, valamint a bahá'iokat közös istentiszteleti cselekedetekben
és tevékenységekben egyesítő kapcsolatrendszerek természetéről
szóló információk forrása.A most összegyűjtött és Bahá'u'lláh világrendje cím alatt kiadott
levelek célja más, és kitekintésük sokkal szélesebb. Ezen később kelt
levelek a bahá'í közösség és a Bahá'u'lláh Törvénykorszaka alatt
megvalósulandó társadalmi evolúció teljes folyamata közötti kapcsolat
világos képét vetítik elénk. A bahá'í közösség, valamint a korábbi vallások
felekezetei és szektái közötti életbevágó különbség ugyan már
korábban is elmagyarázásra került, de ez a kötet mutatja be a Bahá'í
Igazgatási Rendet úgy, mint az emberi történelem ezen fordulópontján
isteni sugallatra felemelkedő világcivilizáció magját és mintáját. Így
hát, míg folytatja a Védnök különleges feladatát, hogy a bahá'iokat
tanítsa és irányítsa egy gyorsan beérő hit fejlődésében, e könyv a maga
teljességében tárja fel, hogy Bahá'u'lláh Üzenete milyen mértékben
vonatkozik az egész emberi világra, és nem csupán a mostani hívőkre.
A címek és az alcímek nem képezték az eredeti szöveg részét – ezek
Shoghi Effendi jóváhagyásával, az olvasó segítése céljából kerültek
beemelésre.A Bahá'u'lláh világrendjében megpillanthatjuk azon új dimenzió
fontosságát, melyet Bahá'u'lláh kölcsönzött a vallásnak ebben a
korszakban: az Isteni Törvény magasabbrendűségét a civilizációban,
beteljesítvén azon felsőbbséget, melyet a korábbi Törvénykorszakokban
a vallás gyakorolt az egyes emberek lelke fölött. A Tanítások Shoghi
Effendi által történő kibontása, az, amilyen egyedülálló módon érti
Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása végső célját és célkitűzéseit, nem a szent
szöveg statikus kommentárját tárja elénk, hanem az emberiség
legsötétebb óráján megjelenő világszintű államférfiság leglényegét. A
bahá'ioknak nincsen többé szükségük 'Abdu'l-Bahá írott
Végrendeletére ahhoz, hogy a Védnökség létét bizonyítsák – Shoghi
Effendi egymást követő levelei, és kiváltképp azok, amelyek a Világrend
témájával foglalkoznak, magukban is a legmagasabb szinten bizonyítják,
hogy Bahá'u'lláh Lelke továbbra is megáldja Ügyét, és biztosítja
győzelmét a föld népeinek kibékítésében és „egy Hitben és egy Rendben”
történő egyesülésükben.Azok számára, akik arra a meggyőződésre hajlanak, hogy még
„Krisztus visszatérésének” hatalmas álma sem jelent majd többet,
mint a személyes lelkiség és egyéni becsületesség érvényesülése, az a
gondolat, hogy a vallás törvényt adhat a nemzetnek, a legforradalmibb
elmélet, ami az embernek csak eszébe juthat. „Hiszen Bahá'u'lláh – és
ezt el kell ismernünk – nem csupán egy új és megújító szellemmel
töltötte el az emberiséget. Nem csupán általános érvényű elveket
nyilatkoztatott ki, vagy egy bizonyos filozófiát hirdetett, bármennyire
átfogóak, meggyőzőek és egyetemesek is lehetnek ezek. Mindezen
túlmenően Ő, utána pedig 'Abdu'l-Bahá is – a múltbéli Törvénykorszakoktól
eltérően – törvények tiszta és kifejezett rendszerét hozta
létre, konkrét intézményeket teremtett és kidolgozta az Isteni Gazdaság
alapvetéseit. Ezek rendelés szerint a jövő társadalmának mintájául
szolgálnak, a Legnagyobb Béke megteremtésének legfontosabb eszközét
jelentik, és egyedül ezeken keresztül lehet egyesíteni a világot, és
meghirdetni a földön beköszöntő jóság és igazságosság uralmát.” ...
„Vajon a korunkban munkálkodó világegyesítő erők működése nem
teszi-e már önmagában is szükségessé, hogy Ő, Aki e napon az Isteni
Üzenet Hordozója, ne csupán megerősítse a személyes viselkedés
ugyanazon magasztos színvonalát, melyet az Őt megelőző Próféták neveltek
az emberekbe, hanem a világ összes kormányához és népéhez
intézett felhívásában felvázolja annak a társadalmi kódexnek, annak
az Isteni Gazdaságnak a legfontosabb vonásait, mely az emberiség
közös erőfeszítéseit kell vezesse akkor, amikor létrehozza azt a mindent
átfogó szövetséget, mely Isten Királyságának az eljövetelét kell jelezze e
földön?”Az ilyen szavak, feltöltve egy olyan Hit erejével, amely nem csupán
egy írott könyv, hanem maga az egész világ életét átformáló dinamikus
Lélek és Szellem, teszik a Bahá'u'lláh világrendjét rendkívüli fontossá-
gú munkává minden őszinte kereső, és nem csupán a bahá'iok számára.
A most uralkodó nemzetközi káosz fényében a jelenkor legjelentősebb
Igazságát tárják fel, nevezetesen, hogy a vallás régi keletű
felfogása, amely a lelkiséget elválasztotta a civilizáció alapfunkcióitól,
és arra kényszerítette az embereket, hogy elviseljék a hit, politika és
gazdaság egymással ütköző alapelveit mindörökre megsemmisíttetett.
A parancsolatot „Adjátok meg tehát Istennek, ami az Istené, és a császárnak,
ami a császáré” érvénytelenítette az emberiség egységének
törvénye, melyet Bahá'u'lláh nyilatkoztatott ki.„A vallási vezetők, a politikai elméletek képviselői és az emberi intézmények
vezetői, akik most zavartan és lesújtottan szemlélik elképzeléseik
csődjét és kezük munkájának széthullását, helyesen tennék, ha figyelmüket
Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása felé fordítanák, és elgondolkodnának
azon a Világrenden, melyet Írásai kegyelettel őriznek, s mely
lassan és észrevétlenül emelkedik ki a mai civilizáció felfordulásából és
zűrzavarából.”Tizenhét sorsdöntő esztendő telt el a Bahá'u'lláh világrendje első
kiadásának megjelenése óta. Sem a második világháború katasztrófái,
sem a háború utáni időszak növekvő veszélyei nem kérdőjelezhetik
meg Shoghi Effendi meggyőződését, érvényteleníthetik gondolatait,
vagy tagadhatják meg végső reményét, melyeket ezen, 1929 és 1936
között írt levelekben fejezett ki. Ellenkezőleg, a bahá'í hit világszintű
küldetésének bemutatása további erőt merít abból, hogy az emberi
filozófia és államférfiúi gondolkodás képtelennek bizonyult az emberiség
biztonságának megteremtésére. Az olvasó ezen oldalakon egy olyan
közérdekű dokumentumba nyer bepillantást, amelynek címzettjei a
lélekben hitüket megélő emberek minden fajból, nemzetből és hitvallásból.
Ennek elismerése és elfogadása azonban hitbeli kérdés, minthogy
az itt bemutatott alapigazságok nem nyertek még olyan elfogadottságot,
mely a közvélemény szemében összehasonlítható lenne a
masszív előítéletekkel, melyekhez a vakbuzgó elmék a mai napig hívek.
Az ezen műben kifejtett alaptételeket a Hit Védnöke két későbbi
munkájában vitte tovább.Egy 1938. december 25-én kelt dokumentumban Shoghi Effendi a
The Advent of Divine Justice (Az isteni igazságosság eljövetele) hatalmas
témáját bontotta ki, üdvözölve a világegység végső győzelmét, amely
azután következik majd be, hogy a népeket kemény megpróbáltatások
tisztítják meg lelkileg. Elismerve, hogy a bahá'iok kialakították a saját
igazgatási rendjüket, a Védnök felmutatja a nagyszerű tanítási feladatokat,
melyeket az igazgatási rendnek rendeltetésszerűen végre kell
majd hajtania. A szöveg szorosan kapcsolódik a bahá'í közösséghez, ez
a közösség viszont egy olyan céllal azonosul, amely magának az emberiségnek
a legjobb érdekeit képviseli.A második mű 1941. március 28-i dátummal, a The Promised Day
is Come (Ím, eljött az ígéret napja), a tizenkilencedik és korai huszadik
századi történelem Bábhoz, Bahá'u'lláh-hoz, és 'Abdu'l-Bahá-hoz való
kapcsolódását taglalja, Akik az Isteni Akarat kifejeződését példázták.
Egy korszak végső sorsát az határozza meg, hogy miként fogadja a Prófétákat.
Ha Isten Szavát megtagadják, ellenállnak neki és erőfeszítést
tesznek arra, hogy hatását és erejét megsemmisítsék, az ember
szembehelyezi magát Istennel. Ezen ellenállásból fakadnak a háborúk
és forradalmak, melyek azon eszközzé válnak, amivel egy hitetlen nemzedék
szörnyű büntetést ró magára.A The Promised Day is Come (Ím, eljött az ígéret napja) jelzi a drámai
csúcspontját annak a vonulatnak, ahogy a Védnök Bahá'u'lláh
Hitét és azon világot taglalja, amelyben nemes misztériuma feltáratik.
Azok számára, akik szeretnék megérteni a történelmi hátteret,
amelyben a bahá'í hit felemelkedett és betöltötte sorsát, és ismereteket
kívánnak szerezni arról, hogy miként kerültek megalapításra a bahá'í
intézmények keleten és nyugaton, Shoghi Effendi God Passes By (Isten
köztünk jár) című munkája nyújt hiteles útmutatót az eseményekhez,
és világítja meg jelentésüket. Ez a mű valójában egyedülálló a vallások
történetében, minthogy a Próféta történetét nem sokkal Annak eltávozta
után közösségének Vezetője írta meg, aki hozzáfért minden dokumentumhoz
és anyaghoz, és tökéletesen értette ezen történet természetét
és célját.A Bahá'u'lláh világrendje így megnyitja az utat a ma a világban
létező szellemi államférfiúság leghatásosabb kifejeződése felé.
HORACE HOLLEYAz Egyesült Államokban és Kanadában működő Országos Bahá'í
Szellemi Tanács tagjainakFigyelmesen áttanulmányozván legutóbbi leveleiteket, megtudtam,
milyen természetűek a kételyek, melyeket nyíltan ki is fejtett egy olyan
valaki, akinek teljesen téves értesülései vannak arról, hogy mik az Ügy
valódi előírásai azon intézmények érvényességére vonatkozólag, amelyek
Bahá'u'lláh Hitével elválaszthatatlanul összefonódnak. Nem arról
van szó, hogy akár csak egy pillanatig is nyílt kihívásnak tekinteném
ezeket az apró kétségeket, amelyek a Hitet megtestesítő felépítmény ellen
irányulnak. Ugyanígy a legkevésbé sem kérdőjelezem meg az amerikai
hívők hitének megalkuvást nem tűrő szilárdságát, amikor arra
vállalkozom, hogy szeretett Ügyünk fejlődésének jelenlegi szakaszában
néhány, véleményem szerint helytálló megjegyzést tegyek. Sőt, inkább
üdvözlöm ezeket a megfogalmazott aggályokat, mivel így lehetőség nyílik
számomra, hogy a hívők választott képviselőit megismertessem azon
intézmények eredetével és jellegével, amelyek a Bahá'u'lláh által meghirdetett
Világrend fundamentumául szolgálnak. Őszinte hálát kell
éreznünk a szeretett Hitünk aláásására tett ily hasztalan kísérletek láttán,
amely próbálkozások időről időre felütik undorító fejüket, egy ideig
úgy tűnnek, hogy képesek szakadást okozni a hívők soraiban, majd végezetül
a feledés homályába merülnek, és senki sem gondol már rájuk.
Az efféle eseteket a Gondviselés közbenjárásának kell tekintenünk,
melyek célja, hogy megerősítsék hitünket, megtisztítsák látásunkat és
jobban megérthessük, mi is az Ő Isteni Kinyilatkoztatásának a lényege.
A Bahá'í Világrend forrásaiSegítségünkre szolgálna és tanulságos lenne, ha felidéznénk bizonyos
alapelveket 'Abdu'l-Bahá Végrendeletével kapcsolatban, mely a
Kitáb-i-Aqdas-szal együtt azt a fő kincsestárat jelenti, ahol kegyelettel
őriztetnek azon Isteni Civilizáció felbecsülhetetlen alkotórészei,
melynek megteremtése a Bahá'í Hit elsődleges küldetése. E szent
dokumentumok rendelkezéseinek tanulmányozása közben feltárul a
köztük levő szoros kapcsolat és kiderül, hogy az általuk megnevezett
cél és módszer, melyet nekünk átadnak, azonosak. Szó sincs arról,
hogy egyes előírásait egymással összeegyeztethetetlennek, szellemükben
pedig netán ellentmondónak lehessen tartani, hisz minden józan
ítéletű érdeklődő készségesen belátja, hogy nem csak kiegészítik, de
kölcsönösen meg is erősítik egymást, s hogy egy és ugyanazon teljes
egésznek az elválaszthatatlan részeit képezik. Ha tartalmilag összevetjük
őket a többi Bahá'í Szent Írással, tartalmuk összhangban van
Bahá'u'lláh és 'Abdu'l-Bahá hitelesített írásainak és mondásainak
szellemével és betűjével. Sőt, ha valaki figyelmesen és kitartóan olvassa
az Aqdas-t, nem lesz nehéz felfedeznie, hogy már a Legszentebb
Könyv számos része is előrevetíti az 'Abdu'l-Bahá Végrendeletében
elrendelt intézményeket. Azáltal, hogy Bahá'u'lláh néhány dolgot nem
tisztázott és nem szabályozott Törvénykönyvében, úgy tűnik, szándékosan
hagyott űrt a Bahá'í Törvénykorszak általános rendszerében,
melyet a Mester Végrendeletének egyértelmű rendelkezései töltenek ki.
Ha megkíséreljük elválasztani egyiket a másiktól, ha arra célozgatunk,
hogy az 'Abdu'l-Bahá Végrendeletében található megállapítások nem
teljes egészükben és nem teljes egyértelműséggel erősítették meg
Bahá'u'lláh Tanításait, ezzel megbocsáthatatlanul megsértjük azt a
rendíthetetlen hűséget, mely szeretett Mesterünk életét és munkásságát
jellemezte.A legkevésbé sem áll szándékomban megerősíteni vagy bizonyítani
'Abdu'l-Bahá Végrendeletének hitelességét, hiszen ez azt sugallná,
hogy kételkedem abban, hogy a hívők egyhangúan bíznak eltávozott
Mesterünk utolsó leírt kívánságainak a valódiságában. Ezért csak
azokra a témákra szorítkozom, melyek segítségével értékelni tudják azt
a lényegi egységet, amelyre a Bahá'í Hit Szerzője és Értelmezője által
kinyilvánított szellemi, humanitárius és igazgatási elvek alapozódnak.
Nem is tudom, mire véljem azt a különös szemléletmódot, amely –
tagadván és teljesen figyelmen kívül hagyván a mindenki által elismerten
Neki tulajdonított írásokban található szövegeket – arra hajlik,
hogy a Bahá'í Tanítások igazságának kizárólagos ismérveként azt
fogadja el, ami 'Abdu'l-Bahá egyik szóbeli kijelentésének bevallottan
csupán homályos és nem hitelesített fordítása. Teljességgel szánalmasnak
tartom azokat a múltbéli torzításokat, melyek abból eredtek,
hogy a tolmács képtelen volt megragadni 'Abdu'l-Bahá szavainak értelmét
és alkalmatlannak bizonyult arra, hogy megfelelően fordítsa le
azokat az igazságokat, melyeket számára a Mester kijelentései feltártak.
A hívők megértését elhomályosító zavar nagyban annak a kettős
hibának tudható be, hogy pontatlanul értelmeztek egy csak részben
megértett kijelentést. Nemegyszer fordult elő, hogy a tolmács a kérdező
kérdéseiben rejlő gondolatot sem tudta pontosan lefordítani, és azáltal,
hogy hiányosan értette meg és adta tovább 'Abdu'l-Bahá válaszát, ő lett
a felelős azért, hogy olyan híresztelések kaptak lábra, melyek teljes
ellentmondásban álltak az Ügy igazi szellemével és céljával. Mivel elsősorban
azokról a kötetlen beszélgetésekről keltek szárnyra félrevezető
hírek, amelyeket 'Abdu'l-Bahá a Hozzá látogató zarándokokkal folytatott,
ezért visszatérően és sürgetően arra kértem a nyugati hívőket,
hogy az ilyen kijelentéseket tekintsék a Mester mondásairól szerzett
személyes benyomásoknak, s csak olyan fordításokat idézzenek és
tekintsenek hitelesnek, melyek az Ő eredeti nyelven lejegyzett
kijelentéseinek hitelesített szövegén alapulnak.Az Ügy egyetlen követőjének sem szabad megfeledkeznie arról, hogy
a bahá'í igazgatási rendszer nem olyan újítás, amit a Mester halálát
követően önkényesen erőszakoltak volna rá a világ bahá'í-jaira, hanem
tekintélye 'Abdu'l-Bahá Végrendeletéből ered, számtalan Táblában egyértelműen
le van fektetve, néhány lényeges vonása pedig a Kitáb-i-
Aqdas kifejezett rendelkezéseiben található meg. Imígyen egyesíti és
felelteti meg egymással a Bahá'u'lláh és 'Abdu'l-Bahá által külön-
külön lefektetett elveket s kötődik egyben elválaszthatatlanul a Hit
alapigazságaihoz. Ha az Ügy igazgatási előírásait különválasztanánk a
tisztán szellemi és humanitárius tanításoktól, ez olyan lenne, mintha
az Ügy testét megcsonkítanánk. Az ilyen elkülönítésnek csak az
lehetne a következménye, hogy alkotórészei elemeikre hullanának szét,
maga a Hit pedig megszűnne.Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a Kitáb-i-Aqdas egyértelműen
elrendelte az Igazságosság helyi és nemzetközi Házait; hogy 'Abdu'l-
Bahá félreérthetetlenül szentesítette az Országos Szellemi Tanács mint
köztes testület intézményét, mely a Mester Végrendeletében „Igazságosság
Másodlagos Házaként” kerül említésre; s hogy az Igazságosság
Nemzetközi és Országos Házainak megválasztásakor alkalmazandó
módszert Végrendeletében és számos Táblájában is kifejtette. Ezen
túlmenően a helyi és országos Alapok intézményét – melyek ma már
minden helyi és országos szellemi tanács szükségszerű kiegészítői –
'Abdu'l-Bahá nemcsak a keleti bahá'ioknak kinyilatkoztatott Tábláiban
alapozta meg, hanem ezek fontosságát és szükségességét számtalan
alkalommal hangsúlyozta kijelentéseiben és írásaiban is. A tekintélynek
a hívők által választott képviselők kezében való összpontosítása;
annak a szükségessége, hogy a Hit minden követőjének alá kell vetnie
magát a Bahá'í Tanácsok megfontolt ítéletének; az, hogy a döntéshozatalban
az egyhangú döntéseket részesítette előnyben; a többségi
szavazat meghatározó szerepe; sőt még az is, hogy kívánatos szoros felügyeletet
gyakorolni minden bahá'í kiadvány fölött – mindezekre
'Abdu'l-Bahá buzgón igyekezett megtanítani a hívőket, amint ezt hitelesített
és széles körben elterjedt Táblái is tanúsítják. Ha elfogadjuk
mindenre kiterjedő emberbaráti Tanításait, ugyanakkor hanyag
nemtörődömséggel elutasítjuk a nagyobb kihívást jelentő és megkülönböztető
tanait, ez nyílt hűtlenséget jelent azzal szemben, ami Számára
a legdrágább kincs volt egész élete során.Azt, hogy a jelenlegi Szellemi Tanácsokat idővel az Igazságosság
Házai fogják felváltani, s hogy ezek minden szempontból azonos és
nem eltérő testületek, 'Abdu'l-Bahá Maga számos alkalommal meg-
erősítette. Sőt, egyik Táblájában, amit az első Chicagói Szellemi Tanács
tagjaihoz intézett, amely az első választott bahá'í testület volt az Egyesült
Államokban, a városban működő „Igazságosság Háza” tagjainak
nevezi őket – így minden kétséget kizáróan, saját Tollával azonosította
a mostani Szellemi Tanácsokat a Bahá'u'lláh által említett Igazságosság
Házaival. Nem nehéz kitalálni, miért volt tanácsos, hogy a bahá'í
közösségek választott képviselőit világszerte az ideiglenes „Szellemi
Tanács” névvel illessék, melyet, amint a bahá'í hit helyzete és céljai
jobb megértésre és teljesebb felismerésre jutnak, fokozatosan fel fog
váltani a végleges és megfelelőbb Igazságosság Háza megnevezés. A
mostani Szellemi Tanácsok a jövőben nemcsak hogy másféleképpen
fognak formát ölteni, hanem arra is képessé lesznek, hogy jelenlegi feladataik
mellé azokat a jogköröket, feladatokat és előjogokat is felvegyék,
melyeket Bahá'u'lláh Hitének elismerése megkíván, nem pusztán
olyanként, mint a világ egyik elismert vallási rendszere, hanem úgy is,
mint egy független és önálló hatalom Államvallása. És amint a bahá'í
hit át fogja hatni Kelet és Nyugat embertömegeit, és igazságát a világ
számos független államában élő népek többsége befogadja, az Igazságosság
Egyetemes Háza hatalmának teljébe fog jutni, és a Bahá'í
Nemzetközösség legfelsőbb szerveként gyakorolni fogja mindazon jogokat,
kötelezettségeket és felelősségi köröket, amelyek a világ majdani
szuperállamára hárulnak.Ebben az összefüggésben azonban rá kell mutatnunk arra, hogy a
magabiztos kijelentések ellenére az Igazságosság Legfelsőbb Házának
a megalakítása semmiképpen sem függ attól, hogy a világ népei elfogadják-
e a bahá'í hitet, és az sem előfeltétele, hogy egyik vagy másik
ország lakosságának többsége magáévá tegye a Hitet. Sőt, egyik
legkorábbi Táblájában 'Abdu'l-Bahá Maga is felvetette annak lehetőségét,
hogy az Igazságosság Egyetemes Háza még az Ő életében megalakuljon.
Ha a török uralom miatt nem lettek volna olyan kedvezőtlenek
a feltételek, ehhez minden valószínűség szerint meg is tette volna
az első lépéseket. Nyilvánvaló tehát: ha olyan kedvező körülmények
jönnek létre, melyek között a perzsa bahá'iok és a szovjet uralom alatt
lévő szomszédos országok népei az 'Abdu'l-Bahá írásaiban lefektetett
vezérlő elvekkel összhangban megválaszthatják országos képviselőiket,
megszűnik az utolsó akadály is az Igazságosság Nemzetközi Háza végleges
megalakítása előtt. A Végrendelet egyértelmű előírásai szerint
ugyanis az Igazságosság Nemzetközi Házának tagjait kelet és nyugat
Országos Igazságosság Házai közvetlenül választják meg. Amíg maguk
nem képviselik teljeskörűen saját országaik egyszerű híveit, s amíg
meg nem szerzik azt a tekintélyt és tapasztalatot, ami képessé teszi
őket arra, hogy aktívan részt vegyenek az Ügy szerves életében, addig
nem közeledhetnek eme szent feladatukhoz s nem képezhetik a szellemi
alapot a bahá'í világ ily magasztos szervének a megalakításához.
A Védnökség IntézményeMinden hívőnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a Védnökség
intézménye semmilyen körülmények között sem érvényteleníti, illetve a
legcsekélyebb mértékben sem csorbítja azt a felhatalmazást és jogkört,
amit Bahá'u'lláh a Kitábi-Aqdas-ban az Igazságosság Egyetemes Házának
adományozott, s amit Végrendeletében 'Abdu'l-Bahá is többször és
ünnepélyesen megerősített. A Védnökség intézménye semmilyen
szempontból sem mond ellent Bahá'u'lláh Végrendeletének és Írásainak
s nem érvényteleníti az Általa kinyilatkoztatott rendelkezések egyikét
sem. [Inkább] növeli eme fennkölt testület tekintélyét, megszilárdítja
vezető helyét, őrzi egységét, biztosítja munkájának folytonosságát
– mindezt anélkül, hogy a legkisebb mértékben is meg
SHOGHI EFFENDIengedné magának, hogy csorbítsa világosan körülhatárolt jogkörének
és fennhatóságának sérthetetlenségét. Valójában, [időben] túl közel áll
még hozzánk ez a nagyszerű irat ahhoz, hogy elmondhassuk, minden
vonatkozását tökéletesen értjük, illetve azt hihessük, fel tudjuk fogni
azon rengeteg titkot, amelyek kétségkívül benn foglaltatnak. Csak a
jövő nemzedékei mérhetik majd fel azt az értéket és fontosságot, ami
ezen Isteni Remekműnek a sajátja, melyet a világ Nagy Építőmesterének
keze azért tervezett, hogy egységesítse és győzelemre vezesse
Bahá'u'lláh világméretű Hitét. Csak az utánunk jövők lesznek majd
abban a helyzetben, hogy felismerjék, milyen értéke van annak a meglepően
erős hangsúlynak, amely az Igazságosság Háza és a Védnökség
intézményeire tétetett. Csak ők fogják majd igazából értékelni, mily
nagy fontossággal bír, hogy 'Abdu'l-Bahá olyan határozott szavakkal
lépett fel a Szövetségszegők csapata ellen, akik életében szembeszálltak
Vele. Csak számukra lesz majd világos, hogy az 'Abdu'l-Bahá által
útjukra indított intézmények mennyire meg fognak felelni az eljövendő
társadalomnak, amely a mai kor káoszából és zűrzavarából ki kell
emelkedjen. Ezzel kapcsolatban nem tudok nem mosolyogni azon az
abszurd és alaptalan ideán, miszerint Muhammad-'Alí, aki az 'Abdu'l-
Bahá személye elleni hajthatatlan ellenségeskedés elsőszámú mozgatója
és központi alakja volt, szabadon szövetkezett volna 'Abdu'l-Bahá
családtagjaival annak érdekében, hogy meghamisítsanak egy végrendeletet,
amely – az írónő saját szavaival – csupán „azon ármánykodások
felsorolása”, melyekkel Muhammad-'Alí 30 esztendőn át oly serényen
foglalatoskodott. Úgy érzem, az ilyen zavaros elképzeléseket valló
reménytelen áldozatnak az a legjobb válasz, ha őszinte részvétemet és
sajnálatomat fejezem ki, ugyanakkor reménykedem, hogy meg fog
tudni szabadulni eme mélységes téveszméjétől. A szerencsétlen, ám elkerülhetetlen
késedelem után – melynek oka betegségem, valamint az
volt, hogy a Mester halálakor nem tartózkodtam a Szentföldön –, a fentebb
említett meglátásaim miatt, és tudva tudván, hogy a Végrendelet
elsősorban az elismert hívőknek szól és csak közvetve érinti az Ügy
szélesebb baráti és szimpatizánsi körét, egy ideig haboztam, vajon
válogatás nélkül mindenfelé terjesszem-e a Végrendeletet.
A bahá'í intézményeket átható szándékMost pedig rá kell világítanunk ezen Istentől megalapított intézmények
lelkesítő céljára és legfontosabb feladataira, melyek szent voltát
és egyetemes hatásosságát csak az általuk kisugárzott szellem és a
ténylegesen elvégzett munka bemutatásával tudjuk illusztrálni. Nem
kell hosszasan kitérnem arra, amit már többször megismételtem és
hangsúlyoztam, nevezetesen, hogy az Ügy igazgatását eszköznek, nem
pedig Bahá'u'lláh Hite helyettesítőjének kell tekintenünk; hogy olyan
csatornaként kell értelmeznünk, melyen keresztül kiáradhatnak
megígért áldásai; és hogy óvakodnia kell egy olyan merevségtől, ami
gátolná és lebéklyózná a Kinyilatkoztatása által megmozdított felszabadító
erőket. Szintén nem kell most részleteznem, amit korábban már
kijelentettem, hogy a helyi és országos Alapokhoz való hozzájárulás
kizárólag önkéntes lehet; hogy az Ügy nem tűri meg az adományok
kierőszakolását vagy „szorgalmazását”; hogy a Hit pénzügyi igényei
kielégítésének egyetlen formája, ha a közösségekhez, mint testületekhez
általános felhívásokat intéznek; hogy az az anyagi támogatás,
melyben néhány – igen kevés – tanító és adminisztratív munkát végző
személy részesül, átmeneti jellegű; hogy egykor mindenféleképpen
eltörlik majd azokat a jelenleg érvényben lévő korlátozásokat, amelyek
a bahá'í kiadványok kiadását érintik; hogy a Világegység nevű
tevékenység kísérleti jellegű, és célja annak lemérése, hogy mennyire
eredményes a közvetett tanítás, mint módszer; hogy a tanácsok, bizottságok
és konvenciók egész rendszerében semmiképpen sem a célt,
hanem csak az eszközt kell látnunk; hogy ezek az intézmények annak
megfelelően fognak felemelkedni vagy lehanyatlani, amilyen mértékben
képesek előrelendíteni a bahá'í hit érdekeit, összehangolni a
tevékenységeket, alkalmazni az alapelveket, megtestesíteni az ideálokat,
és megvalósítani a bahá'í hit célját. Az Ügy nemzetközi jellegét,
kiterjedt elágazásait, feladatainak egyre növekvő összetettségét,
támogatóinak sokféleségét és azt a zavarodottságot látván, mely Isten
zsenge Hitét minden oldalról támadja, kérdezem, vajon ki vonhatja
kétségbe akár egy pillanatig is, hogy szükség van valamilyen igazgatási
gépezetre, amely egy küszködő civilizáció viharában és feszültségében
biztosítani tudja a Hit egységét, önazonosságának megőrzését, és
érdekeinek megvédését? Ha nem fogadjuk el a Bahá'u'lláh Hitének
választott követőiből álló tanácsok létjogosultságát, ezzel elutasítjuk
Bahá'u'lláh és 'Abdu'l-Bahá számtalan olyan Tábláját, melyekben
magasztalták „az Irgalmas bizalmasainak” rangját, felsorolták előjogaikat
és kötelezettségeiket, hangsúlyozták küldetésük dicső voltát, feltárták
feladataik hatalmasságát, és figyelmeztették őket azokra a
támadásokra, melyeknek barátaik tudatlanságából és ellenségeik
rosszindulatából következően mindenképpen ki lesznek téve. Azoknak,
SHOGHI EFFENDIkiknek kezébe ily felbecsülhetetlen értékű örökség tétetett le, az a
dolga, hogy ájtatosan figyelmezzenek, nehogy az eszköz fölébe nőjön a
Hitnek, nehogy az Ügy igazgatásából fakadó apró részletekkel
kapcsolatos aggályok elhomályosítsák előmozdítóinak a szemét, s
nehogy idővel részrehajlás, becsvágy és anyagiasság fátyolozza el
Bahá'u'lláh Hitének kisugárzását, ejtsen foltot tisztaságán és csökkentse
hatékonyságát.Korábbi leveleimben – 1926. január 10. és 1927. február 12. – már
utaltam arra a nyugtalanító, ám egyben igen jelentőségteljes helyzetre,
ami Egyiptomban alakult ki az ottani muszlim egyházi bíróság végleges
döntése nyomán, mellyel egyiptomi testvéreink ellen foglaltak állást,
eretneknek nyilvánították őket, kiközösítették őket és megtagadták
tőlük az iszlám jog alkalmazásának lehetőségét és az ebből származó
előnyöket. Beszámoltam nektek a nehézségekről, melyekkel
szembesülnek, valamint az általuk kidolgozott tervekről, melyek révén
szeretnék elérni, hogy az egyiptomi világi hatóságok ismerjék el Hitük
független jogállását. Ehhez tudnunk kell, hogy a közel- és közép-keleti
muszlim országokban minden elismert vallási közösség saját egyházi
bírósággal rendelkezik a személyes státuszt érintő ügyekben, úgymint
házasság, válás és öröklés, és hogy ez a bíróság teljesen független a
polgári és a büntető bíróságoktól, mivel a fent említett ügyekre nézve
nem létezik a kormány által jóváhagyott és kihirdetett polgári
törvénykönyv, ami a sokféle vallási közösség esetében egyaránt érvényes
lenne. Ez alól Törökország a kivétel, amely a területén a
közelmúltban eltörölte az összes egyházi bíróságot. Az ezidáig Egyiptomban
az iszlám egyik szektájaként nyilvántartott bahá'iok többsége
muszlim származású, ezért ha házasodni vagy válni akarnak,
semmilyen más elismert vallási felekezet bíróságához nem fordulhatnak,
így kényes és ellentmondásokkal terhes helyzetben vannak.
Természetes tehát, hogy úgy döntöttek: ügyükkel az egyiptomi
kormányt keresik meg. E célból kérelmet írtak, amit a kormány fejéhez
akarnak eljuttatni. Ebben az okmányban kifejtik, milyen indítékok
késztetik őket arra, hogy vezetőiktől elismerést kérjenek, megerősítik,
hogy készen állnak és megfelelő jogosítványokkal rendelkeznek ahhoz,
hogy független bahá'í bíróságot tartsanak fenn, hitet tesznek az állam
iránti engedelmességükről és hűségükről, valamint arról, hogy
tartózkodnak az országuk politikai életébe történő beavatkozástól. Azt
is eldöntötték, hogy kérvényükhöz csatolják a bírósági határozat
másolatát, bahá'í írásokból vett részleteket, valamint azt az okiratot,
amely lefekteti országos alapszabályuk elveit. Ezek az elvek – néhány
kivételtől eltekintve – megegyeznek a Tanácsotok Nyilatkozatában és
Szabályzatában meghirdetett elvekkel.Ragaszkodtam hozzá, hogy alapszabályuk előírásai minden
részletben egyezzenek meg annak az Alapító Okiratnak és
Szabályzatnak (Declaration of Trust and By-Laws) a szövegével, melyet
ti állítottatok össze, hogy így megőrizhető legyen az az egyöntetűség,
amely véleményem szerint minden bahá'í Országos Alapszabályban
lényegi fontosságú. Ezzel kapcsolatban azt szeretném kérni tőletek –
amint azt tőlük is kértem volt –, hogy ha bárminemű változtatást
szándékoztok végrehajtani az Alapító Okirat és a Szabályzat
szövegében, erről kellő időben értesítsetek engem, hogy meg tudjam
tenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy hasonló
változtatásokat eszközöljenek a többi bahá'í Országos Alapszabály
szövegében is.Tekintettel arra, hogy a közel- és közép-keleti muszlim országokban
működő elismert vallási közösségek milyen különleges kiváltságokkal
rendelkeznek, nyilvánvaló, hogy az Egyiptomi Bahá'í Országos Tanács
által az egyiptomi kormányhoz benyújtandó kérvény sokkal alapvetőbb
jellegű és jóval túlmutat bármin, amit a Szövetségi Hatóságok a ti
Tanácsotoknak eddig megadtak. Az egyiptomiak kérelme ugyanis elsősorban
azzal foglalkozik, hogy Egyiptom legfelső világi hatóságai formálisan
is olyan független bahá'í bíróságként ismerjék el az Egyiptomi
Országos Szellemi Tanácsot, amely minden személyes státusszal
kapcsolatos ügyben szabadon teljesítheti és alkalmazhatja azokat a
törvényeket és rendelvényeket, melyeket Bahá'u'lláh írt elő a
Legszentebb Könyvben.Kértem őket, hogy az illetékes hatóságokat informálisan is keressék
meg, és történelmi jelentőségű kérvényük hivatalos felterjesztésének
első lépéseként a lehető legszélesebb körben tájékozódjanak. Nagyra
értékelnénk bárminemű támogatást, melyet Tanácsotok – alapos
megfontolást követően – fel tud ajánlani a Hit előmozdításán fáradozó
bátor egyiptomi barátoknak, és ez egyben ismét meg fogja erősíteni a
keleti és nyugati bahá'í közösségeket jellemző szolidaritást. Bárhogy is
végződjön e nagy fontosságú ügy – s nem lehet nem észrevenni, hogy a
jelenlegi helyzet mily végtelen lehetőségekkel rendelkezik –, biztosak
lehetünk abban, hogy az az irányító Kéz, amely ezen erőket felszabadította,
kifürkészhetetlen bölcsességében és mindenható hatalma révén
továbbra is alakítani és irányítani fogja előrehaladásukat Hite dicsőségére,
végső egyenjogúságára és fenntartások nélküli elismerésére.
Igaz testvéretek:Az Úr szeretteinek és a Könyörületes szolgálóinak szerte a nyugati
világbanA mostanában a Szentföldre érkező jelentések között – melyek
többsége az Ügy diadalmas meneteléséről szól – akad néhány, mely
bizonyos aggodalmat tükröz azon intézmények létjogosultságával
kapcsolatban, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak Bahá'u'lláh
Hitéhez. Ezek a megfogalmazott kételyek bizonyos híresztelések eredményeként
alakultak ki, amik olyan körökből származnak, melyeknek
vagy teljesen téves információik vannak a Bahá'í Kinyilatkoztatás alapjairól,
vagy pedig szándékosan áskálódnak, hogy a hívők szívében
szétszórják a viszály magvait.Figyelembe véve a múltbéli tapasztalatokat, az ilyen hiábavaló próbálkozások
elkerülhetetlen eredménye – lettlégyenek bármilyen
kitartóak és rosszindulatúak – az, hogy mind a hívők, mind a nem
hívők jobban és mélyebben felismerik a Bahá'u'lláh által hirdetett Hit
megkülönböztető jegyeit. Az ilyen kihívó bírálatok – akár rosszindulatból
fakadnak, akár nem – csak táplálják a Hit buzgó híveinek
lelkében izzó lángot, s egyesítik hű támogatóinak táborát. Megtisztítják
a Hitet azon bomlasztó elemektől, akiknek a hívőkkel fenntartott folytonos
kapcsolata hozzájárulhat az Ügy tiszta nevének lejáratásához és
szelleme tisztaságának elhomályosításához. Ezért nemcsak azokat a
nyílt támadásokat kell üdvözölnünk, miket az Ügy ádáz ellenségei indítanak
kitartóan ellene, hanem egyfajta rejtett áldásnak kell tekintsük
a rosszindulat minden viharát is, mellyel azok támadják időről időre az
Ügyet, akik elhagyják azt, vagy éppenséggel azt állítják magukról, hogy
annak hű képviselői. Az ilyen – kívülről vagy belülről jövő – támadások
ahelyett, hogy aláaknáznák, alapjaiban erősítik meg a Hitet, s annak
lángját még erősebben szítják. Bár szándékuk szerint tompítani akarják
ragyogását, azt hirdetik világszerte, hogy mily fennköltek tanításai,
mily maradéktalanul egységes, mily egyedülálló helyet foglal el és hatása
mily átható.Egyetlenegy pillanatig sem hiszem, hogy az efféle ricsaj – ami jobbára
csupán az Isten Ügyének töretlen előrehaladása felett érzett
tehetetlen harag velejárója – valaha is meg tudná ingatni a Hit bátor
harcosait. Ezek a hős lelkületű emberek ugyanis – küzdjenek akár
Amerika bevehetetlen erődítményében, Európa szívében vagy akár a
messze tengereken túl egészen Ausztrálázsiáig1 – már számos alkalommal
tanújelét adták annak, hogy állhatatosan ragaszkodnak Hitükhöz
és meggyőződésük tartós és értékes.A Hit Védnökségével járó felelősségemnél fogva mindazonáltal kötelességemnek
érzem, hogy részletesebben kitérjek a Bahá'u'lláh által
megfogalmazott és meghirdetett világrend alapvető jellegére és
megkülönböztető jegyeire. A Bahá'í Kinyilatkoztatás fejlődésének jelenlegi
fokán kénytelen vagyok nyíltan és fenntartás nélkül kimondani
mindent, ami véleményem szerint biztosítja a Hit születőben lévő intézményeinek
sérthetetlenségét. Annak is igen nagy szükségét látom,
hogy rávilágítsak néhány tényre, mely segítségével egyszeriben feltárul
minden józan gondolkodású megfigyelő előtt annak az isteni civilizációnak
a páratlan mivolta, melynek alapjait Bahá'u'lláh tévedhetetlen
Keze rakta le, s melynek legfontosabb elemeit 'Abdu'l-Bahá Végrendelete
tárta fel. Kötelességemnek érzem továbbá, hogy figyelmeztessem
a Hit minden új követőjét: a bahá'í tanítások által előrevetített Korlátlan
Uralom dicsősége csak az idők teljében köszönt be, az Aqdas-ban
és az 'Abdu'l-Bahá Végrendeletében foglaltak pedig – melyek ezen
Uralom alkotóelemeinek iker-tárházai – túl nagy jelentőségűek ahhoz,
hogy azokat a mai nemzedék megértse és teljességében értékelni tudja.
Muszáj, hogy felszólítsam azokat, akik azonosulnak a Hittel, hogy ne
kövessék a napjainkban uralkodó nézeteket és múlékony divatokat és
1 Ausztrália, Új-Zéland és Új-Guinea, valamint az ezekkel határos szigetek – a lektor
vegyék észre, mint korábban még soha, hogy a mostani civilizáció
túlhaladott elméletei és összedőléssel fenyegető intézményei óhatatlanul
éles ellentétben állnak azokkal az isteni rendeltetésű intézményekkel,
melyek ezek romjain fognak majd felemelkedni. Imádkozom
azért, hogy teljes szívükkel és lelkükkel érezzék: hivatásuk dicsősége
szavakkal el nem mondható, küldetésük hatalmas felelősséggel jár és
feladatuk irtóztatóan nagy.Mert Bahá'u'lláh Ügye minden lelkiismeretes támogatójának tudnia
kell, hogy amint a társadalom széthullásának folyamata előrehalad,
minden korábbinál erősebbek lesznek azok a viharok, melyekkel Isten
e küszködő Hite szembesülni kényszerül. Tudnia kell, hogy mihelyst az
ortodoxia idő által megszentelt és hatalmas védőbástyái – kiknek eltökélt
szándéka, hogy továbbra is uralkodjanak az emberi gondolatok és
lelkek felett – teljes mértékben felismerik, mit jelentenek Bahá'u'lláh
Hitének döbbenetes állításai, ennek a zsenge Hitnek még nagyobb és
még alattomosabb ellenségekkel kell majd harcolnia, mint a vele
szemben eddig fellépő legkegyetlenebb kínzói vagy a legelvakultabb
egyházi személyek voltak. Egy haldokló civilizáció rángatózásai közben
minő ellenségek meg nem születhetnek majd még, akik újabb
méltánytalanságokat szórnak az azokban már bőségesen részesült
Hitre!Elég csak utalnunk az 'Abdu'l-Bahá által hangoztatott figyelmeztetésekre,
hogy ráébredjünk azon erők nagyságára és jellegére,
melyeknek az a rendeltetése, hogy Isten szent Hitével szembeszálljanak.
Életének legsötétebb óráiban, 'Abdu'l-Hamíd uralkodása alatt –
mikor már készen állt arra, hogy Észak-Afrika legzordabb vidékére
száműzzék, és amikor a Bahá'í Kinyilatkoztatás ígéretes fénye épphogy
csak kezdett fel-feltűnni Nyugaton – a Báb unokatestvéréhez intézett
búcsúüzenetében ezeket a prófétai, baljóslatú szavakat mondta:
„Milyen nagyszerű, mily csodálatos az Ügy! Mily ádáz a Föld összes
népének és nemzetségének a támadása! Nemsokára közel s távol hallatszik
majd Afrika és Amerika tömegeinek zúgása, az európaiak és a
törökök kiáltása, India és Kína nyögése. Egyként mindnyájan elő fognak
állni és minden erejüket latba vetik, hogy szembeszálljanak
Ügyével, és akkor – magasságos kegye által megsegítve, hitükben megerősödve,
a megértés erejével felvértezve és a Szövetség csapatai által
megerősítve – elő fognak állni az Úr lovagjai és nyilvánvalóvá teszik a
verssor igazságát: 'Íme, lásd, ilyen felfordulás lett a legyőzöttek
osztályrésze!'”Bár szavai hatalmas harcot vetítenek előre, ugyanakkor arról a
teljes győzelemről is tanúskodnak, amit a Legnagyobb Név követői
végül elkerülhetetlenül aratni fognak. Népek, nemzetek és különböző
vallások követői közösen és újra meg újra fel fognak lépni, hogy szétzúzzák
a Hit egységét, elszívják erejét, bemocskolják szent nevét. Nem
csupán a Hitben rejlő szellemet fogják támadni, hanem azt az igazgatást
is, amely ennek a szellemnek a csatornája, eszköze és megtestesítője.
Hiszen minél inkább nyilvánvalóvá válik az a hatalom, amellyel
Bahá'u'lláh felruházta az eljövendő Bahá'í Államközösséget
(Commonwealth), annál hevesebb támadásokat fognak intézni a Hit kegyelettel
őrzött igazságai ellen.A Bahá'í Hit és a különböző egyházi szervezetek közötti
különbségekKedves Barátaim! Nemcsak az a kötelességünk, hogy megpróbáljuk
megismerni Bahá'u'lláh fenséges Keze Munkájának a főbb vonásait,
hanem az is, hogy megértsük, milyen alapvető különbség van eközött
az egész világra kiterjedő, isteni eredetű Rend, illetve a világ fő egyházi
szervezetei között – kapcsolódjanak azok akár Krisztus Egyházához,
akár a muszlim Törvénykorszak rendelkezéseihez.Hiszen azok, akiknek az a felbecsülhetetlen értékű kiváltság jutott
osztályrészül, hogy vigyázzák, irányítsák és előmozdítsák ezeknek a
bahá'í intézményeknek az ügyeit és érdekeit, előbb vagy utóbb szembe
kell nézzenek a következő lényegbevágó kérdéssel: „Vajon miben és
mennyiben különbözik a Bahá'u'lláh által megalapított Rend – amely
látszólag csupán a kereszténység és az iszlám által létrehozott intézmények
másolatának tűnik – ezektől? Vajon az Igazságosság Háza és a
Védnökség kettős intézménye, Isten Ügyének Kezei, az országos és
helyi Tanácsok és a Mashriqu'l-Adhkár mint intézmények nem csupán
a pápaság és a kalifátus intézményének megfelelői más elnevezés alatt,
beleértve az összes hozzájuk tartozó egyházi rendet is, amiket a
keresztények és a muszlimok tartanak fenn és védelmeznek? Vajon mi
lehet az az erő, amely megóvja ezeket a bahá'í intézményeket – melyek
néhány vonatkozásukban nagy mértékben hasonlítanak az Egyházatyák
és Mohamed Apostolai által emelt intézményekre – attól a
sorstól, hogy jellemük megromoljon, egységük megtörjön és befolyásuk
megszűnjön, amint ez minden más szervezett egyházi hierarchia esetében
bekövetkezett? Miért ne szenvednék el végezetül ugyanazt, ami a
Krisztus és Mohamed követői által emelt intézményeknek osztályrészül
jutott?”Döntő mértékben az ezekre a sürgető kérdésekre adott válasz fogja
meghatározni, hogy mennyire lesznek sikeresek azon erőfeszítések,
melyeket ma a Föld minden táján élő hívők tesznek azért, hogy Isten
Királyságát a Földön megalapítsák. Kevesen lesznek, akik nem fognak
ráébredni arra, hogy a Bahá'u'lláh által a világba lehelt Szellem, amely
különböző erősséggel jut kifejezésre odaadó támogatói tudatos erőfeszítéseinek
köszönhetően illetve közvetve bizonyos emberbaráti szervezeteken
keresztül, csak akkor hathatja át az emberiséget és csak
akkor fejthet ki rá tartós hatást, ha egy olyan látható Rendben ölt
testet, amely az Ő nevét viseli teljesen azonosul az Ő elveivel, és az Ő
törvényei szerint működik. Aki olvasta a két könyvet, nem tagadhatja,
hogy Bahá'u'lláh az Aqdas Könyvében, majd később 'Abdu'l-Bahá a
Végrendeletében – mely megerősíti, kiegészíti és összehangolja az
Aqdas rendelkezéseit – a maguk teljességében fejtették ki azon alapvető
vonásokat, melyek a Bahá'í Államközösség (Commonwealth) felépítését
jellemezni fogják. Bahá'u'lláh Törvénykorszakát – az emberi
üdvösség Bárkáját – ezen Istentől elrendelt igazgatási elvek képére kell
mintázni. A jövő összes áldásának ezekből az elvekből kell eredniük, s
végső soron ezekre kell alapozódnia kikezdhetetlen hatalmának.
Hiszen Bahá'u'lláh – és ezt el kell ismernünk – nem csupán egy új
és megújító szellemmel töltötte el az emberiséget. Nem csupán általános
érvényű elveket nyilatkoztatott ki, vagy egy bizonyos filozófiát hirdetett,
bármennyire is átfogóak, meggyőzőek és egyetemesek lehetnek
is ezek. Mindezen túlmenően Ő, utána pedig 'Abdu'l-Bahá is – a
múltbéli Törvénykorszakoktól eltérően – törvények tiszta és kifejezett
rendszerét hozta létre, konkrét intézményeket teremtett és kidolgozta
az Isteni Gazdaság alapvetéseit. Ezek rendelés szerint a jövő
társadalmának mintájául szolgálnak, a Legnagyobb Béke
megteremtésének legfontosabb eszközét jelentik, és egyedül ezeken
keresztül lehet egyesíteni a világot, és meghirdetni a Földön beköszöntő
jóság és igazságosság uralmát. Bahá'u'lláh és 'Abdu'l-Bahá
nemcsak az isteni Próféták elképzeléseinek gyakorlati megvalósításához
vezető utat mutatta meg – mely elképzelések emberemlékezet
óta lángra gyújtják minden kor látnokainak és költőinek a
képzeletét –, hanem kiválasztott Utódjaként egyértelműen és határozottan
kijelölte az Igazságosság Háza és a Védnökség kettős intézményét,
melyek rendeltetése, hogy alkalmazzák az elveket, életbe
léptessék a törvényeket, megvédelmezzék az intézményeket, hűségesen
és ésszerűen hozzáigazítsák a Hitet a fejlődő társadalom követelményeihez,
és kiteljesítsék azt a romolhatatlan örökséget, amit a Hit Alapítói
hagyományoztak a világra.Ha visszatekintünk a múltba és elővesszük az Evangéliumot vagy a
Koránt, el kell ismernünk, hogy sem a keresztény, sem a muszlim
Törvénykorszak nem nyújt semmi ahhoz foghatót, ami hasonlatos
lenne a Bahá'u'lláh által oly pontosan kidolgozott Isteni Gazdaság
rendszeréhez vagy azokhoz a biztosítékokhoz, amiket annak fennmaradása
és előrehaladása érdekében létrehozott. Mély meggyőződésem,
hogy ebben rejlik az előbb említett kérdésekre adandó válasz.
Úgy érzem, senki sem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy Krisztus
Egyházának az egysége elsősorban azért bomlott meg helyrehozhatatlanul,
s befolyását az idők során elsősorban az aknázta alá, hogy az az
Építmény, amit az Egyházatyák az Ő Első Apostolának elhunyta után
emeltek, nem Magának Krisztusnak az egyértelmű utasításain
nyugodott. Igazgatásuk főbb vonásait és tekintélyét teljes egészében és
– több-kevesebb joggal – olyan bizonytalan és töredékes utalásokra
alapozták, illetve közvetve olyanokból származtatták, melyeket Krisztusnak
az Evangéliumban lejegyzett kijelentései között szétszórtan
találtak. Sem az egyház egyetlenegy szentsége, sem egyetlen, a keresztény
Atyák által gondosan kidolgozott és tüntetően betartott szertartás
és ünnep, sem egyetlen, az őskeresztényekre mereven ráerőszakolt
szigorú szabály nem nyugszik Krisztus közvetlen tekintélyén, és nem
fakad egyetlenegy konkrét kijelentéséből sem. Ezek egyikét sem
Krisztus fogalmazta meg, és nem ruházott fel Ő senkit kifejezetten és
elegendő hatalommal arra, hogy szavait értelmezze vagy bármit is hozzátegyen
ahhoz, amit Ő kimondottan nem írt elő.A rákövetkező nemzedékekben ezért számos tiltakozó hang hallatszott
az ellen az önjelölt tekintély ellen, amely olyan előjogokat és
hatalmat követelt magának, amelyek nem Jézus Krisztus Evangéliumának
egyértelmű szövegéből fakadtak, s amik súlyosan eltávolodtak
attól a szellemtől, amit az Evangélium képvisel. A tiltakozó hangok
érvei erőteljesek és indokoltak voltak: az Egyház Tanácsai által
kihirdetett kánonok nem isteni eredetű törvények, hanem csupán
emberi eszközök, melyek ráadásul nem Jézus tényleges kijelentésein
alapulnak. Érvrendszerük középpontjában az a tény állott, hogy a
Krisztus által Péterhez intézett homályos és nem eléggé meggyőző
szavak – „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat”2
– semmilyen módon nem igazolhatják azokat a szélsőséges intézkedéseket,
azt a legapróbb részletekig kidolgozott szertartásrendet és azokat
a gúzsba kötő hittételeket és dogmákat, melyekkel utódai mindinkább
megterhelték és elhomályosították Hitét. Ha az Egyházatyáknak,
kiknek jogalap nélküli hatalmát tehát oly hevesen támadták
minden oldalról, módjukban állt volna, hogy az őket ért vádakat
Krisztus olyan kijelentéseire hivatkozva utasítsák vissza, amelyek Egyháza
majdani igazgatására vagy Utódai hatalmának természetére
vonatkoznak, nyilván ki tudták volna oltani az ellenkezés tüzét, és meg
tudták volna őrizni a kereszténység egységét. Az Evangélium azonban,
ami pedig Krisztus kijelentéseinek egyetlen forrása, nem nyújtott ilyen
menedéket az Egyház sarokba szorított vezetőinek, akiknek így
tehetetlenül kellett tűrniük ellenségeik kíméletlen támadásait, s végül
meg kellett adniuk magukat a soraikat elárasztó, egyházszakadást előidéző
erőknek.Ha összehasonlítjuk Mohamed és Krisztus Hitét, a muszlim Kinyilatkoztatás
– legalábbis ami a mohamedi Törvénykorszak igazgatását
illeti – teljesebb és konkrétabb a részleteket illetően, ugyanakkor az
utódlás kérdésében semmilyen írásos, kötelező érvényű és egyértelmű
útmutatást nem adott azok számára, akiknek küldetése Ügyének
terjesztése volt. A Korán szövege ugyanis – melynek az imádkozásra, a
böjtre, a házasságra, a válásra, az öröklésre, a zarándoklatra és sok
egyéb dologra vonatkozó előírásai 1300 év után is fennmaradtak és
működnek – nem ad határozott útbaigazítást az Utódlás Törvényével
kapcsolatban, és ez lett a forrása az iszlámot megosztó és hitelét
megrontó összes viszálynak, ellentmondásnak és hitszakadásnak.
Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásával azonban más a helyzet. Eltérően
Krisztus Törvénykorszakától és Mohamedétől, valamint a többi
múltbéli Törvénykorszaktól, Bahá'u'lláh apostolai bármely országban
is munkálkodjanak és serénykedjenek, tisztán, határozottan és egyértelműen
megfogalmazott nyelven látják maguk előtt mindazon
törvényeket, szabályokat, elveket, intézményeket és útmutatást,
melyek ahhoz szükségesek, hogy feladatukat végrehajtsák és beteljesíthessék.
Bahá'u'lláh követői mind a Bahá'í Törvénykorszak igazgatási
rendelkezéseiben, mind az utódlás ügyében (ami az Igazságosság
Háza és a Védnökség kettős intézményében testesül meg) az isteni
útmutatás olyan megdönthetetlen bizonyítékait hívhatják segítségül,
2 Biblia, Mt 16:18melyeknek senki nem tud ellenállni, s melyeket senki sem kisebbíthet
vagy hagyhat figyelmen kívül. Íme, ez a Bahá'í Kinyilatkoztatás
megkülönböztető jegye. Ebben rejlik a Hit egységének és egy olyan
Kinyilatkoztatás érvényességének az ereje, amely nem törekszik arra,
hogy a korábbi Kinyilatkoztatásokat lerombolja vagy értéküket
kisebbítse, hanem azokat összekötni, egyesíteni és kiteljesíteni
kívánja. Bahá'u'lláh és 'Abdu'l-Bahá ezért nyilatkoztatták ki a ránk,
követőikre hagyományozott Isteni Gazdaságot, és ezért ragaszkodtak
annyira annak egyes részleteihez. És ezért fektettek oly nagy hangsúlyt
Végrendeleteikben a Hit tisztségviselőinek jogköreire és előjogaira.
Mert a Hitet – melyért Mindketten oly dicsőségesen munkálkodtak
egész életükön át – valószínűleg kizárólag Könyvük egyértelmű útbaigazításai
és a Végrendeleteik utasításait meglepően nyomatékosan és
határozottan kifejező nyelv óvhatják meg. Egyedül ez védheti meg a
Hitet az eretnekségtől és a rágalmaktól, melyekkel különböző felekezetek,
népek és kormányok próbálták támadni – és egyre növekvő
elszántsággal fogják a jövőben is.Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Bahá'í Kinyilatkoztatás megkülönböztető
jellege nem csupán abból áll, hogy a Bahá'u'lláh és
'Abdu'l-Bahá tanításai által megalapozott Törvénykorszak teljes és
megkérdőjelezhetetlen érvényű. Kiválósága abban is megmutatkozik,
hogy Bahá'u'lláh írásainak egyértelmű szövege szigorúan kizárja azokat
a tényezőket, amik az elmúlt Törvénykorszakokban Isten Hitét
megrontották és felbecsülhetetlen mértékben károsították – anélkül,
hogy erre Alapítóik a legcsekélyebb felhatalmazást is adták volna.
Bahá'u'lláh Tolla keményen véget vetett a keresztség, a szentáldozás és
a gyónás szentségével, valamint az aszkétizmussal, a papi uralommal,
az apró részletekig kidolgozott szertartásokkal, a szent háborúval és a
többnejűséggel kapcsolatos alaptalan gyakorlatok mindegyikének, és
jelentősen enyhített néhány – az egyén vallásos életviteléhez szükséges
– előírás (pl. a böjt) merevségén és szigorúságán.
Élő szervezetArról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az Ügy gépezete úgy lett
kialakítva, hogy bármi is tartassék szükségesnek ahhoz, hogy az Ügyet
a haladó mozgalmak élvonalában tartsák, azt – Bahá'u'lláh
rendelkezéseinek értelmében – nyugodtan be lehet építeni az Ügybe.
Erről tanúskodnak Bahá'u'lláh-nak a Fenséges Paradicsom Nyolcadik
Levelén lejegyzett szavai is: „Kötelező az Igazságosság Háza
Megbízottainak, hogy üljenek tanácsot azon dolgokkal kapcsolatban,
melyek a Könyvben külsőleg ki nem nyilatkoztattak, s érvényesítsék
azt, mi számukra kedves. Isten bizton sugalmazni fogja nékik azt, amit
csak kíván, és bizony Ő a Gondoskodó, a Mindentudó.” De az Igazságosság
Házát Bahá'u'lláh nem csupán arra hatalmazta fel, hogy
rendeleteket hozzon minden olyan dologról, ami látszólag és egyértelműen
nem jegyeztetett fel Szent Írásában, hanem 'Abdu'l-Bahá
Végrendelete értelmében ahhoz is hatalma és joga van, hogy az idők
változásainak és követelményeinek megfelelően érvénytelenítsen bármit,
amiről egy korábbi Igazságosság Háza törvényt alkotott és életbe
léptetett. Végrendeletében ezzel kapcsolatban a következőket nyilatkoztatta
ki: „És minthogy az Igazságosság Egyetemes Házának hatalma
van arra, hogy olyan törvényeket hozzon, melyek nem kerültek kifejezetten
rögzítésre a Könyvben, és melyek napi dolgokkal foglalkoznak,
hasonlóféleképpen hatalma van arra is, hogy visszavonja azokat. Így
példának okáért az Igazságosság Háza ma hoz egy bizonyos törvényt,
és annak érvényt is szerez, és száz év múlva, mikor a körülmények már
jelentősen megváltoztak és a feltételek is mások, egy másik Igazságosság
Házának hatalma lesz arra, hogy az idők szükségletei szerint azon
törvényt megváltoztassa. Ezt pedig azért teheti, mert azon törvény nem
képezi részét a világos értelmű isteni szövegnek. Az Igazságosság Háza
saját törvényeinek mind kezdeményezője, mind pedig hatályon kívül
helyezője.” Íme, kinyilatkoztatott Szavának örökérvényűsége. Íme, a
rugalmasság, mely kijelölt tisztségviselőinek munkáját jellemzi. Az első
megőrzi Hite azonosságát és gondoskodik Törvénye sérthetetlenségéről.
A második a Hitet, mint élő szervezetet képessé teszi arra,
hogy növekedjék és alkalmazkodjék az állandó változásban lévő
társadalmi szükségletekhez és köve-telményekhez.Kedves Barátok! Jóllehet, Hitünk esetleg gyengének látszik az
emberek szemében, akik vagy az iszlám egyik ágaként ítélik el, vagy –
mintha a Nyugaton bőségesen burjánzó szekták egyike lenne –
lenézően figyelembe sem veszik, az Isteni Kinyilatkoztatás e felbecsülhetetlen
értékű gyöngyszeme, amely ma még embrionális állapotban
van, Törvényének burkában ki fog fejlődni, megosztatlanul és
romlatlanul fog előretörni, míg végül az egész emberiséget át fogja
fogni. Az Isteni Gazdaságot – az emberek számára adott felbecsülhetetlen
Ajándékát – csak azok tudják megfelelően értékelni, akik már felismerték
Bahá'u'lláh páratlan rangját, akiknek szívét megérintette
szeretete, s akik megismerkedtek szelleme hatalmával.
A vallási vezetők, a politikai elméletek képviselői és az emberi intézmények
vezetői, akik most zavartan és lesújtottan szemlélik elképzeléseik
csődjét és kezük munkájának széthullását, helyesen tennék, ha
figyelmüket Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása felé fordítanák, és elgondolkodnának
azon a Világrenden, melyet Írásai kegyelettel őriznek, s mely
lassan és észrevétlenül emelkedik ki a mai civilizáció felfordulásából és
zűrzavarából. Nem kell kételkedniük vagy aggódniuk amiatt, hogy
milyen természetűek, eredetűek és érvényességűek azok az intézmények,
amelyeket a Hit követői világszerte építenek. Hiszen mindezek
megtalálhatók magukban a tanításokban, melyeket nem hamisítottak
meg és nem homályosítottak el a Szavából levont nem kívánatos
következtetések vagy jogalapot nélkülöző értelmezések.
Mily súlyos és szent felelősség nyomja azok vállát, akik már ismerik
ezeket a tanításokat! Mily dicsőséges azok feladata, akiknek az a hivatásuk,
hogy érvényre juttassák igazságukat és a hitetlen világnak bebizonyítsák,
hogy ezen tanítások a gyakorlatban is kivitelezhetők!
Létezésüket és sikerüket semmi más nem biztosíthatja, csak az, ha
szilárdan hisznek e tanítások isteni eredetében és abban, hogy ezek
egyedülállóak a lejegyzett vallástörténetben, és ha az a megingathatatlan
cél vezérli őket, hogy mindezt használják fel és alkalmazzák az
Ügy igazgatási gépezetében. Mily hatalmas Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása!
Mily bőséges az áldás, melyet e napon az emberiségre szór! S
mégis mi mennyire tökéletlenül és nem kellő mértékben mérjük fel
ezek jelentőségét és dicsőségét! A mai nemzedék túl közel áll még egy
ilyen óriási Kinyilatkoztatáshoz, semhogy teljesen értékelni tudná Hitének
végtelen lehetőségeit, Ügyének páratlan mivoltát és Gondviselésének
titokzatos rendeléseit.Hangsúlyozandó Isten eme új napjának páratlan és szellemi jellegét,
Bahá'u'lláh az Iqán-ban a következő pontos és hiteles hagyomány
szövegére hivatkozva erősíti meg érvelését: „A tudás huszonhét betűből
áll. Mindaz, mit a Próféták kinyilatkoztattak, ebből két betű. E két betűnél
többet ember eddig még nem ismert meg. De mikor felemelkedik
majd a Qá'im, megnyilvánítja ő a maradék huszonöt betűt.” Közvetlenül
ezután Bahá'u'lláh megerősítő és megvilágosító szavait olvashatjuk:
„Gondold meg, kijelentette, hogy a Tudás huszonhét betűből áll, és az
összes prófétát Ádámtól egészen a »Pecsétig« csupán ebből két betű Feltárójának
tartott, és hogy Őket ezen két betűvel küldték alá. És azt is
mondja, hogy a Qá'im fogja majd kinyilatkoztatni a maradék huszonöt
betűt. Lásd meg e kijelentésből, hogy mily nagyszerű és fenséges az Ő
állása! Az Ő rangja magasabb, mint az összes Prófétáé, és Kinyilatkoztatása
meghaladja választottaik mindenikének felfogását és megértését.
Egy olyan Kinyilatkoztatást, melyről Isten Prófétái, az Ő szentjei
és választottai vagy nem értesültek, vagy Isten kifürkészhetetlen Parancsolatának
megfelelően fel nem tártak – egy ilyen Kinyilatkoztatást
próbáltak meg ezen hitvány és aljas emberek mérni saját fogyatékos
elméjükkel, saját fogyatékos tudásukkal és megértésükkel.”
Ugyanebben a Könyvben másutt – amikor arról ír, hogy a különböző
Kinyilatkoztatások hogyan változtatták meg az emberek életét, gondolkodását
és viselkedését, Bahá'u'lláh a következő szavakat nyilatkoztatja
ki: „Vajon nem célja-e minden Kinyilatkoztatásnak, hogy átalakulást
vigyen végbe az emberiség egész jellemében, egy olyan átalakulást,
mely megnyilvánítja magát mind külsőleg, mind belsőleg, mely hatással
bír mind belső életére, mind külső körülményeire? Mert ha az emberiség
jellemét megváltoztatni nem szabadna, nyilvánvaló lenne Isten egyetemes
Megnyilvánulásainak hiábavalósága.”Vajon Krisztus tanítványaihoz fordulva nem ezen szavakat szólotta
e: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok
elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a
teljes igazságra”3?Ennek az elismert hagyománynak a szövegéből és Krisztus szavaiból,
melyekről az Evangélium tanúskodik, minden elfogulatlan megfigyelő
nyilvánvalóan megérti a Bahá'u'lláh által kinyilatkoztatott Hit
nagyságát és felismeri az Általa állítottak megdöbbentő súlyát. Nem
csodálkozhatunk tehát azon, hogy 'Abdu'l-Bahá mily élénk színekkel
festette le azt a felzúdulást, ami a Hit születőben lévő intézményei körül
fog kialakulni. Ma még csak homályosan látjuk annak a zűrzavarnak
a kezdetét, melyet Isten Ügyének színrelépése és felemelkedése fog
gondviselésszerűen kiváltani a világban.Akár azt a dühödt és alattomos elnyomó hadjáratot és kegyetlenséget
tekintjük, melyet Oroszország uralkodói indítottak a Hit
uralmuk alatt élő követőivel szemben, akár azt a makacs ellenségeskedést,
mellyel az iszlám síitái tiporják az Ügy támogatóinak szent jogait
3 Biblia, Jn 16:12-13Bahá'u'lláh bagdadi házával kapcsolatban, akár azt a tehetetlen
dühöt, mely arra késztette az iszlám szunnita ágának vallási vezetőit,
hogy soraikból kizárják egyiptomi testvéreinket – ezek mindegyikében
azt a könyörtelen gyűlöletet láthatjuk megnyilvánulni, melyet népek,
vallások és kormányok zúdítanak erre a tiszta, ártatlan és dicsőséges
Hitre.A mi kötelességünk az, hogy szívünk mélyén elgondolkodjunk ezeken
a dolgokon, igyekezzünk szélesíteni látókörünket, alaposabban
megértsük az Ügyet, és elszántan és fenntartások nélkül előálljunk,
hogy eljátsszuk szerepünket (bármily kicsi is legyen az) a világ
szellemtörténetének e legnagyobb drámájában.A legújabb fejlemények megállíthatatlan folyamatában az emberiség
oly közel jutott a Bahá'u'lláh által előrevetített célhoz, hogy a Hit egyetlen
felelősségteljes követője sem maradhat közömbös e cél közelgő
beteljesedésének a gondolata iránt, hiszen tekintsen bármerre is,
mindenütt a világ vajúdásának lehangoló bizonyítékaival találja magát
szemben.Most, amikor világszerte megemlékezünk arról, hogy 'Abdu'l-Bahá
tíz esztendővel ezelőtt hirtelen eltávozott körünkből, a világra hagyományozott
tanításai fényében érdemes elgondolkoznunk az eseményeken,
amelyek siettették a Bahá'u'lláh által előre láttatott Világrend
fokozatosan felemelkedését.Éppen ma van tíz esztendeje annak, hogy a világon végigszáguldott
a hír: eltávozott, Aki szeretetének, erejének és bölcsességének nemesítő
hatásával egyedül jelenthette volna a világ támaszát és enyhülését
ama számos csapás közepette, melyet el kellett szenvednie.
Mi, buzgó támogatóinak kis csapata, akik azt valljuk, hogy felismertük
a Benne világító Fényt, ma is jól emlékszünk arra, hogy földi életének
alkonyán többször is beszélt arról a gyötrelemről és zűrzavarról,
amely mindinkább sújtani fogja a szívében meg nem változott emberiséget.
Néhányunk még ma is pontosan fel tudja idézni nagy horderejű
megjegyzéseit, melyeket a zarándokok és látogatók jelenlétében tett,
akik házába tódultak annak az örömünnepnek a másnapján, mellyel a
világháború végét ünnepelték – végét annak a háborúnak, amely borzalmaival,
veszteségeivel és bonyodalmaival oly nagy befolyást kellett
sorsszerűen gyakoroljon az emberiség sorsára. Mily higgadtan s egyben
mily erőteljesen hangsúlyozta, hogy az az egyezmény, melyet népek
és nemzetek a győzedelmes igazság megtestesítőjeként és a tartós béke
csalhatatlan zálogaként üdvözölnek, kegyetlen csapdát jelent a bűnét
meg nem bánt emberiség számára. Hányszor hallhattuk Tőle: a hatalmasságok
és a népek szakadatlanul a békéről és a békéről beszélnek,
holott szívükben tovább izzik a gyűlölségek kioltatlan tüze. Hányszor
hallottuk, akkor, amikor még javában tartott a győzelemittas
lelkesedés kavargása és még mielőtt a rossz előérzet leghalványabb
árnyéka is felmerült volna bárkiben vagy bárki azt felvetette volna,
hogy Ő hangját megemelve magabiztosan kijelenti: az a dokumentum,
amit a felszabadított emberiség bullájaként dicsőítenek, olyan kegyetlen
csapda magjait hordozza magában, amely a világot újabb rabszolgaságba
fogja dönteni. Mily bőségesen állnak ma már rendelkezésre a
bizonyítékok, melyek igazolják tévedhetetlen ítéletének tisztaságát!
Tíz év gyötrelmes, a civilizáció jövőjére nézve kiszámíthatatlan
következményekkel járó szakadatlan zűrzavar a világot olyan
katasztrófa szélére sodorta, amit elképzelni is szörnyű. Valóban elszomorító
látni azt az ellentétet, amely a versailles-i teljhatalmú megbízottak
által oly gyakran hirdetett magabiztos lelkesedés és a nyílt elkeseredés
nyögése között feszül, mely nyögés ma – a keserű csalódás
órájában – mind a győztesek, mind a legyőzöttek részéről felhangzik.
Egy háborúba belefáradt világSem a békeszerződések megfogalmazói és garantálói által felsorakoztatott
erők, sem pedig a Népszövetség kezdeményezőjét eredetileg
lelkesítő magasztos eszmék nem bizonyultak elégséges védőpajzsnak a
belső szakadás erőivel szemben, melyek folyamatosan támadták eme
nagy gondossággal megtervezett építményt. Sem az úgynevezett
Rendezés (Settlement) rendelkezései, melyet a győztes hatalmak igyekeztek
elfogadtatni, sem annak az intézménynek a gépezete, melyet
Amerika kiváló és előrelátó elnöke dolgozott ki, nem bizonyultak elégséges
eszköznek – sem elméletben sem gyakorlatban – ahhoz, hogy biztosítsák
annak a rendnek az érintetlenségét, amelyet létre kívántak
hozni. „A jövőben meg fognak sokasodni a bajok, melyektől a világ ma
szenved, és nőni fog az azt beborító homály.” – írta 1920 januárjában
'Abdu'l-Bahá. „A Balkán országai elégedetlenek maradnak, nyugtalanságuk
fokozódni fog. A legyőzött hatalmak továbbra is izgatni fognak,
és minden rendelkezésükre álló eszközt meg fognak ragadni ahhoz,
hogy újra fellobbantsák a háború tüzét. Új, az egész világra
kiterjedő mozgalmak fognak elkövetni minden tőlük telhetőt azért, hogy
terveiket valóra váltsák. A Baloldali Mozgalom nagy fontosságra fog
szert tenni, és befolyása terjedni fog.”Úgy tűnik, hogy az e sorok papírra vetése óta eltelt időszakban a
gazdasági nyomor, a politikai felfordulás, a pénzügyi zavarok, a vallási
nyugtalanság és a faji ellenségeskedések együttes eredményeként
mértéktelenül megnőttek azok a terhek, melyek súlya alatt ma egy
elszegényedett, háborúba belefáradt világ nyög. Ezeknek az egymás
utáni válságoknak, melyek oly elképesztő gyorsasággal követték egymást,
az lett az összegzett hatása, hogy a társadalom alapjaiban rendült
meg. Tekintsünk a világ bármely kontinensére, nézzünk bármely
távoli vidékre is, azt tapasztaljuk, hogy a világot mindenütt olyan erők
támadják, melyeket sem megmagyarázni, sem ellenőrizni nem tud.
Az eleddig oly nagyra becsült civilizáció bölcsőjeként, a szabadság
fáklyavivőjeként és a világ fő ipari és kereskedelmi erejeként számon
tartott Európa döbbenten és bénultan áll e hatalmas zűrzavar előtt. A
reakciós erők és az álnok és fáradhatatlan radikalizmus nyomása komolyan
megkérdőjelezik az emberi élet politikai és gazdasági területén
régtől fogva nagy becsben tartott ideálokat. Ázsia szívéből távoli, vészjósló
és kitartó morajlás jelzi egy olyan gondolati rendszer folyamatos
előretörését, mely azáltal, hogy tagadja Istent, törvényeit és alapelveit,
azzal fenyeget, hogy az emberi társadalom alapjait rombolja szét. A születő
nacionalizmus zaja, párosulva az újjáéledő szkepticizmussal és
hitetlenséggel újabb szerencsétlenségeket zúdít egy olyan kontinensre,
melyet eddig a korszakokon átnyúló stabilitás és a zavartalan nyugalom
jelképeként tartottak nyilván. Afrika legsötétebb mélyéből mind gyakrabban
bukkannak fel egy olyan tudatos és elszánt lázadás első jelei,
amely a politikai és gazdasági imperializmus céljai és módszerei ellen
irányul, s amely szintén hozzájárul zavaros korunk egyre növekvő
számú viszontagságához. Amerika – amely pedig egészen a közelmúltig
büszke volt hagyományosan elzárkózó politikájára, önellátó gazdaságára,
intézményei sebezhetetlenségére és növekvő jóléte és tekintélye bizonyítékaira
– még ez sem tudott ellenállni azoknak a kényszerítő erőknek,
melyek olyan gazdasági vihar örvényébe sodorták, ami ma már azzal
fenyeget, hogy ipari és gazdasági életét alapjaiban rendíti meg. Még
a távoli Ausztrália is – melyről pedig azt gondolhatnánk, hogy az európai
vihargócoktól olyan messze van, hogy a betegeskedő kontinens
megpróbáltatásai és gyötrelmei ide már nem jutnak el – a szenvedély és
viszály eme örvényébe zuhant és képtelen szabadulni ezek hálójából.
A közelgő zűrzavar jeleiValóban, az emberiség társadalmi, gazdasági vagy politikai életében
még soha nem fordult elő ily mindenre kiterjedő és egészen az alapokig
ható zűrzavar, mint ami most figyelhető meg a világ különböző
részein. A társadalom szerkezetét a múltban még soha nem fenyegette
ilyen sokféle és különböző veszélyforrás. Ha a furcsán kifordult világ
jelenlegi állapotára tekintünk, Bahá'u'lláh alábbi szavai nagy jelentőséget
nyernek: „Meddig akar még az emberiség csökönyösségében
megmaradni? Meddig tart még az igazságtalanság? Meddig uralkodik
még káosz és zűrzavar az emberek között? Meddig torzítja még el a
társadalom arcát a viszály?… A keserűség szelei fújnak, fájdalom,
minden irányból, és a viszály, mely megosztja és kínozza az emberi fajt,
naponta erősödik. A fenyegető megrázkódtatások és káosz jelei most
már kivehetők, minthogy a fennálló rend oly szánalmasan tökéletlennek
tűnik.”Az európai kontinensen kisebbségi sorban élő több, mint 30 millió
ember nyugtalanító hatása; a munkanélküliek óriási, egyre duzzadó
serege, amely roppant teherként és demoralizáló tényezőként nehezedik
a kormányokra és a népekre; a gonosz és féktelen fegyverkezési
hajsza, amely a már amúgy is elszegényedett nemzetek vagyonából
mind többet és többet emészt fel; a végső erkölcsi romlás, amely egyre
jobban fojtogatja a nemzetközi pénzpiacokat; a szekularizmus rohama,
mely ma már a keresztény és muszlim ortodoxia eleddig bevehetetlennek
hitt bástyáit támadja – ezek azok a legsúlyosabb tünetek, amelyek
rosszat sejtetnek a modern civilizáció szerkezetének jövőbeli stabilitásáról.
Nem csoda, ha Európa egyik kiemelkedő gondolkodója, aki híres
bölcsességéről és megfontoltságáról, ezt a merész kijelentést volt kénytelen
tenni: „A világ az emberi civilizáció történetének legsúlyosabb
válságát éli át.” Egy másik gondolkodó így ír: „Vagy világkatasztrófa,
vagy az igazság és a bölcsesség egy jobb korszakának a hajnala előtt
állunk.” És hozzáteszi: „Ilyen időkben szoktak vallások eltűnni és
megszületni.”Végigtekintve a politikai élet palettáján, vajon nem azt látjuk-e már
most is, hogy felsorakoztak azok az erők, melyek az európai kontinenst
újra potenciális harcoló felek táboraira osztják, s melyek eltökélték,
hogy összecsapást robbantanak ki – ám ez a harc, eltérően a legutóbbi
háborútól, egy korszakot is lezárhat, az emberi fejlődés történetének
egy hatalmas korszakát? Vajon nekünk, egy felbecsülhetetlen értékű
Hit kiváltságos letéteményeseinek az-e a hivatásunk, hogy megéljünk
egy hatalmas világégéssel járó változást, amely politikailag olyan alapvető
és szellemileg olyan jótékony hatású lesz, mint amely nyugaton a
Római Birodalom bukását kiváltotta? Bahá'u'lláh Hitének minden éber
követőjének el kellene gondolkoznia egy pillanatig azon, vajon nem
eshet-e meg, hogy ebből a világméretű kitörésből olyan szellemi energiával
feltöltött erők áradnak ki, melyek emlékeztetnek, sőt túl is
szárnyalják azoknak a jeleknek és csodáknak a fényét, amelyek Jézus
Krisztus Hitének létrejöttét kísérték? Egy megrendült világ vívódásából
vajon nem emelkedhet-e ki egy olyan távlatú és erejű vallási megújulás,
amely hatalmasabb lesz, mint azok a világ sorsát meghatározó
erők, mikkel a múlt vallási rendszerei meghatározott időközönként és
egy kifürkészhetetlen bölcsességet követve hanyatló korszakokat és
nemzeteket keltettek új életre? Vajon a mai, ez oly sokat dicsőített
materialista civilizációnak a csődje már magában is nem tépi-e le a fojtogató
gyomokat, melyek most akadályozzák, hogy Isten sanyargatott
hite kibontakozzék és a jövőben majd virágba boruljék?
Miközben megpróbálunk zűrzavaros korunk csapdái és nyomorúságai
közepette előre haladni, utunkat világítsák meg magának
Bahá'u'lláh-nak a szavai. Több, mint 50 évvel ezelőtt, egy olyan világban,
amely még nem ismerte mindazokat a bajokat és kínokat, melyek
mai világunkat gyötrik, a következő prófétai szavak áradtak ki Tollából:
„Vajúdik a világ, és nyugtalansága napról napra fokozódik. Arcát a
konokság és hitetlenség felé fordítja. Oly állapotba jut, hogy azt most
leírni nem lenne helyénvaló és illendő. Elfajultsága sokáig fog tartani.
De amikor a kijelölt óra eljő, hirtelen megjelenik az, mitől az emberiség
minden tagjában megrázkódik. Akkor, és csakis akkor fog az Isteni
Lobogó kibomlani, és akkor fogja a Paradicsom Csalogánya énekét
dalolni.”Hőn szeretett barátaim! Sajnos, akár az egyének viselkedését, akár
a szervezett közösségek és nemzetek közötti kapcsolatokat nézzük, az
emberiség túl messzire tévelyedett és túl mélyre süllyedt ahhoz, hogy
elismerten legjobb vezetői és államférfiai – bármennyire önzetlenek is
indítékaik, összehangolt a tevékenységük és fáradhatatlan lelkesedésük
és odaadásuk – magányos próbálkozásaikkal ki tudnák abból
emelni. Egyetlenegy terv, amit a legkiválóbb államférfiak dolgoznak ki,
egyetlenegy elmélet, amit a legjobb gazdaságelméleti szakértők állítanak
fel és egyetlenegy elv, amit a leglelkesebb erkölcsi tanítók fektetnek
le, sem nyújthat végeredményben olyan biztos és megfelelő alapot,
melyre egy megzavarodott világ jövőjét építeni lehetne. Bármily meggyőző
erővel és bármily komolyan hirdessék is a világ bölcsei, hogy az
embereknek kölcsönös megértést kell tanúsítaniuk egymás iránt, ezzel
a világ szenvedélyeit csillapítani, életerejét visszaadni nem lehet.
Hasonlóképpen semmilyen szervezett formában megvalósított általános
nemzetközi együttműködés – legyen az bármilyen eredeti vagy
messzemutató, és ölelje fel az emberi élet bármely területét – sem
képes arra, hogy gyökerestől kiirtsa azt a gonoszságot, amely oly kegyetlenül
felborította a mai társadalom egyensúlyát. Sőt, azt is ki
merem jelenteni, hogy – bár napjainkban egyre inkább hangoztatják –,
a szervezett népek és nemzetek erejét fokozatosan aláásó méreg ellen
az sem jelent ellenszert, ha kidolgozzák azt a rendszert, amellyel a
világot politikai és gazdasági értelemben egyesíteni lehet. Bizton állíthatjuk,
hogy a belső bomlasztó erőknek – melyek, ha szabadon tombolhatnak,
óhatatlanul egyre inkább bele fognak marni a reményvesztett
társadalom zsigereibe – csak úgy tudunk ellenállni, ha feltétel
nélkül elfogadjuk a Bahá'u'lláh által hatvan esztendeje oly egyszerűen
és oly erőteljesen kinyilatkoztatott Isteni Programot, amely lényegét
tekintve megtestesíti Isten elrendelt tervét az emberiség egyesítésére
ezen korszakban, illetve ha szilárdan meg vagyunk győződve arról,
hogy ennek a tervnek minden egyes rendelkezése csalhatatlanul hatásos.
A zaklatott emberiségnek afelé kell törekednie, hogy elérje ezt a
célt, az Isteni eredetű, mindent magába ölelő, igazságos alapelveket
valló és új típusú Új Világrendet.Még Hitének magukat nyíltan vállaló követői részéről is nagy merészség
lenne, ha azt állítanák, hogy minden vonatkozásában megértették
Bahá'u'lláh-nak a világméretű emberi szolidaritást szolgáló
Tervét, vagy felmérték ennek jelentőségét. Még az emberiség fejlődésének
eme előrehaladott fokán sem tudjuk elképzelni összes lehetőségét,
felbecsülni jövőbeni hasznát és leírni dicsőségét.
A Világrend irányelveiJózan ésszel csak arra vállalkozhatunk, hogy megpróbáljuk megpillantani
az első sugarait annak a megígért Hajnalnak, amely az idők
teljességében fel kell oszlassa az emberiségre borult homályt. Mindössze
annyit tehetünk, hogy legszélesebb vonásaiban bemutatjuk,
meglátásunk szerint milyen irányelvekre alapozódik Bahá'u'lláh
Világrendje, amint azokat 'Abdu'l-Bahá, Szövetségének Középpontja és
Szavainak kijelölt Értelmezője és Magyarázója, részletezte és kinyilvánította.
Csak az elvakult elme utasíthatja vissza annak elismerését, hogy a
széles néptömegeket sújtó nyugtalanság és szenvedések nem kis
részben a világháború közvetlen következményei, és annak tudhatók
be, hogy a békeszerződések létrehozói bölcsességet nélkülözően, rövidlátó
módon gondolkoztak. Egyetlen elfogulatlan elme sem kérdőjelezheti
meg, hogy a háború alatt kötött szerződésekben vállalt pénzügyi
kötelezettségek és a legyőzöttekre kirótt óriási összegű kártérítések
voltak igen nagy mértékben felelősek a világ monetáris aranykészlete
rossz eloszlásának és ebből kialakuló hiányának, amely
viszont igen nagy mértékben felgyorsította az árak elképesztő zuhanását,
és így irgalmatlanul megnövelte az elszegényedett országok terheit.
Az objektív szemlélő számára az is ugyanígy nyilvánvaló, hogy a
kormányok egymás iránt fennálló adósságai komoly feszültségeket
keltettek az európai néptömegek körében, felborították az egyes országok
nemzeti költségvetési egyensúlyát, megbénították számos ország
iparát és növelték a munkanélküliek seregét. Még a legfelületesebb
megfigyelő is kész annak az igazságnak az elismerésére, hogy a
bosszúállás, a gyanakvás, a félelem és a versengés szelleme – amit a
háború szabadított el és a békeszerződések rendelkezései is elősegítettek
és állandósítottak – azt eredményezte, hogy az országok hatalmas
ütemű fegyverkezési versenybe kezdtek (ennek értéke tavaly elérte az
ezer millió angol fontot), ami felerősítette a világméretű gazdasági
visszaesés hatásait. Kevesen merik megkérdőjelezni azt a tényt, hogy
elsősorban a kicsinyes és brutális nacionalizmus – amit az önrendelkezés
háború után követett elve csak megerősített – az előidézője
annak, hogy olyan magas és kirekesztő védővámokat vezettek be, amelyek
nagy károkat okoznak a nemzetközi kereskedelem egészséges
folyásában és a nemzetközi pénzügyi rendszer működésében.
Mindezek ellenére haszontalanság lenne azt állítanunk, hogy összes
veszteségével, felkorbácsolt szenvedélyével és hátrahagyott sérelmével
a háború lett volna az egyetlen oka annak az eddig még soha nem
tapasztalt mérvű zűrzavarnak, ami ma a civilizált világ szinte minden
elemére kiterjed. A fő kérdés, amit szeretnék aláhúzni, a következőképpen
hangzik: vajon nem tény-e az, hogy a világban tapasztalható
nyugtalanság okát alapvetően nem valami olyasmi következményének
kell tekintenünk, amit előbb-utóbb csupán a folyamatosan változó
világ ügyei átmeneti kizökkenésének fognak tartani, hanem inkább
azoknak az embereknek a kudarcában kell keresnünk, akik – bár
kezükbe népek és nemzetek közvetlen sorsa tétetett le – gazdasági és
politikai intézményrendszereiket nem tudták a gyorsan változó kor
legfontosabb igényeihez igazítani? A napjaink társadalmát időről időre
megrázó válságok elsősorban nem amiatt következnek-e be, hogy a
világ elismert vezetői szánalomra méltó módon nem képesek arra, hogy
helyesen értelmezzék az idők jeleit, hogy egyszer s mindenkorra
megszabaduljanak összes előítéleteiktől és béklyóba kötő világnézeteiktől,
és hogy kormányaik működését hozzáigazítsák azokhoz a
normákhoz, melyeket Bahá'u'lláh állított fel Hite legfontosabb és megkülönböztető
tételéről, az Emberiség Egységéről szóló legfőbb kinyilatkoztatásában?
Hiszen Bahá'u'lláh egész világra kiterjedő uralmának
alapköve, az Emberiség Egységének az elve nem állít sem kevesebbet,
sem többet, mint azt, hogy meg kell valósítani a világ egységesítésére
kidolgozott Rendszerét, amiről előbb már beszéltünk. „Az Isteni Útmutatás
fénye – írja 'Abdu'l-Bahá – minden Törvénykorszakban egy-egy
központi témára összpontosult. … E csodálatos Kinyilatkoztatásban, e
dicsőséges században Isten Hitének alapja és Törvényének megkülönböztető
jegye az Emberiség Egységének a tudata.”Valóban, milyen szánalmasak az emberi intézmények olyan
vezetőinek az erőfeszítései, akik, teljességgel figyelmen kívül hagyván a
kor szellemét, az önálló nemzetek rég lemúlt időszakára rászabott
nemzeti folyamatokat megpróbálják hozzáigazítani egy olyan korhoz,
amely vagy eléri a Bahá'u'lláh által körvonalazott világegységet, vagy
pusztulás lesz a sorsa! Az emberi civilizáció történetének e válságos
órájában minden nemzet vezetőjének – legyen bár nemzete nagy vagy
kicsi, keleti vagy nyugati, győztes vagy legyőzött – meg kell hallania
Bahá'u'lláh harsonaszavát és a világszolidaritás érzésétől – az Ügye
iránti hűség sine qua non-jától4 – áthatva bátran elő kell állnia, hogy a
maga teljességében megvalósítsa azt az egyetlen gyógymódot, melyet Ő,
az Isteni Orvos írt elő a beteg emberiség számára. Egyszer s mindenkorra
meg kell szabadulniuk minden előítéletüktől, nemzeti elfogódottságuktól
és meg kell hallaniuk Tanításai felhatalmazott Magyarázójának,
'Abdu'l-Bahának fenséges tanácsát. Amikor egy, az Amerikai
Egyesült Államok szövetségi kormányában dolgozó magasrangú
tisztviselő azt kérdezte 'Abdu'l-Bahától, hogy miként tudná legjobban
szolgálni kormánya és népe érdekeit, 'Abdu'l-Bahá a következőképpen
válaszolt: Hazádat akkor tudod a legjobban szolgálni, ha világpolgárként
a világ népei és nemzetei között ma fennálló kapcsolatokban
is segítesz alkalmazni azt a szövetségi elvet, amely országod
kormányzásának alapjául szolgál.'Abdu'l-Bahának a világ jövőbeni átrendeződését taglaló kiváló
elemzésében, „Az Isteni Civilizáció Titká”-ban („A Civilizáció Titokzatos
Erői”) a következő sorokat olvashatjuk:„A valódi civilizáció akkor fogja kibontani zászlaját a világ szívének
közepén, ha megfelelő számú kiemelkedő és nemes lelkületű uralkodó –
az odaadás és a határozottság ragyogó példái – az emberiség java és
boldogsága érdekében előáll, hogy szilárd elhatározással és tiszta jövőképpel
megvalósítsa az egyetemes béke ügyét. A béke ügyét általános
vitára kell bocsátaniuk és minden tőlük telhető eszközzel arra kell
törekedniük, hogy létrehozzák a világ nemzeteinek a Szövetségét.
Kötelező erejű megállapodást kell kötniük s olyan egyezséget kell létrehozniuk,
melynek pontjai tartósak, sérthetetlenek és egyértelműek. Ezt
meg kell hirdessék az egész világ előtt, majd meg kell szerezniük hozzá
az egész emberiség beleegyezését. Ezt a magasztos, nemes vállalkozást
– az egész világ békéjének és jólétének valódi forrását – a föld összes
lakójának szentként kell kezelnie. Az emberiség összes erőforrását mozgósítani
kell, hogy ennek a Legnagyobb Szövetségnek a szilárdságát és
tartósságát biztosíthassák. Ebben a mindenre kiterjedő Egyezményben
világosan ki kell jelölni minden egyes ország kiterjedését és határait,
pontosan le kell fektetni a kormányközi kapcsolatok alapjául szolgáló
elveket, és rögzíteni kell az összes nemzetközi egyezményt és
kötelezettséget. Ugyancsak szigorúan korlátozni kell az egyes kormányok
haderejét, hiszen ha engednék, hogy bármelyik nemzet háborúra
készülődjön és növelje katonai erejét, ez a többi nemzet gyanakvását
váltaná ki. Ennek az ünnepélyes Szerződésnek úgy kell meghatározni
az alapelvét, hogy ha a későbbiek során valamelyik kormány
megszegné bármely előírását, a föld összes kormánya felléphessen,
hogy ezt a kormányt teljes engedelmességre bírja, sőt, az egész emberi
faj egyként állhasson ki, hogy azt minden rendelkezésre álló erővel
elpusztítsa. Amennyiben a világ beteg teste hozzájut ehhez a legnagyszerűbb
gyógyszerhez, bizonyosan ki fog gyógyulni betegségeiből
és örök időkre egészséges és sértetlen marad.”„Néhányan – folytatja –, nem lévén tisztában az emberi erőfeszítésekben
rejlő erővel, úgy vélekednek, hogy ez teljességgel kivitelezhetetlen,
sőt fölötte áll minden emberi erőfeszítésnek. Ez azonban
nem így van. Ellenkezőleg, Isten fogyhatatlan kegyének, Kedveltjei
szerető kedvességének, a bölcs és tehetséges lelkek páratlan fáradozásának
és korunk egyedülálló vezetői gondolatainak és elképzeléseinek
köszönhetően semmire sem tekinthetünk úgy, hogy elérhetetlen lenne.
Tenni kell, szüntelen tenni kell. Az eredményt valószínűleg csak eltökélt
elhatározottsággal érhetjük el. Ma számos olyan dolgot tudunk egyszerűen
és könnyedén megvalósítani, amit a múltban pusztán a képzelet
szüleményének tekintettek. Miért tartanánk hát megvalósíthatatlannak
ezt a nagyszerű és magasztos ügyet, amely az igazi civilizáció egének
fénylő Napja és az egész emberiség dicsőségének, előrehaladásának,
jólétének és sikerének az alapja? Bizony, eljő a nap, amikor csodálatos
Fénye beragyogja az emberiség teljességét.”Tovább fejtegetvén a nemes témát, 'Abdu'l-Bahá egyik Táblájában a
következőket nyilatkoztatja ki:„Az elmúlt korokban, bár megvolt a harmónia, hiányoztak a kellő
eszközök ahhoz, hogy az emberiség egységét megteremtsék. A földrészek
teljesen megosztottak voltak, sőt a gondolatok összevetése és cseréje
még az ugyanazon a kontinensen lakó népek között is szinte teljességgel
lehetetlen volt. Ennek következtében nem alakulhatott ki párbeszéd,
megértés és egység a Föld népei és nemzetségei között. Mára
azonban megsokasodtak a kommunikációs lehetőségek és a föld öt
kontinense lényegében egybeolvadt…Ugyanígy mindinkább kölcsönös
függőségbe került az emberi család összes tagja – népek és kormányok,
városok és falvak. Ma már senki sem lehet önellátó, hiszen a
népeket és a nemzeteket politikai kötelékek kötik össze, és napról
napra erősödnek a kereskedelmi és ipari, a mezőgazdasági és oktatási
kapcsolatok. Így ma már megvalósítható az emberiség egysége. Bizony,
ez csodálatos korunk, dicsőséges évszázadunk egyik csodája.
Az elmúlt korok ettől megfosztattak, hiszen századunk – a fény százada
– egyedülálló és példátlan dicsőségben, hatalomban és megvilágosodásban
részesült. Ezért nap mint nap új csodák születésének
vagyunk szemtanúi. Majd meglátjuk, milyen ragyogóan fognak gyertyái
égni az emberek között.Lásd, fénye miként pirkad fel a világ elsötétült láthatárán. Az első
gyertya a politika világának az egysége, melynek korai megcsillanásai
már láthatók. A második gyertya a gondolatok egysége a világméretű
erőfeszítésekben, melyek beteljesedését hamarosan megláthatjuk. A
harmadik gyertya a szabadságban való egység, mely bizonyosan eljő.
A negyedik gyertya a vallásban való egység, mely magának az alapzatnak
a sarokköve, és mely Isten erejéből teljes ragyogásában fog
kinyilváníttatni. Az ötödik gyertya a nemzetek egysége – egy olyan egység,
mely ezen században szilárdan meg fog alapoztatni, és a világ
összes népét arra fogja indítani, hogy magukat egyetlen közös haza
polgárainak tekintsék. A hatodik gyertya a fajok egysége, mely egy faj
népeivé és gyermekeivé tesz mindenkit, ki a földön lakozik. A hetedik
gyertya a nyelv egysége, vagyis egy egyetemes nyelv kiválasztása,
melyen mindenkit tanítani fognak, és melyen mindenki beszélni fog.
Ezek mindegyike elkerülhetetlenül el fog jönni, minthogy Isten Királyságának
hatalma fogja segíteni és támogatni megvalósulásukat.”
A világállamTöbb, mint 60 évvel ezelőtt, „a Föld uralkodóinak gyülekezetéhez”
szólva, Bahá'u'lláh a következőket nyilatkoztatta ki Viktória királynőhöz
intézett Táblájában:„Tanácskozzatok együtt, és csak arra legyen gondotok, ami az egész
emberiség javára és állapotának javítására szolgál ... . Tekintsétek a
világot, mint az emberi testet, melyet, bár teremtésekor ép és tökéletes
volt, különféle okokból súlyos zavarok és betegségek sújtottak. Egyetlen
napra sem könnyebbülhetett meg, sőt betegsége egyre súlyosabb lett,
mert olyan tudatlan orvosok kezébe került, akik szabadjára engedték
önös vágyaikat és végzetesen tévedtek. És ha egyszer egy jó orvos kezelése
folytán e testnek egyik tagja meg is gyógyult, a többi éppoly sérült
maradt, mint előtte. Emígyen világosít fel benneteket a Mindenek Tudója,
a Mindenek Felett Bölcs... Amit az Úr elrendelt, mint az egész világ
gyógyulásának biztos gyógyszere és leghatalmasabb eszköze, az minden
népének egyesítése egy egyetemes Ügyben, egy közös Hitben. Ez
pedig másképpen el nem érhető, mint egy tapasztalt, végtelen hatalmú
és ihletett Orvos erejével. Ez bizony az igazság, és minden más csupán
tévelygés.”„Látjuk, hogy minden évben növelitek kiadásaitokat, és annak terhét
alattvalóitokra teszitek. Ez bizony semmi egyéb, mint durva igazságtalanság.
Féljétek e Bántalmazott sóhajait és könnyeit, és ne helyezzetek
túl nagy terhet népeitekre... Béküljetek ki egymás között, hogy ne legyen
szükségetek több fegyverre, mint országaitok és területeitek megvédésére...
Egyesüljetek, ó föld királyai, mert ezáltal fog a viszály vihara
lecsillapulni közöttetek, és találnak nyugalomra népeitek. Ha közületek
bárki fegyvert ragad a másik ellen, forduljatok ellene mindnyájan, mert
ez nem más, mint nyilvánvaló igazságtétel.”E súlyos szavak mi mást jelenthetnének, mint a korlátlan nemzeti
szuverenitás elkerülhetetlen megnyirbálását, hiszen a világ összes
nemzete jövőbeni Nemzetközösségének megalakításához ez az elengedhetetlen
első lépés. Ki kell alakítani egyféle világállamot, melynek javára
a világ minden nemzete készségesen lemond a hadviseléshez fűződő
minden jogáról, egyes adóztatási jogairól és a fegyverkezés minden
jogáról, kivéve saját területén a rend fenntartásához szükséges erőket.
Egy ilyen világállam magában kell, hogy foglaljon egy nemzetközi
végrehajtó hatalmat, amely legfőbb és megkérdőjelezhetetlen hatalmat
tud érvényesíteni a nemzetközösség minden egyes ellenszegülő tagjával
szemben; egy világparlamentet, melynek tagjait az emberek az egyes
országokban választják meg, és akiknek megválasztását kormányaiknak
kell jóváhagyni; és egy legfelsőbb bíróságot, melynek ítéletei kötelező
érvényűek, még akkor is, ha az érintett felek nem egyeztek bele
önként, hogy ügyük e fórum elé kerüljön. Egy világközösség, melyben
minden gazdasági korlátozás örökre eltűnt, és a tőke és a munka egymástól
való függőségét határozottan elismerték; amelyben a vallási
fanatizmus és viszály zaja örökre elcsitult; amelyben a faji ellenségeskedés
lángját egyszer s mindenkorra kioltották; amelyben egyetlen
nemzetközi törvénykönyv – a szövetségi képviselők bölcs megfontolásának
alkotása –, érvényesül, s melynek szankciója a szövetséges
egyesített erők azonnali és kényszerítő erejű beavatkozása; végezetül
egy olyan világközösség, melyben a szeszélyes és militáns nacionalizmus
átalakul egy maradandó világpolgár-tudattá – íme, nagy körvonalakban
a Rend, melyet Bahá'u'lláh előre látott, egy olyan Rend,
melyre úgy tekintünk majdan, mint egy lassan érlelődő kor legnemesebb
gyümölcsére.„Az egység szentélye felállítatott – hirdeti Bahá'u'lláh az egész emberiséghez
szóló Táblájában –, ne tekintsétek hát egymást idegeneknek. ...
Ti egy fa gyümölcsei és egy ág levelei vagytok… A föld csak egy ország,
és minden ember ennek a polgára. Ne az büszkélkedjen, aki hazáját
szereti, hanem inkább az, aki a fajtáját.”Ne kétkedjék senki Bahá'u'lláh egész világra kiterjedő Törvényének
a lelkesítő céljában. Távol áll tőle a társadalom jelenlegi alapjainak
megrendítése, sőt azok kiszélesítésére törekszik, arra, hogy intézményeit
úgy alakítsa, hogy alkalmazkodhassanak a folyton változó világ
követelményeihez. Nem ütközhet semmiféle jogos állampolgári hűséggel,
nem bomlaszthat lényeges lojalitásokat. Nem célja az emberek
szívében élő egészséges és értelmes hazafiság lángjának elfojtása, mint
ahogy az sem, hogy a nemzeti autonómia rendszerét eltörölje, hisz oly
nagy szükség van rá, ha el akarjuk kerülni a túlzott központosítás
átkát. Nem hagyja figyelmen kívül, és nem is próbálja elnyomni azt a
sokféleséget, amely a származásban, éghajlatban, történelemben,
nyelvben, hagyományban, gondolkodásban és szokásokban mutatkozik
meg, s amely a világ népeit és nemzeteit egymástól megkülönbözteti.
Magasabb lojalitásra hív, szélesebb célkitűzéseket kíván minden
korábbi törekvésnél, amely valaha is lelkesítette az emberiséget. Arra
törekszik, hogy a nemzeti indulatokat és érdekeket alárendelje az egységbe
kovácsolódott világ sürgető követelményeinek. Egyfelől tagad
minden túlzott központosítást, másfelől elvet minden olyan kísérletet,
amely az uniformizálásra irányul. Jelmondata: egység a különbözőségben,
amint azt maga 'Abdu'l-Bahá a következőképpen magyarázza
el:„Nézd a kert virágait! Jóllehet különböző fajtájúak, színűek, alakúak
és formájúak, mégis, mivel ugyanazon forrás vize frissíti őket,
ugyanazon szellő fuvallata éleszti meg őket, és ugyanannak a napnak
a sugarai éltetik őket, ez a különbözőség csak fokozza bájukat és még
szebbé teszi őket. Mily visszataszító látvány lenne, ha ennek a kertnek
egyforma alakú és azonos színű lenne az összes virága és növénye, az
összes levele és bimbója, az összes gyümölcse, ága és fája! A színek,
formák és alakok sokszínűsége gazdagítja és díszíti a kertet, növeli
annak hatását. Hasonlóképpen, ha különböző színezetű gondolatok,
természetek és jellemek egyesülnek egy központ ereje és hatása alatt,
feltárul és nyilvánvalóvá válik az emberi tökéletesség szépsége és dicsősége.
Egyes-egyedül a minden dolog valóságát irányító és meghaladó
Isteni Szó mennyei ereje képes arra, hogy az emberek gyermekeinek
különböző gondolatait, érzéseit, elképzeléseit és meggyőződéseit
összhangba hozza.”Bahá'u'lláh hívása elsősorban a kisstílű gondolkodás, a szűklátókörűség
és az előítéletek bármilyen formában történő megnyilvánulása
ellen irányul. Ha nagy becsben tartott eszmék és patinás intézmények,
bizonyos társadalmi normák és vallási szabályok már nem szolgálják
az emberiség egészének jólétét, s ha az állandóan fejlődő emberiség igényeit
már nem tudják szolgálni, akkor söpörtessenek el és száműzessenek
az elavult és elfelejtett doktrínák lomtárába. Miért lennének
ezek a változás és az elmúlás örök törvénye uralta világunkban
mentesek a hanyatlástól, mely minden emberi alkotást utol kell érjen?
Hiszen a jogrendeket, a politikai és gazdasági elméleteket kizárólag
azért alkották, hogy az emberiség, mint egységes egész érdekeit védelmezzék,
és nem azért, hogy azt keresztre feszítsék egy bizonyos törvény
vagy doktrína megóvása érdekében.A félreértések elkerülése végett: az emberiség egységének az elve –
az a tengely, amely Bahá'u'lláh összes tanításának a középpontjában
áll – nem a tudatlan érzelmesség puszta kitörése vagy akár holmi
bizonytalan, jámbor óhaj kifejezése. Nem csupán azt kívánja, hogy az
emberek közötti testvériség és jóakarat szellemének újraélesztésével
azonosítsák, mint ahogy nem az a kizárólagos célja, hogy elősegítse a
különböző népek és nemzetek közötti kiegyensúlyozott együttműködést.
Tartalma és hatása mélyebb, tanításai nagyobb hatásúak, mint
bármi, aminek meghirdetése az elmúlt korok Prófétáinak megengedtetett.
Üzenete nem csak az egyénekre vonatkozik, hanem elsősorban
azoknak az alapvető kapcsolatoknak a jellegével foglalkozik,
amelyek egyetlen emberi család tagjaként kell összekössék az összes
államot és nemzetet. Nem csak egy eszmény meghirdetését jelenti,
hanem elválaszthatatlanul kapcsolódik egy olyan intézményhez is,
amely képes arra, hogy megtestesítse igazságát, bizonyítsa érvényességét
és állandósítsa befolyását. Magában foglal egy olyan, a jelenlegi
társadalom szerkezetében bekövetkező szerves változást, melyet a világ
még nem látott. Egyszerre jelent merész és egyetemes kihívást a
nemzeti szintű, rajongva hirdetett politikai meggyőződések idejétmúlt
jelszavai ellen – e meggyőződések felett már eljárt az idő és az események
Gondviselés által irányított és alakított menetének megfelelően át
kell adniuk helyüket egy olyan új gondolatvilágnak, amely alapvetően
különbözik és végtelenül magasabbrendű a világon eddig ismerteknél.
5 Nem kevesebbre szólít fel, mint a teljes civilizált világ újjáépítésére
és fegyvermentesítésére, amely világ az élet minden területén –
5 Shoghi Effendi a mondatban vallási kifejezéseket alkalmaz a politikára. Az angol
szöveg a „creed” szót használja, ami szó szerint hitvallást jelent, az itt használt értelemben
azonban egy olyan politikai megközelítést, amelyet hívei szinte vallásos
rajongással vallanak magukénak. Hasonló a helyzet a „gondolatvilágnak” fordított
szóval: az eredetiben a „gospel”, szó szerint evangélium szerepel – a lektor
politikai rendszerében, szellemi törekvéseiben, kereskedelmében és
pénzügyeiben, írásában és nyelvében – szervesen egységes, ugyanakkor
a szövetségre lépett egységeiben meglévő nemzeti jelleg különbözősége
miatt mégis végtelenül változatos.Az emberi fejlődés beteljesedését képviseli, amely a családi élet
kialakulásával kezdődött, a törzsi szolidaritásban fejlődött tovább,
elvezetett a városállamok megszületéséhez, majd később a független és
önálló nemzetek intézményét hozta létre.Az emberiség egységének Bahá'u'lláh által meghirdetett elve sem
kevesebbet, sem többet nem jelent, mint azt az ünnepélyes bejelentést,
hogy e rendkívüli fejlődés utolsó fokára elérnünk nemcsak szükségszerű,
de egyben elkerülhetetlen is, hogy ez hamarosan be fog következni,
s ezt csak egy isteni eredetű erőnek lehet véghezvinnie.
E csodálatos eszmének az első megnyilvánulásai azok a tudatos
erőfeszítések és szerény kezdetek, amelyeket Bahá'u'lláh Hitének
magukat nyíltan vállaló követői tesznek, akik – hivatásuk magasztosságának
tudatában és az Igazgatás nemesítő elveit megismervén –
azon fáradoznak, hogy királyságát megteremtsék a Földön. Ennek
közvetett bizonyítéka az, ahogy fokozatosan szétárad a világszolidaritás
szelleme, amely a szétesőben lévő társadalom zűrzavarából emelkedik
fel spontán módon.Tanulságos lenne nyomon követni, miként növekedik és fejlődik ez
a magasztos elképzelés, amely fokozatosan meg kell ragadja a népek és
nemzetek sorsáért felelős vezetők figyelmét. A napóleoni viharok
vérzivatarából épphogy kiemelkedő államok és hercegségek számára –
akiknek az volt a legfőbb célkitűzésük, hogy vagy újra megszerezzék a
jogot az önálló nemzeti létre vagy pedig megvalósítsák a nemzeti egységet
– a világszolidaritás gondolata nemcsak hogy távoli, hanem egyben
értelmezhetetlen is volt. Az ezekben a nemzetekben létrehozott politikai
intézményeket meghaladó esetleges világrend gondolatával csak azt
követően kezdtek el komolyan foglalkozni, hogy a nacionalizmus erőinek
sikerült megdönteniük a Szent Szövetség alapjait, amely igyekezett
elfojtani növekvő erejüket. Ezen erőszakos nacionalizmus képviselői
csak a világháború után kezdtek úgy tekinteni erre a rendre, mint egy
olyan veszélyes tan célkitűzésére, amely meggyengíti azt az alapvető
hűséget, amelytől nemzeti életük folyamatossága függ. A béklyóiktól
megszabadult nemzeti szuverenitás e bajnokai olyan elszántsággal
igyekeztek – és igyekeznek még ma is – elhitelteleníteni azokat az elveket,
melyektől végső soron saját üdvösségük függ, amely korábban a
Szent Szövetség tagjaira volt jellemző, amikor megpróbálták elfojtani a
napóleoni iga alól felszabadított népek körében ébredező nacionalizmus
szellemét.Olybá tűnhet, hogy a Genfi Jegyzőkönyv hamvába holt rendszere
elleni bősz ellenállás, az ezt követően előterjesztett Európai Egyesült
Államok javaslatát fogadó hangos gúnykacaj, valamint az európai gazdasági
egység általános tervének a csődje visszavetették azokat az erőfeszítéseket,
melyeket e nemes eszme megvalósítása érdekében őszinte
hittel tesz előrelátó emberek egy maroknyi csoportja. Mégis, vajon
nincs-e igazunk, amikor újfent friss erőt merítünk abból, hogy látjuk:
ezen terveknek már a puszta felvetése is azt bizonyítja, hogy az emberek
gondolkodásában és szívében egyre terjednek ezek az eszmék?
Azokban a szervezett kísérletekben, amelyek arra irányulnak, hogy
lejárassanak egy ily magasztos eszmét, nem azoknak a heves harcoknak
és éles vitáknak a megismétlődését kell-e látnunk – nagyobb
léptékben –, melyek Nyugaton az egységes nemzetek születését előzték
meg és azok újraformálását kísérték?Vegyük csak a következő példát! Az észak-amerikai kontinens államainak
egyesítését megelőző időszakban mily magabiztos kijelentések
hangzottak el azt állítván, hogy a végleges szövetség útjában
leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak! Vajon nem hirdették-e hangosan
és mindenfelé, hogy az egymással ellentétes érdekek, a kölcsönös
bizalmatlanság és az államok politikai berendezkedése és szokásai
között meglevő különbségek miatt nincs olyan szellemi vagy világi erő,
amely sikerrel próbálhatná meg ezeket összehangolni vagy legyőzni?
Pedig 150 éve mennyire más körülmények jellemezték a társadalmat,
mint ma! Túlzás nélkül állíthatjuk: az, hogy az amerikai államokat –
bármennyire is hasonlóak voltak egyes hagyományaik – egyetlenegy
szövetségbe tömörítsék egy olyan időszakban, amikor még nem ismerték
azokat a lehetőségeket, melyeket a tudományos haladás ma már az
emberiség rendelkezésére bocsát, összehasonlíthatatlanul nehezebb
feladat volt annál, mint ami a megosztott emberiség erőfeszítései előtt
áll, hogy elérje a teljes egységet.Ki a megmondhatója, vajon annak érdekében, hogy megvalósulhasson
egy ily magasztos eszme, nem kell-e az emberiségnek elviselnie
egy eddig még sosem tapasztalt mérvű szenvedést? Vajon, összes erőszakosságával
és viszontagságával együtt nem egy polgárháború tüzére volt-e szükség
ahhoz – mely háborúba a nagy Amerikai Köztársaságmajdnem beleroppant –, hogy az egyes tagokat jellemző etnikai
különbségek ellenére az államok ne csupán független egységek
szövetségét hozzák létre, hanem egy nemzetbe olvadjanak? Igen
valószínűtlennek tűnik, hogy egy ilyen alapvető fordulatot, amely
mélyreható változást idéz elő a társadalom szerkezetében, a diplomácia
és az oktatás hagyományos módszereivel végre lehetne hajtani. Elegendő
végigtekintenünk az emberiség véráztatta történelmén, hogy
rájöjjünk: az emberi civilizáció történetében határköveket jelentő
korszakos változásokat mindig komoly szellemi és fizikai szenvedés
váltotta ki.Bármily nagy és mélyreható változások zajlottak is le a múltban, ha
kellő megvilágításban szemléljük őket, csak olyan kiegészítő javítgatásokról
van szó, melyek előjátékul szolgálnak ahhoz a példátlan fenségű
és méretű átalakuláshoz, amin ma az emberiségnek át kell mennie.
Sajnos, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az emberi gondolkodás ezen
új szakaszát kizárólag egy világkatasztrófa erői tudják kiváltani. A jövő
eseményei egyre inkább igazolni fogják, hogy a mai civilizációt alkotó
széthúzó elemeket csak egy eddig még soha nem látott erejű kemény
próba tüze egyesítheti és kovácsolhatja össze a jövő világközösségének
egységes összetevőivé.Bahá'u'lláh „a világ népeihez” intézett figyelmeztetésének prófétai
hangja a Rejtett Szavak befejező részében – „váratlan zavarok leselkednek,
súlyos megtorlás várakozik rátok” – valóban világosan megmutatja,
milyen közvetlen sors vár a nekikeseredett emberiségre. Azt a felelősséget,
amelyet az új kor vezetőinek fel kell vállalniuk, csakis egy
kemény tűzpróba tudja kialakítani, melyből az emberiség megtisztultan
és felkészülten fog kiemelkedni.Ismét felhívnám a figyelmet Bahá'u'lláh már korábban idézett vészjósló
szavaira: „De amikor a kijelölt óra eljő, hirtelen megjelenik az, mitől
az emberiség minden tagjában megrázkódik.”Vajon nem jelentette-e ki egyértelműen 'Abdu'l-Bahá: „bizonyosra
vehető, hogy újabb, az előzőnél is szörnyűbb háború fog kitörni”?
Ennek a nagyszerű, kimondhatatlanul dicsőséges vállalkozásnak –
amely zavarba ejtette a Római Birodalom államférfiúi képességekkel
megáldott vezetőit, s amelyet Napóleon elszánt erőfeszítései is hasztalan
próbáltak megvalósítani – a végrehajtásán múlik, hogy elérkezik-e
az a boldog kor, melyről a költők énekeltek annyi koron át, s melyet a
látnokok oly régen megálmodtak. Ezen múlik majd, hogy beteljesedik-
e a régmúlt idők prófétáinak jóslata: kardjaikból kapákat kovácsolnak
és az oroszlán a báránnyal hever6. Egyedül ez vezethet el a Mennyei
Atya Királyságába, amint azt Jézus Krisztus Hite előre látta. Egyedül
ez alapozhatja meg a Bahá'u'lláh által elképzelt új Világrendet, amely
– bármily halványan is – az 'Abhá Királyság kimondhatatlan
ragyogását fogja visszatükrözni e földi síkon.Befejezésül még egy gondolat. Az emberiség egységének meghirdetése
– amely Bahá'u'lláh mindenre kiterjedő uralmának az alappillére
– semmilyen körülmények között sem hasonlítható azokhoz a jámbor
óhajokhoz, amelyeknek a múltban adtak hangot. Bahá'u'lláh hívása
nem csupán olyan, amit egyedül, magányosan hirdetett meg, dacolva
kora két leghatalmasabb keleti önkényuralkodója könyörtelen és egyesített
ellenállásával, száműzetésben és foglyukként. Egyszerre figyelmeztetés
és ígéret az. Figyelmeztetés, hogy ez az egyetlen módja annak,
hogy megmentsük a szörnyű kínokban szenvedő világot, ígéret, hogy
ennek bekövetkezte küszöbön áll.A Bahá'u'lláh Lelke által a világba lehelt mennyei hatalomnak köszönhetően
a hívásra – amely akkor hangzott fel, amidőn még a világ
egyetlen tájékán sem számoltak komolyan azzal, hogy valaha meg is
valósulhat – ma már mind több gondolkodó ember úgy tekint, hogy az
nem csak a világban most működő erők egyre közelgő lehetősége,
hanem egyben azok szükségszerű következménye is.Nyilvánvaló, hogy a világ – amely a természettudományok terén elért
csodálatos eredményeknek és a világméretűvé vált kereskedelemnek és
iparnak köszönhetően egyetlenegy bonyolult rendszerré alakult át és
szűkült össze, és amely a világgazdasági erők elnyomása alatt, egy
materialista civilizáció csapdái között vergődik – szorongató szükségét
érzi annak, hogy az összes múltbéli Kinyilatkoztatás alapjául szolgáló
Igazságot újra megerősítsék, méghozzá olyan nyelven, amely megfelel a
mai világ alapvető követelményeinek. És korunk Isteni Szócsöve,
6 vö. Biblia, Ézs 2:4, Mik 4:3; Ézs 11:6Bahá'u'lláh hangján kívül mi egyéb lenne képes arra, hogy olyan gyökeresen
megváltoztassa a társadalmat, amilyen gyökeresen már
megváltoztatta azoknak az – oly sokféle és látszólag egymással ki nem
békíthető – férfiaknak és nőknek a szívét, akik az Ő magukat nyíltan
megvalló követőinek a közösségét alkotják szerte a világon?
Kevesen vonhatják komolyan kétségbe, hogy ez a hatalmas eszme
gyorsan megragadja az emberek gondolkodását, hogy védelmében
emberek emelik fel hangjukat, és hogy főbb gondolatai gyorsan be kell
hatoljanak a hatalmon lévők gondolatvilágába. Csak a szívükben előítéleteket
tápláló emberek nem veszik észre, hogy szerény kezdetei már
testet is öltöttek abban a világméretű Igazgatásban, amelyhez
Bahá'u'lláh Hitének követői kapcsolódnak.Nekünk, hőn szeretett munkatársaim, az a legfontosabb kötelességünk,
hogy tisztánlátásunkat és töretlen lelkesedésünket megőrizve
tovább segédkezzünk annak az épületnek a felépítésében, melynek
alapjait szívünkben Bahá'u'lláh rakta le, hogy további reményt és erőt
merítsünk a legújabb események általános irányából – bármily szomorúak
is közvetlen következményeik –, és hogy lankadatlan buzgalommal
imádkozzunk azért, hogy siettesse annak a Csodálatos Látomásnak
az eljöttét, amely Szellemének legfénylőbb kisugárzása és a
legszebb civilizáció leggyönyörűbb gyümölcse, mihez foghatót a világ
még nem látott.Lehet, hogy Bahá'u'lláh Hite Kinyilatkoztatásának a századik évfordulója
az emberi történelem ily hatalmas korszakának a kezdetét jelenti?
Igaz fivéretek:Isten szeretteinek és a Könyörületes szolgálóinak az Egyesült Államok
és Kanada minden részében.Bármennyire nagymérvűek is legyenek azok a változások, melyek a
gyors ütemben ébredező emberiséget változatos történelmének eme
átmeneti szakaszában a legutóbbi időben hatalmába kerítették, ugyanilyen
feltűnő – még azoknak a szemében is, akik a mai napig nem ismerték
fel teljesen, hogy milyen akadályokat kellett legyőzniük, és hogy
milyen szűkös forrásokra tudtak támaszkodni – azoknak az intézményeknek
a folyamatos megerősödése, melyeket Bahá'u'lláh Hitének intézői
a világ minden országában fáradságos munkával igyekeznek
létrehozni.Az a tény, hogy egy Hit, amit tíz évvel ezelőtt súlyosan megrázott
senkihez sem hasonlítható Mesterének váratlan eltávozása, hatalmas
akadályok ellenére is megőrizte egységét, ellen tudott állni rosszakarói
gyűlölködő támadásainak, képes volt elnémítani rágalmazóit, ki tudta
szélesíteni messze terjedő igazgatásának alapzatát, és ezen istenimádatának
és az emberek szolgálatának eszményképeit jelképező intézményeket
hozott létre, ez már magában is annak a legyőzhetetlen erőnek
elégséges bizonyítéka kell legyen, mellyel a Mindenható ezt a Hitet
születésétől fogva felruházta.Az a tény, hogy a Bahá'u'lláh nevéhez köthető Ügy a mennyei erő
olyan rejtett forrásaiból táplálkozik, amelyeket emberi személyiség ereje,
legyen bár a legragyogóbb is, nem képes helyettesíteni; hogy kizárólag
arra a titokzatos Forrásra támaszkodik, mellyel földi előny (vagyon,
hírnév, vagy tanultság) nem veheti fel a versenyt; hogy elterjedése rejtélyes
módon, az emberiség nagy része által elfogadottakkal teljességgel
ellentétben történik – ez, ha esetleg ma még nem is teljesen nyilvánvaló,
mindinkább kézzel foghatóvá fog válni, amint újabb és újabb sikereket
ér el az emberiség szellemi megújulásáért folytatott harcában.
És valóban, hogyan is sikerülhetett volna széttörnie a születése pillanatában
reá nehezedő béklyókat, sértetlenül kiemelkednie a
zsengekorát zaklató viharokból – miközben szülőhelye bölcsei, gazdagjai
és tanult elméi sem tanáccsal, sem anyagilag semmilyen támogatást
nem nyújtottak neki –, ha megébresztő leheletét nem azon Isten-
től való szellem kelti életre, melytől végső soron minden siker kell, hogy
függjön, bárhol és bárhogyan is próbálják meg elérni azt?
Nem szükséges felsorolnom, vagy akár csak a legrövidebben összefoglalnom
annak a szörnyű tragédiának a szívfacsaró részleteit, melyek
szeretett Hitünk születési fájdalmait jelezték egy olyan országban,
amely féktelen vakbuzgóságáról, szörnyű tudatlanságáról és vad
kegyetlenségéről volt hírhedt. Arról a bátorságról és rendíthetetlen állhatatosságról
sem kell hosszan szólanom, amely szembeszegült azon
faj kegyetlen kínvallatóival, mint ahogy nem kell hangsúlyoznom a
számát, vagy bizonygatnom a tiszta életét azoknak, akik önnön akaratukból
haltak meg azért, hogy Ügyük éljen és virágozzék. Azt sem kell
ecsetelnem, hogy ezek a kegyetlenségek milyen felháborodást ébresztettek,
s egyben milyen feltétel nélküli bámulatot váltottak ki számos
férfiban és nőben e leírhatatlan embertelenségek helyszínétől távoli
vidékeken. Elegendő csak annyit mondanom, hogy Bahá'u'lláh szülőföldje
eme hőseinek az a felbecsülhetetlen megtiszteltetés jutott osztályrészül,
hogy szívük vérével pecsételjék meg szeretett Hitük korai
diadalait, és készítsék elő az utat közelgő győzelme számára. Perzsia
megszámlálhatatlan mártírjainak a vérében rejtezett az Istentől elrendelt
Igazgatás magja, amely – termőtalajából bár átültetve – szerető
gondoskodásotok által most olyan új renddé hajt ki, amely a gondviselés
akaratából majdan az egész emberiség fölé árnyékot tart.
Amerika hozzájárulása az ÜgyhözMert bármilyen hatalmas eredményeket értek el és bármilyen felejthetetlen
szolgálatokat tettek az Ügy hősi korszakának az úttörői
Perzsiában, az Ügy történelmének jelenlegi, eseménydús és nehéz
korszakában ugyanilyen dicséretre méltó az a hozzájárulás, amit ezen
úttörők szellemi örökösei, az amerikai hívők – az Ügy szerves
szerkezete felépítésének élenjáró munkásai – végeznek annak érdekében,
hogy megvalósuljon a Terv, amely majd el kell vezessen az Ügy
aranykorához. Bahá'u'lláh Hite szervezetének eme kivételezett tervezői
és felvigyázói között kevesen vannak olyanok (sőt, megkockáztatom,
talán senki sincs), akinek halvány sejtése is lenne arról, hogy Észak-
Amerikára milyen döntő szerep hárul abban, hogy egész világra
kiterjedő Hitük milyen irányban fog majd továbbfejlődni. Hasonlóképpen,
alig vannak közülük páran, akik kellőképpen tudatában lennének
annak, hogy már ma is milyen döntő befolyással rendelkeznek az
Üggyel kapcsolatos tennivalók irányításában és igazgatásában.
„Az egyetlen igaz Isten szemében – írta 1917 februárjában 'Abdu'l-
Bahá – az amerikai földrész az a föld, ahol Fényének ragyogása feltárulkozik,
ahol Hitének titkai megnyílnak, ahol az igazságosak fognak
lakozni, és a szabadok összegyűlni.”Bahá'u'lláh Ügyének támogatói szerte az Egyesült Államokban és
Kanadában egyre növekvő mértékben bizonyítják eme ünnepélyes
kijelentés igazát – ez nyilvánvaló még annak a számára is, aki felszínes
megfigyelőként nézi, hogy milyen sokféle szolgálatot vállalnak egyénileg,
illetve összehangolt erőfeszítéseikben. Önként vállalt hűségük
megnyilvánulásai, melyekkel az elhunyt Mester kívánságaira válaszoltak;
az a nagylelkűség, melyről nem egyszer tettek tanúbizonyságot,
amikor szükséget szenvedő és üldözésnek kitett perzsiai testvéreiknek
nyújtottak segélykezet; az az életerő, amellyel szembeszálltak azokkal
a szégyenteljes támadásokkal, amiket kérlelhetetlen ellenségeik belül-
ről és kívülről egyre sűrűbben indítottak ellenük; az a példa, melyet
országos szintű képviselőik testülete mutatott testvér Tanácsaiknak
azzal kapcsolatban, hogy miként teremtsék meg az eszközöket, melyek
elengedhetetlenül szükségesek közös kötelezettségeik eredményes teljesítéséhez;
az a sikeres közbenjárás, melyet oroszországbéli üldözött
munkatársaik érdekében eszközöltek; az az erkölcsi támogatás, melyet
egyiptomi tanítvány-társaiknak nyújtottak akkor, mikor azok harca az
iszlám ortodoxia béklyóitól való megszabadulásért egy rendkívül
kritikus szakaszához érkezett; azoknak a rettenthetetlen úttörőknek a
történelmi szolgálatai, akik 'Abdu'l-Bahá felhívásához híven odahagyták
otthonukat, hogy Hitének lobogóját a földgolyó legtávolabbi sarkaiba
is elvigyék; és, végül, de nem utolsó sorban, az a ragyogó önfeláldozásuk,
ami a Mashriqu'l-Adhkár felépítményének a befejezésében
nyilvánult meg – ezek külön-külön is ékesszóló bizonyítékai annak a
rendíthetetlen hitnek, amit szívükben Bahá'u'lláh gyújtott lángra.
Ki az, aki, végigtekintve ezeknek a szolgálatoknak a fényes során,
kétségbe vonná, hogy Isten megváltó kegyelmének e hű sáfárjai
teljességében és csorbítatlanul őrizték meg a gondjaikra bízott felbecsülhetetlen
értékű örökséget? Vajon, töprenghetünk el, nem ugyanazt
a magas szintet közelítették-e meg egy olyan módon, amit majd csak a
jövő történészei írhatnak le, ami az elődeik által végrehajtott, soha nem
hervadó tetteket jellemezte?Eme alig megszületett közösség lehetőségeinek megvizsgálásakor és
értékének megítélésekor nem azt kell nézni, hogy tagjai mekkora anyagi
forrásokat tudnak mozgósítani, hogy jelenleg hány támogatója van,
vagy hogy e pillanatban hívei milyen közvetlen, kézzel fogható segítséget
tudnak nyújtani szükséget szenvedő, kétségbeesett honfitársaik tömegének.
Az elfogulatlan megfigyelőnek tanításainak tisztaságában, normáinak
fenséges mivoltában, törvényeinek teljességében, állításainak
ésszerűségében, hatókörének átfogó mivoltában, programjának egyetemlegességében,
intézményeinek rugalmasságában, alapítóinak életében,
mártírjainak hősiességében és hatásának lélekformáló erejében
kell felfedeznie azt az igazi ismérvet, melynek alapján titkai mélyére tud
hatolni, vagy erkölcsi tisztaságát meg tudja ítélni.
A halandó uralom hanyatlásaMily méltatlan és hiábavaló lenne minden próbálkozás, ha hasonlatot
kívánnánk vonni a Bahá'u'lláh által kinyilatkoztatott Hit lassú és
fokozatos megerősödése és azon, emberek által létrehozott mozgalmak
között, melyekre – lévén, hogy emberi vágyakból erednek és reményeik
középpontjában a halandó uralom áll – elkerülhetetlen hanyatlás és
megszűnés vár. Ezek a mozgalmak – melyek a véges elme termékei, az
emberi képzelgés szülöttei, s igen gyakran rosszul elgondolt tervek
termékei – rövid időre el tudják ugyan homályosítani az emberek
szemét, mert az újdonság erejével hatnak, az alantas emberi
ösztönöket szólítják meg, és az anyagias világ pénzügyi erőforrásaira
támaszkodnak, ám végül, üstökösszerű pályafutásuk magasából a
felejtés sötétjébe zuhannak, ízekre szaggatva azon erők által, amelyek
születésükkor is körülöttük bábáskodtak.Nem ez a sors vár Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatására. A reá ruházott
menynyei hatalom erejénél fogva Isten eme születőfélben levő Hite – mely
egy szörnyen lealacsonyodott környezetben jött világra, több évszázados
romlottság, gyűlölet és előítéletek talajából nőtt ki, a saját korában általánosan
uralkodó mércével össze nem férő elveket vallott, s kezdettől
fogva a hatalom, az egyház és az emberek kérlelhetetlen ellenségeskedésének
volt kitéve – nem egészen kilencven esztendő leforgása alatt felszabadította
magát az iszlám uralom súlyos láncai alól, kinyilvánította
eszményei önállóságát és törvényei független teljességét, a világ legfejlettebb
országai közül nem kevesebb, mint negyvenben tűzte ki zászlaját,
előőrsöket hozott létre a világ legtávolabbi zugaiban, felszentelte vallásos
épületeit Ázsia és Amerika szívében, elérte, hogy a Nyugat leghatalmasabb
kormányai közül kettő ratifikálja az igazgatásához létfontosságú
okmányokat, tanításai kiválóságáról királyi személyektől szerzett méltó
elismerést, és végül, a művelt világ legfelső Törvényszéke képviselőinek
a figyelmét felhívta az őt ért sérelmekre, annak tagjaitól pedig olyan írásbeli
nyilatkozatokat szerzett be, melyek egyenértékűek azzal, hogy hallgatólagosan
elismerik vallási státuszát, és nyíltan kijelentik ügyének
igazságát.Jóllehet, társadalmi hatóereje ma még korlátozottnak tekinthető, és
egész világra kiterjedő programja látszólag eredménytelennek tűnhet,
ám mi, akik azonosultunk áldott nevével, csak csodálkozhatunk azon,
hogy milyen eredményeket ért el, ha ezeket azon szerény teljesítményekkel
hasonlítjuk össze, melyek a korábbi Törvénykorszakok színre-
lépését kísérték. Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásán kívül mely más vallásban
találhat még az összehasonlító vallástudomány elfogulatlan művelője
olyan rendkívüli állításokat, mint amilyeneket e Hit Szerzője tett,
olyan könyörtelen ellenfeleket, mint amilyenekkel Neki kellett szembenéznie,
olyan magasztos rajongást, mint amilyet Ő váltott ki, és olyan
eseménydús és lenyűgöző életet, mint amilyet Ő élt? Vajon a kereszténységben,
az iszlámban, vagy bármely más, korábbi Törvénykorszakban
találunk-e példát a bátorság és önuralom, a nagylelkűség és erő, a
széles látókörűség és hűség olyan elegyére, mint ami Bahá'u'lláh Hite
hőseinek viselkedésére volt jellemző? Hol egyebütt látunk példákat oly
gyors, teljes és váratlan átalakulásokra, mint amilyenek a Báb apostolainak
az életében mentek végbe? Bizony, a múltbéli vallások hiteles
krónikáiban csak kevés példát találhatunk olyan tökéletes önmegtagadásra,
olyan állhatatos szilárdságra, olyan magasztos nemesszívűségre
és olyan rendíthetetlen hűségre, mint amilyen annak a halhatatlan csoportnak
a jellemét fémjelezte, amely ezzel az Isteni Kinyilatkoztatással
– a Mindenható mindenek felett való hatalmának és szeretetének
legújabb és legellenállhatatlanabb megnyilvánulásával – összefonódott.
Különbség a múltbéli vallásokhoz képestHiába is keresnénk az elismert múltbéli vallások legkorábbi időszakairól
szóló feljegyzésekben olyan, részleteikben megindító, következményeikben
messze ható eseményeket, mint amilyenek e Hit történetének
a lapjait világítják be. Azok a szinte felfoghatatlan körülmények,
melyek a Dicsőség azon ifjú Hercegének a vértanúságát övezik;
annak a barbár megtorlásnak az erői, melyeket e tragédia elszabadított;
annak a felülmúlhatatlan hősiességnek a megnyilvánulásai,
melyeket felszabadított; azok az intések és figyelmeztetések, melyeket
Leveleiben az Isteni Rab intézett az Egyház hatalmasságaihoz és a világ
uralkodóihoz és vezetőihez; az a tántoríthatatlan hűség, mellyel a
muszlim országokban élő testvéreink harcolnak a vallási vakbuzgóság
erői ellen – talán ezek a legszembetűnőbb vonásai annak, amire a világ
majdan úgy fog tekinteni, mint a világ szellemtörténetében valaha is
lezajlott legnagyobb drámára.E vonatkozásban felesleges lenne felsorolnom azokat a sajnálatos
epizódokat, melyek kétségtelenül, s igen jelentős mértékben, beárnyékolták
mind a judaizmus, mind az iszlám korai történetét. Azt sem kell
hangsúlyoznom, hogy milyen káros hatásuk volt azoknak a túlzásoknak,
vetélkedéseknek és megosztottságnak, fanatikus kirohanásoknak
és hálátlanságnak, melyek Izrael népének korai történelmét, illetve a
Mohamed Hitét valló könyörtelen úttörők harcias életpályáját jellemezték.
Célomhoz elegendő csupán arra emlékeztetnem, hogy mily sokan
voltak, akik a keresztény kor első két évszázadában „áruló módon
kiadták a szent Iratokat a hitetleneknek, és ezzel szégyenteljes életet
vásároltak meg a maguk számára”, hogy mily felháborítóan viselkedtek
azok a püspökök, akiket aztán később emiatt árulónak bélyegeztek,
hogy mily viszály jellemezte az afrikai Egyházat, hogy a keresztény
tantételek közé hogyan szivárogtak be fokozatosan a Mithrász-kultusz,
az alexandriai filozófiai iskola, a zoroasztrianizmus és a görög
filozófia tanai, valamint hogy a görög és ázsiai egyházak hogyan fogadtak
el egy olyan modellt a tartományi zsinatok intézményével kapcsolatban,
melyet országaik képviseleti tanácsaitól kölcsönöztek.
Milyen elszánt makacssággal ragaszkodtak a zsidó kikeresztelkedettek
őseik szertartásaihoz a korai keresztények között, és mily buzgalommal
próbálták meg ráerőszakolni ezeket nem-zsidó hittársaikra!
Vajon Jeruzsálem első tizenöt püspöke nem mind körülmetélt zsidó
volt-e, és vajon az általuk vezetett gyülekezet nem egyesítette-e a mózesi
törvényeket és a krisztusi tanokat? Vajon nem történelmi tény-e,
hogy Konstantin áttérése előtt a Római Birodalom csak minden huszadik
alattvalója sorakozott fel Krisztus lobogója alá? Vajon a jeruzsálemi
Templom és a zsidók nyilvános vallásának a lerombolása nem
érintette-e súlyosan az ún. nazarénusokat, akik még több, mint egy
évszázadig kitartottak a Mózesi Törvény gyakorlása mellett?
A fenti tények fényében mily szembeszökő a különbség, amikor arra
gondolunk, hogy Mennybemenetele idején Perzsiában és a szomszédos
országokban Bahá'u'lláh mily sok követője vallotta magát Hite
meggyőződéses támogatójának! Mily bátorító azt látni, hogy bátor
követői minő rendíthetetlen hűséggel őrzik egyértelmű és világos
Tanításainak a tisztaságát és teljességét! Mily felemelő, amikor azokra
tekintünk, akik fel kívánnak szabadulni egy túlhaladott vallás béklyói
alól, és egy szilárdan gyökeret vert ortodoxia erői ellen vívják harcukat!
Mily lelkesítő Bahá'u'lláh muszlim követőinek a viselkedése, akik nem
szomorúsággal vagy beletörődéssel, hanem leplezetlen elégtétellel figyelik,
hogy a Mindenható milyen megérdemelt büntetéssel sújtja a
szultanátus és kalifátus kettős intézményét, a zsarnokság eme két hajtóerejét,
Isten Ügyének esküdt ellenségeit!Távol álljon azonban tőlem, hogy szavaimat bárki is félreértelmezze.
Az a Kinyilatkoztatás, melynek forrása és középpontja Bahá'u'lláh, nem
törli el a korábbi vallásokat, mint ahogy a legcsekélyebb mértékben sem
törekszik arra, hogy ezek jellemzőit eltorzítsa, vagy értékükből bármit
levonjon. Visszautasít minden olyan próbálkozást, amely arra irányul,
hogy a korábbi Próféták közül bárkit is kisebbítsenek, illetve tanításaik
örök igazságából bármit is lefaragjanak. Semmilyen módon nem kerülhet
összeütközésbe azzal a szellemmel, amely kijelentéseik mögött áll, és
semmiképp sem próbálja meg aláásni azt az alapot, melynek alapján
valaki hűséges az ügyükhöz. Fennen hirdetett, legfontosabb célja az,
hogy e Hitek minden követője számára lehetővé tegye, hogy alaposabban
megismerjék azt a vallást, melynek követői, és hogy annak célját teljesebben
megérthessék. Igazságai bemutatásában nem különböző szempontok
alapján válogat, állításai bizonyításához nem használ erőszakos
eszközöket. Tanításai középpontjában az az alapelv áll, hogy a vallási
igazság nem abszolút, hanem viszonylagos, az Isteni Kinyilatkoztatás
nem véglegesen lezárult, hanem folytatólagos. Az összes történelmi vallással
kapcsolatban félreérthetetlenül és mindenféle fenntartás nélkül
hirdeti, hogy azok isteni eredetűek, azonos célokkal rendelkeznek, működésükkel
egymást kiegészítik, folytonos szándékot képviselnek, és az
emberiség számára nélkülözhetetlen értéket képviselnek.
„Isten minden Prófétája – jelenti ki Bahá'u'lláh a Kitáb-i-Iqánban –
ugyanazon frigysátorban lakozik, ugyanazon mennyországban szárnyal,
ugyanazon trónuson ül, ugyanazon szóval szól, és ugyanazon Hitet hirdeti.”
Isten Egységének eme Magyarázói, szüntelen szóló Szavának eme
Csatornái „a kezdettől, melynek nincs kezdete” az emberiségre szórták a
láthatatlan Szépség fényét, és „a végig, mely nem ismer véget” továbbra
is kegyeskednek elhozni Hatalmának újabb és újabb kinyilatkoztatásait
és felfoghatatlan dicsőségének további és további élményeit. Bizony,
valódi istenkáromlás lenne, ha valaki azt állítaná, hogy bármely vallás a
végső, „hogy az összes Kinyilatkoztatás lezárult, hogy az Isteni irgalom
kapui bezárattak, hogy az örök szentség hajnalából nem kel fel többé
Nap, hogy az örök bőség Óceánja mindörökre elcsitult, és hogy az örök
dicsőség Frigysátrából többé nem öltenek testet Isten Hírnöke.”
„Csupán kinyilatkoztatásuk hevében, valamint fényük egymáshoz
viszonyított erejében különböznek egymástól” – írja ugyanebben a levélben
Bahá'u'lláh. És ennek nem az az oka, hogy bármelyikőjük is eredendően
képtelen lett volna teljesebb valójában feltárni annak az Üzenetnek
a dicsőségét, mely gondjaira bízatott, hanem az, hogy a kor,
melyben élt, mennyire volt éretlen és felkészületlen arra, hogy az azon
Hitben rejlő összes lehetőséget megértse és befogadja.
„Tudd bizonyosan – magyarázza Bahá'u'lláh –, hogy az Isteni Kinyilatkoztatás
fénye minden Törvénykorszakban oly mértékben áradt az emberekre,
mely egyenes arányban állt szellemi képességeikkel. Figyeld a
napot. Mily gyengék a sugarai, mikor megjelenik a láthatáron. Miként
növekedik fokozatosan melege és ereje a delelő felé, lehetővé téve eközben
minden teremtett lénynek, hogy alkalmazkodjon egyre erősebb fényéhez.
Mily fokozatosan hanyatlik alá, míg le nem nyugszik. Ha hirtelen
mutatná ki a benne rejlő teljes erőt, kétségkívül nagy bajt okozna minden
teremtett lénynek… Hasonlóképpen, ha az Igazság Napja hirtelen, megnyilvánulásának
már legkorábbi napjaiban, felfedné erejének teljes
mértékét, mellyel a Mindenható gondoskodása felruházta, az emberi értelem
földje felperzselődne és elpusztulna; mert az emberek szíve nem
viselné el kinyilatkoztatásának hevét, és nem is tudná visszatükrözni
fényének sugárzását. Rémülten és lesújtottan megszűnnének létezni.”
Ez, és egyes egyedül ez az oka annak, hogy akik ezen korban felismerték
Isten Fényét, nem állítják, hogy az általuk követett Kinyilatkoztatás
lenne a végső, mint ahogy a szívükbe zárt Hitnek sem tulajdonítanak
olyan erőket vagy tulajdonságokat, melyek lényegüket tekintve
magasabb rendűek, vagy alapvetően különbözőek lennének azokkal
összevetve, amelyek bármely korábbi vallási rendszert jellemezték.
Vajon nem Maga Bahá'u'lláh utal-e az Isteni Kinyilatkoztatás folytatólagos
voltára és a korlátokra, melyeket egy kifürkészhetetlen Bölcsesség
határozott meg számára? Mi mást jelenthetne a Rejtett
Szavakban található következő idézet, ha nem azt, hogy Ő, Aki ezt
kinyilatkoztatta, tagadta, hogy a Mindenható által Reá bízott Kinyilatkoztatás
a végső lenne? „Ó, igazság fia! Éjnek idején a halhatatlan
Szépség megtért a hűség smaragd magaslatáról a Sadratu'-l-Muntaha
(soha vissza nem térés) fájához, és olyan keservesen zokogott, hogy az
égi seregek és a menynyek lakói is megsiratták panaszát. Ekkor elhangzott
a kérdés: miért e sírás és jajgatás? Ő pedig így felelt: parancs
szerint, várakozással telve álltam a hűség dombján, s mégsem ért el
hozzám a hűség illatának egyetlen lehelete sem a föld lakóitól. Majd
visszatérve láttam, hogy a szentség galambjai a föld kutyáinak karmai
közt vergődnek. Erre az ég Angyala leplezetlenül és ragyogón elősietett
titkos rejtekéből, s neveiket kérdezte. Minden név elhangzott, kivéve
egyet. Mikor kérlelésre annak első betűje kimondatott, a mennyei termek
lakói elősiettek dicső hajlékukból. A második betűre mind a porba
vetették magukat. Ebben a pillanatban felhangzott a szó a legbensőbb
szentélyből: Eddig, és ne tovább! Valóban, tanúskodunk arról, amit
tettek és még most is tesznek.”„A Kinyilatkoztatás, melynek hordozója vagyok – jelenti ki félreérthetetlenül
Bahá'u'lláh –, az emberiség szellemi befogadókészségéhez
és képességéhez igazodik; máskülönben a bennem ragyogó Fény sem
felizzani, sem eltompulni nem tud. Bármit is nyilvánítok ki, ez sem nem
több, sem nem kevesebb, mint az Isteni dicsőség azon mértéke, melyet
Isten parancsolt meg kinyilatkoztatnom.”Ha a Fény, ami egy mindinkább fogékony emberiségre oly ragyogó
sugárzással árad, hogy úgy tűnik, el fogja homályosítani a vallás erői
által a múltban elért diadalok ragyogását; ha az előző Kinyilatkoztatások
krónikáiban sok tekintetben egyedülállóak voltak az eljövetelét beharangozó
jelek és szimbólumok; ha hívei olyan tulajdonságokról és
jellemvonásokról tettek tanúbizonyságot, melyek példa nélkül állnak
az emberiség szellemi történetében – mindezt nem annak kell tulajdonítani,
hogy Bahá'u'lláh Hite elszigetelt, a korábbi Törvénykorszakokkal
semmilyen kapcsolatban nem álló Kinyilatkoztatásként valamilyen
magasabb rendű értékkel rendelkezne, hanem úgy kell tekinteni és
magyarázni, mint azoknak az erőknek az elkerülhetetlen kimenetelét,
melyek a jelen kort olyan korszakká tették, amely végtelenül fejlettebb,
fogékonyabb és készebb befogadni az Isteni Útmutatás teljesebb mértékét,
mint ami ezidáig adatott az emberiségnek.Hőn szeretett barátok! Ha valaki ma elgondolkozik az emberiség
kétségbeesésén, félelmein és nyomorúságán, kétségbe vonhatja-e tovább,
hogy szükség van Isten megváltó szeretete és útmutatása életre
keltő erejének új kinyilatkoztatására? Ha valaki ma végigtekint egyrészt
azon a hatalmas fejlődésen, ami az emberi tudás, hatalom, szakértelem
és találékonyság területén ment végbe, másrészt azokon a példátlan
mérvű szenvedéseken és veszélyeken, amik korunk társadalmát
sújtják, az nem lehet olyan vak, hogy kételkedjen benne: ütött az óra
egy új Kinyilatkoztatás eljöveteléhez, hogy újra megfogalmazódjék az
Isteni Szándék, és hogy – ebből következőleg – újjászülessenek azon
szellemi erők, amelyek rendszeres időközönként helyrebillentik az emberi
társadalom sorsát. Vajon a korunkban munkálkodó világegyesítő
erők működése nem teszi-e már önmagában is szükségessé, hogy Ő,
Aki e napon az Isteni Üzenet Hordozója, ne csupán megerősítse a személyes
viselkedés ugyanazon magasztos színvonalát, melyet az Őt
megelőző Próféták neveltek az emberekbe, hanem a világ összes kormányához
és népéhez intézett felhívásában felvázolja annak a társadalmi
kódexnek, annak az Isteni Gazdaságnak a legfontosabb vonásait,
mely az emberiség közös erőfeszítéseit kell vezesse akkor, amikor
létrehozza azt a mindent átfogó szövetséget, mely Isten Királyságának
az eljövetelét kell jelezze e földön?Miközben tudatában vagyunk annak, hogy az Isteni megváltó hatalom
eme új kinyilatkoztatására szükség van, nem kell-e hát elgondolkoznunk
annak a Rendszernek a nagyszerűségén, melyet e napon
Bahá'u'lláh keze bontott ki? Nem kell-e megállnunk egy pillanatra, és
– bármennyire lekötnek is bennünket a Hite egyre szélesedő igazgatási
tevékenységéből fakadó mindennapos tennivalók – elgondolkoznunk
azon, mily szent kötelességek hordozása jutott nekünk kiváltságos osztályrészül?
A Báb rangjaBármily rendkívüliek is legyenek állításai, ezen Törvénykorszak
nagysága nem kizárólag Bahá'u'lláh kinyilatkoztatásának a jellegében
rejlik. Hitének egyik megkülönböztető jegye – és egyben egyedülállóságának
további bizonyítéka – az az alapigazság, hogy Előfutárát, a
Bábot, Bahá'u'lláh követői nem csupán ihletett igehirdetőnek, hanem
Isten közvetlen Megnyilvánulásának tekintik. Szilárd meggyőződésük,
hogy bármily rövid is volt Törvénykorszaka, és bármily kis ideig hatottak
is csak Törvényei, a Báb olyan hatalommal volt felruházva, mellyel
a Mindenható rendelése folytán egyetlenegy korábbi vallásalapító sem
rendelkezhetett. Nem csupán Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásának előhírnöke
volt; több volt, mint egy isteni sugallatra tevékenykedő személyiség;
rangja Isten független, önmagában való Megnyilvánulásáé volt –
minderről Ő Maga többször is tanúbizonyságot tett, Bahá'u'lláh félreérthetetlen
szavakkal erősítette meg, s végül, 'Abdu'l-Bahá Végrendelete
is tanúskodik róla.Azoknak az erőknek a hatalmáról, melyek abban az Előzetes Megnyilvánulásban
rejlettek, melyhez felbonthatatlan szálakkal kötődik
saját Hite, a legpontosabb leírást éppen a Kitáb-i-Iqán-ban találjuk,
ahol Bahá'u'lláh mesteri módon bontja ki az összes múltbéli Kinyilatkoztatás
mögött található egyetlen egyesítő igazságot. Miközben azoknak
a jeleknek és bizonyságoknak a kifürkészhetetlen jelentését magyarázza
részletesen, melyek a Báb, a megígért Qá'im által meghirdetett
Kinyilatkoztatást kísérték, felidézi a következő látnoki szavakat:
„A tudás huszonhét betűből áll. Mindaz, mit a Próféták kinyilatkoztattak,
ebből két betű. E két betűnél többet ember eddig még nem ismert
meg. De mikor felemelkedik majd a Qá'im, megnyilvánítja Ő a maradék
huszonöt betűt.” „Lásd – teszi hozzá Bahá'u'lláh –, mily nagyszerű és
fenséges az Ő állása!” „Kinyilatkoztatásáról – teszi hozzá továbbá –
Isten Prófétái, az Ő szentjei és választottai vagy nem értesültek, vagy
Isten kifürkészhetetlen Parancsolatának megfelelően fel nem tártak.”
Ezzel együtt – lettlégyen bármily fennkölt is a Báb rangja, és bármily
csodálatosak az Ügyének eljövetelét fémjelző események – egy
ilyen csodálatos Kinyilatkoztatás is elhalványul annak a minden másnál
tündöklőbb Égitestnek a ragyogása mellett, Akinek a színrelépését
megjósolta, és Akinek a feljebbvalóságát készséggel elismerte. Ha fel
kívánjuk mérni, hogy mi a jelentősége a Fény ama Leglényegének,
melynek Ő [A Báb], hatalmának összes magasztosságával együtt is
csupán szerény és kiválasztott Előhírnöke volt, elegendő, ha Magának
a Bábnak az írásaihoz fordulunk.A Báb számtalan alkalommal izzó és félreérthetetlen szavakkal szól
annak a Hitnek a mindent meghaladó magasztosságáról, mely isteni
rendelés szerint Ő utána kell megnyilvánuljon, s felül kell múlja az Ő
Ügyét. „A csíra, mely az eljövendő Kinyilatkoztatás lehetőségeit hordozza
magában – jelenti ki a perzsa Bayánban, Törvényei legfőbb és legjobban
megmaradt tárházában – olyan erővel ruháztatott fel, mely felülmúlja
minden követőm egyesült erejét.” „Mindazon tisztelgés közül,
melyet leróttam Annak, Ki utánam jön – ismétli újra meg újra Írásaiban
–, ez írott vallomásom a legnagyobb, hogy egy szavam sem írhatja le Őt
méltón, és semmilyen utalás Rá a könyvemben, a Bayánban nem felelhet
meg az Ő Ügyének.” A Vahidnak nevezett Siyyid Yahyay-i-Darabihoz,
legtanultabb és legbefolyásosabb követőjéhez szólván így beszél:
„Annak az igazságosságára, Kinek ereje a magot kicsíráztatja, és Aki az
élet szellemét leheli minden dologba! Ha megbizonyosodnék afelől, hogy
Megnyilvánulása idején megtagadod Őt, habozás nélkül eltaszítanálak
magamtól, és visszautasítanám hitedet … . Ám ha ugyanakkor azt hallanám,
hogy egy keresztény, aki nem tartozik Hitemhez, hisz Őbenne,
erre a keresztényre úgy tekintenék, mint a szemem fényére.”
Az Isteni Kegyelem kiáradása„Ha a világ összes népe – jelenti ki Maga Bahá'u'lláh – rendelkezne
mindazon hatalommal és tulajdonsággal, amivel az Élő Betűi, a Báb
kiválasztott tanítványai rendelkeztek, kiknek rangja tízezerszer dicsőbb,
mint amilyen rangot a régmúlt apostolai valaha is elérhettek, és ha
közülük mindegyik, vagy akár csak egy is, egy pillanatig is habozna felismerni
Kinyilatkoztatásom Fényét, hitük hiábavalóvá válik, ők maguk
pedig a hitetlenek közé soroltatnak.” „Ebben a Törvénykorszakban – írja
– oly hatalmas mérvű az isteni kegyelem kiáradása, hogy ha lenne
halandó kéz, amely elég gyors lenne ahhoz, hogy azokat papírra vesse,
egyetlen nappal és éjszaka leforgása alatt oly számú vers patakzana
elő, mint amely egyenlő a teljes perzsa Bayánnal.”
Íme, szeretett barátaim, ily nagy mérvű annak a mennyei kegyelemnek
a kiáradása, amit a Mindenható e kornak, ezen legfelvilágosodottabb
évszázadnak adományozott! Túl közel állunk még egy oly
hatalmas Kinyilatkoztatáshoz, hogy ma, korszakának első száz évében,
azt gondolhassuk, kellőképpen fel tudjuk becsülni, ragyogása
mily óriási, lehetőségei mily végtelenek, szépsége mily érzékelésen felüli
és páratlan. Bár ma még kevesen vagyunk, lehetőségeink korlátozottak,
és befolyásunk csekély, mégis nekünk, akik kezére egy ily
tiszta, finom és értékes örökség bízatott, mindenkor lankadatlan éberséggel
kell arra törekednünk, hogy tartózkodjunk minden olyan gondolattól,
szótól vagy tettől, amely ragyogását beárnyékolhatja, vagy
növekedését visszavetheti. Mily hatalmas a felelősségünk, mily kényes
és fáradságos a feladatunk!Kedves barátok! Bár világosak és félreérthetetlenek azok az
útmutatások, amelyeket eltávozott Mesterünk újra meg újra kifejtett
számtalan Táblában, amiket követői számára hagyományozott szerte a
világon, néhány – tekintettel arra, hogy Nyugaton az Ügy csak korlátozott
hatással bírt – szándékosan visszatartatott nyugati tanítványai
közössége elől, akik ma, bár számbelileg kevesen vannak, mégis döntő
befolyást gyakorolnak ügyeinek irányára és igazgatására. Ezért kötelességemnek
érzem, hogy most, amikor megért rá az idő, felhívjam a
figyelmet egy olyan útmutatás fontosságára, melyet Hitünk fejlődésének
jelenlegi szakaszában mind többször hangoztatnunk kell, függetlenül
attól, hogy Keleten, vagy Nyugaton fogják-e alkalmazni. Ez pedig
az az elv, amely azt mondja ki, hogy Bahá'u'lláh Hitének követői sem
egyénileg, sem pedig közösen, helyi vagy országos Tanácsok útján, ne
vegyenek részt semminemű olyan tevékenységben, melyet közvetve
vagy közvetlenül úgy lehet tekinteni, hogy az beavatkozás valamely
konkrét kormány politikai ügyeibe. Szilárd meggyőződésem:
legfontosabb és legszentebb kötelességük, hogy tartózkodjanak minden
olyan szótól vagy tettől, amit úgy lehetne értelmezni, mint ennek a
lényeges alapelvnek a megsértése – legyen szó olyan kiadványokról,
melyeket ők jelentetnek meg, vagy vizsgálnak felül; hivatalos, vagy
nyilvános szerepléseikről; az általuk betöltött pozíciókról, vagy az általuk
tett szolgálatokról; a hittársaikkal folytatott kommunikációról;
magas rangú, vagy vezető beosztású személyiségekkel kialakított kapcsolataikról;
hasonló érzelmű társaságokhoz, vagy szervezetekhez fűződő
kötelékeikről. Felelősségük, hogy felmutassák egyrészt Hitük
politikamentes jellegét, másrészt feltétel nélküli hűségüket és engedelmességüket
kormányaik bármely döntésével szemben.Ügyeljenek arra, hogy se szóval, se tettel ne kötelezzék el magukat
nemzeteik politikai célkitűzéseivel, kormányaik politikájával, vagy pártok
és frakciók terveivel és programjaival kapcsolatban. Az ilyen jellegű
vitákban senkit se hibáztassanak, egyik oldal pártját se fogják, ne
segítsék elő hátsó célok megvalósulását, illetve ne azonosuljanak semmilyen
rendszerrel, amely előítéletekkel viseltetik azon világméretű
Testvériség legjobb érdekeivel szemben, melynek megóvása és előremozdítása
a céljuk. Legyenek elővigyázatosak, ne hagyják, hogy gátlástalan
politikusok eszközeivé váljanak, vagy belesétáljanak a honfitársaik
között található cselszövők és hitszegők csalárd csapdáiba. Úgy
alakítsák életüket és formálják viselkedésüket, hogy ne lehessen titkolózással,
csalással, megvesztegetéssel vagy megfélemlítéssel vádolni
őket, még ha oly alaptalanul is. Emelkedjenek fölül minden személyes
érdeken, minden fanatikus akción, minden felesleges vitán, minden
kisszerű számítgatáson, minden múló szenvedélyen, mely egy változásban
levő világ felszínét felkavarja, s figyelmét elvonja. Szükség esetén
akár választott képviselőik segítségét is kérve, kötelességük, hogy
amennyire csak tudják, különböztessék meg, hogy egy adott pozíció
vagy munkakör diplomáciai vagy politikai, vagy csak tisztán adminisztratív
jellegű-e, olyan, mely teljesen független azoktól a változásoktól
és eshetőségektől, amik szükségszerű velejárói egy adott ország
politikai és pártpolitikai életének. Erősítsék meg megingathatatlan
elhatározottságukat, hogy ők Bahá'u'lláh útját követik elkötelezetten és
feltétel nélkül, hogy elkerülik a politikusi pályán elválaszthatatlanul
jelentkező kacskaringókat és civódást, és hogy annak az Isteni Igazgatásnak
a méltó közvetítő eszközei kívánnak lenni, amely Istennek az
emberekkel kapcsolatos örök Célját testesíti meg.Minden kétséget kizáróan nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az ilyen
hozzáállás nem azt jelenti, hogy akár a legkisebb mértékben is közömbösek
lennének saját országuk ügyével és érdekeivel kapcsolatban,
vagy hogy ne fogadnák el elismert és választott kormányuk törvényes
hatalmát. Azt sem jelenti, hogy ne vállalnák szent kötelességüket,
miszerint a lehető legeredményesebb módon támogatják kormányuk és
népük legjobb érdekeit. Ez a hozzáállás azt a vágyat jelzi, mely
Bahá'u'lláh minden igaz és hű követőjében ott ég: önzetlenül, hivalkodásmentesen,
jó hazafi módjára szolgálni annak az országnak az érdekeit,
ahol élnek, úgy, hogy közben hívek maradnak a Hitük tanításaiban
foglalt becsületesség és megbízhatóság magas követelményéhez.
Amint a világ különböző térségeiben megsokszorozódik a bahá'í
közösségek száma, és mindinkább érezhetővé válik társadalmi erőként
is megmutatkozó súlyuk, nyilvánvaló, hogy fokozódni fog a rájuk
nehezedő politikai nyomás, hiszen a hatalommal és befolyással rendelkezők
meg fogják kísérelni, hogy saját céljaik megvalósítása érdekében
megszerezzék támogatásukat. Ugyanakkor, ha meg akarják
szilárdítani a gondjaikra bízott intézmények alapjait, és szélesíteni
akarják ezek tevékenységi körét, ezeknek a közösségeknek is egyre
nagyobb szükségük lesz kormányaik jóindulatának és támogatásának
elnyerésére. Ügyelniük kell arra, hogy abbéli buzgalmukban, hogy
szeretett Ügyük céljait megvalósítsák, nehogy akaratlanul olyan helyzetekbe
keveredjenek, ahol áruba bocsátanák Hitüket, kompromittálnák
lényegi alapelveiket, vagy pedig, cserébe valamilyen anyagi
előnyért, amiben intézményeik részesülnének, feláldoznák szellemi
eszményeik épségét és teljességét. Jelentsék ki, hogy bármely országban
lakjanak is, és bármily fejlettek is legyenek intézményeik, vagy
bármily eltökélten akarják is megvalósítani azon törvényeket, illetve
alkalmazni azon elveket, melyeket Bahá'u'lláh hirdetett meg, ezeknek
a törvényeknek a megvalósítását, illetve ezeknek az elveknek az alkalmazását
habozás nélkül alávetik kormányaik követelményeinek és
törvényi előírásainak. Miközben arra törekszenek, hogy a Hitük igazgatásával
kapcsolatos ügyeket intézzék és tökéletesítsék, céljuk nem
az, hogy bármily módon is összeütközésbe kerüljenek országuk alkotmányos
előírásaival, és még kevésbé az, hogy igazgatásuk gépezetét
országaik kormányai elé helyezzék.Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy – mivel egyre szerteágazóbb
tevékenységet folytatunk, és a sokféle közösség különböző (céljaikban,
politikájukban és módszereikben alapvetően eltérő) kormányzati formák
között működik – elsőrendű fontossága van annak, hogy a magukat
nyíltan ezen közösségek tagjainak valló emberek semmi olyat ne
tegyenek, ami kiválthatná kormányaik gyanakvását vagy ellenséges
érzületét, és emiatt testvéreiket esetleg újabb üldöztetés fenyegetné,
vagy feladataikat nehezebben lehetne végrehajtani. Feltehetném a kérdést:
van-e más mód arra, hogy egy ilyen kiterjedt Hit, amely meghaladja
a politikai és társadalmi határokat, amely fajok és nemzetek
akkora sokaságát foglalja magában, és amelynek rohamos előretörésével
párhuzamosan egyre inkább támaszkodnia kell a föld sokféle, egymással
vetélkedő kormányának a jóindulatú támogatására, meg tudja
őrizni egységét, meg tudja védeni érdekeit, és biztosítani tudja intézményeinek
folyamatos, békés fejlődését?Az ilyen hozzáállást nem önző haszonlesés diktálja, hanem mindenek
előtt az a széles értelemben vett alapelv mozgatja, hogy
Bahá'u'lláh követői semmilyen körülmények között nem tűrik el, hogy
egyénileg, vagy közösségben olyan ügyekbe keveredjenek, melyek a
legcsekélyebb mértékben is eltérést jelentenének Hitük alapigazságaitól
és eszményeitől. Érje őket bármilyen vád, melyet tudatlan, vagy
rosszindulatú emberek indíttathatnak ellenük felhozni, csábítsák őket
bármilyen kitüntetésekkel vagy jutalmakkal, bizalmukat sosem fogják
elveszíteni, útjukról sosem fognak letérni. Szavaik hirdessék, tetteik
bizonyítsák: Bahá'u'lláh követőit, bármely országban lakjanak is, nem
önös becsvágy hajtja, nem szomjúhozzák a hatalmat, és nem tántorítja
el őket a népszerűtlenség, bizalmatlanság, vagy bírálat bármilyen hulláma,
ami esetleg amiatt éri őket, hogy elveikhez szigorúan ragaszkodnak.
Feladatunk nehéz és kényes, ám ha rendíthetetlenül követjük Őt az
Ő útján, és arra törekszünk, hogy Törvényeit sértetlenül megőrizzük,
Bahá'u'lláh és Isteni Útmutatásának megtartó ereje bizonyosan megsegít
bennünket. Ha állhatatosak maradunk, megváltó kegyelmének
fénye – melyet földi hatalom nem tud elhomályosítani – megvilágítja
utunkat, miközben egy zűrzavaros korszak csapdái és kelepcéi között
haladunk, és lehetővé teszi, hogy kötelességeinket úgy hajtsuk végre,
hogy azzal öregbítsük áldott Neve dicsőségét és tiszteletét.
Szeretett templomunkVégezetül, hőn szeretett testvéreim, szeretném még egyszer felhívni
figyelmeteket arra, hogy szeretett Templomunk, a Mashriqu'l-Adhkár
ügyében sürgős tennivalóink vannak. Vajon kell-e emlékeztetnem arra,
hogy mennyire fontos, hogy – amíg van rá idő – sikeresen befejezzük
ezt a nagy vállalkozást, mely mellett a világ figyelő szemei előtt elköteleztük
magunkat? Vajon kell-e hangsúlyoznom, hogy szeretett Ügyünk
hírnevének – még napjaink válságos, előre nem látott körülményei
közepette is7 – mily nagy kárt okozna, ha eme isteni rendeltetésű feladat
befejezése további késlekedést szenvedne? Biztosíthatlak benneteket
arról, hogy tökéletesen ismerem az ínséges körülményeket,
melyekkel szembesülnötök kell, a kényszerhelyzeteket, melyek közepette
munkátokat végzitek, a gondokat, melyek vállaitokat nyomják és
a sürgető igényeket, melyek újra meg újra rázúdulnak kimerült anyagi
erőforrásaitokra. Ennél is jobban tudom azonban, hogy milyen példa
nélküli lehetőség áll előttetek, melyet a ti kiváltságotok megragadni és
kiaknázni. Tudom, mily megszámlálhatatlan áldás kell kövesse majd
egy olyan közös vállalkozásnak a befejezését, ami a hozzá kapcsolódó
sokféle és nagyszerű áldozat miatt megérdemli, hogy a bahá'í
szolidaritás legkimagaslóbb példái között emlegessék, egészen attól az
időtől számítva, hogy a ragyogó hősi tettek halhatatlanná tették a
nayrizi, zanjani és tabarsi hősök emlékét. Ezért, Bahá'u'lláh barátai és
7 A levél 1932-ben, a nagy világválság közepén íródott, és Shoghi Effendi ezekre a körülményekre
utal - a lektortanítvány-társai, arra kérlek benneteket, hozzatok még nagyobb áldozatot,
fogjatok még jobban össze, és tegyetek még meggyőzőbben
tanúbizonyságot a bennetek hevülő hit valódi jellegéről.
Eme forró kérésemben hangomat újból felerősíti a Legnagyobb
Szent Levél szenvedélyes, s egyben talán utolsó könyörgése, kinek
szelleme a Nagy Túl szélén lebeg, és arra vágyik, hogy magával vihesse
az Abhá Királyságba, egy Isteni, mindenható Atya jelenlétébe egy olyan
vállalkozás örömteli befejezésének a tudatát, melynek előrehaladása
annyira felvidította földi életének utolsó napjait. Ha valaki ismeri az
amerikai hívők, Bahá'u'lláh Hite eme rettenthetetlen úttörői hitének az
életerejét, az nem vonhatja kétségbe, hogy most is ugyanolyan spontán
nagylelkűséggel és ugyanakkora áldozatkészséggel fognak egyöntetűen
válaszolni erre a kérésre, mint amekkoráról tanúbizonyságot tettek,
valahányszor hozzájuk fordult a múltban.Adja Isten, hogy 1933 késő tavaszán a sok-sok ember, aki a világ
minden tájáról el fogja lepni a szentély szomszédságában tartandó
Nagy Kiállítás8 helyszíneit, kitartó áldozatotoknak köszönhetően abban
a kivételezett helyzetben lehessen, hogy megcsodálhassa a díszben
tündöklő kupolát – a kupolát, amely lobogó jelzőtűzként és a remény
jelképeként fog állni egy kétségbeesett világ sötétjében.
Igaz fivéretek,8 Chicagoban 1933-34-ben A Century of Progress (A haladás egy évszázada) címmel
világkiállítást tartottak, mely 48 millió látogatót vonzott a nagy gazdasági világválság
ellenére – a lektorAz Úr szeretteinek és a Könyörületes szolgálóinak az Egyesült Államokban
és Kanadában.Idén nyárvége előtt lesz negyven éve, hogy Bahá'u'lláh neve először
elhangzott az amerikai földrészen. Minden megfigyelő, aki elgondolkozik
azon, hogy a nagy Amerikai Köztársaság szellemi történelmében
mennyire fontos mérföldkőről van szó, furcsának találhatja, hogy a
szeretett Hitünk Szerzőjéről tett első nyilvános említésre milyen körülmények
közepette került sor. Még furcsábbnak tűnhetnek azok a gondolattársítások,
melyeket az ebben a történelmi pillanatban felhangzó
rövid pár szó kelthetett a hallgatóságban.Sem ragyogás, sem pompa, sem nyilvános öröm, sem nagy taps
nem köszöntette azt a pillanatot, amikor az amerikai polgárok először
szerezhettek tudomást a Bahá'u'lláh által meghirdetett Kinyilatkoztatás
létéről és céljáról9. Az, aki ennek kiválasztott eszköze volt, sem tekintette
magát hívének az általa közölt örömhírben rejlő erőnek, és
nem sejtette, milyen hatalmasak azok az erők, melyeket egy ilyen futólagos
említés gondviselésszerűen felszabadított.A Legnagyobb Név Üzenete – amiről első ízben éppen annak a szűk
látókörű klerikalizmusnak egy elkötelezett támogatója tett említést,
mellyel a Hit szembeszállt és megpróbál gyökerestől eltávolítani, és
amit születésekor úgy jellemeztek, mint egy megvetendő hitvallás tizedrangú
oldalhajtása – szűnni nem akaró megpróbáltatások özönéből
erőt nyerve, 'Abdu'l-Bahá szerető gondoskodásának napsugarában
melegedve, mélyen beásta gyökereit Amerika termékeny talajába, kevesebb
mint fél évszázad alatt a világ legtávolabbi pontjaira is szétküldte
hajtásait és sarjait, és ma, az azon földrész szívében általa épített fel
9 Dr Henry H. Jessup előadásában az 1893-as Chicago-i Világkiállítással párhuzamosan
megrendezett Vallások Parlamentjén – a lektorszentelt Építmény fenségébe öltözve, készen áll, hogy meghirdesse
jogát és érvényesítse képességét arra, hogy megváltást hozzon egy csapások
által sújtott népnek. Az amerikai hívők közössége – bármily, tehetség,
rang vagy vagyon által nyújtott előny nélkül, és annak ellenére,
hogy ifjonti korban van, kevés taggal és csekély tapasztalattal rendelkezik
– az igazgatásában részt vevők és tanítói ihletett bölcsességének,
egyesített akaratának, valamint tántoríthatatlan hűségének köszönhetően
egyértelmű vezető szerepet vívott ki magának Kelet és Nyugat
testvérközösségei között abban, hogy siettesse a Bahá'u'lláh által
megjósolt Aranykor eljövetelét.És mégis, mily súlyos válságokat kellett átvészelnie eme zsenge,
eme áldott közösségnek változatos történelme során! Mily lassú és fájdalmas
volt az a folyamat, amíg fokozatosan kiléphetett a teljes mellőzöttség
homályából a nyilvános elismertség ragyogó napvilágába! Hűséges
követői mily szörnyű csapásokat kellett elviseljenek a gyávák
elpártolása, a bajkeverők rosszindulata és a gőgösek és nagyravágyók
árulása miatt! A gúny, megvetés és hamis vádaskodás mily viharát
kellett kiállnia képviselőinek, mert rendületlenül kitartottak a magukénak
vallott Hit teljessége és épsége mellett, és bátran védelmezték
annak tiszta nevét! Kiváltságos tagjainak – fiatalnak és idősnek, egyenként
és közösségben – mily szűnni nem akaró viszontagságokkal és
zavarba hozó kudarcokkal kellett szembeszállniuk, miközben hősies
harcot vívtak azért, hogy meghódítsák a magaslatokat, melyek elérésére
egy szerető Mester szólította fel őket!Ellenségei számosak és nagyhatalmúak voltak, akik – felfedezvén,
hogy kijelentett híveinek tekintélye napról napra nő – egymást túllicitálva
versengtek abban, hogy a legaljasabb vádaskodások özönét zúdítsák
rá, és legádázabb dühüket öntsék imádata Tárgyára. Ajkuk mily
sokszor fakadt gúnyos mosolyra, midőn azt látták, hogy anyagi forrásai
szűkösek, fejlődése pedig látszólag megrekedt! Mily maró gúnnyal
nyilatkoztak eredetéről, és – célját félreértvén – utasították el, mint egy
kihalófélben lévő hitvallás felesleges tartozékát! Írásbeli támadásaikban
nem olyan szavakkal bélyegezték-e meg egy ilyen szent Kinyilatkoztatás
Előfutárának hősi személyét, mint tanításait gyáván
visszavonó, eltévelyedett hitehagyott, és kötetekre rúgó Írásait nem
nevezték-e megvetően egy meggondolatlan ember üres fecsegésének?
Isteni Alapítójának nem tulajdonítottak-e tudatosan olyan aljas indítékokat,
amiket csak egy gátlástalan összeesküvő és bitorló tud kigondolni,
és Szövetségének Középpontját nem tekintették-e egy könyörtelen
zsarnoki hatalom megtestesítőjének, bajkeverőnek, notórius
megalkuvónak és szélhámosnak? A folyamatosan emelkedő Hit e magatehetetlen
ellenségei újra meg újra olyan vádakkal hozakodtak elő,
hogy világegyesítő elvei alapvetően hibásak, mindenre kiterjedő programja
teljességgel fantazmagóriás, jövőképe csalóka és egyértelműen
megtévesztő. Ostoba rosszakarói a tantételeit képező alapigazságokat
úgy állították be, mintha azok csak egy üres dogma leplezésére szolgálnának,
igazgatási szerkezetét nem voltak hajlandók megkülönböztetni
magának a Hitnek a lelkétől, tisztelt és elismert hittitkait pedig
egyszerű babonaként kezelték. Az egyesülés elvét, melyet hirdet és
mellyel azonosítja magát, úgy értelmezték, hogy az az egyformaság
megvalósítását célzó sekélyes próbálkozás, ismételt kijelentéseit a természetfölötti
erők valóságosságáról a mágiába vetett csalóka hitnek
bélyegezték, eszményiségének dicsfényét pedig azzal vetették el, hogy
az nem más, mint merő utópia. E csillapíthatatlan féltékenység áldozatai
úgy üdvözöltek minden tisztulási folyamatot, amikor is a kifürkészhetetlen
Bölcsesség az Ő kiválasztott követőinek a körét időről időre
megtisztította a nemkívánatosak és a méltatlanok szennyétől, mintha
támadásra indultak volna a hitszakadás erői, melyek erejét majd
kiszívják, életképességét megmételyezik, és végső pusztulásba döntik.
Hőn szeretett barátaim! Nem tisztem – és a ma élők közül valószínűleg
senki más sem képes arra –, hogy végigkísérjem, pontosan és
részleteiben hogyan jött létre és fokozatosan hogyan szilárdult meg a
szüntelen fejlődésben lévő Hitnek e legyőzhetetlen karja, e nagyszerű
szerve. Fejlődésének eme korai szakaszában még nem jött el az ideje
annak, hogy megkíséreljük kimerítően elemezni, vagy akár csak valósan
megbecsülni azokat a hajtóerőket, melyeknek köszönhetően ily
magasztos helyet foglal el a sokféle eszköz között, amiket a Mindenhatóság
Keze teremtett, és korunkban tökéletesít, isteni Szándéka végrehajtása
érdekében. Kétségtelen, hogy az eljövendő kor e hatalmas
Kinyilatkoztatással foglalkozó történészei, akiknek tolla hozzáértőbb
lesz, mint amilyen mai követői közül bárkinek is lehet, mesteri módon
tárják majd fel az utókor számára azoknak az erőknek az eredetét,
melyek egy jelentős ingamozgás révén bölcsőjéből az amerikai földrész
partjaira, majd annak szíve felé lendítették át a Hit igazgatási központját,
amely kontinens ma gyorsan fejlődő intézményeinek fő hajtóereje
és legerősebb bástyája. Rájuk hárul majd az a feladat, hogy egy
lassan érlelődő Hit sorsában bekövetkezett eme gyökeres fordulat eseményeit
feljegyezzék, s annak jelentőségét megbecsüljék. Nekik lesz
majd módjuk arra, hogy az ennek megvalósításában szerepet játszó
férfiak és nők erényeit magasztalják, emléküket halhatatlanná tegyék.
Ők lesznek majd abban a kivételezett helyzetben, hogy értékeljék,
Bahá'u'lláh Világrendjének eme élenjáró építői közül ki mekkora részt
vállalt az arany Évezred elhozatalában, melynek ígéretét Tanításai
rejtik magukban.Vajon az őskereszténység története, és az iszlám felemelkedéséé –
mindkettő a maga módján – nem mutat-e megdöbbentő hasonlóságot
ezzel a különös jelenséggel, mely kezdeteinek ma, a Bahá'í Korszak
első évszázadában vagyunk tanúi? Vajon az e két nagy vallási rendszerbe
életet lehelő Isteni Sugallat – azoknak az erőknek a működése
révén, melyeket magának a Hitnek a megállíthatatlan növekedése
hozott mozgásba – nem szülőhelyétől távol, kedvezőbb tájékokon keresett-
e magának olyan előkészített talajt és megfelelőbb közeget, ahol
szelleme testet tud ölteni, s ügye terjedni tud? Vajon az ázsiai jeruzsálemi,
antiochiai és alexandriai egyházak – ahol a hívők többsége olyan
áttért zsidó volt, akik jellemüknél és vérmérsékletüknél fogva hajlottak
arra, hogy rokonszenvezzenek a Mózesi Törvénykorszak hagyományos
szertartásaival – nem kényszerültek-e arra, hogy miközben ők
maguk egyre hanyatlottak, elismerjék görög és római testvéreik egyre
növekvő befolyását? Vajon nem voltak-e kénytelenek elismerni azt a
magasabb rendű bátorságot és képzett felkészültséget, melyek birtokában
Jézus Krisztus Ügyének ezen zászlóvivői egy összeomló Birodalom
romjain fel tudták állítani világméretű Uralmának a jelképeit?
Vajon az iszlám lelkesítő szelleme – hasonló körülmények nyomása
alatt – nem kényszerült-e arra, hogy elhagyja arab Szülőföldjének
kietlen pusztaságait, legnagyobb szenvedéseinek és hőstetteinek a
helyszínét, és lassan beérő civilizációjának legszebb gyümölcseit egy
távoli vidéken arassa le?„Az idők kezdetétől egészen napjainkig – erősíti meg Maga 'Abdu'l-
Bahá – az Isteni Kinyilatkoztatás fénye Keleten kelt fel, és Nyugatra
vetette fényét. Nyugaton az így kiáradt világosság ugyanakkor
különleges ragyogásra tett szert. Gondolkozzunk el azon a Hiten, amit
Jézus hirdetett. Bár ez Keleten született, a benne rejlő lehetőségek teljes
mivoltukban csak akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor fénye a Nyugatra
is ráragyogott.” „Közeleg a nap – erősíti meg más helyütt –, amikor látni
fogjátok, hogy Bahá'u'lláh Hite ragyogásának köszönhetően a Kelet
helyébe a Nyugat lép majd, és az fogja sugározni az Isteni Útmutatás
fényét.” „A Próféták könyvei – jelenti ki másutt – olyan örömhírekről
számolnak be, amik teljességgel igazak, és amikhez semmilyen kétség
nem férhet. Az Igazság Napja mindig is Keleten kelt fel. Keleten jelent
meg Isten összes Prófétája … Nyugat Kelet felől kapta a fényt, ám ez a
fény Nyugaton néhány tekintetben jobban visszatükröződött.
Különösképpen így volt ez a kereszténység esetében. Jézus Krisztus
Palesztinában jelent meg, és tanításai abban az országban gyökereztek.
Bár a Királyság kapui először azon a vidéken nyíltak meg, és Isten adományai
annak központjából sugároztak szét, mégis, a nyugati népek
nagyobb mértékben fogadták be és hirdették a kereszténységet, mint a
keletiek.”Nemigen csodálkozhatunk azon, hogy 'Abdu'l-Bahá emlékezetes
nyugati látogatása után ugyanabból a tévedhetetlen tollból áramlottak
elő ezen gyakran idézett szavak, melyek jelentőségét nem tudom
eléggé hangsúlyozni: „Az egyetlen igaz Isten szemében – jelentette ki
egy Táblájában, melyben Isteni Tervét fejtette ki az Amerikai Köztársaság
Észak-keleti Államaiban lakó hívőknek – Amerika az a föld,
ahol Fényének ragyogása kitárulkozik, ahol Hitének titkai megnyílnak,
ahol az igazságosak fognak lakozni és a szabadok összegyűlni.”
„Legyen ez az amerikai demokrácia az első nemzet – hallották megjegyezni,
mikor Amerikában volt –, amely lefekteti egy nemzetközi
kiegyezés alapjait. Ez legyen az első nemzet, amely meghirdeti az emberiség
egységét. Ez legyen az első nemzet, amely kibontja a 'Legnagyobb
Béke' zászlaját…” „Az amerikai nép valóban méltó arra, hogy
elsőként építse fel a nagy béke tabernákulumát, és meghirdesse az
emberiség egységét.” … „Legyen Amerika a szellemi megvilágosodást
szétsugárzó központ, és az egész világ részesüljön ebből a mennyei
áldásból. Mert Amerika nagyobb erőt és nagyszerűbb képességeket fejlesztett
ki, mint a többi nemzet… Legyenek ennek az országnak a lakói
hasonlatosak a mennyország angyalaihoz, akik arcukat állandóan
Isten felé fordítják. Legyenek mindnyájan a mindenható Úr szolgái.
Jelenlegi anyagi jólétükből emelkedjenek olyan magasságba, hogy
ebből a középpontból mennyei fény sugározzék szét a világ minden
népére.” … „Ez az amerikai nemzet fel van ruházva és rendelkezik
mindennel, amivel végre tudja hajtani azt, ami majd díszére válik a
történelem lapjainak, ami miatt a világ irigyelni fogja őt, és Keleten és
Nyugaton egyaránt áldani fogják a népe által kivívott diadalért” …
„Számos jel és tanúbizonyság mutat arra, hogy az amerikai földrész
nagyon gyors ütemű fejlődésen megy keresztül. Jövője még ennél is
biztatóbb, mivel befolyása és fénye messzi vidékeken is hat. Ő lesz az
összes nemzet szellemi vezetője.”Ily magasztos kijelentés fényében vajon túlzásnak tekinthető-e azt
várni, hogy a föld egy ennyire irigylésre méltó tájékáról, és egy eleddig
példa nélkül álló válság haláltusájából és romjaiból olyan szellemi
újjászületés tör elő, amely – amint az amerikai hívők segítségének
köszönhetően mindinkább el fog terjedni – helyrebillenti egy dekadens
korszak sorsát? Legközelebbi munkatársai tanúsítják: Maga 'Abdu'l-
Bahá több ízben utalt arra, hogy Atyja Hitének megalapítása az észak-
amerikai földrészen a legfontosabb azon hármas cél közül, amik –
miként elrendezte – szolgálata legfontosabb feladatait alkotják. Ő volt
az, Ki Élete virágában és Atyja mennybemenetelét követően szinte
azonnal megfogalmazta azt a gondolatot, hogy Küldetését azzal kezdi,
hogy egy ilyen ígéretes ország lakosait Bahá'u'lláh lobogója alá
sorakoztatja fel. Ő volt az, Ki tévedhetetlen bölcsességével és túláradó
szívével úgy választott, hogy élete utolsó napjáig folytonos szerető gondoskodásának
és különleges kegyének jeleivel halmozza el kedvelt
tanítványait. Ő volt az, Ki – túl élete zenitjén, hosszú és kegyetlen börtönbüntetéséből
alighogy kiszabadulván – úgy határozott, hogy felkeresi
azt az országot, amely végtelen törődésének és szeretetének oly
sok éven át tárgya volt. Ő volt az, Ki személyes jelenlétének erejével és
szavainak elbűvölő szépségével összes követőjébe beoltotta azokat az
érzéseket és elveket, melyek nélkül nem tudták volna elviselni a
megpróbáltatásokat, amiket feladatuk végrehajtása szükségszerűen
rájuk kellett hogy idézzen. Vajon a körükben töltött idő alatt ellátott
számos feladaton keresztül – elhelyezte Imaházuk alapkövét, ünnepi
vacsorára hívta őket, melynek során személyesen szolgálta ki őket,
egy emelkedettebb alkalommal pedig a Saját szellemi állásából fakadó
következményeket hangsúlyozta –, nem tudatosan hagyományozta-e
rájuk annak a szellemi örökségnek az összes lényeges alkotóelemét,
melyről tudta, hogy hozzáértő módon fogják majd gondozni, és
tetteikkel folyamatosan hozzá fognak járulni gyarapodásához? S
végül: megkérdőjelezheti-e bárki is, hogy az Isteni Tervben, melyet
Élete alkonyán fedett fel számukra, olyan szellemi elsőbbséget ruházott
rájuk, melyre nemes sorsuk beteljesítése során támaszkodni tudnak?
„Ó ti, Bahá'u'lláh apostolai! – szólítja meg őket egyik Táblájában –
Bárcsak feláldozhatnám értetek életemet! … Íme a kapuk, melyeket
Bahá'u'lláh nyitott meg előttetek! Nézzétek, mily magasztos és fennkölt
az állapot, melyre isteni rendelésből el kell jussatok, mily egyedülálló a
kegy, melyben részesültetek.” „Gondolataim – írja nekik másutt – felétek
szállnak, szívem az örömtől repes, amikor felőletek hallok. Ha tudnátok,
lelkemben mily forró szeretet ég irányotokban, szíveteket oly hatalmas
boldogság töltené el, hogy egymás iránt szerelemre gerjednétek.”
„Sikeretek teljes nagyságát – jelenti ki egy másik Táblájában – mindez
idáig nem fedték fel, jelentőségét a mai napig nem értették meg. Hamarosan
saját szemetekkel győződtök meg arról, hogy országotok égboltozatáról
külön-külön ragyogó csillagként sugározzátok majd az Isteni
Útmutatás fényét, és az örök élet dicsőségét adományozzátok népének.”
„Jövőbeni sikereitek teljes sorát – erősíti meg másutt – ma még nem
lehet látni. Buzgón remélem, hogy sikereitek a közeljövőben az egész
földgolyót mozgásba fogják hozni és fel fogják rázni.” „Nem fér hozzá
kétség – biztosítja őket –, hogy a Mindenható kegyelmével segíteni fog
benneteket, hatalma jeleivel fel fog ruházni titeket, és szent Lelke fenntartó
erejét lelketekbe fogja önteni.” „Ne aggódjatok amiatt – figyelmezteti
őket –, hogy kevesen vagytok, és ne csüggedjetek, látván, mily nagy
a hitetlen világ” … „Munkátokban ne lankadjatok – küldetésetek dicsőségét
szavakba nem lehet önteni. Ha vállalkozásotokat siker koronázza,
bizony Amerika olyan központtá lesz, ahonnan a szellemi hatalom hullámai
fognak szétáradni, és ahol szilárdan megalapíttatik Isten Királyságának
trónusa, a maga teljes fenségében és dicsőségében.”
„A remény, melyet 'Abdu'l-Bahá irányotokban őszintén táplál – buzdítja
őket –, az, hogy a világ más részein is ugyanakkora siker
koronázza majd erőfeszítéseiteket, mint amilyeneket Amerikában értetek
el, hogy rajtatok keresztül terjedjen szét Isten Ügyének a híre Keleten
és Nyugaton, és a föld mind az öt kontinensén hirdessék a Seregek Ura
Királyságának eljövetelét.” … „Munkátokban eleddig mindig is
lankadatlanok voltatok. Mostantól fogva tegyetek még ezerszeresen
ennyi erőfeszítést. Ezekben az országokban, fővárosokban, szigeteken,
gyülekezetekben és templomokban szólítsátok fel az embereket, hogy
lépjenek be az Abhá Királyságba. Tevékenységetek hatókörét ki kell
terjeszteni. Minél nagyobbra, annál inkább nyilvánvalóak lesznek az
Isteni segítség bizonyítékai.” … „Óh, bárcsak elutazhatnék, akár gyalogos
vándorként, a legnagyobb szegénységben ezekre a vidékekre, és a
városokban, falvakban, hegyekben, sivatagokban és óceánokon
kiálthatnám: »Yá Bahá'u'l-Abhá«, és így segíthetném az isteni tanítások
terjedését! De jaj, nem tehetem meg! Mennyire elkeserít mindez! Ha
Isten is úgy akarja, nektek majd módotokban áll megtenni.” S végezetül,
álljanak itt azok a szavak, melyekkel – mintegy megkoronázván eddigi
kijelentéseit – ünnepélyesen megerősíti látomását Amerika szellemi
küldetéséről: „Abban a pillanatban, amikor az amerikai hívők ezzel az
Isteni Üzenettel elindulnak Amerika partjairól, és hirdetik az európai,
ázsiai, afrikai és ausztrálázsiai kontinenseken, egészen a Csendes-
óceáni szigetekig, ez a közösség el fogja foglalni szilárd helyét egy
örökké tartó uralom trónusán. S akkor a világ összes népe tanúja lesz
annak, hogy ez a közösség szellemileg megvilágosodott, és lépteit isteni
útmutatás vezérli. És akkor fenségének és nagyságának dicséretét az
egész földgolyó visszhangozni fogja.”Minden mélyen gondolkodó és lelkiismeretes hívőnek 'Abdu'l-Bahá
fenti szavainak fényében kell elgondolkoznia Bahá'u'lláh következő fontos
kijelentéséről: „Kinyilatkoztatásának fénye keleten ragyogott fel,
uralmának jelei nyugaton mutatkoztak meg. Forgassátok ezt szívetekben,
ó, emberek, és ne légyetek azok közül valók, kik süketek voltak
Annak intéseire, Ki a Mindenható, a Mindenek Felett Dicsőített. … Ha
fényét a szárazföldön megkísérlik eltakarni, bizony az óceán kellős
közepén fogja az fejét felemelni, és erős hanggal hirdetni: 'Én vagyok a
világ életadója!'”Hőn szeretett barátaim! Lehetünk-e oly vakok, hogy abban a szenvedésben
és nyugtalanságban, amely nagyobb, mint bárhol másutt a
világon, és amely eddig soha nem tapasztalt módon sújtja az amerikai
nemzetet, ne vegyük észre annak a szellemi megújulásnak az első jeleit,
amit 'Abdu'l-Bahá ezen sokatmondó szavai oly egyértelműen előrevetítenek?
Erre nézve bőséges bizonyítékkal szolgálnak azok a görcsös
fájások és nyilallások, amik egy szülési fájdalmakban gyötrődő nemzet
lelkét kezdik kínozni. Vessétek össze a föld nemzeteinek,
mindenekelőtt a Nyugat eme nagy Köztársaságának a szomorú állapotát
maroknyi polgárának emelkedőfélben lévő csillagával, kiknek – ha
erkölcsi kötelességükhöz hűek kívánnak maradni – az a küldetése,
hogy sebeit begyógyítsák, bizalmát visszaállítsák, megtépázott reményeit
megélesszék. Vessétek össze a tömegeket sújtó szörnyű megrázkódtatásokat,
testvérharcokat, kicsinyes veszekedéseket, elkoptatott
vitákat és véget nem érő fordulatokat a Béke és Igazság azon új,
nyugodt fényével, mely beborítja, irányítja és fenntartja Bahá'u'lláh
törvényének és szeretetének bátor örököseit. Hasonlítsátok össze a
korunkra jellemző széthulló intézményeket, hitelét vesztett államférfiúságot,
túlhaladott elméleteket, visszataszító lealjasodást, oktalanságot
és őrjöngést, a meggyőződések váltogatását, az ámítást és megalkuvást
azzal a folyamatos megerősödéssel, szent fegyelemmel, egységgel és
összetartozással, biztos meggyőződéssel, rendíthetetlen hűséggel és
hősies önfeláldozással, melyek a Bahá'u'lláh Hitének aranykorát beharangozó
eme hű munkások és hírnökök sajátja.Nemigen csodálkozhatunk hát azon, hogy 'Abdu'l-Bahá a következő
látnoki szavakat nyilatkoztatta ki: „Bizony – tudatja velünk –, Keletet
beragyogta a Királyság fénye. Közel van már az az idő, amikor ugyanez
a fény még nagyobb világossággal árasztja el Nyugatot. Isten
tanításainak ereje akkor életet fog lehelni az ott élő népek szívébe, és
szeretetének soha ki nem alvó tüze lángra fogja lobbantani lelküket.”...
„Isten Hitének a tekintélye – jelenti ki – óriási mértékben megnőtt.
Nagyszerű mivolta nyilvánvalóvá vált. Közeleg a nap, amikor az emberek
szívében hatalmas vihart fog kelteni. Örvendjetek hát, Amerika
lakosai, túláradó örömmel örvendjetek!”Legdrágább és legszeretettebb testvéreim! Ha visszatekintünk arra a
negyven esztendőre, ami azóta telt el, hogy a Bahá'í Kinyilatkoztatás
sokat ígérő sugarai először ontottak meleget és fényt az amerikai földrészre,
megállapíthatjuk, hogy négy, jól megkülönböztethető időszakról
van szó, melyek mindegyike egy-egy olyan jelentős eseménnyel zárult
le, ami mérföldkőnek számít azon az úton, amely az amerikai hívőket
elvezeti a megígért győzelemhez. A négy évtized közül az első (18931903)
a lassú és folyamatos erjedés időszaka volt, melynek csúcspontja
talán az lehetett, amikor 'Abdu'l-Bahá amerikai tanítványai történelmi
jelentőségű zarándoklatokat tettek Bahá'u'lláh sírjához. Az ezt követő
tíz év (1903-1913) olyan próbatételekben és megpróbáltatásokban
bővelkedett, melyek felkavarták, megtisztították, és életadó erővel ruházták
fel a Hit legkorábbi úttörőinek csapatát, s boldog csúcspontja
az volt, amikor 'Abdu'l-Bahá emlékezetes látogatást tett Amerikában. A
harmadik időszak (1913-1923) a csendes, zavartalan megszilárdulás
időszaka volt, mely szükségszerűen oda vezetett, hogy megszületett az
az isteni rendelésű Igazgatás, aminek alapjait az eltávozott Mester
Végrendelete félreérthetetlenül lefektette. Az utolsó tíz évben (19231933)
pedig, miközben a gyarapodó közösség további belső fejlődésen
ment át és nemzetközi tevékenysége számottevő mértékben kiszélesedett,
elkészült a Mashriqu'l-Adhkár felépítménye – az Igazgatás hatalmas
bástyája, erejének jelképe és jövőbeni dicsőségének jele.
Úgy tűnik, mindegyik időszak a maga jól megkülönböztethető jegyeivel
járult hozzá ahhoz, hogy a közösség szellemi élete gazdagodjék, és
tagjai felkészüljenek egyedülálló küldetésükből fakadó hatalmas feladataik
végrehajtására. Azok a zarándoklatok, melyeket történelmének
legkorábbi szakaszában legkiemelkedőbb képviselői éreztek úgy, hogy
meg kell tenniük, tagjai lelkében olyan szeretetet és hevületet gyújtottak
lángra, amit még a legnagyobb viszontagságok sem tudtak kioltani.
Azok a próbatételek és csapások, melyeket ezután szenvedett el,
elősegítették, hogy az ezeket túlélők olyan szinten értsék meg hitük
jelentőségét, hogy még a legeltökéltebb és legszervezettebb ellenállás se
tudja ezt meggyengíteni. Azok az intézmények, melyeket sokat próbált
és tapasztalt hívei később létrehoztak, támogatóik számára olyan nyugalmat
és kiegyensúlyozottságot biztosítottak, amire növekvő számuk
és tevékenységük folyamatos bővülése miatt sürgető szükségük volt. S
végül az a Templom, melyet egy immáron szilárdan megalapozott Igazgatás
képviselői éreztek feladatuknak felépíteni, olyan jövőképet festett
fel számukra, amit sem a belső meghasonlás viharai, sem a nemzetközi
nyugtalanság örvényei nem fognak tudni elhomályosítani.
Túl hosszas fejtegetésekbe kellene bocsátkoznom, ha csak röviden
is megpróbálnék szólani azokról az első moccanatokról, amelyek közvetlenül
azután jelentkeztek, hogy a Bahá'í Kinyilatkoztatás – szeretett
Mesterünk elgondolása szerint, kezdeményezése alapján és irányítása
alatt – megjelent az Újvilágban. Helyszűke miatt szintén nem áll módomban,
hogy ismertessem azokat a körülményeket, amik az első amerikai
zarándokok Bahá'u'lláh szent sírjához tett korszakos jelentőségű
látogatását körülvették, hogy beszámoljak azokról a tettekről, amiket
eme újszülött Evangélium hordozói hajtottak végre, midőn hazájukba
visszatértek, vagy hogy felbecsüljem, milyen közvetlen hatása volt
sikereiknek. Nincs szavam annak megfelelő bemutatására, hogy azt
követően, hogy 'Abdu'l-Bahá kinyilatkoztatta reményeit, várakozásait
és célját egy álmából megébresztett földrésszel kapcsolatban, mily
hamar lobbant lángra mindazoknak az elméje és szíve, akiknek
megadatott, hogy Őt hallják, akik részesülhettek felbecsülhetetlen áldásaiban,
és akik bizalmának és reménységének választott letéteményesei
lehettek. Még csak nem is remélhetem, hogy valaha is hűen
tudnám jellemezni, mily érzések hullámoztak azoknak az embereknek
a hősi szívében, amint börtönháza menedékében Mesterük lábánál
ültek, és égtek a vágytól, hogy magukba szívják és elraktározzák isteni
bölcsességének kiáradásait. Sohasem fogom tudni megadni azt a
kellő tiszteletet, ami kijárna a rendíthetetlen eltökéltség szellemének,
amit történelmük ily döntő fontosságú szakaszakában egy bűvös személyiség
és egy hatalmas kijelentés igézete lobbantott lángra a hazájukba
visszatérő zarándokok egész csoportjában, Isten Szövetségének
eme felszentelt hírnökeiben. Lua, Chase, MacNutt, Dealy, Goodall,
Dodge, Farmer és Brittingham – hogy csak néhány nevet említsek
abból a halhatatlan, ragyogó gyülekezetből, mely mára már
Bahá'u'lláh dicsőségébe gyűjtetett – emléke immáron örökre összekapcsolódik
Hite megjelenésével, megalapításával és megszilárdulásával
az amerikai földrészen, és annak krónikáira mindig olyan fényt fog
sugározni, ami az idő múlásával sem homályosodik el.
A közvetlenül a Bahá'u'lláh mennybemenetelét követő esztendőkben
ezek a zarándoklatok sorban követték egymást, és rajtuk keresztül
Szövetségének ragyogása, melyet egy időre beárnyékolt Fő Szövetségtörőjének
látszólagos döntő befolyása, diadalmasan emelkedett ki az őt
sújtó sorscsapások közül. Ezen zarándokok megérkezésének, és kizárólag
nekik volt köszönhető, hogy végleg tovatűnt az a gyászos szomorúság,
ami 'Abdu'l-Bahá vigasztalhatatlan családtagjait körbevette.
A Legnagyobb Szent Levél, aki Atyja házanépe közül Bátyjával karöltve
egyedül volt kénytelen szembeszállni szinte összes rokonának és
társának a lázadásával, ezekben az egymást követő látogatókban találta
meg azt a vigaszt, mely élete végéig oly erőteljesen tartotta meg őt.
Azok az erők, melyeket a visszatérő zarándokok eme kis csapata tudott
felszabadítani annak a földrésznek a szívében, megkongatták a lélekharangot
mindenféle cselszövés felett, amit Isten Ügyének önjelölt elpusztítója
szőtt.A Táblákat, melyeket ezt követően kezdett kinyilatkoztatni 'Abdu'l-
Bahá fáradhatatlan tolla, s melyekben szenvedélyes, egyértelmű
stílusban fejtette ki útmutatásait és tanácsait, kéréseit és véleményét,
reményeit és kívánságait, félelmeit és intéseit, nem sokkal később az
észak-amerikai földrész széltében-hosszában kezdték fordítani, kiadni
és terjeszteni, s ezek adták meg az első hívők folyamatosan bővülő körének
azt a szellemi táplálékot, ami egyedül tehette képessé őket arra,
hogy túléljék azon súlyos csapásokat, amiket hamarosan meg kellett
tapasztalniuk.Ám feltartóztathatatlanul közelgett az idő, amikor egy addig soha
nem látott méretű válság következett be. Az újdonsült közösség –
melynek létrehozásán ama földrésznek az apostoli tanítói fáradoztak –
ragyogását kezdte homályba borítani, növekedését meggátolni a büszkeségből
és nagyravágyásból fakadó viszály és széthúzás. A lázadás
zászlaját arcátlan módon olyasvalaki emelte magasba, akinek nagy
része volt abban, hogy a Hit történelme ily ragyogó korszakba lépett,
akire Bahá'u'lláh Szövetségének Középpontja a „Bahá Péterje”, az
„Isten nyájának pásztora”, az „Amerika meghódítója” címeket ruházta,
akinek abban az egyedülálló megtiszteltetésben volt része, hogy
segíthetett 'Abdu'l-Bahának a Báb Mauzóleumának az alapkőletételében
a Kármel-hegyen, ám akit elvakított rendkívüli sikere, és aki arra
törekedett, hogy korlátlan egyeduralomra tegyen szert tanítványtársai
hite és tevékenysége fölött. Ez az eltévelyedett hitehagyó, elhagyva
'Abdu'l-Bahát, és Isten Hitének Ősellenségével szövetkezve, azon
munkálkodott, hogy – 'Abdu'l-Bahá tanításait elferdítve, személye ellen
lankadatlan rágalomhadjáratot folytatva – aláássa azoknak a hívőknek
a hitét, akiknek a megtérítésén nyolc teljes éven át oly buzgón fáradozott.
Röpirataival, fő Szövetségese titkos megbízottjainak hathatós
közreműködésével, valamint a Bahá'í Kinyilatkoztatás keresztény egyházbéli
ellenségeinek kibontakozó támogatásával, sikerült olyan csapást
mérnie Isten születőfélben levő Hitére, melyből az csak lassan és
nagy-nagy fájdalmak árán tudott kigyógyulni.Nem kell hosszasan ecsetelnem, hogy ennek a komoly, bár csak
átmeneti szakadásnak milyen közvetlen következményei voltak
Bahá'u'lláh Ügyének amerikai híveire nézve. Azt sem szükséges részletesen
kifejtenem, hogy milyen jellegű becsmérlő irományok özöne zúdult
rájuk. Szintén feleslegesnek tűnik, hogy felsoroljam azokat a lépéseket,
melyeket egy mindig őrködő Mester tett annak érdekében, hogy
félelmüket csillapítsa, majd végül szétoszlassa. A jövő történészére vár
a feladat, hogy értékelje, milyen szerepet játszott 'Abdu'l-Bahá négy
kiválasztott hírnökének az útja, akiket gyors egymásutánban azért
küldött, hogy lecsillapítsa a felkavart közösséget, és újból erőt öntsön
beléjük. Az ő feladata lesz, hogy abban a munkában, melynek elvégzése
'Abdu'l-Bahá eme követeire rábízatott, kimutassa annak a hatalmas
Igazgatásnak a kezdeteit, mely sarokkövének lerakására ezek a hírnökök
utasítást kaptak – azét az Igazgatását, melynek jelképes Építményét
később Ő maga személyesen alapította meg, s melynek bázisát és
hatókörét Végrendeletének előírásai voltak hivatottak kiszélesíteni.
Elegendő csupán annyit mondanunk, hogy fejlődése ezen szakaszában
egy legyőzhetetlen Hit tevékenysége olyan méreteket öltött, hogy
egyrészt arra kényszerítette ellenségeit, hogy tervezett támadásaikhoz
új fegyvereket ötöljenek ki, másrészt arra serkentette legfőbb Támogatóját,
hogy követőit képzett képviselőkön és tanítókon keresztül megismertesse
egy olyan Igazgatás alapelveivel, amely, ahogy fokozatosan
fejlődik, azonnal megtestesíti, oltalmazza és táplálja is szellemét.
Vatralsky, Wilson, Jessup, Richardson és a többi megátalkodott ellenség
egymást felülmúlva versengenek hiábavaló próbálkozásaikban,
hogy tisztaságán foltot ejtsenek, előmenetelét megakadályozzák, és
megadásra kényszerítsék. A gyalázatos megbélyegzéseknek kitett, de
csüggedést nem ismerő áldozatok 'Abdu'l-Bahá útmutatásai alapján
azzal válaszoltak az ellenük újra meg újra felhozott vádakra – nihilizmus,
eretnekség, mohamedán gnoszticizmus, erkölcstelenség, okkultizmus,
kommunizmus –, hogy olyan munkák sorába fogtak, melyek
természetüknél fogva az állandó, hivatalosan elismert igazgatási intézmények
előfutárai lettek. Chicago első Szellemiség Házának – amit
'Abdu'l-Bahá a város „Igazságosság Házának” nevezett – a megalapítása;
a Bahá'í Publishing Society (Bahá'í Kiadótársaság) létrehozása; a
Green Acre Fellowship (Green Acre Egyesület)10 megalapítása; a Star of
the West (A Nyugat Csillaga)11 megjelenése; az első bahá'í Országos
Konvenció, amelyet ugyanazon a napon tartottak, mikor a Báb szent
maradványait végső nyughelyére szállították a Kármel-hegyen; a
Bahá'í Temple Unity (Bahá'í Templom Közösség)12 bejegyzése, és a
Mashriqu'l-Adhkár Végrehajtó Bizottságának a megalakítása – íme, az
amerikai hívők által elért leglátványosabb eredmények, melyek örökké
emlékezetessé teszik történelmük legviharosabb időszakát. Bahá'u'lláh
Szövetségének Bárkája – amit a szűnni nem akaró megpróbáltatás
viharos tengerén ezek a tettek bocsátottak útjára, amit 'Abdu'l-Bahá
hatalmas karja irányít, és aminek legénysége a sokat szenvedett hívek
csapatának merész kezdeményezései és bőséges életereje – azóta is
rendíthetetlenül halad útján, és nem befolyásolják annak a kegyetlen
balsorsnak a viharai, melyek körülötte dühöngtek s melyek továbbra is
szükségszerűen tépázni fogják, miközben megállíthatatlanul tör előre
a zavartalan biztonság és béke megígért biztos kikötője felé.
Az amerikai hívők közössége – amely kevesellte azokat az eredményeket,
amelyek megkoronázták választott képviselőiknek együttes
tevékenységét az amerikai kontinensen, és amelyet felbátorítottak első
úttörő tanítóinak határon túli kezdeti sikerei Nagy-Britanniában,
Franciaországban és Németországban – elhatározta, hogy Bahá'u'lláh
előretörő hadseregébe messze földön toboroz új tagokat. Bahá'u'lláh
Evangéliumának eme vándortanítói – szülőföldjük nyugati partjaitól
elindulván, és egy újszülött hit mindent legyőző lendületétől hajtva –
előrenyomultak a Csendes-óceáni szigetek felé, egészen Kínáig és
Japánig, elszántan, hogy szeretett Hitük előőrseit a legtávolabbi
tengereken túl is létrehozzák. Erre az időre a közösség mind otthon,
mind külföldön bebizonyította már, hogy képes hatalmas erőfeszítései
körének bővítésére, s azok alapjainak megszilárdítására. A felemelkedése
ellen tiltakozó dühödt hangokat elnyomták azok a dicséretek,
10 Sarah J. Farmer, egy amerikai bahá'í hölgy birtoka Maine államban, melyet 1894
ben konferenciaközpontként megnyitott a haladó gondolkodású emberek előtt.
1896-ban lett bahá'í, és Green Acre-t zarándoklata alkalmával felajánlotta 'Abdu'-
Bahának a Hit céljaira. Green Acre a mai napig híres Nyári Iskolák és konferenciák
színhelye - a lektor12 Állandó országos szervezet, melyet vallási szervezetként jegyeztek be Illinois állam
törvényei szerint, és melyre ráruházták a Templom felépítésére szolgáló föld
tulajdonjogát, valamint felhatalmazták, hogy teremtse meg a feltételeket a Templom
megépítéséhez -a lektormelyekkel a Kelet legújabb diadalait üdvözölte. Azok a sötét felhők,
amelyek oly fenyegetően tűntek fel, fokozatosan a távolba vesztek, és
ezzel újabb lehetőségeket teremtettek arra, hogy e nemes harcosok élni
tudjanak a bennük lakozó életerővel.Bahá'u'lláh Hite az amerikai földrészen valóban új életre kelt. Főnixmadárként
emelkedett fel, teljes frissességében, életerejében és
szépségében, és diadalmas képviselőin keresztül kitartóan kérlelte
'Abdu'l-Bahát, hogy látogasson el partjaira. A méltó hívekre bízott
küldetés első gyümölcsei oly elsöprő erőt kölcsönöztek meghívásuknak,
hogy 'Abdu'l-Bahá, Aki csak nemrég szabadult egy megalázó
zsarnokság bilincseiből, nem tudott nemet mondani. Saját kedvenc
gyermekei iránt érzett nagy, semmihez sem hasonlítható szeretete arra
késztette, hogy válaszoljon. Szenvedélyes kérésüket számos egyéb
meghívás is alátámasztotta, melyeket különböző érdeklődő vallásos,
oktatási és humanitárius szervezetek intéztek Hozzá, kérve kérvén Őt,
hogy a saját szájából hallhassák Atyja tanításainak a bemutatását.
'Abdu'l-Bahá – kortól megviselten, ötven évig tartó száműzetés és
rabság kínja által kiváltott betegségektől gyötörve – elindult emlékezetes
útjára a tengereken túl abba az országba, ahol jelenlétével
megáldhatja, cselekedeteivel szentesítheti azokat a nagyszerű tetteket,
amiket tanítványai az Ő szellemének hatása alatt vittek végbe. Tollam
teljességgel erőtlen ahhoz, hogy bemutassa, milyen körülmények
közepette zajlott le diadalmenete az Egyesült Államok és Kanada főbb
városaiban. Nincs kétség afelől, hogy a jövő nemzedékek aprólékosan
és méltó módon számolnak majd be arról az örömről, amit érkezésének
bejelentése váltott ki, arról a nyilvánosságról, ami tevékenységét
kísérte, azokról az erőkről, amiket kijelentései szabadítottak fel, arról
az ellenállásról, amit Tanításai következtetőleges jelentősége váltott ki,
valamint azokról a jelentős eseményekről, amik szavai és tettei hatására
sorozatosan következtek be. Legfontosabb vonásaikat nagy gonddal
fogják kifejteni, emléküket ápolni és őrizni fogják, és utódaiknak csorbítatlanul
fogják továbbadni a legapróbb részletekhez fűződőtudnivalókat is. Részünkről valóban önhittség lenne, ha egy ily hatalmas,
ily lenyűgöző eseménynek akár csak a puszta körvonalait is
megpróbálnánk ma felvázolni. Amikor Amerika szellemi történelmének
e nevezetes mérföldkövén elmélkedünk, még ma, húsz év elteltével is
kénytelenek vagyunk bevallani, hogy nem tudjuk fontosságát felfogni,
rejtélyét megérteni. Az előző oldalakon ennek a soha el nem felejthető
látogatásnak néhány fontosabb jellemzőjéről tettem említést. Visszatekintvén,
ezek az események meggyőzően bizonyítják, hogy 'Abdu'l-Bahának az volt
a kifejezett célja, hogy ezeken a jelképes cselekedeteken
keresztül a Nyugat elsőként megszületett közösségére ruházza azt
a szellemi elsőbbséget, ami az amerikai hívőket születésüknél fogva
megillető joga kellett legyen.Az 'Abdu'l-Bahá fáradhatatlan tevékenysége nyomán oly bőségesen
szétszórt magok olyan lehetőségek birtokába juttatták az Egyesült
Államokat és Kanadát, sőt az egész földrészt, melyre történelme során
korábban soha nem volt példa. Látogatásával képzett és szeretett
tanítványai kis csapatára – és rajtuk keresztül utódaikra – felbecsülhetetlen
értékű örökséget hagyományozott, amely azt a szent és
mindenek felett való kötelességet hordozta, hogy előálljanak, és ebben
a termékeny talajban folytassák azt a munkát, amit Ő oly dicsőségesen
elkezdett. Talán lehet némi elképzelésünk arról, hogy milyen kívánságok
ömölhettek elő hő szívéből, amint búcsút intett ennek a sokat
ígérő országnak. Elképzelhetjük, amint az elutazása előtti estén kijelenti
tanítványainak: egy kifürkészhetetlen Bölcsesség végtelen jóságában
a ti szülőföldeteket jelölte ki egy nagyszerű cél megvalósítására.
Bahá'u'lláh Szövetségének működésén keresztül Én, a földműves, már
szolgálatom kezdetétől arra szólíttattam, hogy földjét megforgassam és
feltörjem. A talajt azok a hatalmas megerősítések készítették elő és keltették
életre, amik tevékenységetek kezdeti szakaszában reátok záporoztak.
A megpróbáltatások, melyeket ezt követően kellett elszenvednetek,
mély barázdákat ástak az általam előkészített földbe. A gondjaimra
bízott magokat széles mozdulatokkal elibétek vetettem. Szerető gondoskodásotok
révén, fáradhatatlan erőfeszítéseitek eredményeként
minden egyes magnak ki kell sarjadnia, mindegyikőjüknek meg kell
hoznia a neki rendeltetett gyümölcsét. Hamarosan soha nem tapasztalt
kegyetlen tél köszönt rátok. Viharfelhői már rohamos gyorsasággal
gyülekeznek a láthatáron. Minden irányból fergeteges szél tör majd rátok.
Amikor elutazom, a Szövetség Fénye homályba borul. Ezek a hatalmas
csapások, ez a fagyos vigasztalanság azonban véget fog érni. A
szunnyadó mag új életre fog kelni. Ki fog rügyezni, és hatalmas intézményekben
fog levélbe és virágba borulni. Mennyei Atyám gyöngéd kegyelme
tavaszi záporokat fog bocsátani rátok, és képessé teszi e zsenge
növényt, hogy szülőföldeteken messze túli vidékekre is kiterjessze
ágait. És végül, Kinyilatkoztatásának egyenletesen emelkedő napja déli
verőfényben fog ragyogni, és Hitének e hatalmas Fája általa az idők
teljességében, és a ti földeteken fogja meghozni arany gyümölcsét.
Az ebben a búcsúüzenetben elhangzott utalások nem maradhattak
sokáig rejtve 'Abdu'l-Bahá beavatott tanítványai előtt. Alighogy befejezte
hosszú és fáradtságos utazását az amerikai és európai földrészen,
bekövetkeztek azok a szörnyű események, melyekre utalt. Az Általa
megjósolt összecsapás egy időre elvágott minden érintkezési
lehetőséget azokkal, akikbe ily fenntartás nélküli bizalmat helyezett, és
akiktől oly sokat várt el ezért cserébe. A fagyos vigasztalanság négy
éven át feltartóztathatatlanul folytatta pusztító vérontását, miközben
Ő, Bahá'u'lláh szent sírja szomszédságában levő otthonának csendes
magányába visszavonulva, gondolatait és kívánságait továbbra is útnak
indította azok felé, akiket ott hagyott, és akiket pártfogásának
egyedülálló jeleivel ruházott fel. Azokban a halhatatlan Táblákban,
melyek kinyilatkoztatására a mélyen szeretett barátaival eltöltött sok-
sok órányi együttlét során érzett indíttatást, feltárta előttük szellemi
rendeltetésükről vallott nézetét, és az azzal a küldetéssel kapcsolatos
Tervét, aminek végrehajtását tőlük kívánta. Az Általa korábban elvetett
magvakat most ugyanazzal a gondoskodással, szeretettel és türelemmel
öntözte, mint ami korábbi erőfeszítéseit jellemezte akkor, amikor
még körükben dolgozott.'Abdu'l-Bahá harsonaszava olyan tevékenységet indított újból
útjára, melyhez hasonlót – az általa ihletett mozgatórugókat és felszabadított
erőket is beleértve – Amerika korábban alig tapasztalt. Ez a
hatalmas mozgalom, amely páratlan ösztönzést nyújtott ahhoz a
munkához, amibe Bahá'u'lláh Üzenetének vállalkozó szellemű követei
távoli vidékeken belefogtak, a mai napig is növekvőfélben van, újabb
lendületet kapott, amikor elágazásait kiterjesztette a földgolyó egész
felületére, és egyre gyorsabban folytatja előmenetelét, mindaddig, amíg
eredeti Meghirdetőjének utolsó kívánságai teljes mértékben meg nem
valósulnak.Egy maroknyi férfi és nő – elhagyván otthonát, rokonait, barátait és
munkahelyét, és szívében oly hevületet és magabiztosságot táplálván,
minőt emberi közbenjárás lángra gyújtani nem tud – kiállt, hogy
végrehajtsa azt a megbízást, amit 'Abdu'l-Bahá írt elő. Bahá'u'lláh
Hitének e félelmet nem ismerő hírnökei északon egészen Alaszkáig
hajóztak, elérték a Nyugat-Indiai szigeteket, általhatoltak a dél-amerikai
földrészen az Amazonas partjáig, az Andokon keresztül pedig az
Argentin Köztársaság legdélebbi csücskéig, nyugat felé előrenyomultak
Tahiti szigetéig, azon túl az ausztráliai földrészig, sőt még tovább Új-
Zélandig és Tasmániáig, és tetteikkel olyan példát mutattak hittársaik
Keleten ma élő nemzedékének, amit azok joggal utánozhatnak. Kiváló
képviselőjük vezetésével – aki azóta, hogy felhangzott 'Abdu'l-Bahá
hívása, már kétszer körbejárta a földet, és aki csodálnivaló bátorság
gal és kitartással ma is tovább gazdagítja már eddig is példa nélkül álló
eredményeinek tárházát – ezeknek a férfiaknak és nőknek jelentős
szerepe volt abban, hogy a bahá'í történelemben a mai napig egyedülálló
mértékben terjesztették ki Bahá'u'lláh egyetemes befolyását. Azoknak
az országoknak a többségében, ahova ellátogattak, vagy ahol
laktak – a már-már legyőzhetetlen akadályok ellenére is – hirdették
Hitük tanításait, terjesztették irodalmát, megvédték ügyét, lefektették
intézményei alapjait, és gyarapították kijelentett híveinek a számát. E
helyütt – írásom rövid terjedelme miatt – nem áll módomban, hogy
részletesen felsoroljam ezeket a hősies tetteket. Hasonlóképpen, nem
tudom kellőképpen kifejezni tiszteletemet azon szellem iránt, melynek
segítségével Isten Vallásának e zászlóvivői nemzedékük számára ekkora
dicsőségeket arattak és ily kiváló hírnevet szereztek.
Bahá'u'lláh Ügye arra az időre már körbeölelte az egész világot.
Fényét, amely a legsötétebb Perzsiában jött napvilágra, elvitték először
az európai, majd az afrikai és amerikai földrészre, és most már Ausztrália
szívébe hatolt be, ragyogó dicsfénybe vonván így az egész földet.
Teljes valójában egyedül 'Abdu'l-Bahá ismerte fel és értékelte súlyának
megfelelően azt a szerepet, amit e méltó, bátor szívű tanítványok játszottak
abban, hogy földi életének utolsó napjait bearanyozzák. A felnövekvő
nemzedék erőfeszítései minden bizonnyal fel fogják tárni e
teljesítmények páratlan, örökérvényű jelentőségét, s méltó módon fogják
megőrizni és dicsőíteni tetteit. Mily megelégedettség tölthette el
'Abdu'l-Bahá szívét, amikor – tudván, hogy közeleg távozásának órája
– láthatta az Atyja Hitének eme hősei által végzett nemzetközi szolgálat
első gyümölcseit! Nagyszerű, bőséges örökséget bízott rájuk. Földi életének
alkonyán elégedetten pihenhetett meg, azzal a derűs bizonyossággal,
hogy ilyen hozzáértő kezekre lehetett bízni a feladatot, hogy
teljességét megőrizzék, erényeit dicsőítsék.'Abdu'l-Bahá elhunyta – mely oly váratlan események hatására
következett be, s mely rendkívül drámai következményekkel járt – sem
visszavetni nem tudta egy ilyen lendületes erő működését, sem elhomályosítani
annak szándékát. Az elhunyt Mester Végrendeletében
testet öltött szenvedélyes kérések csak tovább erősítették célját,
körülírták jellegét, és megerősítették végső sikere ígéretét.
A szív kínzó fájdalmából, mely gyászoló követőit sújtotta – az
engesztelhetetlen, soha nem lankadó ellenség által indított támadások
dühe és szennye közepette – született meg Bahá'u'lláh legyőzhetetlen
Hitének Igazgatása. Szövetsége Középpontjának a mennybemenetelével
olyan energiák szabadultak fel, melyek ebben a páratlan, tévedhetetlen
Szervben kristályosodtak ki, hogy valóra váltsák az Isteni Szándékot.
'Abdu'l-Bahá Végrendelete feltárta jellegét, megerősítette alapját, kiegészítette
elveit, bebizonyította elengedhetetlen voltát, és megnevezte
főbb intézményeit. Amerika ekkor ugyanolyan magától értetődő természetességgel,
mint amilyennel a Bahá'u'lláh által meghirdetett Üzenetre
válaszolt, előállt, hogy felkarolja az Igazgatás ügyét, amit Fiának Végrendelete
oly világosan megalapozott. Amerikára, és csakis Amerikára
hárult az a feladat, hogy egy ily jelentős Dokumentum kinyilatkoztatását
követő viharos években ennek az Igazgatásnak a rettenthetetlen
bajnoka, újszülött intézményeinek a sarkpontja, befolyásának a fő előmozdítója
legyen. Ezzel az amerikai hívők, a Hit aranykorának előfutárai,
méltó utódai lettek perzsa testvéreiknek, akik a Hit hőskorában
elnyerték a vértanúság koronáját, és most már ők vitték tovább a nehezen
kivívott diadal pálmaágát. Nagyszerű tetteik szakadatlan sora a
legcsekélyebb kétséget sem hagyta afelől, hogy mily meghatározó szerepet
játszottak Hitük sorsának alakításában. Az 'Abdu'l-Bahá elhunytát
követő években a fájdalomtól vonagló, zűrzavarba hanyatló világban
ez a közösség – Bahá'u'lláh felszabadító erőinek az élcsapata – a
testvérközösségei által Keleten és Nyugaton már korábban létrehozott
intézmények fölé fel tudta építeni azt, ami a fő tartóoszlopa lehet
annak a jövőbeni Háznak – a Háznak, amire az utókor úgy fog majd
tekinteni, mint egy alapjaiban megrendült civilizáció utolsó mentsvára.
Feladataik végrehajtása során nem engedték, hogy az alattomosak
sugdolózásai, vagy esküdt ellenségeik rosszindulatú támadásai eltántorítsák
őket nagyszerű céljuktól, vagy aláássák magasztos elhivatottságukba
vetett hitüket. A zűrzavar, amit az az ember váltott ki, aki – ha
'Abdu'l-Bahá figyelmeztetése nem hangzott volna el – a földi javak
folyamatos, kapzsi hajhászása közben beszennyezte volna Hitük szépséges
nevét, nagyrészt érintetlenül hagyta őket. A megpróbáltatások
során megedződvén, rohamosan fejlődő intézményeik erődítményeinek
védelmében biztonságban érezvén magukat, megvetették gyanúsítgatásait,
és rendíthetetlen hűségükkel porrá zúzták reményeit. Apjának és
társainak elismert tekintélye és múltbéli szolgálatai sem befolyásolták
őket abban, hogy figyelemre se méltassák azt az embert, akit 'Abdu'l-
Bahá oly határozottan elítélt. Ugyancsak nem érték el céljukat azok a
burkolt támadások, melyeket ezt követően megtévesztett lelkes emberek
maroknyi kis csapata indított folyóiratukban, hogy a zsenge gyerekkorában
lévő Igazgatás növekedését megállítsák, és jövőbe vetett
reményeit lelohasszák. Ugyanígy, bátor hívei soraiban később a legkisebb
törést sem tudta okozni egy szellemileg eltompult asszony tevékenysége,
nevetséges kijelentései, arcátlansága, ahogy gúnyt űzött
'Abdu'l-Bahá Végrendeletéből és megkérdőjelezte annak hitelességét,
valamint arra irányuló próbálkozásai, hogy elveit kiforgassa. Napjainkban
is álnok cselszövések dőlnek teljességgel romba – cselszövések,
melyeket egy újabb hitszegő ellenség nagyravágyása tüzel, aki ma is
arra törekszik, hogy eltorzítsa 'Abdu'l-Bahá nemes kezemunkáját, és
meghamisítsa igazgatási elveit. A Hit védelmezői kezdettől fogva teljes
megvetéssel viseltettek ellenségei ismétlődő, kudarcra ítélt próbálkozásaival
szemben, melyek arra irányultak, hogy kikényszerítsék a Hit
újonnan épült erődítményének a feladását. Bármily heves támadást is
intézett az ellenség, bármily fortélyt is vetett be, szeretett hitükből szemernyit
sem voltak hajlandók engedni. Gyanúsításait és lármáját következetesen
figyelmen kívül hagyták. Csak megvetéssel tudtak tekinteni
azokra az indítékokra, melyek tettei mögött meghúzódtak, azokra
a módszerekre, melyekhez minduntalan folyamodott, és azokra az ingatag
előnyökre, melyeket rövid ideig látszólag élvezhetett. A romlottság
és eretnekség eme közismert képviselői, akik a cselszövő elméjükben
megfogant fortélyoknak köszönhetően ideig-óráig gyarapodtak, és élvezték
azokat a tiszavirág életű sikereket, melyeket hírnév, képesség és
gazdagság tud nyújtani, egy kis ideig fel tudták emelni csúf ábrázatukat,
de csak azért, hogy utána, ugyanolyan gyorsasággal, mint ahogy
felemelkedtek, a megalázó vég mocsarába süllyedjenek.
Ezekből a gyötrelmes megpróbáltatásokból – melyek némely vonásukban
arra a heves viharra emlékeztetnek, ami szülőföldükön a Hit
születését kísérte – az amerikai hívők újból diadalmasan emelkedtek
ki, útjuk töretlen, hírnevük makulátlan, örökségük romlatlan maradt.
Nagyszerű eredmények egész sora – melyben minden újabb eredmény
felülmúlta az előzőt – borította egyre ragyogóbb fénybe a már amúgy is
kiváló teljesítményt. Az 'Abdu'l-Bahá mennybemenetelét követő sötét
esztendőkben oly fényesen ragyogtak tetteik, hogy testvéreik közül a
kevésbé kivételezett helyzetben levők irigyelni és bámulni kezdték őket.
Az egész közösség – akadályokat nem ismerve, és a lehető legnagyobb
magabiztossággal – megragadta a nagyszerű és dicső lehetőséget. Azok
az erők, melyek születését előidézték, majd felemelkedését segítették,
most a növekedését gyorsították, méghozzá oly módon és oly gyorsasággal,
hogy sem a világméretű bánat fájdalomnyilallásai, sem a zaklatott
kor vonaglásai nem tudták megbénítani erőfeszítéseit, vagy gátolni
előremenetelét.Befelé, a közösség számos olyan kezdeményezésbe fogott, melyek
révén egyrészt tovább tudta bővíteni szellemi fennhatóságának a ható
körét, másrészt létre tudta hozni azokat az alapvető eszközöket, melyek
elengedhetetlenek voltak azoknak az intézményeknek a megteremtéséhez
és megszilárdításához, amikre egy ilyen mérvű fejlődés során feltétlenül
szükség volt. Kifelé, vállalkozásait az a kettős cél hatotta át,
hogy még az eddigieknél is erőteljesebben folytassa azt a csodálatra
méltó munkát, amit nemzetközi tanítói a világ öt földrészén elkezdtek,
és hogy mind nagyobb szerepet vállaljon azoknak a kényes és bonyolult
problémáknak a kezelésében és megoldásában, amikkel az egyenrangúságát
újonnan kivívott Hitnek meg kellett birkóznia. Ezeknek a
dicséretre méltó erőfeszítéseknek az egyik jele az Igazgatás megszületése
volt azon a földrészen. Fokozatos megszilárdulása isteni rendeltetésszerűen
lehetővé tette, hogy ezek az erőfeszítések folyamatossá és
egyre hatékonyabbá válhassanak.E pillanatban csak arra vállalkozhatom, hogy pusztán felsorolom
azokat a legnagyszerűbb eredményeket, melyek saját hazájukban és
annak határain túl oly nagyban növelték az amerikai hívők
tekintélyét, és emelték a Legnagyobb Név dicsőségét és tiszteletét – az
eljövendő nemzedékekre bízom, hogy ezek jelentőségét elmagyarázzák,
valódi értéküket felbecsüljék. Választott képviselőik testületének kell
tulajdonítani azt a megtiszteltetést, hogy Keleten és Nyugaton működő
testvérszervezeteik közül elsőként tervezhették meg, hirdethették ki és
önthették törvényes formába a közös feladataik hatékony végrehajtásához
szükséges legfontosabb eszközöket, melyekre minden megfelelően
felépített bahá'í közösségnek úgy kell tekintenie, mint követésre
és másolásra érdemes mintára. Szintén az ő erőfeszítéseiknek tudható
be az a történelmi érdem, hogy nemzeti alapítványaikat állandó, megtámadhatatlan
alapra helyezték, és hogy kidolgozták azoknak az alárendelt
szerveknek a létrehozásához szükséges módszereket, melyeknek
az a feladata, hogy meghatalmazóik nevében olyan vagyontárgyakat
kezeljenek, amelyeknek közvetlen illetékességi körükön kívül
kerültek birtokába. Egyiptomi testvéreiknek oly készségesen nyújtott
erkölcsi támogatásuk súlyának köszönhetően fel tudtak számolni
néhány olyan akadályt, melyek a legnagyobbak közé tartoztak, amiket
a Hitnek valaha is le kellett győznie abbéli harcában, hogy felszabaduljon
a muzulmán ortodoxia béklyói alól. Ugyanezen választott
képviselők eredményes, jól időzített fellépésükkel el tudták hárítani
azokat a csapásokat és veszélyeket, melyek a Szovjet Köztársaságokban
élő üldözött munkatársaikat fenyegették, és el tudták téríteni
azt a tomboló vihart, ami azonnali romlással fenyegette az egyik
legértékesebb és legnemesebb bahá'í intézményt. Csakis annak a
szívből jövő erkölcsi és anyagi segítségnek köszönhető, amit az amerikai
hívők egyenként vagy közösségként számtalan alkalommal
nyújtottak szenvedő és üldözésnek kitett perzsa testvéreiknek, hogy
ezek a szerencsétlen áldozatok megmenekültek azon csapások
következményeitől, melyek az 'Abdu'l-Bahá mennybemenetelét követő
években sújtották őket. Az amerikai testvéreik erőfeszítése nyomán
kialakult széleskörű nyilvánosság, a tiltakozások, melyek megtételére
indíttattak, az általuk benyújtott felhívások és kérvények enyhítették
ezeket a szenvedéseket, és mérsékelték a Hit legrosszabb és legzsarnokibb
ellenségeinek az erőszakosságát ebben az országban. Vajon
nem az ő egyik legkiválóbb képviselőjük lépett-e fel, és hívta-e fel a
világ eddigi legfelsőbb Törvényszékének a figyelmét azokra a
sérelmekre, amiket az egyik legszentebb szentélyétől megfosztott Hit a
bitorló kezétől elszenvedett? Ki másnak sikerült – türelmes és kitartó
erőfeszítések árán – olyan írásbeli nyilatkozatokat beszereznie, melyek
egy üldözött ügy igazát hirdetik, és hallgatólagosan elismerik az önálló
vallási státushoz való jogát? „A Bizottság – hangzik a Népszövetség
Állandó Képviselői Bizottságának a határozata – azt ajánlja, hogy a
Tanács kérje fel a brit kormányt, hogy az emeljen kifogást az iraki
kormánynál annak érdekében, hogy az haladéktalanul vessen véget az
igazságszolgáltatás megtagadása állapotának, amit jelenleg a kérvény
benyújtóival (a bagdadi Bahá'í Szellemi Tanáccsal) szemben alkalmaznak.„
Egy amerikai hívőn kívül ki másnak adatott még meg, hogy
királyi személytől származó, olyan nagy jelentőségű, több ízben is
megerősített tanúságtételben részesüljön Isten Hitének újjáalkotó erejéről,
s olyan megdöbbentő véleményt kapjon tanításai egyetemességével,
küldetése fenséges mivoltával kapcsolatban? „A bahá'í
tanítás – szól a királynő írásos tanúságtétele – békét és megértést hoz.
Hatalmas öleléshez hasonlítható, mely egybegyűjti azokat, akik már
régóta éhezik a remény szavát. Elfogadja az összes korábbi nagy Prófétát,
nem pusztít el más hitet, és nyitva hagy minden ajtót. A bahá'í
tanításban én, aki szomorúan tapasztalom, hogy a különböző
vallások hívei között mily szakadatlan viszálykodás folyik, és csüggedten
figyelem, hogy egymással szemben mily türelmetlenséggel viseltetnek,
felfedeztem a valódi krisztusi szellemet, amit oly sokszor tagadtak
meg és értettek félre: Egységet a viszálykodás helyett, Reményt
a megbélyegzés helyett, Szeretetet a gyűlölet helyett, és hatalmas biztatást
minden ember számára.” Vajon nem Bahá'u'lláh Hitének amerikai
követői voltak-e azok, akiknek – közösségük egyik legkiválóbb
tagja bátor fellépésének köszönhetően – úttörő szerep jutott abban,
hogy eltávolítsák az akadályokat, amelyek közel egy évszázadon át
megbénították perzsiai hittársaik tetterejét, és meggátolták, hogy
számban gyarapodhassanak? Vajon nem Amerika-e az, amely –
mindig tudatában lévén 'Abdu'l-Bahá szenvedélyes kérésének –
legszentebb életű polgárai közül egyre többet, férfit és nőt indított el a
földgolyó minden sarkába, akiknek egyetlenegy életcéljuk van:
megszilárdítani Bahá'u'lláh egész világra kiterjedő uralmának az alapjait?
Európa legészakibb fővárosaiban, a kontinens közepén található
államok többségében, végig a Balkán-félszigeten, az afrikai, ázsiai és
dél-amerikai földrészek partjai mentén ma úttörő nők kis csapatai
tevékenykednek, akik minden segítség nélkül és szűkös anyagi források
birtokában azon fáradoznak, hogy eljöjjön a Nap, minek beköszöntét
'Abdu'l-Bahá megjósolta. Vajon – élete vége felé közeledvén – a
Legnagyobb Szent Levél magatartása nem tanúsítja-e ékesszólóan,
hogy az azon a földrészen élő rendíthetetlen, önfeláldozó barátai mily
egyedülállóan nagy mértékben könnyítették a terhet, amely oly soká
és oly súlyosan nehezedett szívére? S végül, akad-e olyan ember, aki
kétségbe vonhatná, hogy a Mashriqu'l-Adhkár felépítésének a befejezése
– Amerika múltbéli és jelenlegi eredményeinek mindent betetőző
dicsősége – összekovácsolta azt a titokzatos láncot, amely élenjáró építőinek
a szívét minden eddiginél erősebben össze fogja kötni Vele, Aki
Hitük Forrása és Középpontja, legigazabb imádásuk Tárgya?
Hittársaim az amerikai földrészen! Bizony, nagyszerű eredményeket
értetek el a múltban és a jelenben! És mégis, ezeket össze sem lehet
hasonlítani azokkal a csodákkal, melyeket a jövő tartogat számotokra!
Az áldozataitok révén emelt Épület még ruházatára vár. Nem épült még
fel az a Ház, melyet a kezeitek által felállított legfelső igazgatási intézménynek
szükségszerűen támogatnia kell majd. Ma még többnyire
rejtve vannak annak a fő Törvénytárnak a rendelkezései, melynek irányítania
kell majd működését. Még nem bontották ki azt a Lobogót,
melyet – ha 'Abdu'l-Bahá kívánságát valóra kívánjuk váltani – majd
országotokban kell a magasba emelni. Még messze van a megvalósulástól
az az Egység, melyet ennek a lobogónak kell jelképeznie. Még
meg sem született az a szerkezet, melynek ezt az egységet szükségképpen
meg kell testesítenie és fenn kell tartania. Vajon Amerika, vagy egy
európai ország fog-e előállni, hogy magára vállalja a vezető szerepet,
amely alapvetően fontos ahhoz, hogy e zaklatott kor sorsát formálni
lehessen? Vajon engedi-e Amerika, hogy valamelyik testvérközössége
Keleten vagy Nyugaton akkora befolyásra tegyen szert, hogy megfossza
Amerikát attól a szellemi elsőségtől, mely reá lett ruházva, s melyet ez
idáig oly nagyszerűen őrzött? Vajon nem azon fog-e inkább munkálkodni,
hogy – az életét irányító, benne rejlő erők újabb kinyilatkoztatásával
– gazdagítsa azt a páratlan örökséget, amit az elhunyt Mester
szeretete és bölcsessége reá hagyományozott?Múltja arról tanúskodik, hogy hite kimeríthetetlen életerőből táplálkozik.
Vajon a jövője is ezt fogja-e bizonyítani?Isten szeretteinek és a Könyörületes szolgálóinak Nyugaton
Munkástársaim az Isteni Szőlőskertben!A bahá'í világ az idei, sok jóval kecsegtető esztendőben, május 23án
ünnepli Bahá'u'lláh Hite megalapításának 90. évfordulóját. A bahá'í
korszak első évszázada utolsó évtizedének a küszöbéhez érkezvén
talán egy pillanatra elgondolkozhatunk eme magasztos és nagy fontosságú
Kinyilatkoztatás titokzatos isteni rendelésein. Mily hatalmas,
mily lenyűgöző látvány terül elénk visszapörgetvén e kilencven esztendőt!
Végtelen ragyogásában szinte megsemmisülünk. Az elfogulatlan
megfigyelő meggyőzéséhez azokról az örök igazságokról, amelyek eredményeként
megszületett s amelyek mozgásban kell tartsák mindaddig,
míg el nem éri a neki rendeltetett hatalmat, elegendő, hogy ebbe a
páratlan látványba csupán bele tudjon gondolni, hogy – bármily szegényesen
is – megpróbálja elképzelni azokat a kísérő jelenségeket, amelyek
együtt jártak az istenség eme legfőbb láthatóvá válásának a megszületésével
és fokozatos kibontakozásával, s hogy – még ha csak vázlatosan
is – megkísérelje felidézni azokat a küzdelmes harcokat, amelyek
felemelkedését hirdették, és előrehaladását meggyorsították.
Ezt a magával ragadó látványt teljes egészében Bahá'u'lláh senkihez
sem hasonlítható alakja uralja, Aki magasztosságában felfoghatatlan,
fenséges, csodálatot keltő és megközelíthetetlenül dicső. Ezen a gondolati
képen – egy kicsit alacsonyabban bár, ám felruházva azzal a hatalommal,
hogy Vele közösen felügyelje ennek a legfőbb Törvénykorszaknak
a sorsszerű kibontakozását – ott ragyog a Báb ifjúkori dicsősége
végtelen szerető gondoskodásával, ellenállhatatlan kedvességével,
felülmúlhatatlan hősiességével, rövid – s mégis oly gazdag – életének
páratlanul drámai eseményeivel. S végül – jóllehet a saját síkjában és
teljesen más minőségben, mint az őt időben megelőző két másik Személy
– 'Abdu'l-Bahá érzékeny, varázsos személyisége tárul szemünk
elé, visszatükrözve – olyan fokon, mellyel ember, bármilyen magasztos
is legyen a lelki állapota, nem vetekedhet – azt a dicsőségét és hatalmat,
amivel egyedül Isten Megnyilvánulásai vannak felruházva.
'Abdu'l-Bahá mennybemenetelével, de még inkább hőn szeretett, kiváló
nővérének, a Legmagasztosabb Levélnek13 – aki egy dicsőséges és
hősies korszak utolsó túlélője volt – a halálával lezárul a bahá'í történelem
első és legmegrázóbb fejezete és véget ér Bahá'u'lláh Hitének
Kezdeti, Apostoli Korszaka. Nagy horderejű Végrendeletének rendelkezéseivel
'Abdu'l-Bahá hozta létre azt a létfontosságú kapcsolatot,
amelynek örök időkre össze kell kötnie a nemrég befejeződött korszakot
azzal, amelyben élünk – a Hit Átmeneti vagy Formálódási Korszakával
–, melynek az idők teljével virágba kell borulnia s azon hőstettekben és
diadalokban kell meghoznia gyümölcsét, amelyek Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása
Aranykorának eljövetelét jelzik.Hőn szeretett barátaim! Egy ágait szélesre táró Hit kiválasztott intézőinek
a felügyelete alatt, lépésről lépésre sorakoznak fel és formálódnak
egységgé szemünk láttára azok a rohamra induló erők, melyek oly
csodás módon szabadultak fel két önálló, egymást gyors egymásutánban
követő Kinyilatkoztatás tevékenysége által. Lassanként olyan intézményekké
kristályosodnak ki, amelyeket úgy fognak tekinteni, mint
annak a kornak a fémjele és dicsősége, melyet nekünk kell elhoznunk
s tetteinkkel halhatatlanná tennünk. Hiszen azon eszközöknek, melyeket
most teremtünk meg s melyeknek a Hitünk Aranykorát jelző áldott
és boldog Világközösség (Commonwealth) építményét kell majd felépíteniük,
a hatékonyságát az határozza meg, hogy ma mekkora erőfeszítéseket
teszünk, s főleg, hogy mennyire törekszünk arra, hogy életünket
az elődeinkre jellemző nagyszerű hősiesség szellemében formáljuk
át.Amint visszatekintek ezekre a hőstettekkel teli mozgalmas esztendőkre,
nem áll szándékomban, hogy akár csak futólag is áttekintsem
azokat a nagyjelentőségű eseményeket, melyek az 1844-től napjainkig
terjedő időszakban történtek. Szintén nem kívánom elemezni az ezeket
siettető erőket, vagy értékelni, hogy ezek milyen hatást gyakoroltak a
népekre és intézményekre a Föld szinte minden kontinensén. A Hitünk
kezdeti szakaszában élt első hívők életéről szóló hiteles feljegyzések,
valamint a hozzáértő bahá'í történészek által a jövőben elvégzendő
szorgalmas kutatások eredményeként az utókor olyan mesterien
13 Legmagasztosabb Levél: "Most Exalted Leaf", itt 'Abdu'l-Bahá nővérének, Bahíyyih
Khánumnak a címe, akit Legnagyobb Szent Levélként is ismernek. Ugyanezen cím
mel illetik Navvábot (Asíyyih Khánumot), Bahá'u'lláh feleségét is – a lektor
megrajzolt képet fog kapni ennek a korszaknak a történetéről, melyet az én
erőfeszítéseim nem is remélhetnek elérni. A bahá'í történelemnek ebben
a nagy kihívást jelentő időszakában inkább arra összpontosítok,
hogy a Bahá'u'lláh Igazgatási Rendjének építésében vezető szerepet játszani
rendeltek figyelmét felhívjam néhány olyan alapvető igazságra,
melyek helyes értelmezése igen nagy segítséget kell, hogy jelentsen hatalmas
vállalkozásuk sikeres véghezvitelében.Továbbá, az a nemzetközi státus, melyet Isten Vallása elért, megköveteli,
hogy alapelveit immáron végleg helyes megvilágításba helyezzük.
Az a példa nélkül álló lökés, amit az amerikai hívők nagyszerű tettei
adtak a Hit előremenetelének; az a nagyfokú érdeklődés, ami a különböző
fajokban és nemzetekben ébred a Nyugat első Mashriqu'l-Adhkárja
iránt; a bahá'í intézmények létrejötte és fokozatos, kitartó megszilárdulása
a világ nem kevesebb, mint negyven legfejlettebb országában; a
bahá'í irodalom terjesztése a világon legszélesebb körben beszélt huszonöt
nyelven; az a siker, amely újabban koronázza a perzsa hívők országos
erőfeszítéseit, midőn hazájuk fővárosának peremén a bahá'í
világ harmadik Mashriqu'l-Adhkár-jának a felépítését készítik elő; azok
a lépések, melyeket első Országos Szellemi Tanácsuk haladéktalan
megválasztására tesznek, mely Tanács a bahá'í hívők elsöprő többségének
az érdekeit fejezi ki; az Igazságosság Egyetemes Háza újabb oszlopának
a tervbe vett felállítása – ami a maga nemében első lesz a déli
féltekén; azok az írásos és szóbeli tanúbizonyságok, amelyeket egy
küzdő Hit kapott királyi személyektől, kormányszervektől, nemzetközi
bíróságoktól és egyházi méltóságoktól; az a nyilvánosság, amihez azáltal
jutott, hogy régi és új ádáz ellenségei vádak özönét szórták rá; követői
egy részének hivatalos felszabadítása a muzulmán ortodoxia béklyói
alól abban az országban, amit a legfelvilágosodottabb iszlám nemzetnek
szoktak tekinteni – mindez bőséges bizonyítéka annak az egyre
növekvő lendületnek, mellyel a Legnagyobb Név legyőzhetetlen közössége
a végső győzelem felé menetel.Hőn szeretett barátaim! A reám, mint Bahá'u'lláh Hitének
Védnökére kirótt kötelezettségeimnél és felelősségemnél fogva kötelességemnek
érzem, hogy – most, midőn egyre inkább a nyilvánosság kereszttüzébe
kerülünk – különösképpen felhívjam a figyelmet néhány
olyan igazságra, amelyek Hitünk alapját képezik s melyek érintetlenül
történő megtartása elsőrendű feladatunk. Meg vagyok győződve róla,
hogy ezek az igazságok – ha bátran hirdetjük, és megfelelően magunkévá
tesszük őket – nagy mértékben megerősítik szellemi életünket s
döntőn hozzájárulnak ahhoz, hogy szembeszálljunk könyörtelen és
szüntelenül éber ellenségeink fondorlataival.Megmásíthatatlan meggyőződésem, hogy minden hűséges hívő első
számú kötelessége s egyben lankadatlan erőfeszítéseinek a célja az kell
legyen, hogy törekedjék mind jobban megérteni Bahá'u'lláh rendkívüli
Kinyilatkoztatásának a jelentőségét. Nyilvánvaló, hogy véges elménk
teljesen és pontosan sem felfogni, sem megérteni nem képes egy ily hatalmas
rendszert, ily magasztos kinyilatkoztatást, egy ily szent örökséget.
Mégis, miközben Hite terjesztésén fáradozunk, lehetőség s egyben
kötelesség is számunkra, hogy megújult erőt és még nagyobb állhatatosságot
merítsünk abból, hogy jobban megértjük az igazságokat,
amelyeket e Hit a szívében őriz, s azokat az elveket, amelyekre alapozódik.
Egy, az amerikai hívőkhöz intézett levelemben, miközben a Báb
rangját magyaráztam, futólag megjegyeztem, hogy mily nagyszerű is az
a Kinyilatkoztatás, melynek Ő csak szerény Előfutárának tekintette
magát. Egy ilyen hatalmas Kinyilatkoztató – Akit a Kitáb-i-Íqánban
Bahá'u'lláh úgy üdvözöl, mint az a megígért Qá'im, Aki huszonöt betűt
nyilvánított ki abból a huszonhétből, ami az összes Próféta számára
kinyilvánítani elrendeltetett – Önmaga tett tanúbizonyságot annak a
még különb Kinyilatkoztatásnak a magasabb rendű voltáról, amely hamarosan
az Ő Kinyilatkoztatásának a helyébe fog lépni. „Az eljövendő
Kinyilatkoztatásban rejlő lehetőségeket magában hordozó csíra – hangoztatja
a Báb a Perzsa Bayánban – olyan erővel ruháztatott fel, mely
felülmúlja minden követőm egyesült erejét.” „Mindazon tisztelgés közül
– erősíti meg –, melyet leróttam Annak, Ki utánam jön, ez írott vallomásom
a legnagyobb, hogy egy szavam sem írhatja le Őt méltón, és
semmilyen utalás Rá a könyvemben, a Bayánban nem felelhet meg az
Ő Ügyének.” „A Bayán – jelenti ki egyértelműen ugyanezen Könyvben
– valamint minden, ami benne foglaltatik, az 'Ő, Akit Isten ki fog nyilvánítani'
kijelentés körül forog – hasonlóan az Alifhoz (az Evangélium),
valamint mindenkihez, aki abban foglaltatik, amely és aki a Mohamed,
Isten Apostola kijelentés körül forgott.” „A Bayán ezerszeri figyelmes
átolvasása sem ér annyit, – mondja egyebütt – mintha alaposan áttanulmányoznánk
egyetlenegy sort, melyet 'Ő, Akit Isten ki fog nyilvánítani'
nyilatkoztat ki. ... Ma a Bayán még mag-állapotban leledzik.
Végső tökéletessége Annak megnyilvánulásának a kezdetén fog láthatóvá
válni, 'Akit Isten ki fog nyilvánítani'. ... A Bayán és a benne hívők
vágyakozása Őutána forróbb, mint amilyen forrón egy szerelmes tud
vágyódni szerelme iránt. ... A Bayán összes dicsősége Attól származik,
'Akit Isten ki fog nyilvánítani'. Minden áldás szálljon arra, ki hisz Benne,
s jaj annak, ki nem fogadja el az Ő igazságát.”A Vahídnak is nevezett Siyyid Yahyáy-i-Dárábihoz, aki a legtanultabb,
legékesebben beszélő és legbefolyásosabb követője volt, a Báb a
következő figyelmeztetést intézi: „Annak az igazságosságára, Kinek
ereje a magot kicsíráztatja, és Aki az élet szellemét leheli minden dologba!
Ha megbizonyosodnék afelől, hogy Megnyilvánulása idején megtagadod
Őt, habozás nélkül eltaszítanálak magamtól, és visszautasítanám
hitedet … . Ám ha ugyanakkor azt hallanám, hogy egy keresztény,
aki nem tartozik Hitemhez, hisz Őbenne, erre a keresztényre úgy
tekintenék, mint a szemem fényére.”Egy imájában így társalog Bahá'u'lláh-val: „Dicsőíttessél, ó, Uram, a
Mindenható! Mily megvetendőnek és gyengének tűnik szavam s minden,
mi hozzám tartozik, ha nem a Te nagy dicsőségedhez kötődik! Add, hogy
Kegyelmed által minden, mi hozzám tartozik, kedves legyen Szemed
előtt.”A Qayyúmu'l-Asmá'-ban – a Bábnak a Korán József-szúrájáról szóló
szövegmagyarázatában –, amit az Íqán Szerzője úgy jellemzett, mint
„az első, a legnagyobb és leghatalmasabb” könyv, amit a Báb kinyilatkoztatott,
a következő utalást olvashatjuk Bahá'u'lláh-ra: „Ó, hatalmas
és mindenható Mester, mennyei hatalmad ereje által a puszta semmiségből
teremtettél engem és neveltél fel, hogy hirdessem ezt a Kinyilatkoztatást.
Egyedül Tebenned bízom, nem követek más akaratot, mint a
Tiédet.” ... „Ó, te, Isten Maradéka! Teljességgel Érted áldoztam fel magam;
elfogadtam az átkozódást a Te kedvedért; és semmi egyébre nem
vágyakoztam, mint a vértanúságra szereteted ösvényén. Elegendő tanú
nékem Isten, a Magasztos, a Védelmező, az Örök Úr!” „S ha majd üt a
kijelölt óra” – intézi szavait Bahá'u'lláh-hoz ugyanebben a szövegmagyarázatban
–, „Isten, a Mindenkinél Bölcsebb engedelmével a Legmagasztosabb
és Legtitokzatosabb Hegyről villantsd fel áthatolhatatlan
Misztériumod egy halvány, parányi szikráját, hogy azok, akik felismerték
a Sínain Tündöklő Fény ragyogását, elaléljanak, és úgy haljanak
meg, hogy egy pillanatra megláthassák a Kinyilatkoztatásodat övező
vakító bíborvörös Fény felvillanását.”A Bahá'u'lláh-val azonosított Kinyilatkoztatás nagyságának egy másik
bizonyítékaként szolgálhatnak a következő részletek, amelyek
'Abdu'l-Bahának a Hit egy jeles zoroasztriánus követőjéhez írt Táblájában
találhatók: „Azt írtad, hogy Zoroaszter követőinek szent könyveiben
meg van írva, hogy az utolsó napokban, három különálló Törvénykorszakban,
a Napnak mindenképpen meg kell állnia. Amint jósolják,
a Nap az első Törvénykorszakban tíz napig lesz mozdulatlan, a másodikban
kétszer ennyi ideig, míg a harmadikban egy hónapig. A jóslat
értelmezése a következő: az említett első Törvénykorszak a mohamedán
Törvénykorszak, amikor is az Igazság Napja tíz napig mozdulatlanul
állt. Egy nap egy évszázadnak számít. A mohamedán Törvénykorszaknak
következésképp ezer évig kellett tartania. Pontosan ennyi idő telt el
attól, hogy az Imamátus Csillaga lenyugodott, addig, amíg beköszöntött
a Báb által meghirdetett Törvénykorszak. A jóslatban említett második
Törvénykorszakot Maga a Báb nyitotta meg. Ez 1260-ban kezdődött és
1280-ban ért véget (mohamedán időszámítás szerint). Ami pedig a harmadik
Törvénykorszakot illeti – a Bahá'u'lláh által meghirdetett Kinyilatkoztatást
–, minthogy az Igazság Napja, mikor elér azon állapotba, déli
verőfénye teljességében ragyog, ezért ennek hosszát egy teljes hónapban
jelölték meg – ez az a maximális időszak, amely idő alatt a Nap
áthalad egy zodiákus (állatövi) jegyen. Mindebből képet alkothatsz magadnak
a bahá'í ciklus nagyságrendjéről – egy olyan cikluséról, amelynek
legkevesebb ötszázezer évig kell tartania.”Egy ilyen ősi jóslatnak a félreérthetetlen és hiteles értelmezéséből nyilvánvalóan
következik, hogy mennyire fontos, hogy a Hit minden hű
követője elfogadja a Mohamedán Törvénykorszak isteni eredetét s kiálljon
annak önálló volta mellett. Ugyanezen részekben kimondatlanul is benne
foglaltatik az Imamátus – ezen Isten által elrendelt intézmény – érvényessége
is, mely intézmény legkiemelkedőbb tagjának a Báb egyenes
ági leszármazottja volt, s mely kétszázhatvan éven át fennmaradt azért,
hogy a Mindenható útmutatásának kiválasztott befogadója és az iszlám
két legdrágább öröksége közül az egyiknek a letéteményese legyen.
Azt is be kell látnunk, hogy ugyanezen jóslat a Bábí Törvénykorszak
önálló voltáról is tanúskodik, és közvetett módon erősíti meg azt az
igazságot, miszerint a folytatólagosan fejlődő kinyilatkoztatás elvének
megfelelően Isten minden egyes Megnyilvánulása szükségszerűen szélesebb
isteni útmutatást kell átadjon saját kora embereinek, mint
amekkorát bármely, azt megelőző és kevésbé fogékony korszak kaphatott,
illetve értékelhetett volna. Éppen ez – s nem valamilyen magasabbrendű
érdem, amelyet a Bahá'í Hit magában hordozhat – az oka
annak, hogy ez a jóslat arról a páratlan hatalomról és dicsőségről tesz
tanúbizonyságot, mellyel Bahá'u'lláh Törvénykorszaka fel van ruházva.
Ennek a Törvénykorszaknak a lehetőségeit még csak most kezdjük el
érzékelni, s teljes terjedelmét sosem fogjuk tudni felmérni.
Ha hívek kívánunk maradni üzenetének hatalmas jelentőségéhez,
Bahá'u'lláh Hitét igazából úgy kell tekintenünk, mint egy ciklus csúcs
pontját, mint az egymást követő, Őt megelőző és folyamatosan fejlődő
kinyilatkoztatások végső stádiumát. Ezek a kinyilatkoztatások, kezdve
Ádámtól egészen a Bábig bezárólag, egyre jobban várták és egyengették
az utat a Napok Napjának az eljövetele előtt, melyen megnyilvánul
Ő, Aki Minden Korszakok Ígérete.Bahá'u'lláh szavai bőséges bizonyságot szolgáltatnak eme igazságra.
Elegendő csupán azokra a kijelentéseire utalnunk, melyeket szenvedélyes
stílusban és ellenállhatatlan erővel több ízben is tett, s máris
teljességében feltárulkozik annak a Kinyilatkoztatásnak a jellege,
melynek hordozójául Ő választatott ki. Ha tehát ennek fontosságát és
jelentőségét jobban meg kívánjuk érteni, figyelmünket azokra a
szavakra kell fordítanunk, melyek Tollából, egy ily szenvedélyes Kinyilatkoztatás
forrásából ömlöttek. Az Általa tett példa nélküli kijelentések
megerősítésében, abban, ahogyan az Általa felszabadított titokzatos
erőkre utal, azon részekben, melyek magasztalják rég várt Napja
dicsőségét, illetve amikor dicsőíti azt az állapotot, melyre e Nap rejtett
erényeit felismerő emberek jutnak, Bahá'u'lláh – s majdnem ugyanilyen
mértékben a Báb és 'Abdu'l-Bahá is – olyan felbecsülhetetlen értékű
kincsesbányát hagyott az utókorra, melyet nemzedékünk egy tagja
sem képes méltóképp értékelni. Az ezen témával foglalkozó tanúbizonyságokat
oly hatalmas erő itatja át s bennük oly nagyfokú szépség
tárulkozik fel, hogy csak azok mondhatják el magukról, hogy kellő
mértékben tudják értékelni ezeket, akik járatosak a nyelvekben, amelyeken
ezek eredetileg kinyilatkoztattak. Annyi ilyen tanúbizonyság
van, hogy ha belőlük csak a legkiválóbbakat kívánnánk összeállítani,
akkor is egy egész kötetet tölthetnénk meg velük. Ehelyütt mindössze
arra tehetek kísérletet, hogy csupán azokat a részeket osztom meg
veletek, amelyeket kötetekre rúgó írásaiból ki tudtam válogatni.
„Isten előtt teszek tanúságot – hirdeti Bahá'u'lláh – ennek a Kinyilatkoztatásnak
a nagyságáról, a felfoghatatlan nagyságáról. Tábláink
többségében újfent és újfent tanúbizonyságot tettünk ezen igazság
mellett, hogy az emberiség kizökkentethessék közömbösségéből.” „Ebben
a leghatalmasabb Kinyilatkoztatásban – jelenti ki határozottan – a
múlt összes Törvénykorszaka elérte legmagasabb és végső beteljesedését.”
„Az ebben a kiemelkedő, legmagasztosabb Kinyilatkoztatásban
kinyilvánítottakhoz foghatót nem találunk a régmúlt krónikákban, s
jövendő korszakok sem fogják párját fellelni.” „Ő az – állapítja meg
Magáról szólván –, Ki az Ószövetségben Jehovának hívatik, Ki az Evangéliumban
az Igazság Lelkének neveztetik és a Koránban a Nagy Bejelentésként
dicsértetik.” „Ha Ő nem létezne, egyetlenegy Isteni Hírnök
sem ruháztatott volna fel a prófétaság köntösével, s egyetlenegy szent
irat sem nyilatkoztatott volna ki. Erről tanúskodik minden teremtett
dolog.” „Minden szó, amit az egyetlen igaz Isten ma kiejt – legyen bár a
legismertebb és a legmindennapibb – páratlan, egyedi megkülönböztető
vonásokkal van felruházva.” „Az emberiség nagy része ma még éretlen.
Ha már elegendő képesség birtokában lett volna, tudásunkból oly nagy
részt ruháztunk volna rá, hogy a Tollunkból áradó kegyelem erejénél
fogva mindenek, kik a földön s a mennyben lakoznak, teljesen elszakadtak
volna minden tudástól Isten megismerésén kívül, s szilárdan
ülnének az örök békesség trónusán.” „Ünnepélyesen esküszöm Isten
előtt, hogy a Szentség Tolla a ragyogó dicsőség betűivel a következő
fénylő, mósuszillatú és szent szavakat véste hófehér homlokomra: 'Ti,
kik a földön lakoztok, figyelmezzetek, s ti, mennyei lakosok, tegyetek
tanúbizonyságot amellett, hogy valóban Ő a ti Szerettetek. Ő az, Kihez
hasonlatosat a teremtés világa nem látott, Kinek elragadó szépsége
megörvendeztette Isten szemét, az Elrendelőét, a Mindenkinél Hatalmasabbét,
a Senkihez Sem Foghatóét!'”„Ti, kik az Evangéliumot követitek – kiált Bahá'u'lláh, szavait az
egész kereszténységhez intézvén –, lássátok: megnyíltak a mennyek kapui.
Ő, Aki felszállt oda, most eljött. Halljátok meg Hangját, mely
szárazföldeken és tengereken át az egész emberiségnek hirdeti
Kinyilatkoztatásának eljöttét – Kinyilatkoztatásának, melynek segítségével
a Ragyogás Nyelve kijelenti: 'Íme, beteljesedett a szent Ígéret,
hiszen eljött Ő, Akit Megígértek!'” „Az Emberfiának hangja messzire hallatszik
a szent völgyből: 'Itt vagyok, itt vagyok, Istenem, én Istenem!'... s
az Égő Csipkebokorból felharsan a kiáltás: 'Íme, páratlan dicsőségében
megnyilatkozott a világ Vágya!' Eljött az Atya. Beteljesedett, mit Isten
Királyságában ígértek nektek. Ezt a Szót nem ejtette ki a száján a Fiú,
amikor azt mondta a körülötte állóknak, hogy ha meghallanák, nem
tudnák elviselni. ... Bizony, elérkezett az Igazság Lelke, hogy az összes
igazsághoz vezessen titeket. ... Ő az, Ki dicsőítette a Fiút és magasztalta
az Ügyét. ...” „A Vigasztaló, Kinek jöttét minden írás megígérte, eljött,
hogy feltárja számotokra az összes tudást és bölcsességet. Kutassátok
őt a földön mindenütt, hátha rátaláltok.”„Szólítsd Sion hegyét, ó, Kármel – írja Bahá'u'lláh –, és jelentsd néki
az örömhírt: Az, Ki eleddig rejtve volt halandó szemek elől, ím megérkezett!
Testet öltött mindent átfogó hatalma, fennen tündököl mindent
elborító ragyogása. … Siess, és zarándokold körbe Isten Városát, mely
alászállott a mennyből, a mennyei Kába-követ, mely körül imádatba
merülve járnak Isten kegyeltjei, a tisztaszívűek és a legmagasztosabb
angyalok seregei.” „Én vagyok az, – jelenti ki mással kapcsolatban –,
Kit Ézsaiás nyelve magasztalt, Kinek nevével ékesíttetett a Tóra és az
Evangélium.” „A Sínai-hegy dicsősége idesietett, hogy körbejárja ennek
a Kinyilatkoztatásnak a Hajnalhasadását, s a Királyság magaslatából
hallani Isten Fiának hangját, amint ezt hirdeti: 'Mozduljatok, büszke
földi emberek, s siessetek Hozzá.' Kármel, eltelve rajongással, siet e
napon, hogy udvarába jusson, és Sion szívéből felharsan a kiáltás:
'Beteljesedett minden kor ígérete. Megjelent, mi megíratott Isten, a Szeretett,
a Legnagyobb szent írásában.'” „Hedzsázt izgalomba hozza az
örömteli újraegyesülés hírét hozó szellő. 'Dicsőség Néked – halljuk felkiáltani
– ó, Uram, a Legmagasabb! Míg Tőled el voltam választva, halott
voltam – a Jelenléted édes illatát fuvalló szellő támasztott fel. Boldog, ki
Feléd fordul, s jaj az eltévelyedőknek.'” „Az egyetlen igaz Istenre, Illés
udvaromba sietett és Dicsőségem trónusa körül keringett éjjel s nappal.”
„Salamon e napon teljes méltóságában rajongva jár Köröttem, s eme
legmagasztosabb szavakat szólja: 'Arcomat Orcád felé fordítottam, ó,
világ mindenható Uralkodója! Lemondtam minden dolgokról, mik enyéim,
s arra vágyom, ami a Te birtokodban van.'” „Ha Mohamed, Isten
Apostola megérte volna e Napot – írja Bahá'u'lláh egy Táblájában,
melyet közvetlenül az akkói börtönkolóniába való száműzetése előtt
nyilatkoztatott ki –, így kiáltott volna fel: 'Ó, Isteni Hírnökök Vágya,
bizony felismertelek!' Ha Ábrahám megélte volna e Napot, a földre borulva,
az Úr, Istened előtti legnagyobb alázattal szintén így kiáltott volna:
'Ó, mennyben és földön mindennek az Ura, szívem békével telik el.
Tanúsítom, hogy felfedted Te előttem Hatalmad egész dicsőségét s Törvényed
teljes fenségét!' ... Ha Mózes Maga is megélte volna, hasonlóképpen
felemelte volna hangját, mondván: 'Minden dicsőség Néked, hogy
arcod fényét reám emelted s azok közé helyeztél, kiknek megadatott,
hogy Orcádat megpillanthassák!'” „Észak és Dél beleremeg abba a
hívásba, mely Kinyilatkoztatásunk eljöttét hirdeti. Halljuk, amint Mekka
ujjongva így szól: 'Minden dicsőség Néked, Uram, Istenem, a Mindenek
Felett Dicső, mert elsuhoghatott felettem a fuvallat, mely Jelenléted édes
illatát hozza felém!' Jeruzsálem hasonlóképpen így kiált: 'Dicsértessél és
magasztaltassál, ó, föld és menny Szerette, hogy a Tőled való távollét
kínját az életet adó újraegyesülés örömére változtattad!'”
„Isten igazságosságára – erősíti meg Bahá'u'lláh, legyőzhetetlen
ereje teljes mértékét kívánván feltárni –, ha valaki teljesen egyedül kiáll
Bahá nevében, és felölti magára szeretete páncélzatát, a Mindenható
győzedelmessé teszi azt, sorakozzanak fel ellene bár a föld és menny
erői.” „Istenre, Kin kívül nincsen más Isten! Ha bárki kiáll Ügyünk diadaláért,
azt Isten győzedelmessé teszi, szövetkezzen össze ellene bár
sok tízezer ellenség. S ha az Irántam érzett szeretete még erősebben tör
fel, Isten uralomra juttatja őt a föld és menny minden erői fölött. Emígyen
leheltük Mi bele az erő szellemét minden vidékbe.”
„Ez a Napok Királya – magasztalja azt a kort, amely tanúja volt Kinyilatkoztatása
eljövetelének – a Nap, amely megláthatta a Legszeretettebb
eljövetelét, Azét, Kit az örökkévalóságtól úgy dicsőítettek, mint
a Világ Vágya.” „A létezés világa e Napon ezen Isteni Kinyilatkoztatás
tündöklő fényében ragyog. Megmentő kegyelmét magasztalja, és dicséretét
zengi minden teremtett dolog. A világegyetemet az öröm és boldogság
mámora lengi körül. A régmúlt Törvénykorszakok Írásai ujjongva
fogadják ezt a nagy szentévet14, mely Isten ezen legnagyobb Napját kell
üdvözölje. Boldog, ki megélte ezt a Napot, s felismerte annak rangját.”
„Ha az emberiség egy ilyen dicsőítésnek csupán egyetlenegy szavára is
megfelelő módon odafigyelne, oly nagy gyönyörűség kerítené hatalmába,
hogy lenyűgözve beleveszne a csodálatba. Majd megigézve újra felragyogna,
az igaz megértés láthatára felett tündökölve.”„Világ népei, legyetek igazságosak – szólítja fel az emberiséget –,
vajon jogos és helyénvaló-e megkérdőjelezni Annak hatalmát, Kinek
jelenlétében vágyott lenni 'Aki Istennel társalgott' (Mózes), Kinek
Orcájának szépségét meglátni áhítozott 'Isten Szerette' (Mohamed), Ki
szeretetének ereje által emelkedett a mennybe 'Isten Szelleme' (Jézus), s
Kinek kedvéért áldozta életét a 'Legelső Pont' (a Báb).” „Ragadjátok meg
az alkalmat – figyelmezteti követőit –, hiszen ennek a Napnak egyetlen
múló pillanata többet ér, mint századok a letűnt korokban. ... Ehhez fogható
napot sem nap, sem hold nem látott még. ... Nyilvánvaló, hogy minden
korszak, melyben egy Isteni Megnyilvánulás élt, Isten által elrendelt,
és ilyen értelemben Isten kijelölt Napjának tekinthető. Ez a Nap
azonban egyedülálló, és meg kell különböztetni az előzőktől. »A Próféták
Pecsétje«15 kifejezés teljes mértékben felfedi magas rangját..”
A Kinyilatkoztatásában rejlő erőkről hosszabban elmélkedve,
Bahá'u'lláh az alábbiakat jelenti ki: „A mindenható Elrendelő intésére
Mi dicső Tollunk mozgásával új életet leheltünk minden emberi kebelbe,
és minden szót friss erővel láttunk el. Minden teremtett dolgok hirdetik e
világot átfogó újjászületés bizonyságait..” „Ez a legnagyobb, a
legörvendetesebb örömhír – teszi hozzá – melyet e Bántalmazott Tolla az
emberiségnek átnyújt.” „Mily nagyszerű az Ügy! – kiált fel másutt. –
14 Utalás a korábbi Szent Iratokban meghirdetett ötvenévenkénti Szent Évre – a lektor
15 Korán 33:40Mily elképesztően súlyos az üzenete! Erről a napról mondatott: 'Fiacskám!
Ha az akár egy mustármag súlya is lenne, és legyen egy
sziklában, vagy az egekben, vagy a földön – Isten előhozza azt. Isten
éleselméjű és mindenről tud.'16” „Az egyetlen igaz Isten igazságosságára!
Ha egy parányi drágakő elveszne és kőhegy temetné be, vagy a hét
tengeren túl rejtőzne, a Mindenhatóság Keze ma bizton napvilágra hozza
tisztán, a szennytől megtisztítva.” „Ki Kinyilatkoztatásom vizeiből részesül,
meg fogja ízlelni az összes romolhatatlan gyönyört, melyet Isten rendelt
el a kezdettől, melynek nincs kezdete, a végig, melynek nincs vége.”
„Minden betű, mely elhagyja szánkat, oly megélesztő erővel van felruházva,
hogy képes egy új teremtés létrehozására – egy olyan teremtésére,
melynek nagysága Istenen kívül mindenki más számára kifürkészhetetlen.
Tud bizony Ő minden dolgokról.” „Ha úgy kívánjuk, hatalmunkban
áll, hogy képessé tegyünk egy szállongó porszemet arra, hogy
kevesebb, mint szempillantásnyi idő alatt végtelen, felfoghatatlan
szépségben tündöklő napokat hozzon létre, hogy egy harmatcseppet
hatalmas, megszámlálhatatlan óceánokká növesszünk, hogy minden
betűt oly erővel hassunk át, amely képessé teszi arra, hogy a múlt és az
eljövendő korok minden tudását feltárja.” „Oly erővel bírunk, hogy ha az
napvilágra kerülne, még a leghalálosabb mérget is csalhatatlan hatású
általános gyógyszerré változtatná.”Az igaz hívő rangját értékelve a következő megjegyzést teszi: „A Mindenek
Felett Dicső szépségét kínzó szomorúságra! Az igaz hívő számára
oly rang rendeltetett el, hogy ha az emberiség előtt – mégha csak egy tű
fokánál kisebb mértékben is – láthatóvá tennék annak a rangnak a
dicsőségét, mindenki, aki azt megpillantaná, elemésztődne a vágytól,
hogy ő maga is eljusson oda. Éppen ezért rendeltetett úgy, hogy eme
földi életben rangjának valódi dicsősége teljes valójában még ezen hívő
szeme előtt is rejtve maradjon.” „Ha a fátyol felemeltetnék – erősíti meg
újfent –, és azok rangjának teljes dicsősége, akik teljesen Isten felé fordultak
és az Ő szeretetéért a világról lemondtak, nyilvánvalóvá válna, az
egész teremtés elnémulna döbbenetében.”Midőn azt hangsúlyozza, hogy Kinyilatkoztatása felette áll az azt
megelőző Törvénykorszaknak, Bahá'u'lláh a következőket jelenti ki:
„Ha a világ összes népe rendelkezne mindazon hatalommal és tulajdonsággal,
amivel az Élő Betűi, a Báb kiválasztott tanítványai rendelkeztek,
kiknek rangja tízezerszer dicsőbb, mint amilyen rangot a
régmúlt apostolai valaha is elérhettek, és ha közülük mindegyik, vagy
16 Korán 31:16akár csak egy is, egy pillanatig is habozna felismerni
Kinyilatkoztatásom Fényét, hitük hiábavalóvá válik, ők maguk pedig a
hitetlenek közé soroltatnak.” „Ebben a Törvénykorszakban oly hatalmas
mérvű az isteni kegyelem kiáradása, hogy ha lenne halandó kéz, amely
elég gyors lenne ahhoz, hogy azokat papírra vesse, egyetlen nappal és
éjszaka leforgása alatt oly számú vers patakzana elő, mint amely
egyenlő a teljes perzsa Bayánnal.”„Perzsia népe, el ne feledd figyelmeztetésem. – intézi szavait honfitársaihoz
– Ha kezeitek által pusztulok el, Isten bizton felemel majd
valakit, aki betölti a halálommal megüresedett helyet – mert Isten
szokásos eljárása ez, ahogy korábban is eljárt. Isten szokásos eljárásának
nem fogod föllelni a megváltoztatását.”17 „Ha fényét a szárazföldön
megkísérlik eltakarni, bizony az óceán kellős közepén fogja az fejét felemelni,
és erős hanggal hirdetni: 'Én vagyok a világ Életadója!'... S ha
sötét verembe vetik, a föld legfenségesebb magaslatain látják meg újra,
amint ott ül s az egész emberiségnek kiáltja: 'Íme, eljött a Világ Vágya,
méltóságában, hatalmában és páratlan uralmában!' S ha a föld mélyére
temetik, Lelke felszárnyal a mennybolt tetejére s onnan zúgja a hívást:
'Ím, nézzétek, eljött a Dicsőség; lássátok: ímhol Isten, a Legszentebb, a
Kegyes, a Mindenkinél Hatalmasabb Királysága!'” „Ezen Ifjú torkában
– hangzik egy újabb lenyűgöző kijelentés – oly szavak rejteznek elzárva,
hogyha azok az emberiség számára – akár csak egy tű fokánál
kisebb mértékben is – kinyilatkoztatnának, elegendők lennének ahhoz,
hogy minden hegy összeomoljon, a fák levelei kifakuljanak és gyümölcseik
lehulljanak; arra késztetne az minden főt, hogy Istent imádva
meghajoljon, minden arcot, hogy imádattal forduljon ezen mindenható
Uralkodó felé, Aki – különböző időpontokban és különféle módokon –
pusztító lángként, hullámzó óceánként, ragyogó fényként vagy olyan fa
képében jelenik meg, amely gyökereit a szentség talajába ereszti,
vastag ágait felemeli s vékony ágaival a halhatatlan dicsőség trónusáig,
sőt azon túl nyújtózkodik.”Előrevetítve a Rendszert, amit egy eljövendő korban Törvénye ellenállhatatlan
ereje kell, hogy szükségszerűen létrehozzon, így ír: „A világ
egyensúlya felborult e legnagyszerűbb, ez új Világrend vibráló hatására.
Az emberiség életrendjét gyökeresen megváltoztatja e páratlan és
csodálatos Rendszer, melyhez foghatót halandó szem sohasem látott.”
„A Mindenhatóság Keze kikezdhetetlen, tartós alapra építette
Kinyilatkoztatását. Az emberi viszálykodás viharai nem képesek
17 vö. Korán 48:23aláásni ezen alapot, s nincs olyan csavaros emberi elmélet, mely kárt tudna
okozni szerkezetében.”A Súratu'l-Haykalban, Bahá'u'lláh egyik leginkább állásfoglalásra
késztető művében jegyeztettek fel a következő sorok, melyek
mindegyike arról az ellenállhatatlan erőről tanúskodik, ami a könyv
Írója által meghirdetett Kinyilatkoztatásban rejlik: „Templomomban
csak Isten Temploma látható, szépségemben csak az Ő szépsége, létezésemben
csak az Ő létezése, lényemben csak az Ő lénye, mozdulatomban
csak az Ő mozdulata, megnyugvásomban csak az Ő megnyugvása,
tollamban csak az Ő tolla, Ki a Hatalmas, a Mindenek Felett
Dicsőített. Lelkemben nem lakozik más, csak az Igazság, s bennem csak
Isten látható.” „Magát a Szentlelket is ennek a Legnagyobb Léleknek az
egyetlenegy szava hozta létre, bárcsak megértenétek.” ... „Bölcsességünk
kincsestárának mélyén olyan tudás rejtezik, melynek ha egyetlen
szavát is úgy döntenénk, hogy felfedjük az emberiségnek, ezáltal
minden emberi lény felismerné Isten Megnyilvánulását s elismerné
mindentudását, képessé tétetne arra, hogy felfedezze az összes tudomány
titkait, és mindenki olyan magasra jutna, hogy függetlenné válna
minden múltbéli vagy jövőbeni ismerettől. Ezen kívül egyéb tudásunk is
van, minek egyetlen betűjét sem tárhatjuk fel, sem nem találjuk úgy,
hogy az emberiség kész lenne akár a legkisebb utalást is meghallani
jelentésére. Ennyit árulunk el néktek Isten, a Mindentudó, a Mindenek
Felett Bölcs tudásáról.” „Közelg a nap, amikor Isten Akaratából olyan
emberfajt teremt, melynek természetét egyedül Isten, a Mindenek Felett
Hatalmas, az Önmagától Létező ismerheti.” „Hatalma Kebléből hamarosan
előhúzza az Uralom és Hatalom Kezeit18 – a Kezeket, kik ki fognak
állni, hogy diadalt arassanak ezen Ifjú számára s meg fogják tisztítani
az emberiséget a kivetettek és az istentelenek szennyétől. E Kezek
elszántan elindulnak, hogy Isten Hitének bajnokaivá legyenek s Nevemben,
az önmagától létező, a hatalmas nevében győzedelmeskednek a
föld népei és nemzetségei fölött. Bemennek a városokba és az összes ott
lakó szívét félelemmel töltik el. Ezek Isten erejének a tanújelei – mily
ijesztő, mily hatalmas az Ő Ereje!”Íme, szeretett barátaim, Bahá'u'lláh saját írásos bizonysága Kinyilatkoztatása
természetéről. A korábbiakban már utaltam a Báb kijelentéseire,
melyek mindegyike fokozza ezeknek a nagyszerű kijelentéseknek
az erejét, s megerősíti igazságukat. Nem maradt más hátra,
mint hogy e vonatkozásban megemlítsek néhány olyan részletet
18 vö. Korán 26:33'Abdu'l-Bahának, ugyanezen kijelentések kijelölt Értelmezőjének az
írásaiból, melyek még jobban megvilágítják és tovább részletezik e
lebilincselő téma különböző szempontjait. Nyelvezete éppoly kifejező, s
tisztelete éppoly rajongó, mint Bahá'u'lláh-é vagy a Bábé.
„Évszázadok, sőt, korszakok kell elmúljanak – erősíti meg egyik
legkorábbi Táblájában –, mielőtt az Igazság Napcsillaga újra déli verőfényében
ragyog fel vagy még egyszer tavaszi dicsősége tündöklésében
jelenik meg. ... Milyen hálásnak kell lennünk azért, hogy ezen a Napon
ilyen hatalmas kegy részesei lehetünk! Lenne bár tízezer életünk, hogy
mindet feláldozhassuk hálából egy ily nagy megtiszteltetésért, ily magas
rangért s ily felbecsülhetetlen jóságért!” „Ha a régmúlt idők szentjei
– teszi hozzá –, akik vágyva vágytak arra, hogy csak egy pillanatig részesülhessenek
nagyszerű dicsőségében, csupán elmélkedhettek volna
az Áldott Szépség által útjára bocsátott Törvénykorszakról, máris le-
nyűgözte volna az őket.” „A letűnt korok és századok szentjei mind
könnyező szemmel vágytak arra, hogy legalább egyetlenegy pillanatig
Isten Napján élhessenek. Vágyódásuk kielégületlen maradván szárnyaltak
át a Nagy Túlba. Mily nagy hát az Abhá Szépség szívjósága, hogy –
annak ellenére, hogy teljességgel méltatlanok vagyunk rá – kegyelme és
könyörülete által ebben az isteni fényű században belénk lehelte az élet
szellemét, összegyűjtött bennünket a világ Szeretettjének lobogója alatt,
s minket választott ki, hogy olyan kegyben részesüljünk, melyre a letűnt
korok hatalmasai hiába vágyódtak.” „Ma – jelenti ki másutt – a magasságbéli
gyülekezet kedveltjeinek, a legmagasztosabb Paradicsom szent
lakóinak a lelkét forró vágy tölti el, hogy visszatérhessenek a földre,
hogy ott a rendelkezésükre álló összes eszközzel szolgálhassák az
Abhá Szépség küszöbét.”„Isten fénylő kegyelmének a tündöklése – állapítja meg egy olyan
részben, ahol a Hit növekedéséről és jövőbeni fejlődéséről beszél – beborította
a föld népeit és fajait, s az egész világ ennek ragyogó dicsőségében
fürdik. ... Nemsokára beköszönt a nap, amikor az Isteni Egység fénye
már annyira átjárja Keletet és Nyugatot, hogy közömbösen senki
sem mehet el mellette.” „A létezés világában az isteni hatalom Keze most
szilárdan lerakta ennek a legmagasabb fokú jóságnak és csodálatos
ajándéknak az alapjait. Minden, ami e szent ciklusnak a legmélyén rejtőzik,
fokozatosan meg fog jelenni és nyilvánvalóvá fog válni, hiszen
most még csak növekedésének az elején, s jelei kinyilatkoztatásának a
hajnalán vagyunk. Mielőtt ez az évszázad és ez a korszak befejeződne,
világossá és egyértelművé válik, hogy mennyire csodálatos volt az a
kikelet, s mily mennyei volt az az ajándék!”Megerősítvén azt, hogy milyen magasztos helyet foglal el az igaz hívő
– melyre Bahá'u'lláh utalt –, a következőket nyilatkoztatja ki: „Az a
rang, melyben az részesül, aki igazából felismerte e Kinyilatkoztatást,
ugyanaz, mint amely Izrael házának azon prófétái számára rendeltetett,
kiket nem 'állandósággal felruházott' Megnyilvánulásoknak tekintenek.”
A Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása után eljövendő Megnyilvánulásokkal
kapcsolatban 'Abdu'l-Bahá a következő határozott és nyomós
kijelentést teszi: „A jövőben a 'felhők árnyékában alászálló' Megnyilvánulásokkal
kapcsolatban tudnod kell: ami az ihletük Forrásához való
viszonyukat illeti, mindnyájan az Időtlen Szépség árnyéka alatt húzódnak
meg. Az azon korhoz való viszonyukat illetőleg azonban, melyben
megjelennek, mindegyikőjük 'azt teszi, amit csak kíván.'”
„Ó, barátom! – írja egyik Táblájában egy köztekintélynek örvendő,
befolyásos férfinak – A világ szívének közepén nagy lánggal lobog az a
soha ki nem alvó tűz, melyet a Királyság Ura a szent Fa közepében gyújtott.
A majdan általa fellobbanó tűzvész az egész földet be fogja borítani,
lobogó lángja meg fogja világítani annak népeit és fajait. Az összes jel feltárult,
minden prófétai utalás elhangzott. Kézzelfoghatóvá vált mindaz,
amit féltő gonddal őriztek a múltbéli Írások. További kétkedésnek vagy
habozásnak már nincs helye. ... Sürget az idő. Az Isteni Paripa
türelmetlen, tovább már nem tud várni. A mi dolgunk az, hogy előretörjünk,
s mielőtt túl késő lenne, diadalt arassunk.” S végezetül álljék itt
egy gyújtó hatású idézet, melynek megosztására egy örömteli pillanatában
érzett késztetést, s melyet Szolgálata legelső időszakában egyik
legmegbízhatóbb és legkiválóbb hívének mondott: „Mit mondjak még?
Mi egyebet közölhetne még tollam? Oly hangos az Abhá Királyságból
visszhangzó hívás, hogy halandó ember szinte belesüketül a rengéseibe.
Úgy rémlik, hogy a dicsőség trónusáról felhangzó Isteni hívás romba
dönti és szétszakítja az egész teremtést. Ennél többet nem tudok írni.”
Hőn szeretett barátaim! Elég volt a szóból. A Báb, Bahá'u'lláh és
'Abdu'l-Bahá írásaiból elegendő mennyiségű és változatos idézetet soroltunk
elő ahhoz, hogy a lelkiismeretes olvasót meggyőzzük: ez az
egyedülálló ciklus kimagaslik a világ vallástörténetében. Lehetetlen
túlbecsülnünk jelentőségét és azt a hatást, amit eddig fejtett ki és
ezután egyre növekvőbb mértékben fog kifejteni, miközben nagyszerű
rendszere egy összeomlófélben levő civilizáció zűrzavara közepette kibontakozik.
Mindazonáltal úgy vélem, mielőtt tovább haladnék fejtegetéseimben,
tanácsos lenne valamire figyelmeztetnem jelen sorok olvasóit.
Nehogy valaki is, aki az eddigiekben idézettek alapján Bahá'u'lláh
Kinyilatkoztatásának a természetén gondolkodik, rosszul értelmezze
annak jellegét vagy félreértse Szerzőjének szándékát. Semmilyen
körülmények között nem szabad helytelenül felfognunk vagy tévesen
értelmeznünk az ily nagyszerű Lénynek tulajdonított isteni természetet
és Isten neveinek és jellemvonásainak egy ily magasztos Személyben
történő teljes megtestesülését. Ha hívek akarunk maradni Hitünk
tanaihoz, az ily lenyűgöző erejű Kinyilatkoztatás közvetítőeszközéül
kiválasztott emberi templomot sosem szabad összekevernünk a „Szellemek
Legbenső Szellemével” és a „Lényegek Örök Lényegével”, azzal a
láthatatlan, mégis ésszerű Istennel, Aki – magasztaljuk bár a végsőkig
földi Megnyilvánulásainak az isteni voltát – egy halandó lény konkrét
és korlátok közé szorított keretében semmiképp sem tudja megtestesíteni
végtelen, megismerhetetlen, romolhatatlan és mindenre kiterjedő
Valóságát. Sőt, az az Isten, Aki képes lenne így megtestesíteni saját Valóságát,
Bahá'u'lláh tanításainak a fényében már nem is lenne Isten.
Az Isteni megtestesülésnek ez a kezdetleges és légből kapott elmélete
ugyanúgy távol áll a bahá'í hittől s nem áll összhangban annak alapelveivel,
mint a nem kevésbé megengedhetetlen panteista és antropomorfisztikus
istenképek. Bahá'u'lláh kijelentései mindkét típust határozottan
elvetik, s leleplezik azok hamis voltát.Ő, Aki számtalan alkalommal jelentette ki, hogy amit Ő kimond, az
„Isten Hangja, Magának Istennek a Szava”, ünnepélyesen állapítja meg
a Kitáb-i-Íqánban: „Minden értő és megvilágosodott szív számára
nyilvánvaló, hogy Isten, a megismerhetetlen Lényeg, az isteni Lény,
mérhetetlen magasságban áll minden emberi jegy fölött, úgymint testi
létezés, felemelkedés és alászállás, fejlődés és visszafejlődés... Ő most
és mindenkor Lényegének időtlen örökkévalóságába burkolózott, és
Valóságában örökre rejtve marad az emberek szeme elől... Magasztosan
áll minden elválás és egyesülés, minden közelség és távollét fölött és
mögött... A szavak: 'Isten egyedül volt, és nem volt más Kívüle' biztos
tanúságtételei igazságának.”„Ő, az Isteni Lény – fejti ki Bahá'u'lláh, midőn Istenről beszél – időtlen
idők óta Magasztos Lényének kimondhatatlan szentségébe burkolózott,
és megismerhetetlen Lényegének áthatolhatatlan rejtélyébe burkolva
marad mindörökké.” ... „Tízezer Próféta, mindegyikük egy Mózes, dermed
meg keresésük Sínai hegyén tiltó Hangjától: »Engem soha nem
láthatsz meg!«; míg milliónyi Küldött, mind oly nagy, mint Jézus,
mennyei trónusukon ülve rémülten hallja a tiltást: »Lényegemet soha
meg nem értheted!'«” „Mily zavarbaejtő számomra, amilyen jelentéktelen
vagyok – erősíti meg Bahá'u'lláh Istennel folytatott társalgásában –, a
próbálkozás, hogy tudásod megszentelt mélységeit felfogjam. Mily hiábavaló
a törekvésem, hogy meglássam a kezed munkájában rejlő erő
nagyságát – teremtő erőd megnyilvánulását.” ... „Ha a kapcsolatra gondolok,
ó, Uram – erősíti meg egy, a saját keze írásával kinyilatkoztatott
imában –, mely Hozzád fűz, arra indíttatok, hogy az egész teremtés előtt
világgá kiáltsam: 'Bizony, Én vagyok Isten', és ha önnön Énemre
tekintek, lám, durvábbnak találom azt, mint az agyag.”
„Az Örök Úr megismerésének kapuja így minden lény előtt bezárulván
– jelenti ki Bahá'u'lláh továbbá a Kitáb-i-Iqánban –, a végtelen
kegyelem Forrása megjelenítette a Szentség azon ragyogó drágaköveit a
szellem birodalmából az emberi test nemes templomában minden ember
számára láthatóan, hogy hirdethessék a világnak a változhatatlan Lény
misztériumait, és szólhassanak az Ő halhatatlan Lényegének titkairól ...
Isten minden Prófétája, kedvelt, szent és választott Küldöttei kivétel
nélkül mind neveinek viselői és tulajdonságainak megtestesülései... A
szentség ezen Frigysátrai, ezen eredendő Tükrök, melyek a múlhatatlan
dicsőség fényét tükrözik, csupán Annak kifejeződései, Ki a
Láthatatlanok Láthatatlanja.”Hitünk egyik fontos tétele, hogy a Kinyilatkoztatásából sugárzó
túláradó erő ellenére Bahá'u'lláh-t úgy kell tekintenünk, hogy lényegében
véve Ő is Isten egyik Megnyilvánulása, Akit sohasem szabad
azon láthatatlan Valósággal, magával az Istenség Lényegével azonosítanunk.
Ennek az alaptételnek soha nem szabad elhomályosodnia, s
teljességét egyetlen hívőnek sem szabad veszélyeztetnie.
Ugyancsak nem kívánja a Bahá'í Kinyilatkoztatás – bár magát egy
prófétai ciklus betetőzésének s az összes korokban tett ígéretek beteljesedésének
tartja – semmilyen körülmények között sem érvényteleníteni
azokat az első és örök elveket, amelyek az őt megelőző vallásokat
áthatják és azok alapját képezik. Elismeri, s a saját végső és
legszilárdabb alapjának tekinti azt az Istentől való hatalmat, amellyel
e vallások fel vannak ruházva. Nem tekint másképp rájuk, mint különböző
stádiumokra egy és ugyanazon – isteni és oszthatatlan – vallás
örök történetében és állandó fejlődésében, mely vallásnak ő is szerves
részét képezi. Nem próbálja meg elhallgatni isteni eredetüket, vagy
lekicsinyleni valóban elismert óriási teljesítményeiket. Nem tűr el
semmilyen próbálkozást, amely arra irányulna, hogy ezeknek a vallásoknak
a jellegzetességeit eltorzítsa, illetve az általuk átadott igazságokat
gyengítse. Tanításai egy hajszálnyira sem térnek el az ezen vallások
által féltve őrzött igazságoktól, mint ahogy üzenetének súlya egy
szemernyit sem vesz el abból a hatásból, amit gyakorolnak, vagy abból
a hűségből, amit kiváltanak. A világ vallási rendszereinek szellemi
alapjait nem hogy nem kívánja megdönteni, hanem bevallott és
megmásíthatatlan célja, hogy kiszélesítse alapjukat, újra leszögezze
alapelveiket, összhangba hozza céljaikat, új életet leheljen beléjük, egységüket
demonstrálja, visszaállítsa tanításaik ősi tisztaságát, összehangolja
feladataikat, s elősegítse legnemesebb céljaik valóra váltását.
Amint azt egy jó szemű megfigyelő szemléletesen mondta: ezek az isteni
kinyilatkoztatású vallások „nem arra vannak ítélve, hogy meghaljanak,
hanem arra, hogy újjászülessenek. ... 'Vajon ellen tud-e szegülni
a gyermek annak, hogy ifjú legyen, s az ifjú, hogy férfivá serdüljön?
S mégis, sem a gyermek, sem az ifjú nem pusztul el.'”
„Azok, Kik az igazság Égitestjei és az isteni Egység fényét visszaverő
Tükrök – fejti ki Bahá'u'lláh a Kitáb-i-Íqánban –, bármely korszakban
és ciklusban is küldetnek alá örök dicsőségű láthatatlan lakhelyeikről
ezen világba, hogy az emberek lelkét neveljék és minden teremtett dolgot
eltöltsenek kegyelemmel, egytől egyig mindent lebíró erővel áldattak
meg, és győzhetetlen hatalommal ruháztattak fel ... Ezen megszentelt
Tükrök, az örök dicsőség ezen Hajnalai egytől egyig annak Szószólói a
földön, Ki a világegyetem központi Napja, annak Lényege, és végső
Célja. Tőle származik tudásuk és erejük; Belőle merítik hatalmukat.
Orcájuk szépsége csupán visszatükröződése az Ő képmásának, és kinyilatkoztatásuk
csupán jele halhatatlan dicsőségének ... Rajtuk keresztül
árad szét egy olyan kegyelem, mely végtelen, és általuk nyilatkoztattatik
ki a fény, mely soha el nem enyészhet ... Emberi nyelv dicséretüket
illendően soha nem zengheti, és emberi beszéd misztériumukat
soha fel nem tárhatja.” „Minthogy a Mennyei Trónus ezen Madarai –
teszi hozzá – mindnyájan Isten Akaratának mennyországából küldetnek
alá, és minthogy mindnyájan azért állnak ki, hogy az Ő ellenállhatatlan
Hitét hirdessék, ezért úgy tekintetnek, mint egy lélek és ugyanazon személy
... Ugyanazon frigysátorban lakoznak, ugyanazon mennyországban
szárnyalnak, ugyanazon trónuson ülnek, ugyanazon szóval
szólanak, és ugyanazon Hitet hirdetik ... Csupán kinyilatkoztatásuk
hevében, valamint fényük egymáshoz viszonyított erejében különböznek
egymástól ... Az, hogy Isten egy bizonyos tulajdonságát a mindentől való
elfordulás ezen Lényegei külsőleg nem testesítették meg, semmilyen módon
nem jelenti azt, hogy azok, Kik Isten tulajdonságainak Hajnalai és
szent neveinek Kincsesházai, ne lettek volna ennek birtokában.”
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez a Kinyilatkoztatás – bármily
hatalmas is az ereje, s bármily szerteágazó is a Törvénykorszak, melyet
Szerzője útjára bocsátott – határozottan visszautasítja, hogy Isten akarata
s az emberiséggel kapcsolatos célja végső kinyilatkoztatásának
tekintsék. A jellegéről és funkciójáról vallott effajta vélemény egyenértékű
lenne azzal, hogy ügyét eláruljuk, igazságát megtagadjuk. Hangoztatása
szükségszerűen ellentétben áll a bahá'í hit legszilárdabb
alapját képező alapelvvel, miszerint a vallásos igazság nem abszolút,
hanem viszonylagos, az Isteni Kinyilatkoztatás nem hirtelen lökésszerű
és végleges, hanem rendszeres, folyamatos és folytonosan előrehaladó.
Bahá'u'lláh Hitének követői ugyanolyan kategorikusan elutasítják,
hogy bármely, korábbi Próféták által útjára bocsátott vallási rendszer
véglegességet igényeljen magának, mint amilyen egyértelműen és
határozottan utasítják vissza azt, hogy az általuk követett Kinyilatkoztatást
véglegesnek tekintsék. „Azt hinni, hogy az összes Kinyilatkoztatás
lezárult, hogy az Isteni irgalom kapui bezárattak, hogy az örök
szentség hajnalából nem kel fel többé Nap, hogy az örök bőség Óceánja
mindörökre elcsitult, és hogy az örök dicsőség Frigysátrából többé nem
öltenek testet Isten Hírnökei” – ezt a Hit minden követőjének úgy kell tekintenie,
mint komoly és megbocsáthatatlan eltérést a Hit egyik legdrágább
és leglényegesebb alapelvétől.Hogy ennek a sarkalatos elvnek az igazságát bebizonyítsuk, úgy,
hogy vele kapcsolatban a legkisebb kétség se merülhessen fel, elegendő
Bahá'u'lláh és 'Abdu'l-Bahá néhány fentebb idézett kijelentésére
hivatkoznunk. Hiszen nem úgy kell-e értelmezni a Rejtett Szavakban
található következő részt, mint jelképes utalást arra, hogy az Isteni Kinyilatkoztatás
folytonosan fejlődő, s úgy, hogy Szerzője elismeri, hogy
a Reá bízott Üzenet nem a Mindenható akaratának és útmutatásának
végső és utolsó kifejeződése? „Ó, igazság fia! Éjnek idején a halhatatlan
Szépség megtért a hűség smaragd magaslatáról a Sadratu'l-Muntahá
(soha vissza nem térés) fájához, és olyan keservesen zokogott, hogy az
égi seregek és a mennyek lakói is megsiratták panaszát. Ekkor elhangzott
a kérdés: miért a sírás és jajgatás? Ő pedig így felelt: parancs szerint,
várakozással telve álltam a hűség dombján, s mégsem ért el hozzám
a hűség illatának egyetlen lehelete sem a föld lakóitól. Majd
visszatérve láttam, hogy a szentség galambjai a föld kutyáinak karmai
közt vergődnek. Erre az ég Angyala leplezetlenül és ragyogón elősietett
titkos rejtekéből, s neveiket kérdezte. Minden név elhangzott, kivéve
egyet. Mikor kérlelésre annak első betűje kimondatott, a mennyei termek
lakói elősiettek dicső hajlékukból. A második betűre mind a porba vetették
magukat. Ebben a pillanatban felhangzott a szó a legbensőbb szentélyből:
Eddig, és ne tovább! Valóban, tanúskodunk arról, amit tettek és
még most is tesznek.”Egy Edirnében kinyilatkoztatott Táblájában Bahá'u'lláh még egyértelműbb
tanúságot tesz ezen igazság mellett: „Tudva tudd, hogy az
Orcánkat takaró fátyol nem teljesen lebbent fel. Oly mértékben tártuk fel
Magunkat, mi megfelel a Korunkban élő emberek képességeinek. Ha az
Időtlen Szépség dicsősége teljességében, leplezetlenül mutatkozna meg,
Kinyilatkoztatásának kápráztató erőssége megvakítaná a halandó
emberek szemét.”A még 1863-ban, a Ridván-kertbe érkezését követő első napon kinyilatkoztatott
Súriy-i-Sabr-ban így szól: „Isten elküldte Hírnökeit, hogy
Mózes és Jézus után következzenek, s így tesz majd 'a végig, melynek
nincs vége', hogy az isteni bőkezűség mennyországából kegyelme folyamatosan
áradjék az emberiségre.”„Nem Magamért aggódom – jelenti ki még határozottabban
Bahá'u'lláh. – Őt féltem, Ki hozzátok Énutánam küldetik le, Ki nagy
hatalommal és hatalmas uralommal ruháztatik majd fel.” A Súratu'l-
Haykalban pedig így ír: „Az Általam kinyilatkoztatott szavak nem is
Rám, hanem inkább Őrá vonatkoznak, Ki Utánam fog eljönni. Erre
tanúm Isten, a Mindenek Tudója.” „Ne úgy bánjatok Véle – teszi hozzá –,
mint ahogy Vélem bántatok.”A Báb Írásaiban egy helyütt részletesebben is kifejti ugyanezt az
igazságot. „Nyilvánvaló és egyértelmű – szögezi le a perzsa Bayánban –
hogy az összes régebbi Törvénykorszaknak az volt a célja, hogy
Mohamed, Isten Apostola előtt egyengesse az utat. A mohamedi Törvénykorszakot
is hozzávéve céljuk már a Qá'im által meghirdetett Kinyilatkoztatás
lett. Az ez utóbbi, valamint az összes azt megelőző Kinyilatkoztatás
mögött rejlő cél hasonlóképpen az volt, hogy hirdessék
Annak a Hitének az eljövetelét, Akit Isten Ki Fog Nyilvánítani. E Hit elé
viszont – Annak a Hite elé, Akit Isten Ki Fog Nyilvánítani –, csakúgy,
mint az azt megelőző összes Kinyilatkoztatás elé célul az azt követő
Megnyilvánulás tűzetett ki. Ez pedig majd, hasonlóan az összes előtte
történt Kinyilatkoztatáshoz, a soron következő Kinyilatkoztatáshoz
készíti elő az utat. Ilyképp véget nem érően folytatódik az Igazság
Napjának felkelése és lenyugvása, s ennek a folyamatnak sem kezdete
nem volt, sem vége nem lészen.”„Tudd bizonyosan – magyarázza Bahá'u'lláh ezzel kapcsolatban –,
hogy az Isteni Kinyilatkoztatás fénye minden Törvénykorszakban oly
mértékben áradt az emberekre, mely egyenes arányban állt szellemi
képességeikkel. Figyeld a napot. Mily gyengék a sugarai, mikor
megjelenik a láthatáron. Miként növekedik fokozatosan melege és ereje
a delelő felé, lehetővé téve eközben minden teremtett lénynek, hogy
alkalmazkodjon egyre erősebb fényéhez. Mily fokozatosan hanyatlik
alá, míg le nem nyugszik. Ha hirtelen mutatná ki a benne rejlő teljes
erőt, kétségkívül nagy bajt okozna minden teremtett lénynek… Hasonlóképpen,
ha az Igazság Napja hirtelen, megnyilvánulásának már legkorábbi
napjaiban, felfedné erejének teljes mértékét, mellyel a Mindenható
gondoskodása felruházta, az emberi értelem földje felperzselődne és
elpusztulna; mert az emberek szíve nem viselné el kinyilatkoztatásának
hevét, és nem is tudná visszatükrözni fényének sugárzását. Rémülten
és lesújtottan megszűnnének létezni.”A fenti világos és meggyőző idézetek fényében egyértelmű kötelességünk,
hogy minden, az igazságot kutató ember számára vitathatatlanul
nyilvánvalóvá tegyük, hogy „a kezdettől, melynek nincs kezdete”
az egyetlen, a megismerhetetlen Isten összes Prófétájának (beleértve
Magát Bahá'u'lláh-t is) az volt a feladata, hogy – Isten kegyelmének
közvetítőjeként, egységének képviselőjeként, fényének tükreként és
szándékának kinyilvánítójaként – az emberiség előtt mind nagyobb és
nagyobb mértékben tárja fel Isten igazságát, kifürkészhetetlen akaratát
és isteni útmutatását, s hogy feladatuk továbbra is az lesz, hogy
átadják korlátlan hatalmának és dicsőségének egyre teljesebb és
hatalmasabb kinyilatkoztatásait a „végig, melynek nincs vége”.
Szívünk mélyén alaposan elgondolkozhatunk az alant következő
részeken, melyeket egy imájában Bahá'u'lláh nyilatkoztatott ki, s melyek
megdöbbentő módon igazolják, s újabb bizonyságául szolgálnak
annak a nagyszerű és alapvető igazságnak, amely az emberiséghez
intézett Üzenetének legmélyén található: „Dicsőség Néked, ó Uram, én
Istenem kifürkészhetetlen rendelésed csodás kinyilatkoztatásaiért és
azon számos bajért és csapásért, melyet reám mértél. Egyszer Nimród
kezére adtál engem, máskor engedted, hogy Fáraó botja üldözzön. Mindent
átfogó tudásodon és akaratod működésén keresztül egyedül Te tudod
felbecsülni a megszámlálhatatlan bántalmat, mit kezüktől elszenvedtem.
Majd az istentelenek börtöncellájába vetettél engem semmi
egyéb okból, minthogy arra indíttattam, hogy királyságod kegyelt lakói
fülébe suttogjam azon látomást, melyet tudásodon keresztül nékem
sugalmaztál, és melynek jelentését számomra hatalmad erejéből
kinyilatkoztattad. Majd úgy parancsoltál, hogy a hitetlenek kardja fejemet
vegye. Majd pedig keresztre feszítettek, mert feltártam az emberek
szeme előtt dicsőséges egységed rejtett drágaköveit, mert kinyilatkoztattam
nékik korlátlan és örök hatalmad csodás jeleit. Mily keserű
voltak a megaláztatások, melyek egy következő korszakban Karbilá
síkján záporoztak rám! Mily egyedül éreztem magam néped között! A
tehetetlenség mily mély fokára süllyedtem azon a földön! Nem
megelégedvén az ilyetén megaláztatással, üldözőim fejem vették, hogy
országról országra vigyék és mutogassák a hitetlen tömeg bámulatára,
és hogy a romlottak és hitetlenek trónusa elé helyezzék. Majd egy későbbi
korban kötelekkel felkötöztek engem, és keblem ellenségeim rosszindulatú
kegyetlenséggel elsújtott dárdáinak célpontja lett. Tagjaimat
golyók szaggatták, testemet darabokra tépték. Végül, lásd, hogy e mai
napon álnok ellenségeim miként szövetkeztek ellenem, és miként mesterkednek
folyamatosan azon, hogy a gyűlölet és rosszindulat mérgét
csöpögtessék szolgáid lelkébe. Minden erejükkel arra törekszenek, hogy
elérjék céljukat. … Bármennyire is szörnyű sanyarú helyzetem, ó Uram,
én Hőn Szerettem, mégis köszönetet mondok Néked, és lelkem hálás
mindazért, mi vélem történt tetszésed ösvényén. Örülök annak, mit Te
nékem rendeltél, és örvendve fogadom a fájdalmat és szomorúságot,
melyet el kell viselnem, bármily fájdalmas legyen is.”
A BÁBHőn szeretett barátaim! További alapvető igazság, melyet
Bahá'u'lláh Üzenete újfent és újfent kijelent, s melyet ez Üzenet
követőinek megalkuvás nélkül meg kell védeniük, az, hogy a Bábot, a
Bábí Törvénykorszak útnak indítóját teljes joggal tekintjük Isten egyik
önálló Megnyilvánulásának, hogy korlátlan erővel és hatalommal volt
felruházva, s hogy rendelkezik mindazon jogokkal és kiváltságokkal,
amik az önálló Prófétaság sajátjai. Kötelességemnek érzem, hogy feltárjam
és hangsúlyozzam azt az igazságot, hogy a Bábot nem szabad úgy
tekintenünk, mintha csak a Bahá'í Kinyilatkoztatás ihletett Előfutára
lett volna, hanem személyében valóra vált az összes Őt megelőző
Próféta célja – amint erről Ő maga is tanúskodik a perzsa Bayánban.
Ha szóval vagy tettel haboznánk elismerni a bahá'í hit eme alapelvében
foglaltakat vagy nem lennénk hajlandók arra, hogy ennek az alapelvnek
a teljességét fenntartás nélkül megvédjük, illetve igazságát bebizonyítsuk,
nyilvánvalóan megszegnénk az általunk vallott Hit iránti
kötelességünket, s megsértenénk egyik alapvető és szent elvét. Arra,
hogy belefogjak Nabíl halhatatlan Elbeszélésének a szerkesztésébe és
fordításába, valójában az sarkallt leginkább, hogy ezáltal a Hit nyugati
követői alaposabban megérthessék és jobban felfoghassák magasztos
rangjának hatalmas jelentőségét, Őt magát pedig még forróbban imádják
és szeressék.Kétségtelen, hogy a Bahá'í Törvénykorszak legfőbb jellegzetessége
annak a kettős állásnak az elismerése, melyet a Mindenható rendelt el
a Báb számára, melyet Maga a Báb is oly bátran vallott, melyet
Bahá'u'lláh több ízben is megerősített, s melynek tanúbizonyságait
végérvényesen 'Abdu'l-Bahá Végrendelete szentesítette. Ez újabb bizonyítékul
szolgál a Bahá'í Törvénykorszak egyedülálló voltáról s hatalmas
mértékben járul hozzá ahhoz a titokzatos erőhöz és hatalomhoz,
mellyel ezen szent ciklus felruháztatott. A Báb nagysága valójában
legfőképpen nem abban áll, hogy egy ilyen páratlan Kinyilatkoztatás
Isten által kijelölt Előhírnöke volt, hanem inkább abban, hogy rendelkezett
mindazon erőkkel, melyekkel egy különálló vallási Törvénykorszak
útjára bocsátója rendelkezik, s hogy az önálló Prófétaság jogarát
oly mértékben forgatta, hogy ezzel felülmúlta az összes Őt megelőző
Hírnököt.Az a tény, hogy Törvénykorszaka ily rövid ideig tartott és törvényei
és rendelvényei csak ily szűk körben kellett, hogy kifejtsék hatásukat,
nem szolgálhat kritériumként ahhoz, hogy ez alapján ítéljük meg
üzenetének isteni eredetét és értékelhessük annak hatását. „Hogy ily
rövid legyen az időszak – fejti ki Maga Bahá'u'lláh –, amely eme hatalmas
és csodálatos Kinyilatkoztatást elválasztja az Én saját előző
Megnyilvánulásomtól, ez olyan titok, amit ember meg nem érthet, s
olyan rejtély, amit elme fel nem foghat. Hossza előre elrendeltetett, s ennek
okát ember csak akkor fedezheti fel, ha megismeri Rejtett Könyvem
tartalmát.” „Nézzétek – magyarázza tovább Bahá'u'lláh a Kitáb-i-Badí'ban,
egy olyan Művében, melyben a Bayán népének érveit cáfolja meg
–, nézzétek csak, mihelyst véget ért ezen csodálatos, legszentebb és kegyelemteljes
Törvénykorszak kilencedik esztendeje, a legnagyobb
titokban kiteljesedett a tiszta, teljesen a világtól elfordult és megszentelt
lelkek szükséges száma.”Azok a csodálatos események, amelyek a Bábí Törvénykorszak Alapítójának
az eljöttét beharangozták, eseménydús életének drámai
körülményei, vértanúságának természetfeletti tragédiája, az az elbűvölő
hatás, amit legelőkelőbb és leghatalmasabb honfitársaira tett –
amint mindezeket Nabíl felkavaró hatású elbeszélésének minden egyes
fejezete tanúsítja – már magában is elegendő bizonyítékul szolgálnának
ahhoz, hogy jogosnak tekintsük, hogy ennyire magasztos
állást foglaljon el a Próféták sorában.Bármilyen szemléletes képet is hagyott az utókorra életének kiváló
krónikása, még egy ilyen ragyogó leírás is elhalványodik amellett a
tündöklő tisztelet mellett, mellyel Bahá'u'lláh tolla adózott a Báb előtt.
Ennek a tiszteletnek a kialakulásához Maga a Báb is bőségesen hozzájárult,
mikoris egyértelműen kijelentette elhivatását, s e tisztelet jellegét
döntően megerősítették, jelentését pedig világossá tették 'Abdu'l-
Bahá írásos tanúbizonyságai.Ha nem a Kitáb-i-Íqánban, akkor vajon hol is találhatná meg a Bábí
Törvénykorszak tanulmányozója azokat a bizonyságokat, melyek félreérthetetlenül
tanúsítják azt az erőt és szellemet, amit csak Isten
Megnyilvánulása tud felmutatni? „Megmutatkozhat-e vajon egy ilyen
dolog – kiált fel Bahá'u'lláh – hacsak nem egy isteni Kinyilatkoztatás
erején, és Isten győzhetetlen akarata hatalmán keresztül? Isten igazságosságára!
Ha bárki egy ily nagy Kinyilatkoztatást hordozna szívében,
már egy ilyen bejelentésnek a gondolata is megdöbbentené! És hogyha
minden ember szíve az ő szívébe lenne bezárva, még mindig habozna,
hogy belekezdjen-e egy ilyen rettenetesen nagy vállalkozásba.” „Szem
még nem látta a bőség ily nagyszerű kiáradását – jelenti ki másutt –,
sem fül nem hallott még a szerető kedvesség ily kinyilatkoztatásáról...
Az 'állandósággal felruházott' Próféták, kiknek magasztossága és dicsősége
úgy ragyog, mint a Nap, mindnyájan megtiszteltettek egy könyvvel,
melyet mindenki látott, és melynek versei illendően betartattak. Míg
azon versek, melyek az isteni irgalom ezen Felhőjéből alázáporoztak, oly
bőségesek voltak, hogy senki nem volt képes még megbecsülni számukat
... Hogyan tudják lekicsinyelni e Kinyilatkoztatást? Vajon volt-e
korszak, amelyik látott már ily nagy jelentőségű eseményeket?”
Amikor azoknak a hősöknek és vértanúknak a jellemét és hatását
elemzi, akiket a Báb szelleme oly csodálatosan alakított át, Bahá'u'lláh
a következőket nyilatkoztatja ki: „Ha ezen társak nem azok, akik igazán
törekednek Istenhez, ki más neveztethetne ezen a néven? ... Ha
ezen társak, az ő összes csodálatos bizonyságtételükkel és nagyszerű
munkáikkal hamisak, ki méltó akkor arra, hogy az igazságot magának
igényelje? ... Látott-e a világ Ádám napjai óta ily felindulást, ilyen erőszakos
felfordulást? ... Olybá tűnik, a türelem az ő lelkierejüknek köszönhetően
táratott fel, és a hűség az ő cselekedeteik által született le a
világba.”Ugyanebben a levélben, amikor azt hangoztatja, hogy a Báb dicső
állása mennyire felette áll a múlt Prófétái állásának, Bahá'u'lláh
ugyanezen levélben hangsúlyozza: „Kinyilatkoztatása természetét
megértés meg nem ragadhatja, Hitének teljességét tudás fel nem foghatja.”
Megerősítendő érvét, ezt követően a következő prófétai szavakat
idézi: „A tudás huszonhét betűből áll. Mindaz, mit a Próféták
kinyilatkoztattak, ebből két betű. E két betűnél többet ember eddig még
nem ismert meg. De mikor felemelkedik majd a Qá'im, megnyilvánítja Ő
a maradék huszonöt betűt.” „Lásd meg – teszi hozzá – e kijelentésből,
hogy mily nagyszerű és fenséges az Ő állása! Az Ő rangja magasabb,
mint az összes Prófétáé, és Kinyilatkoztatása meghaladja választottaik
mindenikének felfogását és megértését.” „Kinyilatkoztatásáról – fűzi
még mindehhez –, Isten Prófétái, az Ő szentjei és választottai vagy nem
értesültek, vagy Isten kifürkészhetetlen Parancsolatának megfelelően fel
nem tártak.”Az összes tisztelet közül, mellyel Bahá'u'lláh tévedhetetlen tolla kívánt
adózni a Báb, „Leginkább Szeretettje” emléke előtt, a legemlékezetesebb
és legmegkapóbb a most következő rövid, de ékesszóló rész,
ami igen nagy mértékben emeli ugyanezen levél záró szakaszának az
értékét. „Mindezek közepette itt állunk – írja, amikor azokról a csapásokról
és veszélyekről számol be, amelyek Bagdadban sújtották Őt –,
életünkkel kezünkben, teljességgel akaratába ajánlva Magunkat; hogy
tán Isten szerető kedvességén és kegyelmén keresztül e kinyilatkoztatott
és megnyilvánult Betű (Bahá'u'lláh) letehesse életét áldozatként a
Legelső Pont, a Legmagasztosabb Szó (a Báb) ösvényén. Őrá, Kinek
parancsolatára megszólalt a Lélek, szívünk ezen hő vágya nélkül egyetlen
pillanatig sem maradtunk volna tovább e városban.”
Hőn szeretett barátaim! Ezt a hangos dicséretet és bátor kijelentést,
amit Bahá'u'lláh tolla egy ilyen jelentőségteljes munkában nyilvánított
ki, teljességgel visszhangozza az a nyelvezet, melybe a Bábí Kinyilatkoztatás
Forrása a saját Maga által kinyilatkoztatott tanításokat öltöztette.
„Én vagyok a Titokzatos Menedék – határozza meg Állását a Báb
a Quayyúmu'l-Asmá'-ban –, mit a Mindenhatóság Keze emelt. Én
vagyok a Lámpás, mit Isten Ujja annak tartójában meggyújtott, és halhatatlan
ragyogással ragyogtat elő. Én vagyok annak a legmagasb
Fénynek a lángja, mely a Sínai hegyén lobogott, az örömteli Helyen, és
mely az Égő Csipkebokor közepén rejtezett.” „Ó, Qurratu'l-'Ayn! – kiált
fel ugyanezen gondolatmenet közben, Önmagához intézve szavait –
Benned senki mást nem látok, csak a 'Nagy Hírt', amit a Mennybéli Gyülekezet
hirdet. Erről a Névről, tanúskodom róla, ismertek téged a Dicsőséged
Trónusa körül keringők öröktől fogva.” „Minden egyes Prófétával –
fűzi hozzá –, Akiket a múltban Leküldtünk, külön Szövetséget kötöttünk
'Isten Megemlékezésére' és Annak Napjára vonatkozólag. A Kegyelemtrónusa
körül kerengő angyalok számára – a dicsőség birodalmában és
az igazság erejénél fogva – jól látható 'Isten Megemlékezése' és Napja.”
„Ha kívánnánk, – erősíti meg –, Hatalmunkban állna, hogy Kinyilatkoztatásunk
egyetlenegy betűjével arra késztessük a világot, s mindazt, mi
benne található, hogy egy szempillantásnyi idő alatt felismerje Ügyünk
igazát.”„Én vagyok a Legelső Pont, – írja a Báb a Máh-Kúi várbörtönből
Muhammad Sháh-hoz –, melyből az összes teremtett dolog létrehozatott.
... Én vagyok Isten Orcája, Minek tündöklése sosem homályosulhat
el, Isten Fénye, Minek ragyogása sosem szűnhet meg. ... Isten jobb
Kezembe helyezte a mennyország, bal kezembe pedig a pokol összes
kulcsát... Én Vagyok Isten Legelső Szavának egyik tartóoszlopa. Aki felismert
Engem, tud mindent, mi helyes s mi igaz, s birtokába jutott
minden jónak és helyénvalónak... Az anyag, miből Isten Engem
teremtett, nem ugyanaz az agyag, miből másokat formázott. Oly dologgal
ruházott fel, mit a világ dolgaiban bölcsek meg nem érthetnek, sem
a hithűek meg nem láthatnak.” „Ha egy apró hangya – fejti ki Reá jellemző
stílusban a Báb, amikor a Törvénykorszakában rejlő korlátlan
lehetőségeket hangsúlyozza –, arra vágyna e napon, hogy oly erővel bírjon,
mellyel fel tudná fedni a Korán leghomályosabb és legzavarbaejtőbb
részeit, kívánsága bizton teljesíttetnék, minthogy az örök hatalom
misztériuma ott remeg minden teremtett dolgok legmélyén.” ... „Ha egy
ily kicsiny teremtmény – jegyzi meg 'Abdu'l-Bahá ezzel a megdöbbentő
kijelentéssel kapcsolatban –, felruháztathatik egy ily magasrendű
képességgel, akkor még mennyivel nagyobb kell legyen az erő, mely
Bahá'u'lláh kegyelmének nagylelkű kiáradásán keresztül szabadul fel!”
Bahá'u'lláh és a Báb fentebb idézett határozott állításaihoz és ünnepélyes
kijelentéseihez hozzá kell vennünk 'Abdu'l-Bahá megcáfolhatatlan
bizonyságtételét is. 'Abdu'l-Bahá, Aki Bahá'u'lláh és a Báb
szavainak kijelölt értelmezője, mind Tábláiban, mind Végrendeletében
– egyértelmű és félreérthetetlen módon, s nem a sorok között elrejtve –
erősíti meg mindazon igazságokat, melyekre eleddig utaltam.
Egy Mázindaránban lakó bahá'íhoz címzett Táblájában – melyben
egy Neki tulajdonított és helytelenül értelmezett állítás (ami arról szólt,
hogy ebben az évszázadban kel fel az Igazság Napja) jelentését magyarázza
meg – röviden, de meggyőzően fejti ki azt az álláspontot, amit
örökre képviselnünk kell azzal kapcsolatban, hogy milyen viszonyban
áll egymással a Bahá'í Törvénykorszakhoz fűződő két Megnyilvánulás.
„Amikor ezt a kijelentést tettem – írja –, senki másra nem gondoltam,
mint a Bábra és Bahá'u'lláh-ra, Kik Kinyilatkoztatásai jellegének megvilágítása
volt célom. A Báb Kinyilatkoztatását a Naphoz lehet hasonlítani,
állása az első állatövi jegynek, a Kosnak felel meg, melybe a Nap a
tavaszi napéjegyenlőségkor lép be. Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásának az
állását viszont az Oroszlán jegye képviseli, ami a Nap nyárközepi, legmagasabb
állása. Ez pedig úgy értendő, hogy ezt a szent Törvénykorszakot
az Igazság Napja akkor világítja be, midőn fénye a legdicsőbb
állásából, teljes tündöklésében, hevében és dicsőségében ragyog elő.”
„A Báb – írja még konkrétabban 'Abdu'l-Bahá egy másik Táblájában
– a Magasztos, az Igazság Reggele, Kinek fénye minden tájékot beragyog.
Ő a Legnagyobb Fénynek, az Abhá Napnak az Előfutára is. Az
Áldott Szépség az, Akit megjövendöltek a múlt szent könyvei, Ő annak
a fénynek a Forrása, amely a Sínai-hegy felett ragyogott s Kinek tüze az
Égő Csipkebokor mélyén lángolt. Mi mindnyájan, egytől egyig, szolgák
vagyunk küszöbeiken, s alázatos szolgákként állunk ajtóik előtt.” „Függetlenül
attól, – hangzik még határozottabb figyelmeztetése – hogy a
logikára vagy az iratok és hagyományok szövegére alapozódnak-e,
minden bizonyítékot és jóslatot, bárminemű tanúbizonyságot úgy kell
felfognunk, hogy azok központjában Bahá'u'lláh és a Báb személye áll,
s hogy azok tökéletesen Bennük teljesednek ki.”S végezetül a következő részben, amely Végrendeletében, utolsó
kívánságainak és búcsúrendelkezéseinek eme tárházában található, s
melyet kimondottan arra szánt, hogy lefektesse a bahá'í hit irányelveit,
megkoronázza a Báb kettős, magasztos állásáról vallott Tanúbizonyságát:
„Íme Bahá népe hitének alapja (hadd legyen életem áldozat érettük):
Őszentsége, a Magasztos (a Báb) Isten egységének és egyedüliségének
a Megnyilvánulása, és az Időtlen Szépség előfutára. Őszentsége,
az Abhá Szépség (hadd legyen életem áldozat hű barátaiért), Isten
Legfőbb Megnyilvánulása és Legistenibb Lényegének Hajnala. Mindenki
más – teszi hozzá jelentőségteljesen – csupán az Ő szolgája, és az Ő
parancsolata szerint cselekszik.”Hőn szeretett barátaim! A megelőző oldalakon olyan igazságokat
kíséreltem meg kifejteni, amelyek – meggyőződésem szerint – benne
foglaltatnak Annak fellépésében, Aki a bahá'í Kinyilatkoztatás Forrása.
Ezenkívül megkíséreltem eloszlatni azokat a félreértéseket, amelyek
természetszerűleg felmerülhetnek mindenkiben, aki Isten dicsőségének
ily emberfölötti megnyilvánulásán elgondolkozik. Iparkodtam
megmagyarázni annak az istenségnek a jelentését, mellyel Őneki, Aki
egy ilyen titokzatos erő közvetítője, feltétlenül rendelkeznie kell.
Szintén igyekeztem legjobb képességem szerint bemutatni, hogy az az
Üzenet, amit korunkban Isten egy ilyen nagyszerű Lényre bízott, hogy
továbbítsa az emberiség felé, elismeri az eddigi Próféták által útjára
bocsátott összes Törvénykorszak isteni eredetét, magáénak vallja azok
alapelveit s hozzájuk eltéphetetlen szálakkal kötődik. Hasonlóképp
szükségesnek véltem bizonyítani és hangsúlyozni, hogy egy ilyen Hitnek
az Alapítója, Aki nem ismeri el azt a végső befejezettséget és
lezárultságot, amit különböző felekezetek vezetői hirdetnek, Kinyilatkoztatása
hatalmas volta ellenére sem igényli ezt a jogot Magának.
Ügyünk fejlődésének jelenlegi szakaszában ugyancsak rendkívül
kívánatosnak tartottam annak a további alapelvnek a megvilágítását
is, hogy a Bábot – függetlenül attól, hogy mennyi ideig tartott Törvénykorszaka
– elsősorban nem a bahá'í hit kiválasztott Előfutárának, hanem
olyasvalakinek kell tekintenünk, Aki fel volt ruházva azzal az
oszthatatlan hatalommal, amellyel minden egyes eddig élt független
Próféta rendelkezett.E helyütt nagy szükségét érzem annak, hogy tisztázzuk, mi is az a
rang, ami 'Abdu'l-Bahát megilleti, s mi pozíciójának a jelentősége
ebben a szent Törvénykorszakban. Valóban nem könnyű feladat, hogy
mi, akik oly közel állunk időben egy ilyen hatalmas alakhoz s egy ilyen
varázsos személyiség titokzatos erejének a hatása alatt vagyunk, tiszta
és pontos képet tudjunk alkotni szerepéről és jelleméről, Aki nemcsak
Bahá'u'lláh Törvénykorszakában, hanem az egész vallástörténetben is
különleges szerepet tölt be. Bár saját szintjén mozgott és alapvetően
más ranggal rendelkezett, mint a Bahá'í Kinyilatkoztatás Alapítója
illetve Előfutára, kettejükkel egyetemben mégis – a Bahá'u'lláh Szövetségében
számára kijelölt rangnál fogva – azt képezi, amit a Hit Három
Központi Alakjának nevezhetnénk, s melyhez hasonlatos képződmény
nem létezik a világ szellemtörténetében. Velük egyetemben olyan szinten
magasodik Isten zsenge Hitének Istentől elrendelt sorsa felett,
melyre Őutána legalább kereken ezer évig sem ember, sem a Hit ügyeit
igazgató szervezet nem is remélheti, hogy feljuthat. Ha ezt a dicső rangot
lealacsonyítjuk azáltal, hogy állását azonosítjuk vagy nagyjából
egyenlőnek tekintjük azoknak a helyzetével, kiknek vállára hatalmának
köpönyege ráhullott, az ugyanolyan istentelenség lenne, mintha
azt az eretnek gondolatot vallanánk, amely már-már oly mértékben
magasztalja fel őt, hogy helyzetét teljesen egyenértékűnek tekinti
Hitünk központi Alakjának vagy Előfutárának a helyzetével. Mert bármily
nagy szakadék választja is el 'Abdu'l-Bahát Tőle, Aki egy önálló
Kinyilatkoztatás Forrása, ez meg sem közelíti azt a távolságot, ami
Közte, Aki a Szövetség Középpontja és szolgái között van, akik – függetlenül
attól, hogy hogyan hívják őket, milyen rangot töltenek be, milyen
feladatot látnak el, vagy milyen sikereket érnek el majd a jövőben – az
Ő művét folytatják. Akik ismerték 'Abdu'l-Bahát, akik kapcsolatba
kerülvén varázsos személyiségével oly rajongva szerették őt, gondolkodjanak
el ennek a megállapításnak a fényében Annak a nagyságáról,
Kinek állása olyannyira az Övé fölé magasodik!Az, hogy 'Abdu'l-Bahá nem Isten Megnyilvánulása, hogy, bár Atyja
örököse, rangja nem rokon az Övével, és hogy kerek ezer esztendeig
ilyen rangot csak a Báb és Bahá'u'lláh igényelhet magáénak – ezek
olyan igazságok, amelyek mélyen be vannak ágyazódva mind Hitünk
Alapítójának, mind Tanításai Értelmezőjének konkrét kijelentéseibe.
„Bárki is formáljon jogot mostantól számított teljes ezer esztendő
letelte előtt egy, az Istentől Magától származó közvetlen kinyilatkoztatásra
– hangzik az egyértelmű figyelmeztetés a Kitáb-i-Aqdasban
–, ez az ember bizony hazug szélhámos. Könyörgünk Istenhez, segítse
kegyesen abban, hogy vonja vissza és tagadja meg ezen állítását. Ha
megbánja, Isten kétségkívül megbocsát néki. Ha azonban kitart
tévelygésében, akkor Isten bizonyosan leküld majd valakit, ki könyörtelenül
elbánik véle. Mert rettenetes Isten a büntetésben!” „Ki e verset –
fűzi még hozzá nyomatékként – nyilvánvaló jelentésén kívül máshogy
értelmezi, megfosztatott az Isten Lelkétől és irgalmától, mely körülölel
minden teremtett dolgot.” Íme, egy újabb meggyőző erejű megállapítás:
„Ha ezer esztendő letelte előtt – melyből minden egyes év 12 Korán
szerinti hónappal, illetve a Bayán szerinti 19 tizenkilencnapos hónappal
egyenértékű – megjelenne valaki, és ha ez az ember Isten összes jelét
feltárná is előttetek, habozás nélkül tagadjátok meg!”
Nem kevésbé nyomatékosak és kötelező erejűek azok a kijelentések,
amelyekkel 'Abdu'l-Bahá megerősítette ezt a figyelmeztetést: „Szilárd
és megváltoztathatatlan meggyőződésem – jelenti ki –, leplezetlenül és
nyíltan vallott hitem lényege – mely meggyőződésemet és hitemet az
Abhá Királyság lakói teljes mértékben osztják: az Áldott Szépség az
Igazság Napja, s Fénye az igazság fénye. Hasonlóképpen a Báb is az
Igazság Napja, s Fénye az igazság fénye. ... Az én rangom a szolgálat
rangja – egy olyan szolgálaté, amely teljes, tiszta és valódi, amely
szilárd alapokon áll, tartós, nyilvánvaló, fennen vallott s amely semmilyen
más módon nem értelmezhető... Én Isten Igéjének az Értelmezője
vagyok – íme, ez az én értelmezésem.”Vajon Végrendeletében, egy olyan stílusban és hangnemben, amely
Atyja Szövetségének legmegátalkodottabb megszegőjét is zavarba
hozza, nem maga 'Abdu'l-Bahá fosztja-e meg fő fegyverüktől azokat,
akik hosszú ideig kitartóan mesterkedtek azon, hogy azt a vádat bizonyítsák
Rá, hogy magának titokban Bahá'u'lláh rangjával egyenlő, sőt
esetleg afelett álló rangot igényel? „Íme – hangzik annak az utolsó
dokumentumnak az egyik legsúlyosabb kijelentése, amely az örökkévalóság
számára megőrizte az eltávozott Mester útmutatásait és
kívánságait –, Bahá népe hitének alapja: Őszentsége, a Magasztos (a
Báb) Isten egységének és egyedüliségének a Megnyilvánulása, és az
Időtlen Szépség előfutára. Őszentsége, az Abhá Szépség (hadd legyen
életem áldozat hű barátaiért), Isten Legfőbb Megnyilvánulása és
Legistenibb Lényegének Hajnala. Mindenki más csupán az Ő szolgája,
és az Ő parancsolata szerint cselekszik.”Ezekből a világos és egyértelmű kijelentésekből, melyek összeegyeztethetetlenek
a Prófétaság bármiféle igényével, semmiképp sem szabad
arra a következtetésre jutnunk, hogy 'Abdu'l-Bahá csupán az Áldott
Szépség egyik szolgája lenne, vagy hogy szerepe – legjobb esetben is –
csak arra korlátozódna, hogy Atyja tanításainak felhatalmazott értelmezője
legyen. Távol álljon tőlem, hogy ilyen nézetet valljak, vagy hogy
ilyen elképzelést terjesszek. Ha ilyennek tekintenénk Őt, durván
megsértenénk azt a felbecsülhetetlen értékű örökséget, amelyet
Bahá'u'lláh hagyott az emberiségre. Felfoghatatlanul magasztos a
rang, melyet a Legfőbb Toll ráruházott, messze magasabb, mint melyet
saját írásos kijelentései mutatnak. A Bahá'u'lláh tolla által lejegyzett
utalások a Kitáb-i-Aqdasban (Bahá'u'lláh legfontosabb és legszentebb
művében), vagy a Kitáb-i-'Ahdban (Szövetsége Könyvében), vagy a
Súriy-i-Ghushn-ban (az Ág Táblájában) – mely utalásokat hatalmas
mértékben erősítik meg azok a Táblák, melyeket Atyja Néki írt – olyan
hatalommal ruházzák fel és olyan dicsfénnyel veszik körül 'Abdu'l-
Bahát, hogy azt a ma élő nemzedék kellő mértékben nem is tudja értékelni.
Ma, és ezután is mindvégig elsősorban úgy kell Őt tekintenünk,
mint Bahá'u'lláh utolérhetetlen és mindenre kiterjedő Szövetségének
Középpontját és Fő Támaszát, az Ő legdicsőségesebb kezeművét,
Fényének tiszta Tükrét, Tanításainak tökéletes Példaképét, Szavának
tévedhetetlen Értelmezőjét, minden bahá'í eszmény megtestesülését,
minden bahá'í erény testet öltését, az ősörök Gyökérből eredő
Leghatalmasabb Ágat, Isten Törvényének Tagját, azt a Lényt, „Aki körül
az összes név kering”, az Emberiség Egységének Hajtóerejét, a
Legnagyobb Béke Lobogóját, e legszentebb Törvénykorszak Központi
Égitestjének Holdját – mindezek a nevek és címek mind benne foglaltatnak
a varázsos névben „'Abdu'l-Bahá”, s ebben a névben fejeződnek
ki a legvalódibb, legnagyszerűbb és legtisztább módon. De mindezeken
a megjelöléseken túlmenően Ő „Isten Misztériuma”, mely választott
elnevezéssel Maga Bahá'u'lláh illette őt s mely név – jóllehet semmiképp
sem jogosíthat fel bennünket arra, hogy a Prófétaság rangjára
emeljük – megmutatja, hogy 'Abdu'l-Bahá személyében mennyire egyesültek
és milyen tökéletes összhangban vannak egymással az emberi
természet és az emberfeletti tudás és tökéletesség összeegyeztethetetlen
jellemzői.„Mikor visszavonul Jelenlétem óceánja és lezárul Kinyilatkoztatásom
Könyve – jelenti ki a Kitáb-i-Aqdas –, fordítsátok arcotok Feléje, Kit Isten
erre szánt, Ki ez Örök Gyökérből sarjadt.” S másutt: „Ha a Titokzatos
Galamb felszárnyal a Dicsőítés Szentélyéből és távoli célját, rejtett
lakhelyét indul keresni, mit a Könyvben nem értetek, forduljatok azzal
ahhoz, Ki e hatalmas Törzsből kiágazott.”A Kitáb-i-'Ahdban19 Bahá'u'lláh ezenkívül még ünnepélyesen és félreérthetetlenül
jelenti ki: „Kötelező az Aghsánoknak, az Afnánoknak,
és rokonaimnak, hogy arcukat mind, egytől egyik a Legnagyobb Ág felé
fordítsák. Fontoljátok meg, mit Legszentebb Könyvünkben
kinyilatkoztattunk: 'Mikor visszavonul Jelenlétem óceánja és lezárul
Kinyilatkoztatásom Könyve, fordítsátok arcotok Feléje, Kit Isten erre
szánt, Ki ez Örök Gyökérből sarjadt.' Ezen szent vers tárgya senki
egyéb, mint a Legnagyobb Ág ['Abdu'l-Bahá]. Emígyen nyilatkoztattuk
ki néktek hatalmas Akaratunkat, és bizony, Én vagyok a Kegyes, a
Mindeneknél Hatalmasabb.”A Súriy-i-Ghushn-ban (Az Ág Táblájában) jegyeztettek fel az alábbi
versek: „E szent és dicsőséges Lény, a Szentség eme Ága a Sadratu'l
19 A Szövetség Könyve, Bahá'u'lláh végrendelete -a lektor
Muntahából nőtt ki. Boldog, ki az Ő oltalmát kereste s az Ő árnyéka alatt
lakozik. Bizony, Isten Törvényének Tagja ebből a Gyökérből nőtt ki,
melyet Isten szilárdan ültetett el Akarata Talajába, s Kinek Ága oly
magasra nőtt, hogy az egész teremtést átöleli. Dicséret Néki ezért a fennkölt,
áldott, hatalmas és magasztos Kezeművéért! ... A Legnagyobb Táblából
– Kegyelmünk jeleként – egy Szó lépett elő, egy Szó, melyet Isten
Önnön maga díszével ékesített, s uralkodóvá tett a föld felett és mindenen,
mi rajta lakozik, s az emberek számára nagysága és hatalma
jeléül választotta. ... Ó, emberek, mondjatok hálát Istennek azért, hogy
Ő megjelent – hiszen valóban, Ő a legnagyobb Kegy számotokra, a legtökéletesebb
ajándék néktek, s Rajta keresztül éled újjá minden porladó
csont. Aki Hozzá fordul, Istenhez fordul, s aki elfordul Tőle, az Én
szépségemtől fordul el, az Én bizonyságomat tagadja meg, s Ellenem
vétkezik. Ő Isten Reménye bennetek, oltalma bensőtökben, megnyilvánulása
felétek, s megjelenése kedvelt szolgái körében. ... Emberi
templom képében küldtük le Őt. Áldott és szent legyen Isten, Aki áthághatatlan,
tévedhetetlen Parancsával bármit létrehoz, amit csak akar.
Akik megfosztják magukat az Ág árnyékától, elvesznek a tévelygés
pusztaságában, elemésztődnek a világi vágyódások hevében s azok
közé tartoznak, akik bizton el fognak pusztulni.”„Ó Te, Ki Szemem Fénye vagy! – szól Bahá'u'lláh saját kezeírásával
'Abdu'l-Bahához – Dicsőségem, szerető jóságom óceánja, bőkezűségem
napja, kegyelmem mennyországa legyen Véled! Imádkozunk Istenhez,
hogy tudásoddal és bölcsességeddel ragyogja be a világot, rendelje el
Számodra, mi szívednek kedves, s nyújtson vigaszt szemednek.” „Isten
dicsősége legyen Véled – írja egy másik Táblájában –, s mindenkivel, ki
Téged szolgál és Körülötted kering. Jaj, ezerszer is jaj azoknak, kik
szembeszegülnek Véled s bántanak Téged. Boldogság legyen az
osztályrésze annak, ki hűséget esküszik Néked – a pokol tüze eméssze
azt, ki Néked ellenséged.” „Az egész emberiség számára menedékké
tettünk Téged – mondja egy további Táblájában –, pajzsává mindeneknek,
kik mennyben s földön lakoznak, mindenki várává, aki hisz Istenben,
az Összehasonlíthatatlanban, a Mindentudóban. Adja Isten, hogy
Általad megoltalmazza, gyarapítsa és fenntartsa őket, töltsön el Téged
mindazzal, mi a gazdagság forrása az összes teremtett dolognak, a
jóság óceánja minden embernek, s a kegyelem hajnala minden népnek.”
„Jól tudod, ó, Istenem – könyörög Bahá'u'lláh egy 'Abdu'l-Bahá tiszteletére
kinyilatkoztatott imában –, hogy nem kívánok mást Számára,
csak mit Te is kívánsz Néki, s nem más célra választottam Őt, csak mit
Te is szándékoztál. Földi és mennyei seregeid által tedd hát Őt győzedelmessé.
... Könyörgöm, tekintsd Irántad érzett szeretetem hevét s
vágyakozásomat, hogy megnyilvánítsam Ügyedet, és rendeld Számára
és az Őt szeretők számára azt, mit Hírnökeid és Kinyilatkoztatásod
Bizalmasai számára előírtál. Bizony, Te vagy a Mindenható, a
Mindenkinél Hatalmasabb.”Egy levélben, melyet Bahá'u'lláh diktált, s Mírzá Áqá Ján,
Bahá'u'lláh titkára 'Abdu'l-Bahához intézett annak bejrúti tartózkodása
során, a következőket olvashatjuk: „Dicsőség Néki, Ki megtisztelte
Bá Földjét (Bejrútot) Annak jelenlétével, Aki körül az összes név
kering. A föld minden atomja hirdette az összes teremtett dolognak,
hogy a Börtönváros kapuja mögül előbukkant, s látóhatára felett felragyogott
Isten nagyszerű, Leghatalmasabb Ága, szépségének Égitestje –
Időtlen és Megváltozhatatlan Titka –, s más tájék felé halad. Emiatt
bánat borította el e Börtönvárost, míg más tájék örvendezik. ... Áldott,
kétszeresen is áldott az a föld, melyre lépett, a szem, mely felvidult orcájának
szépségétől, a fül, melynek az a megtiszteltetés jutott, hogy meghallhassa
hívását, a szív, mely megízlelte szeretetének édes ízét, a kebel,
mely kitágult attól, hogy Ő reá gondolt, a toll, mely dicséretét zengte,
a tekercs, mely írásai tanúbizonyságát hordozta.”'Abdu'l-Bahá, megerősítve azt a hatalmat, amit Bahá'u'lláh ruházott
Rá, a következő kijelentést teszi: „A Kitáb-i-Aqdas félreérthetetlen
szövege szerint Bahá'u'lláh a Szövetség Középpontját jelölte ki Szava
Értelmezőjéül. Ez a Szövetség annyira szilárd és erős, hogy ehhez foghatót
az idők kezdetétől egészen a mai napig egyetlenegy vallási
Törvénykorszak sem hozott létre.”Bármennyire magasztos is azonban 'Abdu'l-Bahá rangja, s bármily
bőkezűen is halmozta el dicséretekkel Fiát Bahá'u'lláh ezekben a szent
Könyvekben és Táblákban, ezt a kivételes kitüntetést sosem szabad
úgy értelmeznünk, hogy címzettjére azonos vagy egyenértékű állást
ruházott volna, mint amilyen állással Atyja, Maga a Megnyilvánulás
bír. Ha bármelyik fenti idézetet így értelmeznénk, akkor azonnal és
nyilvánvaló okoknál fogva ellentétbe kerülnénk azokkal a nem kevésbé
világos és mérvadó kijelentésekkel és intésekkel, amelyekre az eddigiekben
utaltam. Igazából – mint már megállapítottam – ugyanúgy elítélendők
és ugyanolyan kárt okoznak azok, akik túlértékelik 'Abdu'l-
Bahá állását, mint azok, akik alábecsülik azt. Ennek az az oka, hogy
– mivel ragaszkodnak ahhoz a következtetéshez, amit teljesen alaptalanul
vontak le Bahá'u'lláh írásaiból – akaratlanul is táptalajt adnak az
ellenségnek s folyamatosan olyan bizonyítékokkal látják el, melyek igazolják
hamis vádjait és félrevezető állításait.Ezért tehát úgy érzem, minden mellébeszélés és habozás nélkül ki
kell jelentenem: sem a Kitáb-i-Aqdasban, sem Bahá'u'lláh Szövetségének
Könyvében, sem az Ág Táblájában, sem más – akár Bahá'u'lláh,
akár 'Abdu'l-Bahá által kinyilatkoztatott – Táblában egyetlenegy rész
sem támasztja alá azt a véleményt, amely hajlik arra, hogy Bahá'u'lláh
és 'Abdu'l-Bahá úgynevezett „titokzatos egységét” hirdesse, illetve hogy
'Abdu'l-Bahát Atyjával vagy bármely korábbi Megnyilvánulással azonosítsa.
Ez a hibás felfogás részben annak a rovására írható, hogy az
Ág Táblájában teljességgel túlzó módon értelmeztek bizonyos szavakat
és verseket, részben pedig annak, hogy az angol fordításba beemeltek
néhány olyan szót, amelyek vagy nem léteznek [az eredetiben], vagy félrevezetők,
vagy másodlagos jelentésükben többféleképp értelmezhetők.
Nyilvánvaló azonban, hogy ennek a felfogásnak az alapját elsősorban
az a tökéletesen indokolatlan következtetés alkotja, amit Bahá'u'lláh
egyik Táblájának a kezdő soraiból vontak le. Ennek kivonatos részei,
amelyek a Bahá'í Scriptures-ben (Bahá'í Szent Iratok) szerepelnek, közvetlenül
a már említett Ág Táblája előtt találhatók, de nem képezik
annak részét. E kivonatos részek olvasása közben mindenkinek világosan
kell látnia, hogy az „Örök Úr Nyelve” elnevezés alatt Istent kell érteni,
hogy a „Legnagyobb Név” kifejezés nyilvánvaló utalás Bahá'u'lláhra,
s hogy a szóban forgó „Szövetség” nem azt a konkrét Szövetséget
jelenti, melynek közvetlen Alapítója Bahá'u'lláh és Középpontja
'Abdu'l-Bahá, hanem azt az általános Szövetséget, amelyet – amint azt
a bahá'í tanítás vallja – Maga Isten köt az emberiséggel minden egyes
alkalommal, amikor új Törvénykorszakot vezet be. A „Nyelv”, amelyik
az „örömhírt” „hozza”, – ahogy a fent említett versek fogalmaznak –
nem más, mint Isten Hangja, amely Bahá'u'lláh-ra vonatkozik, nem
pedig Bahá'u'lláh hangja, 'Abdu'l-Bahára vonatkoztatva.
Ha pedig azt állítjuk, hogy az „Ő Én vagyok” kijelentés egyenlőségjelet
tesz Bahá'u'lláh és 'Abdu'l-Bahá közé (s nem – amint azt a Kitábi-
Íqán magyarázza – Isten és Megnyilvánulásai titokzatos egységét
jelenti), ezzel közvetlenül megsértjük azt a gyakorta hangoztatott alapelvet,
amely Isten Megnyilvánulásainak egységét mondja ki, mely alapelvet
egyébként a fenti kivonatos részek Szerzője is igyekszik ráutalással
hangsúlyozni.Ez egyúttal visszatérést jelentene azokhoz az alaptalan és babonás
hiedelmekhez, amelyek a keresztény korszak első évszázada alatt észrevétlenül
lopakodtak be Jézus Krisztus tanításaiba, s ott elfogadott
dogmákká szilárdulva csökkentették a keresztény hit hatékonyságát,
céljait pedig elhomályosították.„Határozottan kijelentem – hangzik 'Abdu'l-Bahá írásos nyilatkozata
az Ág Táblájához fűzött magyarázatában –, hogy ezeknek a verseknek,
éppen ezeknek a szavaknak az igazi jelentése, a valódi jelentősége, a
legbensőbb titka az én szolgálatom az Abhá Szépség szent Küszöbén,
az Őelőtte való teljes önmegtagadásom, tökéletes jelentéktelenségem. Ez
az én tündöklő koronám, legbecsesebb díszem. Ezzel büszkélkedem a
föld és menny királyságában. Ezzel kérkedem a kedveltek társaságában!
Ezeket a verseket – int a rögtön ezután következő részben –
senki nem értelmezheti másképp.” Majd ugyanezzel kapcsolatban
kijelenti: „A Kitáb-i-Aqdas és a Kitáb-i-'Ahd egyértelmű szövege szerint
én vagyok Isten Szavának nyilvánvaló Értelmezője. ... Aki eltér az én
értelmezésemtől, saját képzeletének áldozatává válik.”
Továbbá, ha Hitünk Alapítóját azonosnak tekintenénk Vele, Aki
Szövetségének Középpontja, ez azzal az elkerülhetetlen következménnyel
is járna, hogy 'Abdu'l-Bahát a Báb fölé helyeznénk, minek
ellenkezője pedig ennek a Kinyilatkoztatásnak alapvető – bár ma még
nem általánosan felismert – alaptétele. Ezzel egyúttal azt a vádat is
jogosnak ismernénk el, amivel a Szövetségtörők 'Abdu'l-Bahá szolgálata
alatt végig igyekeztek megmérgezni és megrontani Bahá'u'lláh hű
követőinek a lelkét és értelmét.Ahelyett, hogy ezt a 'Abdu'l-Bahával kapcsolatos alaptalan és képzelt
azonosságot vallanánk, helyesebben tesszük – s a Bahá'u'lláh és a
Báb által lefektetett elvekkel összhangban járunk el –, ha Hitünk Előfutárát
és Alapítóját tekintjük valóságban azonosnak. Ezt az igazságot
hirdeti félreérthetetlenül a Súratu'l-Haykal: „Ha a Legelső Pont – amint
állítjátok – valaki más lett volna s nem Én – hangzik Bahá'u'lláh egyértelmű
kijelentése –, és Színem elé járult volna, bizony sosem hagyta volna
többé, hogy elváljon Tőlem, hanem Napjaimban Mindketten Egymásban
gyönyörködtünk volna.” „Ki most Isten Szavát szólja – jelenti ki
újfent Bahá'u'lláh – senki egyéb, mint a Legelső Pont, Ki ismét
nyilvánvalóvá tétetett.” „Ő – szól Magáról az egyik Élő Betűjéhez címzett
Táblájában – ugyanaz, Aki a hatvanadik évben megjelent (mohamedán
időszámítás szerint 1260). Bizony, ez az Ő egyik hatalmas jele.”
„Ki fog előállni – kérdi panaszosan a Súriy-i-Dammban –, hogy biztosítsa
a Legelső Szépség (a Báb) diadalát, Ki az Őt követő Megnyilvánulás
orcájában nyilatkozik meg?” A Báb által meghirdetett Kinyilatkozást
visszafelé utalva így nevezi: „Az Én korábbi Megnyilvánulásom.”
Hogy 'Abdu'l-Bahá nem Isten Megnyilvánulása; hogy fényét, ihletét
és éltető erejét közvetlenül a Bahá'í Kinyilatkoztatás Forrásából nyeri;
hogy tiszta és tökéletes Tükörként Bahá'u'lláh dicsőségének a sugarait
veri vissza, s nem hordozza magában azt a meghatározhatatlan, mégis
mindent átható valóságot, melynek kizárólagos birtoklása a Prófétaság
jegye; hogy szavai azonos érvényűek, de nem egyenlőek rangban
Bahá'u'lláh szavaival; hogy nem úgy kell tekintenünk, mint Jézus
Krisztusnak („az Atya dicsőségében” eljövendő Fiúnak) a visszatértét –
ezeket az igazságokat igazolja és erősíti meg 'Abdu'l-Bahá következő
kijelentése is, melyet egyes amerikai hívőkhöz intézett, s mellyel zárom
is ezt a fejezetet: „Azt írtátok, hogy a hívők különbözőképpen vélekednek
'Krisztus második Eljöveteléről'. Kegyelmes Isten! Ez a kérdés számtalan
ízben felmerült már, pedig egy 'Abdu'l-Bahá tollából származó világos
és megcáfolhatatlan kijelentésből már szerteáradt a válasz: a jóslatokban
említett 'Seregek Ura' és 'Megígért Krisztus' az Áldott Tökéletesség
(Bahá'u'lláh) és Őszentsége, a Magasztos (a Báb). Az én nevem:
'Abdu'l-Bahá. Az én minősítésem: 'Abdu'l-Bahá. Az én valóm: 'Abdu'l-
Bahá. Az én dicséretem: 'Abdu'l-Bahá. Dicsőséges, tündöklő királyi
koronám: hódolat az Áldott Tökéletesség előtt. Soha véget nem érő vallásom:
szolgálat az egész emberi faj javára. ... Nincs s soha nem is lesz
más nevem, címem, rangom, dicséretem: 'Abdu'l-Bahá. Erre vágyom.
Ezért epekedem. Ez örök életem. Ez dicsőségem mindörökkön-örökké.”
AZ IGAZGATÁSI RENDHőn szeretett fivéreim 'Abdu'l-Bahában! Bahá'u'lláh Mennybemenetelével
az Isteni Útmutatás Napja, amely – amint azt Shaykh
Ahmad és Siyyid Kázim megjövendölte volt – Shírázban kelt fel, majd
Nyugat felé haladva Edirnében ért delelőre, végezetül az akkói láthatár
mögött nyugodott le, s kerek ezer esztendő letelte előtt nem is kel fel
újra. Ennek a ragyogó Égitestnek a lenyugvásával végleg lezárult az
Isteni Kinyilatkoztatás időszaka, a bahá'í korszak kezdeti és leginkább
éltető szakasza. Ezt az időszakot – melyet a Báb indított útjára,
Bahá'u'lláh-ban csúcsosodott ki, s melyet ezen nagy prófétai ciklus
minden Prófétája várva várt és magasztalt – majdnem ötven évig tartó
folyamatos és folytatólagosan fejlődő Kinyilatkoztatás jellemezte, kivéve
azt a rövid periódust, ami a Báb vértanúhalála és Bahá'u'lláh-nak a
teheráni Siyáh-Chálban (Fekete Veremben) átélt megrázó élményei
között telt el. A világ szellemtörténetében nem találunk még egy időszakot,
amelyik hosszát és termékenységét tekintve ennyire egyedülálló
lenne.'Abdu'l-Bahá elhunyta a másik oldalon ugyanezen Törvénykorszak
Hősi és Apostoli Korszakának a végét jelzi, Hitünk azon kezdeti
szakaszáét, melynek ragyogását sosem fogja utolérni, nemhogy túlhaladni,
az a nagyszerűség, amelynek szükségképpen jellemeznie kell
azokat a diadalokat, amiket Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása a jövőben
fog aratni. Hiszen sem azok az eredmények, melyeket a Bahá'u'lláh
Hitének jelenlegi intézményeit építő kiváló építőmesterek érnek el, sem
azok a viharos győzelmek, amiket a Hit Aranykorának a hősei a jövőben
fognak aratni, nem mérhetők össze és nem sorolhatók azonos
kategóriába azokkal a csodálatos alkotásokkal, amelyek azoknak az
embereknek a nevéhez fűződnek, akik életre keltették a Hitet s lerakták
eredeti alapjait. Természeténél fogva a bahá'í korszak azon első,
alkotó korszaka külön helyet foglal el és felette áll azon formálódási
időszaknak, melybe most léptünk be, s az aranykornak, melynek
ezután rendelésszerűen el kell következnie.Elmondhatjuk, hogy 'Abdu'l-Bahá – Aki egy olyan intézményt
testesít meg, melyhez hasonlót a világ egyetlenegy elismert vallási
rendszerében sem találunk – lezárt egy Korszakot, melyhez Ő maga is
tartozott, s megnyitott egy újat, melyben mi magunk tevékenykedünk.
Végrendeletét tehát annak az örök és felbonthatatlan köteléknek kell
tekintetünk, amit annak az elméje alkotott, Aki Isten Titka, biztosítandó
annak a három korszaknak a folytonosságát, amelyek a Bahá'í
Törvénykorszak egyes részeit képezik. Az az időszak tehát, amely
tanúja volt a Hit magja lassú kicsírázásának, emígyen összefonódik
azzal, melyben virágba kell boruljon, s azzal is, melyben ez a mag
végülis meg fogja hozni arany gyümölcsét.A Bahá'u'lláh Törvénye által felszabadított, s az 'Abdu'l-Bahá elméjét
átható és ott tovább fejlődő alkotó energiák közvetlen befolyása és
szoros kölcsönhatása eredményeként olyan Eszköz született, amit az
Új Világrend Alapító Okiratának tekinthetünk, amely Világrend ennek
a nagyszerű Törvénykorszaknak egyszerre dicsősége és ígérete. Ezért
tehát a Végrendeletet úgy értékelhetjük, mint az abból a titokzatos
közösségből származó megkerülhetetlen eredményt, amely Közte, Aki
továbbította Isteni Szándékának életadó hatását, s aközött az ember
között létezett, Aki ennek közvetítője és kiválasztott befogadója volt.
Lévén a Szövetség Gyermeke – Isten Törvénye Eredeztetőjének és
Értelmezőjének egyaránt Örököse –, 'Abdu'l-Bahá Végrendeletét éppoly
kevéssé választhatjuk el Attól, Aki az eredeti és kiváltó okot
nyújtotta, mint Attól, Aki azt végülis formába öntötte. Sosem szabad
szem elől tévesztenünk, hogy Bahá'u'lláh kifürkészhetetlen akarata
annyira mélyen beleivódott 'Abdu'l-Bahá tetteibe, s indítékaik annyira
elválaszthatatlanul összefonódtak, hogy ha pusztán kísérletet tennénk
arra, hogy az előző tanításait különválasszuk attól a rendszertől,
amelyet ugyanezen tanításoknak az eszményi Mintaképe hozott létre,
a Hit egyik legszentebb és legalapvetőbb igazságát tagadnánk meg.
Az Igazgatási Rendet, amely 'Abdu'l-Bahá mennybemenetele óta
szemünk láttára alakul ki és ölt formát a világ nem kevesebb, mint
negyven országában, magának a Végrendeletnek a kereteként foghatjuk
fel, s ez a Végrendelet az a bevehetetlen erődítmény, melyben ezen
újszülöttet dajkálják és nevelik. Nyilvánvaló, hogy amint növekszik és
megerősödik, az Igazgatási Rend meg fogja mutatni és teljeskörűen
fel fogja tárni ennek a nagyfontosságú Dokumentumnak a
lehetőségeit és horderejét, mely rendkívül markánsan fejezi ki
Bahá'u'lláh Törvénykorszaka egyik legjelentősebb Alakjának az Akaratát.
Amint összetevő elemei: szerves intézményei hatékonyan és
erőtől duzzadóan kezdenek el majd működni, ez a Rend be fogja
jelenti igényét s bizonyítani is fogja abbéli képességét, hogy nem csupán
az idők teljességében az egész emberiségre isteni rendeltetésszerűen
kiterjedő Új Világrend csírájaként tekintendő, hanem egyben
mintájának is.Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy ez az Igazgatási Rend
alapvetően különbözik minden mástól, amit bármely Próféta korábban
létrehozott, mivel Maga Bahá'u'lláh volt az, Aki elveit kinyilatkoztatta,
intézményeit létrehozta, Szavának értelmezőjét kijelölte, és ráruházta a
szükséges hatalmat arra a testületre, amelyiknek az a feladata, hogy
kiegészítse, illetve alkalmazza az Ő törvényeit. Ebben rejlik ezen Rend
erejének titka, alapvető különbsége és annak biztosítéka, hogy ne
következzék be felbomlás vagy egyházszakadás. A világ vallási
rendszereinek szent irataiban, de még a Bábí Törvénykorszak Alapítójának
az írásaiban sem találunk egyetlenegy előírást sem arra
vonatkozólag, hogy olyan szövetséget hozzanak létre, illetve olyan igazgatási
rendet alakítsanak ki, amely méreteit és hitelességét tekintve
versenyre kelhetne a Bahá'í Törvénykorszak alapját képező
megfogalmazásokkal. A világ legelterjedtebb és legkiemelkedőbb elismert
vallásai közül vegyük példának a kereszténységet és az iszlámot!
Fel tud-e mutatni ez a két vallás bármit is, amit egybe lehetne vetni,
vagy egyenértékűnek lehetne tekinteni Bahá'u'lláh Szövetsége
Könyvével vagy 'Abdu'l-Bahá Végrendeletével? Elegendő hatalommal
ruházza-e fel az Evangélium vagy a Korán azokat a vezetőket és intézményeket,
akik maguknak követelték a jogot és meg is szerezték azt a
funkciót, hogy szent irataik előírásait értelmezzék, és közösségeik
ügyeit intézzék? Vajon Péter – az apostolok elismert vezetője –, vagy Ali
imám – a Próféta unokatestvére és törvényes utódja – a rájuk ruházott
vezető szerep bizonyítékaként tudtak-e olyan, Krisztustól vagy
Mohamedtől származó egyértelmű, írásos megerősítésekre hivatkozni,
melyekkel elnémíthatták volna azon kortársaikat vagy utódaikat, akik
nem ismerték el ezt a címüket s cselekedeteikkel kiváltották azokat az
egyházszakadásokat, amik még ma is fennállnak? Bizonyságunk
tudatában feltehetnénk a következő kérdést is: hol találunk Jézus
Krisztus feljegyzett szavai között olyan helyet, amely – például az
utódlás tekintetében vagy (a kimondottan csak szellemi tanok mellett)
konkrét törvényekre és szabatosan megfogalmazott egyházigazgatási
eljárásokra vonatkoztatva – akár csak meg tudná közelíteni azokat a
részletes előírásokat, törvényeket és figyelmeztetéseket, melyek bővével
találhatók mind Bahá'u'lláh, mind 'Abdu'l-Bahá hitelesített kijelentései
között? Van-e olyan rész a Koránban – amely pedig jogrendszerét,
egyházigazgatási és vallásos előírásait tekintve jelentős előrelépést
hozott a korábbi, elsilányítottabb Kinyilatkoztatásokhoz képest –,
melyet úgy értelmezhetnénk, hogy megdönthetetlenül megalapozza azt
a hatalmat, mellyel Mohamed szóban kétségtelenül számos alkalommal
felruházta Utódját? Elmondhatjuk-e a Bábí Törvénykorszak
Szerzőjéről – bármennyire is sikerrel akadályozta meg a Perzsa Bayán
előírásain keresztül, hogy olyan tartós és végzetes egyházszakadás
következzék be, mint amely a kereszténységet és az iszlámot sújtotta –,
hogy Hite megóvása érdekében olyan egyértelmű és hatékony eszközöket
tudott nyújtani, mint azok, melyek örök időkre meg kell védjék
Bahá'u'lláh Hite szervezett követőinek az egységét?
Egyértelmű útmutatásainak, ismételt figyelmeztetéseinek, a tanításaiban
rejlő és alaposan kidolgozott hiteles biztosítékainak köszönhetően
– az összes korábbi Kinyilatkoztatástól eltérően – egyedül ez a Hit
volt képes olyan szerkezet létrehozására, melyhez a tönkrement és
megromlott felekezetek megriadt követői odafordulhatnak, kritikusan
elemezhetik, s – mielőtt még túl késő lenne – védelmet kereshetnek
egész világot átfogó menedékében.Nem csodálkozhatunk azon, hogy az, Aki Akaratával ezen óriási és
páratlan Rendet útjára indította, s Aki egy ily hatalmas Szövetség Középpontjában
áll, a következőket írta: „Ezen Szövetség oly szilárd és hatalmas,
hogy az idők kezdetétől a mai napig nincs olyan vallási Törvénykorszak,
mely ehhez hasonlót alkotott volna.” „Minden, ami ennek a
szent ciklusnak a legmélyén rejtőzik – írta szolgálatának legsötétebb és
legveszélyesebb napjaiban –, fokozatosan fog megjelenni és nyilvánvalóvá
válni, hiszen most még csak növekedésének elején, jelei kinyilatkoztatásának
a hajnalán vagyunk.” „Ne féljetek – hangzanak megnyugtató
Szavai, melyekkel elővetíti a Végrendelete által létrehozott Igazgatási
Rendet –, ne féljetek, ha ezen Ág lemetszetik ez anyagi világról s
elhullajtja leveleit. Nem, levelei gazdagon növekszenek majd, hiszen ez
az Ág azután is nőni fog, hogy levágták eme lenti világról, a dicsőség
legmagasztosabb ormaira fog eljutni, s olyan gyümölcsöket fog hozni,
melyek illata beborítja az egész világot.”Mi egyébre vonatkozhatnak Bahá'u'lláh következő szavai, ha nem
arra a hatalomra és fenségre, melyet ennek az Igazgatási Rendnek –
amiben fellelhetők a jövőben megvalósuló, mindenre kiterjedő Bahá'í
Államközösség csírái – kell isteni rendelésből megnyilvánítania: „A világ
egyensúlya felborult e legnagyszerűbb, ez új Világrend vibráló
hatására. Az emberiség életrendjét gyökeresen megváltoztatja e
páratlan és csodálatos Rendszer, melyhez foghatót halandó szem
sohasem látott.”Maga a Báb is, utalásaiban Arra, „Akit Isten Ki Fog Nyilvánítani”,
előre jelzi azt a Rendszert és dicsőíti azt a Világrendet, amit Bahá'u'lláh
Kinyilatkoztatása rendeltetett megvalósítani. „Boldog – hangzik figyelemreméltó
kijelentése a Perzsa Bayán harmadik fejezetében –, aki
tekintetét Bahá'u'lláh Rendjére függeszti s hálát mond Urának! Ő ugyan
is bizonyosan nyilvánvalóvá tétetik. Ezt Isten megmásíthatatlanul így
rendelte a Bayánban.”20Bahá'u'lláh Tábláiban, ahol konkrétan megneveztetnek és hivatalosan
megalapíttatnak az Igazság Nemzetközi és Helyi Házai; Isten
Ügyének Kezei intézményében, amelyeket elsőként Bahá'u'lláh, majd
később 'Abdu'l-Bahá hozott létre; a helyi és országos Tanácsok intézményében,
melyek csírájukban már az 'Abdu'l-Bahá mennybemenetelét
megelőző időben működtek; abban a hatalomban, melyet Tábláikban
Hitünk Alapítója és Szövetségének Középpontja döntött rájuk
ruházni; a Helyi Alap intézményében, amely azon konkrét utasítások
szerint működik, amiket 'Abdu'l-Bahá néhány perzsa Tanácshoz intézett;
a Kitáb-i-Aqdas verseiben, melyek utalásai világosan előremutatnak
a Védnökség intézményére; abban a magyarázatban, melyet egyik
Táblájában 'Abdu'l-Bahá fűz az örökösödés elvéhez és az elsőszülöttség
jogához, miként azt a korábbi Próféták vallották, s az ennek a
kérdéskörnek szentelt nagy figyelemben – ezekben mind-mind halvány
utalásokat és előjeleket vehetünk észre és fedezhetünk fel annak az
Igazgatási Rendnek a természetére és működésére vonatkozólag,
melynek meghirdetésére és hivatalos megalapítására később 'Abdu'l-Bahá
Végrendelete volt hivatott.Úgy érzem, e helyütt meg kell kísérelnem, hogy megmagyarázzam
az ezt a hatalmas Igazgatási Szerkezetet fenntartó kettős oszlop – a
Védnökség és az Igazságosság Egyetemes Háza – jellegét és funkcióit.
Az ezen intézményekkel kapcsolatos egyes elemek átfogó jellemzése
meghaladja ennek a munkának a terjedelmét és célját, mivel ez arra
szorítkozik, hogy általánosságban mutassa be a Hit alapigazságait.
Kétség sem férhet hozzá, hogy az eljövendő nemzedékek sikerrel birkóznak
majd meg azzal a feladattal, hogy pontosan és részletekbe
menően meghatározzák a jellegét, illetve kimerítően elemezzék a
természetét azoknak a kapcsolatoknak, melyek egyrészt 'Abdu'l-Bahá
Végrendeletének ezt a két alapvető szervét kötik össze egymással,
másrészt mindkét szervet külön-külön kötik össze Hitünk Alapítójával
és Szövetségének Középpontjával. Ehelyütt mindössze arra törekedhetek,
hogy ennek a rendszernek néhány olyan szembeötlő jellegzetességét
taglaljam, amelyek – álljunk bármily közel is e rendszer roppant
szerkezetéhez – már annyira világosan körülhatárolhatók, hogy
megbocsáthatatlan dolog lenne rosszul értelmeznünk vagy nem észrevennünk
őket.Már rögtön az elején világosan és egyértelműen le kell szögeznünk,
hogy Bahá'u'lláh Igazgatási Rendjének eme kettős intézményére úgy
kell tekintenünk, hogy isteni eredetűek, lényegi funkciót töltenek be,
céljaikban pedig kiegészítik egymást. Közös, alapvető céljuk: biztosítani
annak az isteni eredetű hatalomnak és tekintélynek a folytonosságát,
amely Hitünk Forrásából fakad, megőrizni és megvédeni híveinek
egységét, valamint megtartani tanításainak teljességét és rugalmasságát.
E két, egymástól elválaszthatatlan intézmény, egymással
együttműködve irányítja a Hit ügyeit, összehangolja cselekedeteit, képviseli
és előrelendíti érdekeit, végrehajtja törvényeit és megvédi
kiegészítő intézményeit. Külön-külön mindegyikőjük saját, jól behatárolt
hatáskörében működik, s rendelkezik mindazon kiegészítő intézményekkel,
mely eszközök úgy lettek megtervezve, hogy hatékonyan el
tudja látni saját feladatát, és eleget tudjon tenni saját kötelességeinek.
A megszabott korlátok között mindegyikőjük saját hatalmát gyakorolja,
saját jogaival és kiváltságaival él, melyek nem állnak ellentmondásban,
nem kisebbítik egymás szerepkörét a legcsekélyebb mértékben
sem. Nemhogy összeférhetetlenek lennének, vagy kölcsönösen gyengítenék
egymást, hanem éppenhogy kiegészítik egymás hatalmát,
tekintélyét és funkcióit, míg céljukat tekintve mindvégig és alapjaiban
azonosak.Ha megfosztanánk a Védnökség intézményétől, Bahá'u'lláh Világrendje
megcsonkulna és tartósan megfosztanánk attól az örökösödési
elvtől, amelyet Isten Törvénye – mint 'Abdu'l-Bahá írta – mindig is vallott.
Egy Perzsiában élő hívő számára egy Táblában a következőt jelenti
ki: „A legidősebb fiú minden egyes Törvénykorszakban különleges
kiváltságokat kapott. Még a prófétaság állása is születési jogai közé
tartozott.” Ha nem létezne ez az intézmény, a Hit teljességét tennénk
kockára s az egész építmény stabilitása kerülne komoly veszélybe.
Tekintélyén csorba esne, semmilyen eszközzel nem rendelkezne,
amellyel nagyívű és folyamatos rálátást tudna nyerni nemzedékek
egész sorára, s teljességgel megszűnne az a szükséges útmutatás,
amellyel szabályozni lehetne választott képviselői törvényhozói tevékenységének
kereteit.Hasonlóképpen, ha megfosztanánk az Igazságosság Egyetemes
Házának nem kevésbé lényegi intézményétől, 'Abdu'l-Bahá Végrendeletének
ez a Rendszere megbénulna cselekvésében, és nem lenne
képes betölteni azokat a lyukakat, amiket a Kitáb-i-Aqdas Szerzője
szándékosan hagyott a törvényhozásra és igazgatásra vonatkozó előírásai
gyűjteményében.„Ő Isten Szavának Értelmezője – erősíti meg 'Abdu'l-Bahá, amikor a
Hit Védnökének a funkcióira utal, ugyanazt a kifejezést használva,
amit Magára is vonatkoztatott, amikor a Szövetségtörők vádját cáfolta
meg, akik kétségbe vonták azt a jogát, hogy Bahá'u'lláh szavait értelmezze
–, és őutána egyenes ági leszármazottjai közül az elsőszülött
következik.”- fűzi még hozzá. „A hatalmas erőd az aziránt való engedelmességen
keresztül marad bevehetetlen és biztonságos – magyarázza
továbbá –, ki Isten Ügyének Védnöke. Kötelező az Igazságosság Háza21
tagjainak, az összes Aghsánnak, Afnánnak, Isten Ügye Kezeinek, hogy
engedelmességet, alázatosságot és alárendeltséget tanúsítsanak Isten
Ügye Védnöke iránt, hozzá forduljanak és legyenek alázatosak előtte.”
„Az olyan ügyekkel kapcsolatban, – jelenti ki ugyanakkor
Bahá'u'lláh a Dicső Paradicsom Nyolcadik Levelében – amelyekről a
Könyv nem nyilatkozik konkrétan, az Igazságosság Háza tagjainak
tanácskozniuk kell s el kell rendelniük, ami szerintük helyes. Isten bizton
sugalmazni fog nekik bármit, amit csak jónak lát, hiszen Ő az Adó,
a Mindentudó.” „Mindenkinek a Legszentebb Könyvhöz kell fordulnia –
jelenti ki Végrendeletében 'Abdu'l-Bahá –, és mindazt, mi abban nincsen
kifejezetten rögzítve, az Igazságosság Egyetemes Háza elé kell utalni.
Az, mit e testület egyhangúan vagy többségi szavazással eldönt, az
bizony maga az igazság, és magának Istennek a célja. Aki attól eltér,
bizony azok közül való, kik szeretik a széthúzást, kik rosszakaratot
mutattak, és elfordultak a Szövetség Urától.”Végrendeletében 'Abdu'l-Bahá nemcsak hogy megerősíti Bahá'u'lláh
fenti idézetét, hanem még azzal a joggal és hatalommal is felruházza
ezt a testületet, hogy a kor követelményeinek megfelelően hatályon
kívül helyezze a saját maga vagy egy korábbi Igazságosság Háza által
hozott rendeleteket. „És minthogy az Igazságosság Házának hatalma
van arra – hangzik egyértelmű kijelentése Végrendeletében –, hogy
olyan törvényeket hozzon, melyek nem kerültek kifejezetten rögzítésre a
Könyvben, és melyek napi dolgokkal foglalkoznak, hasonlóféleképpen
hatalma van arra is, hogy visszavonja azokat. .... Ezt pedig azért teheti,
mert azon törvények nem képezik részét a világos értelmű isteni
szövegnek.”A Védnökkel és az Igazságosság Egyetemes Házával kapcsolatban a
következő nyomatékos szavakat találjuk: „A szent és ifjú ág, Isten
Ügyének Védnöke, valamint az Igazságosság Egyetemes Háza, melyet
21 A Kitáb-i-Aqdas fordításakor az Igazság Háza kifejezést használtuk. Ezt azóta felváltotta
a pontosabb Igazságosság Háza kifejezés – a lektor
egyetemesen kell megválasztani és megalapítani, mindketten az Abhá
Szépség gondoskodása és védelme alatt állnak, a Magasztos (A Báb)
oltalma és csalhatatlan vezérlete alatt (hadd ajánljam fel életem
mindkettőjükért). Amit ők döntenek, Istentől való az.”
Az idézett kijelentésekből egyértelműen világos és nyilvánvaló,
hogy az Ige Értelmezőjének a Hit Védnöke neveztetett ki, míg az Igazságosság
Egyetemes Háza azzal a funkcióval lett felruházva, hogy
törvényeket alkosson olyan ügyekben, amelyek konkrétan nem kerültek
kinyilatkoztatásra a tanításokban. Ha a Védnök a saját illetékességi
körén belül értelmez valamit, az ugyanolyan erejű és kötelező
jellegű, mint azok a rendelkezések, melyeket az Igazságosság Egyetemes
Háza hoz, melynek kizárólagos joga és kiváltsága, hogy állást
foglaljon és kimondja a végső szót a Bahá'u'lláh által konkrétan ki
nem nyilatkoztatott törvényekről és rendelkezésekről. Egyikőjük sem
léphet át, s nem is fog átlépni, a másik számára kijelölt szent területre.
Egyikőjük sem fog törekedni arra, hogy megnyirbálja azt a
konkrét és elvitathatatlan hatalmat, mellyel mindketten isteni módon
fel lettek ruházva.Jóllehet, ennek a tiszteletre méltó testületnek a Védnök az állandó
feje, sosem követelheti magának – még ideiglenesen sem – a kizárólagos
törvényhozás jogát. Nem másíthatja meg társai többségének a döntését,
viszont kötelessége, hogy bármely rendelkezéssel kapcsolatban,
amely meggyőződése szerint összeütközésben áll Bahá'u'lláh
kinyilatkoztatott kijelentéseinek értelmével s eltér azok szellemétől,
ragaszkodjon ahhoz, hogy társai újból mérlegelés tárgyává tegyék azt.
Ő azt értelmezi, ami konkrétan kinyilatkoztatott, s törvényt nem hozhat,
kivéve, ha ezt az Igazságosság Egyetemes Házának a tagjaként
teszi. Nem dönthet egyedül annak az alapszabálynak a kérdésében,
amely társai szervezett tevékenységét kell szabályozza, s befolyását
nem használhatja olyan módon, hogy az csorbítsa azok szabadságát,
kiknek szent joga, hogy a társaiból álló testületet megválasszák.
Ne felejtsük el, hogy 'Abdu'l-Bahá egy utalásával – mely egy olyan
Táblájában található, amit még jóval mennybemenetele előtt írt három
perzsiai barátjának – már előre láttatta a Védnökség intézményét. Kérdésükre,
hogy vajon az Ő mennybemenetele után lesz-e olyan személy,
akihez az összes bahá'ínak fordulnia kell, így válaszolt: „Kérdésetekkel
kapcsolatban pedig tudva tudjátok, hogy ez féltve őrzött titok. Olyan,
mint a kagylója mélyén rejtező igazgyöngy. El van rendelve, hogy meg
fog nyilatkoztatni. Eljön majd az idő, amikor fénye előtör, bizonyságai
nyilvánvalóvá válnak, s titkai feltárulnak.”Hőn szeretett barátaim! Bármily magasztos helyet foglal is el, s
bármily alapvető funkciót tölt is be a Védnökség intézménye
Bahá'u'lláh Igazgatási Rendjében, és bármily nyomasztó is lehet
annak a felelősségnek a súlya, amely reá nehezedik, fontosságát –
szóljon akárhogy is a Végrendelet – semmiképp sem szabad túlbecsülnünk.
Függetlenül erényeitől és eredményeitől, a Hit Védnöke
semmilyen körülmények között sem emelkedhet fel arra a szintre és
nem osztozhat abban a páratlan rangban, melyet 'Abdu'l-Bahá, a
Szövetség Középpontja foglal el, s még kevésbé arra, mely kizárólag
Isten Megnyilvánulásának rendeltetett el. Ha ennyire durván eltérnénk
Hitünk elfogadott tanaitól, ezzel kimerítenénk a nyílt istenkáromlás
fogalmát. Amint már az 'Abdu'l-Bahá rangjáról szóló fejtegetéseim
során megállapítottam, bármily nagy szakadék választja is el
'Abdu'l-Bahát az Isteni Kinyilatkoztatás Szerzőjétől, ez meg sem
közelíti azt a távolságot, ami Közte, Aki Bahá'u'lláh Szövetségének a
Középpontja és a Védnökök között van, akik a Szövetség kiválasztott
szolgái. A Védnököt a Szövetség Középpontjától elválasztó távolság
sokkal, de sokkal nagyobb annál, ami a Szövetség Középpontja és
annak Szerzője között van.Szent kötelességemnek érzem, hogy ehelyütt rögzítsem: a Hit egyetlenegy
Védnöke sem állíthatja magáról, hogy Bahá'u'lláh tanításainak
tökéletes mintaképe vagy a Fényét visszatükröző makulátlan tükör
lenne. Bár a Védnök Bahá'u'lláh és a Báb csalhatatlan, tévedhetetlen
oltalmában áll, s bármennyire is osztozik 'Abdu'l-Bahával abban a jogban
és kötelességben, hogy a bahá'í tanításokat értelmezze, alapvetően
mégiscsak ember marad, és ha hű kíván maradni erkölcsi kötelezettségéhez,
semmilyen indokkal sem követelheti magának azokat a
jogokat, előjogokat és kiváltságokat, amiket Bahá'u'lláh úgy döntött,
hogy Fiára ruház. Ezen igazság fényében, ha a Hit Védnökéhez imádkoznánk,
ha úrnak és mesternek szólítanánk, ha „őszentségének” neveznénk,
ha áldását kérnénk, ha megünnepelnénk születésnapját,
vagy megemlékeznénk bármilyen életével kapcsolatos eseményről, ez
egyenértékű lenne azzal, hogy eltérünk azoktól az elfogadott igazságoktól,
melyeket szeretett Hitünk féltve őriz. Az a tény, hogy a Védnököt
kifejezetten olyan hatalommal ruházták fel, hogy ennek segítségével fel
tudja tárni, milyen szándék húzódik meg Bahá'u'lláh és 'Abdu'l-Bahá
kijelentései mögött, s meg tudja magyarázni, ezeket hogyan kell értelmezni,
nem ruház rá szükségszerűen olyan rangot, mint amely egyenlő
Annak a rangjával, Kinek szavait értelmezni hivatott. Ezt a jogát úgy
tudja gyakorolni s ennek a kötelességének úgy tud eleget tenni, hogy
közben rangban mindkettőjük alatt marad, természetében pedig
különbözik tőlük.A mostani és az ezután következő Védnököknek bőséges tanúbizonysággal
kell szolgálniuk Hitünk eme alapelvének a sérthetetlensége
mellett mind szóban, mind tettben. Viselkedésükkel és példájukkal
megtámadhatatlan alapra kell helyezniük ennek az alapelvnek
az igazságát, s az elkövetkező nemzedékek számára megcáfolhatatlan
bizonyítékokat kell felmutatniuk valóságosságáról.
Ami engem illet: ha késlekednék egy ilyen alapvető igazságot elismerni,
vagy haboznék egy ilyen szilárd meggyőződést hangoztatni,
számomra ez azt jelentené, hogy szégyentelen módon elárulom azt a
bizalmat, melyet 'Abdu'l-Bahá helyezett belém, s hogy megbocsáthatatlan
módon bitorlom azt a hatalmat, mellyel ő Maga ruháztatott
fel.Szólnunk kell még arról az elméletről, mely ennek az Igazgatási
Rendnek az alapját képezi, és arról az elvről, melynek irányítania kell
fő intézményeinek működését. Teljesen félrevezető lenne, ha
megpróbálnánk párhuzamot vonni e között az egyedülálló, istentől
eredő Rend és azon különféle rendszerek között, amiket az emberek
elméje különböző történeti időszakokban kitalált az emberi intézmények
kormányzására. Egy erre irányuló kísérlet már önmagában is
arról tanúskodna, hogy nem tudjuk teljes mértékben értékelni, mily
kiváló a Rend nagyszerű Szerzőjének a kezeműve. Pedig mi másként
lehetne, ha csak arra gondolunk, hogy ez a Rend annak az isteni civilizációnak
a mintája, melynek földi megvalósítása Bahá'u'lláh
mindenható Törvényének a feladata. Az emberi államigazgatás mai
vagy régebbi, Keletről vagy Nyugatról kiinduló, különböző és örökké
változó rendszerei nem rendelkeznek olyan ismérvvel, mellyel felmérhetnénk
az ebben a Rendben rejlő erők nagyságát vagy fel tudnánk
becsülni alapjainak szilárdságát.Az eljövendő Bahá'í Államközösség – melynek egyetlen kerete van: ez
a hatalmas Igazgatási Rend – elméletben és gyakorlatban nem csupán
páratlan a politikai intézmények egész történetében, hanem egyedül áll
a világ elismert vallási rendszereinek a krónikáiban is. Az Igazgatási
Renddel, melyet tökéletes Tervezőjének biztos keze alakított ki, nem
lehet azonosítani vagy megfeleltetni egyetlen demokratikus
kormányzási formát, egyetlen (akár monarchikus, akár köztársasági)
egyeduralmi vagy diktátori rendszert, egyetlen közbülső, tisztán arisztokratikus
rendet, sőt a papi uralom egyetlen elismert típusát sem,
legyen az bár a Zsidó Nemzetközösség (Hebrew Commonwealth22), a
különböző keresztény egyházi szervezetek, vagy az iszlám imamátusa
vagy kalifátusa.Ennek az újonnan született Igazgatási Rendnek a szerkezete úgy
olvaszt magába néhány olyan jellegzetességet, melyek a világi
kormányzás három elismert formájának mindegyikében fellelhetők,
hogy közben semmilyen tekintetben sem válik valamelyikőjük puszta
utánzatává, s rendszerébe nem veszi át azokat a kifogásolható
részeket, melyeket ezek a kormányzási formák születésüknél fogva
magukban hordoznak. Úgy egyesíti magában és úgy hangolja össze
azokat az üdvös igazságokat, melyekkel ezen rendszerek mindegyike
kétségkívül rendelkezik, hogy közben nem sérti meg azoknak az Isten-
től való igazságoknak a teljességét, melyekre végső soron alapozódik –
ezt rajta kívül ezidáig, csupán emberek által létrehozott kormányzás
nem tudta végrehajtani.Bahá'u'lláh Hitének Igazgatási Rendje jellegét tekintve semmiképp
sem tekinthető tisztán demokratikusnak, mivel ebben a Törvénykorszakban
teljességgel hiányzik az az alapfeltétel, amely megköveteli
a demokráciáktól, hogy megbízásukat az emberektől kapják. Nem
szabad elfelejtenünk, hogy – amint azt Bahá'u'lláh kijelentései egyértelműen
megfogalmazzák – a Hit ügyeinek igazgatása vagy a Kitáb-i-
Aqdas törvényeit kiegészítő rendelvények meghozatala közben az Igazságosság
Egyetemes Házának tagjai nem tartoznak felelősséggel az
általuk képviselt embereknek, s nem is szabad, hogy a hívek vagy az
őket közvetlenül megválasztó emberek érzései, közhangulata, vagy
meggyőződése irányítsa őket. Imádságos lelkülettel saját lelkiismeretük
szavát és parancsát kell követniük. Megismerkedhetnek – sőt,
meg is kell ismerkedniük – a közösségben uralkodó állapotokkal, elfogulatlanul
mérlegelniük kell a döntésükre váró bármely ügy szempontjait,
de fenn kell tartsák maguknak a jogot, hogy döntésüket szabadon
hozhassák meg. „Isten bizton sugalmazni fog nekik bármit, amit
csak jónak lát” – hangzik Bahá'u'lláh megdönthetetlen biztosítéka. Az
isteni útmutatásnak – mely ennek a Kinyilatkoztatásnak egyszerre az
éltető ereje és végső biztosítéka is – a befogadóivá ők jelöltettek ki, nem
pedig azoknak az embereknek a közössége, akik őket közvetve vagy
22 Hebrew Commonwealth: az ókori zsidó királyság alatt, illetve felbomlása után a jeruzsálemi
Templom körül kialakult papi rend által vallási alapon összefogott zsidóság
megnevezése. A kifejezés a magyarban nem ismert – a lektor
közvetlenül megválasztják. Emellett, az, aki ebben a Törvénykorszakban
az örökösödési elvét jelképezi, Alapítója szavainak az értelme-
zőjévé jelöltetett ki, tehát – a reá ruházott tényleges hatalomnál fogva
– nem olyan névleges vezető, aki az alkotmányos monarchiák ma elterjedt
rendszeréhez mindig hozzátartozik.Annál a nyilvánvaló oknál fogva, hogy Bahá'u'lláh hívei nemzetközileg
megválasztott képviselőinek adatott meg az a kizárólagos
jog, hogy a bahá'í iratokban konkrétan nem kifejtett ügyekkel kapcsolatban
törvényeket hozzanak, a Bahá'í Igazgatási Rendet olyan alapon
sem vethetjük el, hogy az szigorú és merev tökéletes egyeduralmi
rendszer lenne, vagy hogy hasztalanul próbálna utánozni valamilyen
abszolutisztikus (egyeduralmi) papi kormányzást, mint például a
pápaság, az imamátus vagy ehhez hasonló intézmények. Ezt az alapvető
és létfontosságú hatalmat s ezt a szent jogot – mely kizárólag az
Igazságosság Egyetemes Házát illeti meg – sem a Hit Védnöke, sem
semmilyen intézmény el nem vitathatja, nem csorbíthatja. A hivatásos
papság, valamint az ezzel együtt járó szentségek (keresztelés, áldozás,
gyónás) eltörlése; azok a törvények, melyek általános választójog alapján
írják elő a helyi, országos és a nemzetközi Igazságosság Háza megválasztását;
a püspöki hatalom, s az összes ehhez kapcsolódó kiváltság,
korrupció és bürokratikus hajlam teljes hiánya – ezek mind-mind
újabb bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a Bahá'í Igazgatási Rend
természete nem egyeduralmi, s hogy az ügyek intézésében a demokratikus
módszereket részesíti előnyben.Ugyancsak nem keverhetjük össze ezt a Bahá'u'lláh nevével fémjelzett
Rendet semmiféle tisztán arisztokratikus kormányzással sem,
mivel egyrészt az örökösödési elvet vallja és a Hit Védnökére azt a
kötelességet rója, hogy értelmezze a Hit tanításait, másrészt a hívők
tömegéből szabad és közvetlen választással választja meg azt a
testületet, amely legfőbb törvényhozó szerve.Bár senki sem állíthatja, hogy az Igazgatási Rendet ezen elismert
kormányzati formák bármelyikének alapján alakították ki, szerkezetében
mégis megtestesíti, kibékíti és egymáshoz illeszti azokat az
egészséges elemeket, melyek mindegyikükben megtalálhatók. Az az
öröklött hatalom, amelyet a Hit Védnökének gyakorolnia kell; azok a
lényegi és alapvető funkciók, amelyeket az Igazságosság Egyetemes
Háza lát el; azok a részletes szabályok, amelyek megkívánják, hogy a
hívők képviselői ezen testületet demokratikusan kell megválasszák –
mindezek együttesen azt az igazságot bizonyítják, hogy ez az isteni
kinyilatkoztatású Rend (amelyet sosem azonosíthatunk egyik olyan
kormányzási alaptípussal sem, melyeket Arisztotelész említ műveiben)
megtestesíti és az alapját képező szellemi igazságokkal elegyíti azokat
a jótékony hatású elemeket, melyek mindegyikőjükben megtalálhatók.
Mivel szigorúan és végérvényesen kizárja azon közismert
negatívumokat, amelyeket minden ilyen rendszer öröklötten hordoz
magában, ez a semmihez sem hasonlítható Rend – létezzen bármily
soká is és terjedjen el bármily széles körben is – sosem fog elfajulni a
zsarnokság, oligarchia vagy demagógia semminemű formájává, melyek
pedig előbb-utóbb megrontanak minden politikai intézményt, mit
ember hozott létre s mi – szükségszerűen – fogyatékos.
Hőn szeretett barátaim! Bármily nagy fontosságúak is ennek a
hatalmas igazgatási építménynek a kezdetei s bármily páratlan
tulajdonságokkal is rendelkezik, úgy tűnik, nem kevésbé figyelemreméltóak
azok az események, amelyek mintegy születését jelezték s fej-
lődésének kezdeti szakaszát kísérték. Mily szembeszökő és tanulságos
az ellentét az újonnan született erejének növekedését jellemző lassú és
folyamatos megszilárdulási folyamat és a között, ahogy pusztító
rohamra indulnak a felbomlás erői, melyek támadást intéznek a mai
társadalmak túlhaladott vallási és világi intézményei ellen!
Az az életképesség, melyről ennek a hatalmas, mindinkább
növekedő Rendnek a szerves intézményei oly erősen tesznek tanúbizonyságot;
azok az akadályok, melyeket ügyei intézőinek nagyfokú
bátorsága és rettenthetetlen elszántsága már leküzdött; annak az
olthatatlan lelkesedésnek a tüze, mely változatlan lánggal ragyog utazó
tanítói szívében; az önfeláldozásnak azok a csúcsai, melyekre legkiválóbb
építői napjainkban jutnak el; az a széles látókör, magabiztos
reménykedés, alkotó öröm, belső béke, megalkuvást nem tűrő tisztesség,
példás fegyelem, szilárd egység és szolidaritás, mely rendíthetetlen
védelmezőit jellemzi; az a tény, hogy éltető Lelke mily nagy
mértékben tudta magába olvasztani a különböző részeket úgy, hogy
közben megtisztította őket mindennemű előítélettől, s szervesen beépítette
őket saját szerkezetébe – mindezek olyan erőről árulkodnak, hogy
egy kiábrándult és szomorú megrázkódtatásokon átment társadalom
aligha engedheti meg magának, hogy azt ne vegye figyelembe.
Hasonlítsuk össze a szellemnek ezeket a ragyogó megnyilvánulásait,
mely életet lehel Bahá'u'lláh Hitének erőtől duzzadó testébe
egy betegeskedő és zűrzavaros világ jajkiáltásaival és agóniájával,
ostobaságaival és hiábavalóságaival, keserűségével és előítéleteivel,
megátalkodottságával és megosztottságával. Vegyük észre azt a félelmet,
mely vezetőit gyötri, vak és megriadt államférfiainak cselekvőképességét
pedig megbénítja. Milyen elkeseredetten gyűlölködnek,
milyen hamis célokat tűznek ki maguk elé, milyen kicsinyes dolgokkal
töltik idejüket és milyen mélyen gyökerező gyanakvásokat táplálnak
magukban a világ népei! Milyen aggasztó a törvénytelenség, korrupció
és hitetlenség, amely belerágja magát egy összeomlani készülő
civilizáció bensőjébe!Vajon ezt a tartós romlási folyamatot, amely az emberi tevékenység
és gondolkodás oly sok szegletét alattomosan megtámadja, nem
tekinthetjük-e úgy, mint a szükséges velejáróját annak, hogy felemelkedőben
van Bahá'u'lláh ezen mindenható Karja? Vajon azokat a
nagy jelentőségű eseményeket, amelyek az elmúlt húsz évben oly
nagy mértékben felkavarták az összes földrészt, nem foghatjuk-e fel
úgy, hogy ezek olyan baljóslatú előjelek, melyek egyszerre hirdetik
egy szétesőben levő civilizáció haláltusáját s annak a Világrendnek –
az emberi üdvözülés Bárkájának – a megszületésével járó fájdalmakat,
melynek e civilizáció romjain kell felépülnie?A nagy monarchiák és birodalmak gyászos bukása az európai földrészen
(melyek közül néhányra Bahá'u'lláh jóslataiban is találunk utalást);
az a hanyatlás, amely az Ő saját szülőföldjén a sí'ita hierarchia
sorsában elkezdődött s ma is megfigyelhető; Hite ősi ellenségének, a
Qájár dinasztiának a bukása; a szunnita iszlám tartóoszlopainak, a
szultánságnak és a kalifátusnak a megdöntése (mellyel megdöbbentő
párhuzamot mutat Jeruzsálem elpusztítása a keresztény korszak első
évszázadának a második felében); a mohamedán egyházi intézmények
elleni szekularizációs hullám Egyiptomban, amely aláaknázza a legkitartóbb
hívek hűségét; a megalázó csapások, amelyeket a legerősebb
keresztény egyházak némelyikének Oroszországban, Nyugat-Európában
és Közép-Amerikában el kellett viselnie; azoknak a felforgató tanoknak
a terjedése, amelyek az emberi tevékenység politikai és társadalmi
vonulatában látszólag bevehetetlen erődítmények alapját ássák
alá, illetve felépítményét döntik le; egy olyan közelgő katasztrófára utaló
jelek, amely azzal fenyeget, hogy a jelenlegi civilizáció teljes szerkezetére
ki fog hatni, s mely jelek furcsamód a nyugat-római birodalom
megdőlésére emlékeztetnek – mindez arra a zűrzavarra utal, amely
amiatt tört ki a világban, hogy Bahá'u'lláh Vallásának eme hatalmas
Szerve megszületett. És a zűrzavar méretében és erősségében egyre fokozódni
fog, amint ez a folytatólagosan fejlődő Rendszer mind jobban
elterjed a föld színén, s az emberek mind tökéletesebben megértik igazi
valóját.Befejezésként essék még valamiről szó. Ennek az Igazgatási
Rendnek – amely, mint kagyló, egy ily becses drágakövet véd és óv fél-
tőn – a felemelkedése és létrejötte a bahá'í korszak ezen második, formálódó
szakaszának a legfontosabb mérföldkövét képezi. Amint időben
mind jobban távolodunk majd tőle, egyre inkább úgy fognak rá
tekinteni, mint arra a fő közvetítő eszközre, amelyiknek az lesz a feladata,
hogy beharangozza ennek a dicsőséges Törvénykorszaknak a
megkoronázó szakaszát, a beteljesedését.Míg ez a Rendszer csak első éveit éli, senki se értse félre jellegét,
kisebbítse jelentőségét vagy értelmezze rosszul szándékát. Az alap,
melyre ez az Igazgatási Rend felépül: Istennek az emberiséggel kapcsolatos
jelenlegi, megmásíthatatlan Célja. A Forrás, melyből ihletét meríti:
nem más, mint Maga Bahá'u'lláh. Pajzsa és oltalmazója: az Abhá
Királyság csatarendbe felsorakozott csapatai. Magja: húszezer vértanú
vére, akik életüket áldozták, hogy megszülethessen és virágba borulhassék.
A tengely, mely körül intézményei forognak: 'Abdu'l-Bahá Végrendeletének
hiteles és mérvadó utasításai. Vezérelvei: azok az igazságok,
melyeket Hitünk tanításainak tévedhetetlen Értelmezője oly
világosan kifejtett nyilvános fellépéseiben a Nyugat minden részén. A
működését szabályozó és feladatkörét korlátozó törvények: azok, melyek
a Kitáb-i-Aqdasban konkrétan elrendeltettek. A központ, mely
köré szellemi, humanitárius és igazgatási tevékenysége csoportosul: a
Mashriqu'l-Adhkár és annak Tartozékai23. A hatalmát fenntartó és
építménye támaszául szolgáló oszlopok: a Védnökség és az Igazságosság
Egyetemes Háza kettős intézménye. Központi és legalapvetőbb célja,
mely lelkesítő módon áthatja: az Új Világrend megteremtése, amint
azt Bahá'u'lláh felvázolta. Módszere és mindig szem előtt tartott fokmérője:
egyenlő távolságot tartani Kelet és Nyugat, zsidók és nem zsidók,
gazdagok és szegények, fehérek és színesbőrűek között. Jelszava: az
emberi faj egyesítése. Zászlaja: „a Legnagyobb Béke”. Beteljesedése: az
arany évezred eljövetele, azé a Napé, melyben az evilági királyságokból
Magának Istennek a Királysága, Bahá'u'lláh Királysága lesz.
SHOGHI23 Abdu'l-Bahá útmutatása szerint a Mashríqu'l-Adhkár tartozékai: kórház, gyógyszertár,
szállás az utazóknak, iskola árvák számára, és egy magasabb szintű képzést
biztosító intézmény – a lektorIsten szeretteinek és a Könyörületes szolgálóinak Nyugaton.
Bahá'u'lláh kegyelmének barátai és örököstársai!Mint társatok, aki veletek együtt vesz részt annak az új Világrendnek
a felépítésében, melyet Bahá'u'lláh elméje vetített előre, s melynek
jellegzetességeit tökéletes Építőmesterének, 'Abdu'l-Bahá-nak a tolla
vázolt fel, megállok most egy pillanatra, hogy veletek együtt végigtekintsek
azon a látványon, amely a halála óta eltelt majd tizenöt esztendő
leforgása alatt tárult szemünk elé.Tisztán látható és lenyűgöző az az ellentét, ami az Isten Hite Igazgatási
Rendjének felemelkedését kísérő tartós megszilárdulási folyamat
egyre számosabb bizonyítéka és a bomlás olyan erői között feszül, amelyek
már dörömbölnek egy vajúdó társadalom építményén. Mind a
bahá'í világon belül, mind azon kívül napról napra sokasodnak a jelek
és utalások, amelyek titokzatos módon jelzik annak a Világrendnek a
megszületését, melynek megalapítása Isten Ügyének az Aranykorát kell
jelezze. Az elfogulatlan szemlélőnek ma már észre kell vennie ezeket a
jeleket, s nem szabad, hogy félrevezesse őt az a fájdalmas lassúság,
amely annak a civilizációnak a kibontakozásával jár együtt, melynek
megvalósításán Bahá'u'lláh követői fáradoznak. Ugyanígy nem szabad,
hogy megtévesszék őt az ideig-óráig újra beköszöntő jólét jelei, melyek
néha képesnek látszanak elnyomni azoknak a krónikus betegségeknek
a káros hatását, amik egy pusztulófélben levő kor intézményeit támadták
meg. Az idők jelei túl számosak és meggyőzőek ahhoz, hogy ezek
jellegét félreértse, jelentőségüket pedig lebecsülje. Sőt, ha tárgyilagos
kíván maradni, az események láncolatában – melyek egyrészt a
Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásához közvetlenül kapcsolódó intézmények
ellenállhatatlan előrenyomulásáról tanúskodnak, másrészt pedig előrevetítik
az ezt figyelmen kívül hagyó vagy ezzel szembeszegülő hatalmak
és monarchiák bukását – tanúbizonyságát láthatja ezekben
annak, hogy miként működik Isten mindenre kiterjedő Akarata, s
miként alakul az egész világot átfogó, tökéletesen elrendezett Terve.
„A jelenlegi rend hamarosan felgöngyölíttetik – szólnak Magának
Bahá'u'lláh-nak a szavai –, és új teríttetik ki helyébe. Bizony, az igazat
szólja a ti Uratok, és Ő a láthatatlan dolgok tudója.” „Önnön Magamra
– jelenti ki ünnepélyesen –, közelít a nap, mikor felgöngyöljük a világot
és mindent, mi benne van, és egy új Rendet terítünk le helyébe. Bizony,
Néki hatalma van minden dolgok felett.” „A világ egyensúlya – fejti ki –
felborult e Legnagyszerűbb, ez új Világrend átformáló hatására. Az
emberiség életrendjét gyökeresen megváltoztatja e páratlan és csodálatos
Rendszer, melyhez foghatót halandó szem sohasem látott.” „Mivel a
ma uralkodó Rend – figyelmezteti a világ népeit – szánalomra méltóan
fogyatékosnak mutatkozik, a küszöbön álló felfordulás és zűrzavar jelei
már ma láthatók.”Hőn szeretett barátaim! Ez az Új Világrend, melynek ígéretét óvón
őrzi Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása s melynek alapelvei Szövetsége
Középpontjának Írásaiban vannak lefektetve, nem kevesebbet jelent,
mint az egész emberi nem teljes egyesítését. Ennek az egyesítésnek
olyan elvek szerint kell végbemennie, melyek maradék nélkül összhangban
állnak azzal a szellemmel, amely Hitének Igazgatási Rendjét
élteti, azokkal a törvényekkel, amelyek ennek működését szabályozzák,
valamint azokkal az intézményekkel, amelyek már ma is szerkezeti
alapját képezik.Bármilyen rendszer is születik még a jövőben az emberi elmék közös
erőfeszítései révén, ha az eltér a bahá'í Kinyilatkoztatásban foglalt
követelményektől vagy a Tanításaiban elrendelt nemes példától, nem
remélheti, hogy valamiben is felülmúlhatja azt a „Kisebb Békét”,
melyre Maga Hitünk Alapítója utalt írásaiban. „Most – írja figyelmezte-
tőn a föld királyainak és uralkodóinak –, hogy elutasítottátok a
Legnagyobb Békét, kapaszkodjatok erősen ebbe a Kisebb Békébe, talán
így javíthattok valamicskét a ti és alattvalóitok helyzetén.” Miközben a
Kisebb Békéről elmélkedik ugyanebben a Táblában, a következő szavakat
intézi a föld uralkodóihoz: „Béküljetek ki egymással, hogy csak
annyi fegyverzetre legyen szükségetek, mellyel földjeiteket és területeiteket
megvédhetitek. ... Ó, föld királyai, egyesüljetek, mert ezáltal
csillapíttatik le a viszály vihara köztetek, és lelnek nyugalomra népeitek,
bárcsak megértenétek! Ha bármelyikőtök fegyverrel támad a másikra,
mindnyájan álljatok ki ellene – mert ez nem más, mint a testet öltött
igazság.”Ugyanakkor a Bahá'u'lláh által felvázolt Legnagyobb Béke – melynek
elkerülhetetlenül be kell következnie, mint a világ szellemiséggel
való telítődésének és összes faja, vallása, osztálya és nemzete összeolvadásának
gyakorlati következménye – nem alapulhat másra s megőrzésének
egyedüli záloga sem lehet más, csak azok az isteni eredetű
parancsok, melyek benne foglaltatnak a szent Nevéhez kötődő Világrendben.
Közel hetven évvel ezelőtt a Viktória királynőhöz intézett Táblájában
Bahá'u'lláh a következőket jelentette ki a Legnagyobb Békével
kapcsolatban: „Az, amit az Úr elrendelt, mint az egész világ gyógyulásának
biztos gyógyszere és leghatalmasabb eszköze, az az egész világ
egyesítése egy egyetemes Ügyben, egy közös Hitben. Ezt pedig sehogy
másképp nem lehet elérni, mint egy tapasztalt, végtelen hatalmú és
Isten által vezetett Orvos erejével. Bizony, ez az igazság, minden más
pedig csupán eltévelyedés... Vedd szemügyre korunkat, melyben az
Időtlen Szépség, Ő, Ki a Legnagyobb Név, leküldetett, hogy az emberiségbe
új életet leheljen s egyesítse. Lásd, hogyan rohantak Rá kivont
karddal s hogyan követték el azt, mibe beleremegett a Hűséges Szellem.
S valahányszor így szóltunk hozzájuk: 'Ímé, eljött a Világ Megújítója!',
ezt válaszolták: 'Igazából ő is csak egy bajkeverő.'” „Ezen a Napon –
hangoztatja egy másik Táblájában – mindenki jól teszi, ha erősen a
Legnagyobb Névhez köti magát s az egész emberiség egyesülésén fáradozik.
Rajta kívül nincs kihez menekülni, nincs hol elrejtőzni.”
Az emberiség nagykorúvá válásaHa hívek kívánunk maradni a benne foglaltakhoz, Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatására
– melynek legfelsőbb küldetése az összes nemzetszerves szellemi egyesítése – úgy kell tekintenünk, hogy beköszöntével
az egész emberi faj nagykorúvá válását jelezte. Nem elégséges csupán
úgy felfognunk, mint az emberiség forgandó sorsában bekövetkezett
újabb szellemi megújulást, vagy a folytatólagosan fejlődő
Kinyilatkoztatások láncolatának újabb állomását, vagy akár a
rendszeresen ismétlődő prófétai ciklusok egyikének a csúcspontját,
hanem úgy kell rá tekintenünk, mint amely az utolsó és legmagasabb
szintet jelöli abban a csodálatos fejlődésben, melyen bolygónkon a
közös emberi élet átment. A világközösség létrejöttét, a világpolgárság
tudatosodását, a világcivilizáció és -kultúra megteremtését – melyek
időben mind egybe kell, hogy essenek a Bahá'í Korszak Aranykorának
kibontakozása során megtett első lépésekkel – természetüknél fogva
úgy kell tekintenünk (legalábbis eme földi élettel kapcsolatban), hogy
ezek az emberi társadalom szervezésének végső határai. Ugyanakkor,
egy ilyen beteljesedés eredményeként, az ember, mint egyén, soha
véget nem érően tovább fog, sőt tovább kell, hogy haladjon és fejlődjön.
Ha Bahá'u'lláh kijelentéseit helyesen értelmezzük, annak a
titokzatos, mindenre kiterjedő s mégis meghatározhatatlan fejlődésnek,
amit a nagykorúság állapotával társítunk, s amely elkerülhetetlen
az egyes ember életében vagy a gyümölcs növekedésében, meg kell
legyen a megfelelője az emberi társadalom szervezetének a fejlődésében
is. Az emberiség kollektív életében előbb vagy utóbb be kell következnie
egy hasonló állapotnak, mely a világ kapcsolatrendszerében egy még
meglepőbb jelenséget fog előidézni, s a jól-lét olyan mérvű képességével
árasztja el az egész emberi fajt, amely az eljövendő korokban a fő hajtóerőt
fogja biztosítani ahhoz, hogy végül betölthesse nagyszerű hivatását.
Ha híven követjük azt a hatalmas elhivatást, melyet Bahá'u'lláh
hirdetett meg, az emberi kormányzás folyamatában ezt az érettségi
fokot mindörökre azonosítanunk kell azzal a Kinyilatkoztatással,
melynek hordozója Ő volt.Az egyik legjellemzőbb idézetben, amit Ő Maga nyilatkoztatott ki,
olyan szavakkal tanúskodik a bahá'í hit eme megkülönböztető elvének
az igazságáról, hogy azt senki félre nem értheti: „Úgy rendeltük, hogy
Isten Szava és az összes abban lakozó lehetőség és képesség oly módon
nyilváníttassék ki az emberek felé, hogy az mindenben megfeleljen azon
feltételeknek, melyeket Ő, a Mindentudó, a Mindeneknél Bölcsebb előre
megszabott. ... Ha a Szónak megengedtetnék, hogy váratlanul kiárassza
a benne rejlő összes erőket, ezen hatalmas kinyilatkoztatás
súlyát egyetlen ember sem viselhetné el. ... Gondolkozz el azon, hogy mi
küldetett le Mohamednek, Isten Apostolának. Az Általa hordozott
Kinyilatkoztatás mértékét világosan előre megszabta a Mindenható, a
Mindeneknél Hatalmasabb. Mégis, akik hallották őt, csak olyan
mértékben tudták felfogni szándékát, amilyen szinten álltak és amilyen
szellemi képességek birtokában voltak. Ennek megfelelően Ő is csak
annyira fedte fel a Bölcsesség Arcát, amennyire az emberek képesek
voltak elhordozni Üzenetének súlyát. Mihelyst azonban az emberiség
elérte az érettség állapotát, a Szó tüstént feltárta az emberek előtt azon
rejtett erőket, melyekkel fel volt ruházva – az erőket, melyek akkor
nyilvánultak meg dicsőségük teljében, amikor a 60-as esztendőben 'Ali-
Muhammad, a Báb személyében megjelent az Időtlen Szépség.”
Amikor ezt az alapvető igazságot magyarázta, 'Abdu'l-Bahá a következőket
írta: „Minden teremtett dolognak megvan a saját érettségi szintje
vagy fokozata. A fa életében a gyümölcshozás az érettség ideje. ... Az
állat is eléri a teljesen kifejlett és érett állapotot. Az emberi királyságban
az ember akkor válik éretté, amikor értelme eljut ereje teljébe és fejlettsége
csúcsára. ... Az emberiség közösségi életében ugyancsak időszakok
és szintek találhatók. Egykoron gyermekkorát élte, később ifjúkorba
lépett, ma pedig elérkezett az érettségnek ahhoz a régóta megjósolt
szakaszába, melynek jelei már mindenfelé láthatók. ... A mai kornak –
az újdonság és beteljesedés jelenlegi korszakának – az igényeit már
nem elégítheti ki az, mely az emberi faj történetének kezdeti szakaszában
megfelelt az igényeinek. Az emberiség kiemelkedett korábbi korlátozott,
előzetes tanultsági állapotából. Ma új erényeknek és erőknek, új
erkölcsi parancsoknak és új képességeknek kell átitatniuk. Új ajándékok,
tökéletes adományok várnak s szállnak már most is rá. Bár az ifjúkorban
kapott ajándékok és áldások helyénvalók és elégségesek voltak
az emberiség serdülőkorában, ezek ma már nem tudnak eleget tenni
azon igényeknek, melyek az érettség állapotában merülnek fel.”
Az egységbe rendeződés folyamataA szervezett emberiség életében bekövetkező eme egyedülálló és
hatalmas válságot a nagy Amerikai Köztársaság politikai fejlődésében
bekövetkezett csúcsponthoz hasonlíthatjuk, ahhoz a szakaszhoz, melyben
létrejött a szövetségi államok egyesült közössége. Fogalmazhatunk
úgy is, hogy az új nemzettudat kialakulásának kezdete, és egy újfajta
civilizáció megszületése – mely végtelenül gazdagabb és nemesebb, mint
amelyben külön-külön akármelyik alkotóállama reménykedhetett volna
– jelentette be az amerikai nép nagykorúvá válását. Ennek a nemzetnek
a területén belül úgy tekinthetünk erre a végkifejletre, mint az emberi
kormányzás történetének betetőzésére. Összefüggő rendszerben összegezték,
egyesítették és helyezték el egy megosztott közösség különálló,
egymással csak laza kapcsolatban álló részeit. Elképzelhető, hogy ez az
egység még több összetartó erőt fog tudni felmutatni, hogy a már elért
egység tovább fog szilárdulni, hogy ez a fajta civilizáció, melyet csak ez
az egység teremthetett meg, el fog terjedni és virágozni fog – mégis
elmondhatjuk, hogy alapjaiban már létrejött az a gépezet, amely ehhez
a kibontakozáshoz szükségeltetik, s kijelenthetjük, hogy lényegében már
megadták azt a hajtóerőt, amellyel ezt a kibontakozást irányítani és működtetni
lehet. Ennek a nemzetnek a földrajzi határain belül már elképzelhetetlen,
hogy a nemzeti egység ennél magasabb szinten valósuljon
meg, bár népének legmagasabbrendű sorsa – hogy váljon alkotóelemévé
az egész emberiséget magába foglaló még nagyobb egységnek –, még
beteljesületlen marad. Mindenesetre, ha elszigetelt egységként kezeljük,
elmondhatjuk, hogy ez a fajta egységbe rendezési folyamat itt érte el végső,
legmagasabb szintjét.Nos, efelé a szint felé közelít együttesen a fejlődésben levő emberiség.
Bahá'u'lláh követői meggyőződéssel vallják, hogy az a
Kinyilatkoztatás, melyet a Mindenható Elrendelő bízott Bahá'u'lláh-ra,
olyan képességekkel van felruházva, melyek az emberi faj felnőtté érésével
állnak arányban – mely a kisgyermekkorától a felnőtté válásáig
tartó fejlődés megkoronázása és legnagyszerűbb pillanata.
Bizonyos értelemben tehát úgy tekinthetjük az összes régebbi Vallás
egymás nyomdokába lépő Alapítóit – Akik különböző szinteken (amik
mindig új állomást jelentettek azon az úton, melyen az emberiség az
érettség állapota felé halad) időtlen idők óta egyre növekvő mértékben
egy és ugyanazon közös Kinyilatkoztatás ragyogását sugározták alá –,
mint olyan előzetes Megnyilvánulásokat, melyek előrevetítették s előkészítették
a Napok Napjának az eljövetelét, amikoris az egész föld gyümölcsbe
fog borulni s az emberiség fája meghozza a számára elrendelt
termést.Bármily vitathatatlan is azonban a fenti igazság, sosem szabad,
hogy állásfoglalásra késztető jellege elhomályosítsa azt a célt vagy
eltorzítsa azt az elvet, amely Bahá'u'lláh kijelentései mögött meghúzódik.
Kijelentései ugyanis örök időkre leszögezték az összes Próféta
egységét, beleértve Önnön Magát is, legyen szó akár múltbéliekről vagy
akár jövőbeniekről. Bár a Bahá'u'lláh-t megelőző Próféták küldetését
ilyen megvilágításban kell látnunk, s bár ezen fejlődési folyamat eredményeképp
mindegyik Próféta szükségszerűen különböző mérvű Isteni
Kinyilatkoztatásban részesült, közös eredetüket, alapvető egységüket
és céljaik azonosságát soha és semmilyen körülmények között nem
szabad félreértelmeznünk vagy tagadnunk. Bármennyire is dicsőítjük
annak az Isteni Kinyilatkoztatásnak a mértékét, melyben az emberiség
eme fejlődését megkoronázó szakaszában részesült, továbbra is a
bahá'í hit megváltoztathatatlan alapja és központi tanítása kell
maradjon, hogy Isten összes Küldöttét úgy kell tekintenünk, mint Akik
„ugyanazon frigysátorban lakoznak, ugyanazon mennyországban szárnyalnak,
ugyanazon trónuson ülnek, ugyanazon szóval szólanak, és
ugyanazon Hitet hirdetik.” Az, hogy Isten Fényének ezen Megnyilvánulásai
különböző mértékben árasztották a világra tündöklésüket,
nem annak tudható be, hogy bármelyikőjük inherens módon
magasabb rendű lett volna a többieknél, hanem annak a mind nagyobb
képességnek, az egyre növekvő szellemi fogékonyságnak, mely-
ről az emberiség mindvégig tanúbizonyságot tett, miközben az érettség
felé vezető úton haladt.Csak azok az emberek, akik a Bahá'u'lláh által meghirdetett Kinyilatkoztatást
össze tudják kapcsolni az egész emberi faj közös életében
végbement ily hatalmas fejlődéssel, képesek megérteni azoknak a
szavaknak a jelentőségét, melyeket akkor ítélt helyénvalónak kiejteni,
amikor ennek a megígért Napnak a dicsőségéről s a bahá'í Korszak
hosszáról beszélt. „Ez a Napok Királya – kiált fel –, a Nap, amely
megláthatta a Legszeretettebb eljövetelét, Azét, Kit az örökkévalóságtól
úgy dicsőítettek, mint a Világ Vágya.” „A régmúlt Törvénykorszakok Írásai
– állapítja meg – ujjongva fogadják ezt a nagy szentévet24, mely
Isten ezen legnagyobb Napját kell üdvözölje. Boldog, ki megélte ezt a
Napot s felismerte annak rangját.” „Nyilvánvaló – írja másutt –, hogy
minden korszak, melyben Isten egy Megnyilvánulása élt, Isten által
rendeltetett el s egy bizonyos értelemben Isten kijelölt Napjának tekintendő.
A mostani Nap azonban egyedülálló s nem hasonlítható össze a
megelőző Napokkal. Magas állását teljes mértékben bizonyítja a
'Próféták Pecsétje' elnevezés. Bizony, véget ért a Prófétai Ciklus. Eljött az
Örök Igazság. Magasba emelte a hatalom zászlaját, s a világra árasztja
Kinyilatkoztatása felhőtlen ragyogását.” „Ebben a leghatalmasabb
Kinyilatkoztatásban – jelenti ki egyértelműen – a múlt összes
Törvénykorszaka elérte legmagasabb és végső beteljesedését.” „Az
ebben a kiemelkedő, legmagasztosabb Kinyilatkoztatásban kinyilvánítottakhoz
foghatót nem találunk a régmúlt krónikákban, s jövendő
korszakok sem fogják párját fellelni.”Idézzük fel 'Abdu'l-Bahá hiteles kijelentéseit is, melyek nem kisebb
nyomatékkal szólnak a Bahá'í Törvénykorszak példa nélkül álló nagyságáról.
„Évszázadok, sőt megszámlálhatatlan korszakok kell elmúljanak
– erősíti meg egyik Táblájában –, mielőtt az Igazság Napcsillaga
újra déli verőfényében ragyog fel, vagy mégegyszer tavaszi dicsősége
tündöklésében jelenik meg. ... Ha a régmúlt idők szentjei – teszi hozzá
–, akik vágyva vágytak arra, hogy csak egy pillanatig részesülhessenek
24 Utalás a korábbi Szent Iratokban meghirdetett ötvenévenkénti Szent Évre – a lektor
nagyszerű dicsőségében, csupán elmélkedhettek volna az Áldott
Szépség által útjára bocsátott Törvénykorszakról, máris lenyűgözte
volna az őket.” „A jövőben a 'felhők árnyékában alászálló'
Megnyilvánulásokkal kapcsolatban – jelenti ki még határozottabban –
tudnod kell: ami az ihletük Forrásához való viszonyukat illeti,
mindnyájan az Időtlen Szépség árnyéka alatt húzódnak meg. Az azon
korhoz való viszonyukat illetőleg azonban, melyben megjelennek, mindegyikőjük
'azt teszi, amit csak kíván.'” „Ezt a szent Törvénykorszakot –
magyarázza Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatására utalva – az Igazság Napja
akkor világítja meg, midőn fénye a legdicsőbb állásból, teljes
tündöklésében, melegében és dicsőségében ragyog elő.”
A halál és a születés gyötrelmeHőn szeretett barátaim! Bár Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatása már aláküldetett,
még nem született meg az a Világrend, amit ennek a Kinyilatkoztatásnak
nemzenie kell. Bár Hitének Hősi Korszaka már véget
ért, az alkotó erők, melyeket ez a Korszak felszabadított, még nem
kristályosodtak ki azon a világtársadalommá, mely az idők teljességében
vissza kell tükrözze dicsősége ragyogását. Bár Igazgatási Rendjének
váza már felépült s a Bahá'í Kor Formálódási Időszaka már elkezdődött,
még nem hirdettetett meg az a megígért Királyság, mely
intézményeinek magjából kell beérjen. Bár Hangja már fennen szólt s
Hitének lobogóit Keleten és Nyugaton nem kevesebb, mint negyven
országban emelték már magasba, az emberi nem egész voltát még nem
ismerték el, egységét nem hirdették meg, s a faj Legnagyobb Békéjének
lobogóját még nem vonták fel.„A magaslatok – tesz tanúbizonyságot Maga Bahá'u'lláh –, melyekre
a halandó ember Isten legnagyobb kegyénél fogva e Napon eljuthat, még
nem tárattak fel szeme előtt. A lét világa soha nem rendelkezett, és még
most sem rendelkezik a képességgel egy ilyen kinyilatkoztatás befogadására.
Közeleg azonban a nap, amikor egy ily nagy kegy lehetőségei
az Ő parancsára megnyilvánulnak az ember előtt.”Úgy tűnik, elkerülhetetlen, hogy egy ily nagy kegynek a kinyilatkoztatása
heves felfordulással és nagyfokú szenvedéssel járjon. Bár ragyogó
volt az a Korszak, melyben kezdetét vette a Bahá'u'lláh-ra ráruházott
Küldetés, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy azt az időszakot,
amelynek el kell telnie addig, míg e Korszak megtermi legválogatottabb
gyümölcsét, oly nagyfokú erkölcsi és társadalmi sötétség fogja beár
nyékolni, amely egyedül lesz képes arra, hogy felkészítse a bűneit meg
nem bánó emberiséget arra a jutalomra, amely örökrészül számára
elrendeltetett.Kitartóan és visszafordíthatatlanul haladunk bele egy ilyen időszakba.
A körülöttünk egyre sokasodó árnyékok közepette időnként halványan
megpillanthatjuk, amint Bahá'u'lláh nem evilági uralma fel-felvillan
a történelem láthatárán. Nekünk, a „félhomály nemzedékének” –
akik oly időben élünk, melyet a Bahá'u'lláh által elképzelt Világközösség
lappangási időszakának nevezhetünk – olyan feladat jutott, melynek
kiváltságos jellegét sosem fogjuk tudni kellő mértékben értékelni,
s melynek küzdelmes mivoltáról egyelőre csak halvány sejtelmeink
lehetnek. Mi – akiknek az jutott osztályrészül, hogy megéljük azon
sötét erők működését, melyeknek gyötrő fájdalmak özönét kell
rendeltetésszerűen szabadjára engedniük – joggal hihetjük, hogy még
nem érkezett el az a legsötétebb óra, amely Hitünk Aranykorának a
hajnalát meg kell előzze. Bár a világot már most is mély homály borítja,
ma még csak készülőfélben vannak azok a kínzó megpróbáltatások,
melyeket a világnak el kell majd szenvednie, s ezek sötétjét ma még el
sem tudjuk képzelni. Olyan korszak küszöbén állunk, melynek
vonaglásai egyaránt hirdetik a régi rend haláltusáját és az új vajúdását.
Kijelenthetjük, hogy a Bahá'u'lláh által meghirdetett Hit életadó
ereje által ez az Új Világrend már megfogant. Ma egy vajúdó kornak a
méhében ennek a moccanásainak vagyunk a szemtanúi – mely kor
arra vár, hogy eljöjjön az elhatározott óra, amikor levetheti terhét s
meghozhatja legszebb gyümölcsét.„Várandós az egész világ. – írja Bahá'u'lláh – Nincs már messze az a
nap, amikor megtermi legnemesebb gyümölcseit, amikor a leghatalmasabb
fák, a legelbűvölőbb virágok és a legmennyeibb áldások bontakoznak
majd ki belőle. Kimondhatatlanul magasztos a szellő, amely Urad,
a Dicsőített öltözékéből susog elő! Mert lám, illatát széthintette s minden
dolgot újjáteremtett! Boldogok, kik ezt megértik.” „Isten kegyelmének
előtörő szelei – hirdeti a Súratu'l-Haykalban – elsuhantak minden dolog
felett. Minden teremtmény felruháztatott mindazon képességgel, amit el
tud hordozni. S a világ népei mégis megtagadták e kegyet! Minden fának
a legfinomabb gyümölcsök adattak, minden óceán a legragyogóbb
drágakövekkel gazdagodott. Az ember maga a megértés és tudás
képességével ruháztatott fel. Az egész teremtés a Mindenek Felett
Könyörületes kinyilatkoztatásának a befogadójává tétetett, a föld pedig
olyan dolgok őrzőjévé vált, amelyek Istenen, az Igazságon, a láthatatlan
dolgok Ismerőjén kívül mindenki számára kifürkészhetetlenek. Közelg
az idő, mikor minden teremtett dolog leveti terhét. Dicsőség Istennek, Aki
megadta ezt a kegyet, mely kiterjed minden dologra, láthatóra és láthatatlanra!”
„Amint felhangzott Isten Szava – írja 'Abdu'l-Bahá –, új életet lehelt
az az emberiség testébe és új szellemet öntött az egész teremtésbe. Ez
az oka annak, hogy a világ legmélyéig megrendült, és feltámadt az
emberek szíve s lelkiismerete. Hamarosan láthatóvá válnak ennek az
újjászületésnek a tanújelei, s felébrednek a mély álmukat alvók.”
Általános erjedésHa körbenézünk a világban, nem tudjuk nem észrevenni annak az
általános erjedésnek a számos jelét, amely – várván azt a Napot, amikor
elismertetik az emberi faj teljessége s létrejön egysége – a világ
minden földrészén és az emberi élet minden területén (lettlégyen az
vallási, társadalmi, gazdasági vagy politikai) megtisztítja és átformálja
az emberiséget. Jól megfigyelhető azonban egy kettős folyamat,
melynek mindkét vonulata a saját módján és egyre gyorsuló ütemben
igyekszik diadalra juttatni azokat az erőket, amelyek bolygónk arculatát
átalakítják. Az első folyamat alapvetően egységesítő, míg a második
elsősorban bomlasztó. Meg nem szűnő fejlődése során az első egy
olyan Rendszert bontakoztat ki, mely jó mintául szolgálhat arra a
világ-igazgatásra, mely felé a különös zűrzavar állapotában leledző
világ folyamatosan halad. A második, egyre bomlasztóbb hatása nyomán,
mind nagyobb erővel irányul arra, hogy lerombolja azokat az elavult
korlátokat, amelyek meg akarják akadályozni, hogy emberiség a
számára elrendelt cél felé haladjon. Az építő erő Bahá'u'lláh kialakulófélben
lévő Hitéhez kapcsolódik s annak az Új Világrendnek az előfutára,
amit ez a Hit nemsokára létre kell hozzon. A másik folyamatra
jellemző bomlasztó erőket azzal a civilizációval kell azonosítanunk,
amely nem volt hajlandó megfelelni az új kor elvárásainak s következésképpen
válságba és hanyatlásba torkollik.Ezeknek az ellentétes irányba mutató folyamatoknak az eredményeként
átmeneti korunkban, melyben Bahá'u'lláh követőinek szervezett
közössége és az egész emberiség ma él, hatalmas, méreteiben egyedülálló,
végeredményét tekintve azonban mégis dicsőséges szellemi harc
folyik.A világ megváltásáért folytatott küzdelme során a felemelkedő Hit
intézményeiben megtestesülő Szellem olyan erőkkel került szembe s
folytat ma harcot, amelyek az esetek többségében magának ennek a
Szellemnek a tagadásával egyenértékűek, s amelyek – ha fennmaradnak
– elkerülhetetlenül megakadályozzák abban, hogy célját elérje. Észre kell
vennünk, hogy az ezen erők által képviselt kiüresedett és idejétmúlt
intézményeket, elavult tanokat és hiteket, kimerült és hitelüket vesztett
hagyományokat bizonyos esetekben már aláásta saját szenilitásuk,
összetartó erejük elvesztése és belső romlottságuk. Néhányójukat elsöpörték
azok a lehengerlő erők, melyeket születése pillanatában a Bahá'í
Hit oly titokzatosan felszabadított. Mások megszűntek s teljesen hitelüket
vesztették, ami annak volt közvetlen eredménye, hogy fejlődésének
kezdeti szakaszában hiábavaló és gyatra ellenállást tanúsítottak a Hit
felemelkedésével szemben. Megint mások, azoknak az intézményeknek
a mindenre kiterjedő hatásától félvén, melyekben később ugyanez a
Szellem megtestesült, mozgósították erejüket s támadásra indultak, ám
ez a támadás, rövid látszatsikerek után, megalázó vereségre ítéltetett.
A mostani átmeneti korszakNincs szándékomban felidézni, még kevésbé részletesen elemezni
azokat a bekövetkezett szellemi küzdelmeket vagy felsorolni azokat a
diadalokat, amelyek Bahá'u'lláh Hitének alapítása óta hozzájárultak a
Hit dicsőségének növekedéséhez. Figyelmem középpontjában nem azok
az események állnak, amelyek a Bahá'í Törvénykorszak Első, Apostoli
Korszakát jellemezték, hanem azon kiemelkedő történések és irányzatok,
amelyek fejlődésének mostani, Átmeneti Korszakára esnek, illetve
ezt jellemzik. Az ebben az időszakban bekövetkező csapások már annak
az áldott, örömteli Kornak az előfutárai, amely Istennek az emberiséggel
kapcsolatos végső célját fogja megtestesíteni.Egy előző levelemben már röviden utaltam arra, hogy nem sokkal
'Abdu'l-Bahá elhunyta előtt – amely eseményt úgy tekinthetünk, hogy
ez jelöli annak az Átmeneti Korszaknak a nyitó szakaszát, melyben
most élünk – milyen tragikus véget értek hatalmas királyságok és birodalmak.
Mind a Német Birodalom felbomlását s az uralkodójára (annak
a porosz királynak és császárnak az utódjára és egyenes ági
leszármazottjára, akihez Bahá'u'lláh ünnepélyes és történelmi jelentőségű
figyelmeztetését intézte) mért megalázó vereséget, mind pedig az
Osztrák-Magyar Monarchiának (az egykor oly nagy Német-római birodalom
maradványának) a megszűnését egy olyan háború váltotta ki,
melynek kitörésével kezdetét vette a Csalódottság Korszaka – az a Korszak,
melynek az a rendeltetése, hogy megelőzze Bahá'u'lláh Világrendjének
a létrejöttét. Ezt a két nagyjelentőségű eseményt úgy tekinthetjük,
mint annak a viharos Korszaknak a legkorábbi megnyilvánulásait,
mely legsötétebb szakaszának a peremére még csak most értünk
el.Legszentebb Könyvében Hitünk Alapítója, már a király által aratott
győzelem másnapján, a következő egyértelmű és baljóslatú figyelmeztetést
küldte III. Napóleon legyőzőjének: „Ó, Berlin királya! ... Vigyázz,
nehogy a gőg megakadályozzon abban, hogy felismerd az Isteni Kinyilatkoztatás
Hajnalát, máskülönben a földi vágyak fátyolként zárnak el
a mennyei és földi Trónus Urától. Emígyen tanácsolja néked a Legmagasabb
Tolla. Valóban, Ő a Legkegyesebb, a Legbőkezűbb. Emlékszel-é
arra (III. Napóleonra), kinek hatalma meghaladta tiédet, és magasabban
volt, mint te? Hol van most? Hová lettek a javak, miket birtokolt?
Figyelj a figyelmeztetésre, és ne aludj mélyen, mint mások. Ő volt az, ki
Isten Tábláját háta mögé vetette, mikor tudattuk véle, mily kínokat
okoztak Nékünk a zsarnokság seregei. Miért is gyalázat zúdult rá
minden oldalról, és nagyot vesztve hanyatlott a porba. Gondolkozz el
mélyen róla, ó király, és azokról is, akik, akárcsak te, városokat foglaltak
el és emberek fölött uralkodtak. A Mindenek Felett Irgalmas palotáikból
a sírba döntötte őket. Figyelmezz, és gondolkozz el.”
„Ó, Rajna partjai! – jósolja Bahá'u'lláh másutt, ugyanebben a
Könyvben – Láttuk, miként borít titeket alvadt vér, mert a megtorlás
kardja emeltetett ellenetek; és mégegyszer lecsap az majd rátok. És halljuk
Mi Berlin jajszavát, bár ma még tündöklő dicsőség a része.”
Az iszlám összeomlásaA síita papi hierarchia hatalmának összeomlása abban az
országban, amely évszázadokon át a muszlim fanatizmus egyik bevehetetlen
fellegvára volt, annak a szekularizációs hullámnak az elkerülhetetlen
folyománya volt, amely később a leghatalmasabb éslegkonzervatívabb egyházi intézmények némelyikébe is behatolt Európában
és Amerikában. Bár nem közvetlenül az utolsó háború
következménye volt ez a váratlan rengés, amely megrázta az iszlám
ortodoxia ezen eleddig mozdíthatatlan oszlopát, kidomborította azokat
a gondokat és fokozta azt a nyugtalanságot, ami a háborúba belefáradt
világot sújtotta. Egyenes folyományaként annak, hogy Hitével szemben
engesztelhetetlen ellenállást tanúsított, a síita iszlám Bahá'u'lláh
szülőföldjén örökre elveszítette harci erejét, eljátszotta jogait és
kiváltságait, lealacsonyodott és erkölcsileg megromlott, s reménytelen
ismeretlenségbe süllyedésre és végül pusztulásra ítéltetett. Nem
kevesebb, mint húszezer vértanúnak kellett azonban életét feláldoznia,
mielőtt az Ügy, melyért kiálltak és életüket adták, eme kezdeti diadalát
arathatta volna azok felett, akik elsőként vetették el tanait és kaszabolták
le vitéz harcosait. „Megaláztatás és nyomorúság sújtotta őket és
Isten haragvását vonták magukra – így tértek vissza.”25
„Nézd – írja Bahá'u'lláh, amikor egy bukott nép romlásáról fejti ki
véleményét –, a síita iszlám hogyan homályosította el szóval és tettel
első időszakának örömét és hevületét, s hogyan fakította ki fényének
kezdeti ragyogását. Eleinte – amíg azokat a tanokat követték, amelyek
Prófétájuk, az emberiség Ura nevéhez kötődtek – fejlődésüket töretlen
győzelmek és diadalok sora fémjelezte. Amint fokozatosan letértek Eszményi
Uruk és Vezetőjük útjáról, amint elfordultak Isten fényétől s
megrontották Isteni Egységének az elvét, s amint egyre inkább azokra
kezdtek figyelmezni, akik Szava erejének csupán kinyilatkoztatói voltak,
hatalmuk gyengeségbe, dicsőségük szégyenbe, bátorságuk pedig félelembe
csapott át. Láthatod, mire jutottak.”A Qájár dinasztiának, a hanyatló papság esküdt védelmezőjének és
készséges eszközének a bukása időben majdnem egybeesett azzal a
megaláztatással, amit a síita egyházi vezetők szenvedtek el.
Bahá'u'lláh Hitétől, kezdve Muhammad sahtól egészen a dinasztia
utolsó, gyengekezű uralkodójáig, megtagadták azt a pártatlan megfontolást
és érdekektől mentes és tisztességes bánásmódot, amit pedig
ügye joggal megérdemelt volna. Ellenkezőleg, Hitét kíméletlenül
zaklatták, következetesen elárulták és üldözték. A Báb vértanú-halála;
Bahá'u'lláh száműzetése; javainak elkobzása; bebörtönzése Mázindarán-
ban; az a rémuralom, mely Őt a legdögletesebb börtönbe vetette;
azok a cselszövések, kifogások és ármánykodások, melyek eredményeként
háromszor újították meg száműzetését s végül a legkietlenebb
városban vetették tömlöcbe; azok a szégyenteljes ítéletek, melyeket a
bírói és egyházi hatóságok összejátszásával ártatlan követőinek személye,
javai és becsülete ellen hoztak – ezek azon legsötétebb cselekedetek
közé tartoznak, melyekért ezt a véreskezű dinasztiát az utókor
felelősnek fogja tartani. Most pedig, lám, újabb akadály tűnt el az
útból, amely megpróbálta megakadályozni a Hit előremenetelését.
25 Korán 2:61Bár Bahá'u'lláh-t száműzték szülőföldjéről, cseppet sem csökkent a
kegyetlen csapások áradata, mely oly dühödten söpört végig Felette és a
Báb követői fölött. Ügye főellenségének, Törökország szultánjának a
fennhatósága alatt Bahá'u'lláh sorozatos megpróbáltatásainak történetében
új fejezet kezdődött. A szultánságnak és a kalifátusnak – a szunnita
iszlám eme két tartóoszlopának – a megdöntését nem tekinthetjük
másként, mint azon kegyetlen, kitartó és tudatos üldözés elkerülhetetlen
következményeként, melyet a düledező Oszmán-ház császárai – Mohamed
Próféta elismert utódjai – intéztek a Hit ellen. Konstantinápolyból,
a szultánság és a kalifátus hagyományos székhelyéről
Törökország uralkodói közel háromnegyed évszázadon át nem csökkenő
igyekezettel próbálkoztak erőlködve, hogy gátat vessenek azon Hit előrehaladásának,
melytől féltek és irtóztak. Attól a pillanattól kezdve, hogy
Bahá'u'lláh török földre tette a lábát s gyakorlatilag az iszlám
legnagyobb hatalmasságának a foglyává lett, egészen addig az esztendőig,
amikor a Szentföld felszabadult a török iga alól, az egymást követő
kalifák, különösképpen Abdul-Aziz és Abdul-Hamid szultánok – élve a
magasztos hivatalukból eredően rájuk ruházott teljes szellemi és evilági
hatalmukkal – Hitünk Alapítóját és Szövetségének Középpontját oly
nagy mérvű szenvedésnek és megpróbáltatásnak tették ki, melyet ember
el nem tud képzelni, toll vagy szó le nem tud írni. Rajtuk kívül más ezt
nem mérhette volna fel, mint ahogy nem is tudta volna elviselni.
Bahá'u'lláh több ízben is beszámolt ezekről a kegyetlen megpróbáltatásokról:
„A Mindenható igazságosságára! Ha elmondanám néked a
dolgokat, mik Velem történtek, az emberek lelke és elméje képtelen lenne
annak súlyát viselni. Isten Maga a tanúm.” „Húsz év telt el – írja a
kereszténység királyaihoz –, ó királyok, mialatt Mi minden egyes nap
megízleltük egy újabb csapás fájdalmát. Azok közül, kik Előttünk jártak,
egyik sem szenvedte el a dolgokat, miket Mi elviseltünk. Bár csak
látnátok! Azok, kik Ellenünk fordultak, halálra adtak Minket, vérünket
ontották, kifosztottak tulajdonunkból, tisztességünket bemocskolták.”
„Idézd fel szomorúságomat – írja másutt –, gondjaimat, aggodalmamat,
bánatomat és megpróbáltatásaimat, fogságom körülményeit, a
könnyeket, melyeket hullattam, gyötrelmem keserűségét, most pedig
bebörtönzésemet e távoli országban... Ha elmondhatnák néked, hogy mi
történt az Örök Szépséggel, a vadonba menekülnél és sírva sírnál...
Minden reggel, mikor ágyamról felkeltem, számtalan megpróbáltatások
seregét láttam ajtóm előtt tolongani; és minden éjszaka, mikor fejemet
lehajtottam, ím szívemet gyötörte, amit ellenségei ördögi kegyetlenségétől
kellett elszenvednie.”Az ezen ellenségek által kiadott parancsok, kiszabott száműzetések,
végrehajtott gazságok, kieszelt tervek, lefolytatott vizsgálatok, hangsúlyozott
fenyegetések, az atrocitások, melyek végrehajtására késznek
mutatkoztak, s azok az intrikák és hitványság, melyig ők, minisztereik,
kormányzóik és katonai vezetőik nem átallottak lealacsonyodni – ez
összességében olyan lista, melyhez hasonlót nemigen találunk a kinyilatkoztatott
vallások történetében. Kötetre rúgna már az is, ha pusztán
felsorolnánk ennek a gyászos témának a legszembeszökőbb vonásait.
Teljes tudatában voltak, hogy annak az Ügynek a szellemi, illetve igazgatási
Központja, melynek gyökerestől való kiirtására törekedtek, most
az ő fennhatóságuk alatt álló területre került, hogy az Ügy vezetői török
állampolgárok, s hogy minden forrás, mely rendelkezésükre áll, nekik
van kiszolgáltatva. Minden nem hívő megfigyelő szemében a modern
történelem egyik legtöbb fejtörésre okot adó és legtitokzatosabb epizódja
kell legyen az, hogy ez a zsarnokság közel hetven éven keresztül képtelen
volt arra, hogy írmagostól kiirtsa csupán maroknyi, a bíróságok
által elítélt alattvalóját, noha ez a zsarnokság vitán felül álló hatalma
teljében volt, véget nem érő ármánykodásukkal segítették azt egy
szomszédos ország polgári és egyházi hatóságai, s támogatásra számíthatott
Bahá'u'lláh azon rokonai részéről is, akik fellázadtak Ellene s
elszakadtak Ügyétől.Az Ügy, melynek nyilvánvaló vezetője még Bahá'u'lláh volt, szűklátókörű
ellenségei számítását keresztülhúzva vitathatatlan győzelmet
aratott. Ha valaki elfogulatlanul bepillantott azon jelenségek mögé,
melyek az akkói börtön Lakóját körülvették, ezt már nem értelmezhette
másként s nem is tagadhatta le. Bár Bahá'u'lláh mennybemenetelét
követően egy időre kiújult a – már-már csillapodni látszó – feszültség,
s egy még zűrzavaros helyzet veszedelmei is kiújultak, egyre nyilvánvalóbbá
vált, hogy végső robbanás felé közelítenek a hanyatlásnak
azon alattomos erői, melyek már sok éve beleették magukat egy beteg
nemzet velejébe. A belső megrázkódtatásoknak olyan sorozata szabadult
el, melyben minden újabb megpróbáltatás súlyosabb volt az
előzőnél, s mely sorsszerűen a modern kor egyik legvégzetesebb eseményéhez
vezetett. Az öntelt zsarnok megölése 1876-ban; az ennek
nyomán nemsokára kibontakozó orosz-török összecsapás; az ezt követő
felszabadító háborúk; az ifjútörök mozgalom létrejötte; az 1909-es
török forradalom, amely siettette 'Abdu'l-Hamid bukását; a gyászos következményekkel
járó balkáni háborúk; Palesztina felszabadítása,melynek kebelén feküdt Akkó és Haifa városa, egy egyenjogúságát elnyert
Hit világközpontjai; a versailles-i szerződésben kimondatott
újabb területi megcsonkítás; a szultánság eltörlése és az Oszmán-ház
bukása; a kalifátus megszüntetése; az államegyház lebontása; a
saría26 jogvesztése és egy általános Polgári Törvénykönyv elfogadása;
különböző vallási előírások, hitelvek, hagyományok és ünnepségek betiltása,
amelyekről azt hitték, hogy eltéphetetlen szálakkal kötődnek a
muszlim hit építményéhez – mindezek oly játszi könnyedséggel és
gyors egymásutánban következtek be, hogy arra senki sem mert számítani.
Ezekben a megsemmisítő erejű csapásokban – melyek egyaránt
származtak baráttól és ellenségtől, keresztény nemzetektől és
hithű muzulmánoktól – Bahá'u'lláh üldözött Hitének minden követője
vallása elhunyt Alapítójának irányító kezét látta, Aki a láthatatlan Birodalomból
alaposan megérdemelt csapások özönét zúdította egy lázadó
vallásra és nemzetre.Vessük össze azokat az isteni csapásokat, melyek Jézus Krisztus
üldözőit érték a történelmi jelentőségű büntetésekkel, melyek a Bahá'í
Korszak első évszázadának második felében porba döntötték
Bahá'u'lláh vallásának fő ellenségét. Vajon a keresztény korszak első
évszázadának második felében – Jeruzsálem szívszorító ostromát követően
– a római császár nem pusztította-e el a Szent Várost, nem rombolta-
e le a Templomot, nem gyalázta-e meg a Szentek Szentjét s
kincseit nem rabolta-e el és nem szállíttatta-e el Rómába, nem építtetett-
e pogány kolóniát Sion hegyén, nem mészárolta-e le a zsidókat, s
nem száműzte-e és szórta-e szét a túlélőket?Vessük össze továbbá a szavakat, melyeket az Evangélium tanúsága
szerint az üldözött Krisztus intézett Jeruzsálemhez, Bahá'u'lláh-nak
távoli börtöne mélyéből Konstantinápolyhoz intézett szavaival, melyek
Legszentebb Könyvében kerültek lejegyzésre: „Jeruzsálem, Jeruzsálem,
aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek,
hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya
alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!”27 A várost pedig így siratta:
„Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De
most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok,
amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és
mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned
laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel
meglátogatásod idejét.”2826 Az iszlám egyházi jog szerint való törvénykezés – a lektor
27 Biblia, Mt 23:37„Ó, a két tenger partján elterülő Hely! – szólítja meg Bahá'u'lláh
Konstantinápolyt – Valóban, a zsarnokság trónusa emeltetett rajtad, és
kebeledben a gyűlölség lángja szíttatott fel, olyannyira, hogy a
magasságbéli Gyülekezet és azok, kik a Magasztos Trónus körül
keringenek, jajongtak és siránkoztak. Látjuk, hogy benned az ostoba
uralkodik a bölcs felett, és a sötétség kérkedik a fény előtt. Valóban,
elteltél leplezetlen gőggel. Elbizakodottá tett külsődleges csillogásod?
Arra, Ki az emberiség Ura! Hamarosan elenyészik az, és leányaid és
özvegyeid és összes ott lakozó nemzetséged jajveszékelni fog. Emígyen
szól hozzád a Mindenek Tudója, a Végtelenül Bölcs.”
Még amikor a fővárosában volt fogoly, Hitünk Alapítója a következő
szavakkal fordult Abdul-Azíz szultánhoz, ahhoz az uralkodóhoz, aki
Bahá'u'lláh-t mind a három ízben száműzni parancsolta: „Figyelmezz,
ó, király, Annak beszédére, Aki az igazat szólja, Aki nem kéri tőled,
hogy megjutalmazd oly dolgokkal, melyeket Isten választása szerint rád
ruházott, Aki tévedhetetlenül az egyenes Ösvényt járja ... Lebegjen a
szemed előtt Isten csalhatatlan Mérlege, és mintha a Színe előtt állnál,
mérd meg e Mérlegen cselekedeteidet életed minden napján, minden
percében. Számolj el magaddal, mielőtt számadásra hívnak a Napon,
mikor senki nem lesz képes megállni Istentől való félelmében, a Napon,
mikor megremegtetik a közönyösek szíve.”Ugyanebben a Táblában így ír a török állam minisztereinek: „Az
illendő hozzátok, ó, az állam miniszterei, hogy betartsátok Isten előírásait,
lemondjatok saját törvényeitekről és szabályaitokról, és az igazul
vezetettek közé tartozzatok. ... Nemsokára meg fogjátok látni annak a
következményeit, amit hiábavaló életetekben tettetek, és meg fogtok
fizetni érte. ... Mily nagy azok száma, akik letűnt korokban ugyanazt
követték el, amit ti és bár rangban felettetek álltak, végül mégis porrá
lettek, és az elkerülhetetlen pusztulásnak adattak át! ... Az ő
nyomukban fogtok járni, és olyan helyre kell belépnetek, ahol sem barátot,
sem segítséget nem találtok. ... Életetek napjai elfogynak, és minden,
amivel foglalatoskodtok, minden, amivel büszkélkedtek, el fog tűnni. Az
Ő angyalainak egy csoportja minden bizonnyal felszólít titeket, hogy
jelenjetek meg a helyen, ahol az egész teremtést remegés fogja majd el,
és minden elnyomó megborzong ... Ez a nap elkerülhetetlenül eljön
számotokra, az óra, melyet senki sem állíthat vissza.”
Ugyanezen Táblában Bahá'u'lláh a következő szavakat intézi a
konstantinápolyiakhoz, akik között száműzöttként élt: „Féljétek Istent
ti, a Város (Konstantinápoly) lakói, és ne vessétek a viszály magvait az
emberek között. ... Napjaitok elmúlnak, amint elődeiteké is elmúlt. Porrá
váltok ismét, amint hajdan atyáitok azzá váltak.” „Amikor megérkeztünk
a Városba – jegyzi meg –, úgy találtuk annak kormányzóit és előkelőit,
mint gyerekeket, akik agyaggal játszva szórakoztak. ... Magunkban
zokogtunk értük, a vétkeikért, és hogy teljesen megfeledkeztek
arról, amiért teremtettek. ... Közeleg a nap, amikor Isten feltámaszt majd
egy népet, mely emlékezetbe idézi napjainkat, elmondja megpróbáltatásaink
történetét, és jogaink helyreállítását fogja követelni azoktól,
akik Velünk minden bizonyíték nélkül nyilvánvaló igazságtalansággal
bántak el. Isten bizonyosan uralja azok életét is, kik Minket bántalmaztak,
és jól ismeri tetteiket. Ő kétségtelenül számon kéri rajtuk bűneiket.
Ő valóban a legádázabb bosszúálló.” „Ezért – figyelmezteti őket
kegyesen – hallgassatok beszédemre, térjetek meg Istenhez bűnbánattal,
hogy Ő kegyesen irgalmazhasson néktek, lemoshassa bűneiteket és
megbocsáthassa vétkeiteket. Az Ő irgalma felülmúlja haragját, és
kegyelme felölel mindeneket, kik életre hívattak és élettel ruháztattak
fel, akár a múltban akár a jövőben.”S végezetül, a Lawh-i-Ra'ísban ezen prófétai szavakat találjuk feljegyezve:
„Figyelmezz, ó, Vezér ... Isten, a Korlátlan Úr, a Veszélyben Oltalmazó,
az Önmagától Való Hangjára! ... Ó Vezér, elkövetted azt, minek
láttán, Mohamed, Isten Apostola feljajdult a Legmagasztosabb Paradicsomban.
A világ büszkévé tett téged, olyannyira, hogy elfordultál Annak
Orcájától, Kinek fénye beragyogta a Mennyei Gyülekezetet. Hamarosan
kézzelfogható veszteség lesz osztályrészed. ... Közelg már a nap,
amikor megváltozik s kicsúszik a Király kezéből a Rejtelmek Földje
(Edirne) s minden, mi a környékén található, amikor zűrzavar tör ki,
hangos jajszók harsannak fel, a rosszindulat bizonyítékai válnak láthatóvá
mindenfelé és általános felfordulás uralkodik el amiatt, amit a zsarnokok
seregeinek keze ezen foglyokkal művelt. A dolgok menete megváltozik,
s az állapotok oly szörnyűvé lesznek, hogy a kietlen dombokon
nyögni fog a homok, és a fák a hegyeken sírni fognak, s mindenből vér
fog kibuggyanni. Akkor majd meglátod, mily szörnyű nyomorúságban
lesznek az emberek.”Mohamed próféta halála után 1300 évnek kellett eltelnie, amíg
teljes mértékben és mindenki számára látható módon bebizonyosodhatott
a kalifaság intézményének törvénytelen mivolta, melynek alapítói
elbitorolták Isten Apostola törvényes utódainak uralmát. Ez az
intézmény – amely alapításakor ily szent jogot tiport lábbal és ily
szörnyű egyházszakadás erőit szabadította fel, majd az utolsó
napokban ily súlyos csapást mért arra a Hitre, melynek Előfutára
azoknak az imámoknak a leszármazottja volt, kiknek hatalmát ez az
intézmény nem ismerte el – teljes mértékben rászolgált a büntetésre,
mely sorsát megpecsételte.Érveimet jól alátámasztja, s azt a tárgykört, amit az eddigiekben
megpróbáltam kifejteni, helyes megvilágításba helyezi néhány mohamedán
hagyomány szövege, melynek hitelességét maguk a muszlimok
sem vonják kétségbe, s melyet számos ízben idéznek kiváló keleti
bahá'í tudósok és írók: „Az utolsó napokban népemet oly súlyos csapás
éri uralkodója kezétől, melyhez foghatóról ember még nem hallott. Oly
kegyetlen lesz ez a csapás, hogy előle senki el nem menekülhet. Ekkor
Isten leküldi egyik leszármazottamat, Aki családomból fakad, Ki
méltányossággal és igazságossággal tölti be a földet, miként ahogy
azon addig igazságtalanság és zsarnokság uralkodott.” És másutt:
„Népem meg fog érni egy olyan napot, mikoron az iszlámból csak egy
név marad, a Korán pedig pusztán külső látszattá lesz. Oly gonosz vallástudósokat,
kik ekkor fognak élni, a világ még nem látott. Rosszindulat
és gonoszság származik tőlük, és rájuk fog az visszaszállni.” És ismét
másutt: „Azon az órán Átka alászáll reátok, szitkotok magatokon fog, s
vallásotok csupán üres szó marad ajkatokon. Ha ezeket a jeleket
látjátok megjelenni közöttetek, várjátok a napot, amikor az izzó szél
végigsüvít felettetek, vagy a napot, mikor megnyomoríttattok, vagy mikor
kőzápor zúdul alá reátok.”„Ó, Korán népe! – szól jelentőségteljesen Bahá'u'lláh a szunnita és
síita iszlám egyesült erőihez – Bizony, látván kegyetlenségeteket, Isten
Prófétája, Mohamed, könnyeket ont. Nyilvánvaló, hogy gonosz és romlott
vágyaitokat követtétek, s arcotokat elfordítottátok az útmutatás fényétől.
Tetteitek következményét nemsoká meglátjátok, mivel az Úr, az Én Istenem,
vár, és figyeli cselekedeteiteket. ... Ó, muszlim hittudósok gyülekezete!
Cselekedeteitek miatt az emberek magasztos rangja lealacsonyíttatott,
az iszlám zászlaja lefelé fordíttatott, hatalmas trónusa pedig
ledöntetett.”Ennyi elég is az iszlámmal és azokkal a bénító ütésekkel
kapcsolatban, melyeket az iszlám vezetői és intézményei a Bahá'í
Korszak első évszázadában szenvedtek (s szenvedhetnek még) el. Ha
túl sokáig időztem ennél a témánál, ha érveim alátámasztására aránytalanul
sokszor idéztem a szent írásokból, ez pusztán azért történt,
mert szilárd meggyőződésem, hogy ezeket a büntető csapásokat –
melyek Bahá'u'lláh Hitének legnagyobb elnyomójára zúdultak –
nemcsak ezen Átmeneti Kor felkavaró jelenségei közé lehet besorolni,
hanem egyben a jelenkori történelem legmegdöbbentőbb és
legjelentősebb eseményei közé is.Azon megrázkódtatásokon keresztül, melyeken átmentek, mind a
szunnita, mind a síita iszlám hozzájárult az általam fentiekben jelzett
bomlasztó folyamat felgyorsulásához. Ez a folyamat természeténél
fogva ama teljes átszerveződés és egyesítés számára készíti elő a talajt,
melynek az élet minden területén végbe kell mennie a világon. De mi a
helyzet a kereszténységgel és azokkal a felekezetekkel, melyekkel azonosságot
vállal? Mondható-e, hogy a Mohamed Vallásának építményét
megtámadó bomlási folyamat nem fejtette ki káros hatását azokra az
intézményekre, melyek Jézus Krisztus Hitéhez kapcsolódnak? Vajon
megérezték-e már e fenyegető erők jelenlétét? Vajon elég erős-e alapzatuk
és elég nagy-e életerejük ahhoz, hogy ellen tudjanak állni e
támadásnak? Nem esnek-e majd, amint ebben a zűrzavaros világban
egyre nagyobb és mélyebb lesz a felfordulás, ezen erők erőszakosságának
áldozatává? Előretörtek-e már – vagy ha még nem, előre fognak-e
törni – köreikben az ortodoxabb nézetet képviselők, hogy így próbálják
meg visszaverni annak az Ügynek az ostromát, amely, lebontván a
muzulmán ortodoxia korlátait, most a kereszténység szíve felé hatol
Európában és Amerikában? Vajon az ilyen ellenállás további széthúzás
és felfordulás magvait hinti-e el, s ezzel közvetve sietteti-e majd a
megígért Nap eljövetelét?Ezeket a kérdéseket csak részben tudjuk megválaszolni. Egyedül az
idő mutathatja majd meg, hogy a keresztény hithez közvetlenül
kapcsolódó intézményeknek milyen előre elrendelt szerep jut majd a
Bahá'í Korszak jelenlegi, Formálódási Szakaszában, ebben a sötét
átmeneti korban, melyben az emberiség ma él. A már eddig megtörtént
események jellege azonban megmutathatja azt az irányt, melyben ezek
az intézmények haladnak. Bizonyos mértékben meg tudjuk ítélni azt a
hatást, amit a Bahá'í Hiten belüli, ill. azon kívüli erők fognak gyakorolni
ezekre az intézményekre.Egyetlenegy tárgyilagos megfigyelő sem tagadhatja, hogy elszabadultak,
terjedőben vannak s megszilárdulva ma már a nyugati világ
néhány leghatalmasabb keresztény intézményét kezdik ostromolni az
ateizmus, a tisztán materialista világnézet, a leplezetlen pogányság
erői. Azok közül, akik figyelemmel kísérik Hitének előrehaladását,
senki sem – vagy legfeljebb csak néhányan – vonhatják kétségbe, hogy
ezen intézmények körében egyre fokozódik a nyugtalanság, hogy
néhányójuk már homályosan tudatában van Bahá'u'lláh Ügyének
mindenre kiterjedő hatásának, hogy benső erejük fogyásával s fegyelmük
lazulásával egyidejűleg mind nagyobb rémülettel fogják figyelni Új
Világrendjének felemelkedését, majd fokozatosan rászánják magukat,
hogy támadást intézzenek ellene, ezzel viszont saját hanyatlásukat fogják
meggyorsítani.„Az emberek Istenbe vetett hitének életereje – jelenti ki Bahá'u'lláh –
minden országban kihúnyófélben van; csupán az Ő hatékony gyógyírja
állíthatja valaha is helyre. Az istentelenség rozsdája belemar az emberi
társadalom zsigereibe; mi más tudná megtisztítani és új életre kelteni,
mint hatalmas Kinyilatkoztatásának Balzsama?” „Vajúdik a világ, és
nyugtalansága napról napra fokozódik. Arcát a konokság és hitetlenség
felé fordítja. Oly állapotba jut, hogy azt most leírni nem lenne helyénvaló
és illendő.”A szekularizmusnak ez a fenyegetése – amely megtámadta az iszlámot
s aláássa még megmaradt intézményeit is, amely elözönlötte
Perzsiát, behatolt Indiába, s felütötte diadalmas fejét Törökországban –
már megjelent Európában és Amerikában is, s különböző mértékben,
formákban és nevek alatt kihívást intéz minden elismert vallás alapja
ellen, főleg azon intézmények és közösségek ellen, melyeket Jézus
Krisztus Hitével azonosítanak. Nem túlzás azt állítanunk, hogy olyan
időszak felé tartunk, amit a jövő történészei majd úgy fognak értékelni,
mint a kereszténység történetének egyik legválságosabb korszaka.
A keresztény vallás néhány élharcosa már elismeri, milyen súlyos a
helyzet. „A világon a materializmus hulláma söpör végig – hangzik hittérítőik
véleménye, amint azt hivatalos jelentéseik tanúsítják –, az
immáron a közép-afrikai erdőkbe és közép-ázsiai síkságokra is behatoló
modern iparosítás üteme és szorító ereje miatt az emberek
mindenütt függővé válnak az anyagi dolgoktól, és csak azokkal foglalatoskodnak.
Otthon az Egyház a szószékről és a különbözőpódiumokról (talán túlzottan is sekélyes bőbeszédűséggel) szót ejt
ugyan a szekularizmus veszélyéről – bár ennek igazi jelentőségét még
Angliában is alig fogják fel. A külföldön működő Egyház számára azonban
ez a veszély komor valóság, olyan ellenség, mellyel testközeli harcot
kell vívnia. ... Az Egyháznak egy új ellenséggel, egy eltökélt és ellenséges
támadással is szembe kell nézzen országban ország után.
Szovjet-Oroszországból egy hangsúlyosan vallásellenes kommunizmus
nyomul be nyugaton Európába és Amerikába, keleten Perzsiába, Indiába,
Kínába és Japánba. Egy maradéktalanul az istentagadás
szolgálatába állított gazdasági elmélet ez, egy vallásos vallástalanság.
... Szenvedélyes küldetéstudattal rendelkezik, otthon az Egyház alapzata
ellen folytat Isten-ellenes hadjáratot, míg a nem keresztény
országokban az Egyház arcvonala ellen intézi rohamait. A történelem
még nem látott ilyen tudatos, nyíltan vallott és szervezett támadást a
vallás ellen általában, illetve a kereszténység ellen konkrétan. Más
országokban ugyanilyen tudatosan és eltökélten kereszténységellenes
a társadalmi és politikai világnézet egy másik formája: a
nacionalizmus. A kommunizmussal ellentétben azonban a kereszténység
ellen intézett nacionalista támadás gyakran valamilyen nemzeti
valláshoz kötődik: Perzsiában és Egyiptomban az iszlámhoz, Ceylonban
a buddhizmushoz, míg a közösségi jogokért folytatott harc Indiában
egyaránt kötődik a hinduizmus és az iszlám megújulásához.”
Ebben az összefüggésben nem igyekszem bemutatni azoknak a
háború utáni gazdasági elméleteknek és politikai filozófiáknak az eredetét
és jellegét, melyek közvetlenül és közvetve fejtették ki – és fejtik ki
még ma is – káros hatásukat azokra az intézményekre és hitelvekre,
melyek a világ egyik legelterjedtebb és legjobban szervezett vallási
rendszeréhez kötődnek. Figyelmemet nem annyira eredetükre, mint
inkább hatásukra összpontosítom. Nem kétséges, hogy az egyház
tekintélyének, jóhírének és hatalmának a nagymérvű csökkenéséhez,
valamint ahhoz, hogy a tömegek elfordultak a kereszténységtől, hozzájárult
az iparosítás robbanásszerű növekedése és az ezzel járó
szükségszerű rossz (amint erről a fenti idézet is tanúskodik), a
kommunista mozgalom kiötlőinek és szervezőinek agresszív politikája
és kitartó erőfeszítései, valamint a harcos nacionalizmus fokozódása,
ami egyes országokban az egyházi befolyás mindennemű formája ellen
indított módszeres rágalomhadjárattal is együtt járt. „Az egész Istenfelfogás
– hirdetik kitartóan a keresztény vallás üldözői – olyan elképzelés,
ami az ősi keleti zsarnoki rendszerekre vezethető vissza. Szabad
emberekhez teljességgel méltatlan.” Egyik vezetőjük szerint: „A vallás
a nép ópiuma.” Hivatalos kiadványaik pedig megállapítják, hogy „a
vallás elállatiasítja az embert. Az oktatásnak arra kell irányulnia, hogy
az emberek gondolatvilágából kitöröljük ezt a megaláztatást és
ostobaságot.”Szintén az Egyház nagymérvű gyengülését és szellemi befolyásának
komoly visszaesését eredményezte a hegeli filozófia, amely más
országokban – türelmetlen és harcos nacionalizmus formájában – az
államot isteníti, harci szellemet táplál és faji gyűlölködésre izgat. Ellentétben
azzal a vakmerő kampánnyal, amit a Szovjetunión belül és kívül
egy bevallottan istentagadó mozgalom indított az Egyház ellen, ez a
nemzeti töltetű filozófia (melyet keresztény uralkodók és kormányok
tettek magukévá) olyan támadás az Egyház ellen, melyet saját,
korábbi, hithű követői indítottak ellene – ügyének elárultatása saját
hozzátartozói és barátai által. Az Egyházat kívülről egy idegen, harcos
ateizmus, belülről pedig egy eretnek tan igehirdetői döfték le. Ráadásul
mindkét erőt – melyek mindegyike a saját területén fejti ki hatását
és saját fegyvereivel és módszereivel dolgozik – nagyban segítette és
bátorította a modernizmus uralkodó szelleme, amely a tisztán
materialista filozófiára helyezi a hangsúlyt, s amely fokozatos elterjedése
közben egyre inkább hajlik arra, hogy a vallást különválassza az
emberek mindennapi életétől.Természetes, hogy azok, akiknek tanai egy ezzel ellentétes és össze
nem békíthető szellemet és elvet tanítottak, komolyan megérezték az
idegen és romlott tanoknak, a veszélyes és alattomos filozófiáknak az
együttes hatását. Az egymással szembenálló érdekek között elkerülhetetlenül
összeütközésekre került sor, melyek néha tragikuskövetkezményekkel és jóvátehetetlen károkkal jártak. Az a csapás,
amely az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásával érte a római egyházat,
majd ezt követően a görög ortodox egyház megcsonkítása és
elválasztása az államtól Oroszországban; az a forrongás, amely
közvetlenül ezután a katolikus egyházat felbolygatta, s oda vezetett,
hogy Spanyolországban szétválasztották az államot és az egyházat;
ugyanennek az egyháznak az üldöztetése Mexikóban; azok a házkutatások,
letartóztatások, megfélemlítések és fenyegetések, amelyeknek
Európa szívében katolikusok és evangélikusok egyaránt ki vannak
téve; az a felfordulás, amely az egyház egy másik ágát ragadta magával
az Afrikában folyó katonai cselekmények miatt; az a visszaesés, amely
a keresztyén (anglikán és presbiteriánus) missziók tevékenységében
következett be Perzsiában, Törökországban és a Távol-Keleten; azok a
baljóslatú jelek, amelyek előrevetítik, hogy a Szentszék és egynémely
európai ország ma fennálló, bizonytalan és ingatag kapcsolatában
súlyos gondok fognak jelentkezni – íme, néhány olyan kudarc és
vereség, amiket a keresztény egyházi intézmények tagjai és vezetői a
világ szinte minden részében elszenvedtek.Egyetlenegy józanul gondolkodó megfigyelő sem értheti félre vagy
tagadhatja azt a nagyon is nyilvánvaló tényt, hogy visszavonhatatlanul
megingott az összetartás ezen intézmények egyikében-másikában.
Követőik körében egyre bővül a szakadék a fundamentalisták és a
liberálisok között. Világnézetük és dogmáik felhígultak, időnként pedig
figyelmen kívül hagyják, illetve elvetik őket. Egyre kevésbé tudnak hatni
az emberek viselkedésére, a papi hivatást vállalók száma és befolyása
folyamatosan csökken. Számos esetben lepleződik le igehirdetőik
gyávasága és kétszínűsége. Néhány országban eltűntek javadalmaik, a
vallásos nevelés ereje pedig csökken. Templomaik egy részét elhagyták
és lerombolták, s mivel megfeledkeztek Istenről, az Ő tanításairól és
szándékáról, ez elerőtlenítette őket, és megaláztatások özönét zúdította
rájuk.Vajon nem várható-e, hogy – tetőpontjához közelítvén – ez a bomlasztó
folyamat, melyet oly szemmel láthatóan megszenvedett a
szunnita és síita iszlám, újabb csapásokat jelent majd a keresztény
egyház különböző felekezetei számára? Csak a jövő lesz a megmondhatója,
hogy ez a folyamat, amely már elkezdődött, hogyan és milyen
gyorsan fog alakulni. Ugyanígy nem mérhetjük ma még azt sem fel,
hogy azok a támadások, amelyeket Nyugaton a még erős papság a jövőben
intézhet Bahá'u'lláh Hitének az erődítményei ellen, milyen mértékben
gyorsítják majd meg a hanyatlást, illetve növelik az elkerülhetetlen
katasztrófák számát.Az amerikai Presbiteriánus Egyház egyik lelkésze azt írja, hogy ha a
kereszténység a mostani válságban szolgálni kívánja és szolgálni akarja
a világot, akkor „a kereszténységtől Krisztushoz, a Jézusról szóló
több évszázados vallástól Jézus eredeti vallásához kell visszatérnie.”
Ha nem így lesz, teszi hozzá nyomatékkal, „Krisztus szelleme nem a mi
intézményeinkben fog élni.”Amint az várható is volt, a keresztény társadalmat alkotó elemek
erejében és összetartásában bekövetkezett ilyen jelentős visszaesés oda
vezetett, hogy mind több és több zavaros kultusz, különös és új
vallásgyakorlási forma és célját tévesztett filozófia bukkant fel, melyek
túlbonyolított tanításaikkal csak fokozták a már amúgy is zűrzavaros
kor felfordulását. Megállapíthatjuk, hogy ezek tanaikkal és célkitűzéseikkel
tanúi, s vissza is tükrözik azoknak a kiábrándult tömegeknek
a lázadását, elégedetlenségét és zavaros vágyait, akik a keresztény egyházak
ügyének hátat fordítottak s azokból kiléptek.Szinte kínálkozik a párhuzam megvonása ezen zavaros és zavarkeltő
gondolati rendszerek között, melyek egyenesen következnek a keresztény
hitet sújtó tehetetlenségből és zavarodottságból, valamint a népi
kultuszok, divatos és üres filozófiák azon sokasága között, melyek a
keresztény kor első évszázadaiban virágoztak s melyek igyekeztek magukba
olvasztani és elferdíteni a római nép államvallását. Az akkoriban
a Nyugat-Római Birodalom lakosságának döntő többségét kitevő
pogány istenimádókat az újplatonisták erőszakos szektája, a természetvallások
követői, gnosztikus filozófusok, philon-isták29, a Mithrász-
kultusz hívei, az alexandriai iskola követői és számtalan hasonló
jellegű szekta és hit vette körül (és időnként fenyegette). Ez sokban
hasonlít ahhoz, ahogyan ma, a Bahá'í Korszak első évszázadában a
nyugati világ uralkodó vallásának, a keresztény hitnek a védelmezői
azt tapasztalják, hogy befolyásukat egyre inkább aláássa az a rengeteg
egymással ellentétes hiedelem, szokás és irányzat, melyek létrejöttéhez
saját csődjük is hozzájárult. Ez a keresztény vallás, amelyet most ilyen
tehetetlenség jellemez, mégis képes volt arra, hogy végül elsöpörje a
pogány intézményeket s szétzúzza és elnyomja az akkoriban virágzó
kultuszokat.Amint Bahá'u'lláh most csírázó Világrendje formát ölt és
kibontakozik, azoknak az intézményeknek, melyek messze tévelyedtek
Jézus Krisztus szellemétől és tanításaitól, szükségszerűen vissza kell
vonulniuk, s meg kell nyitniuk az utat azon isteni rendelésű intézmények
fejlődése számára, melyek széttéphetetlen szálakkal kötődnek
Tanításaihoz. Elkerülhetetlen következményeként annak, hogy alapigazságait
újra meghatározzák és eredeti célját tisztázzák, nincs kétség
afelől, hogy feltámad és újjászületik majd a keresztény hit tanításainak
eredeti tisztasága, fényének ősi ragyogása s Istennek benne lakozó
Szelleme, mely az Egyház Apostoli Korszakában éltető erővel töltötte el
tagjait.Ha ugyanis hitelesen értékeljük, Bahá'u'lláh Hite soha,
tanításainak egyetlenegy vetületében sem térhet el (nemhogy ellentmondana!)
attól a céltól és hatalomtól, amely Jézus Krisztus Hitét élteti,
illetve arra ráruháztatott. A Bahá'í Hit eme központi elvének igazolására
elegendő idéznünk a ragyogó tanúságtételt, mellyel Maga
Bahá'u'lláh érezte úgy, hogy tisztelegnie kell a keresztény vallás Alapítója
előtt: „Tudd, hogy amikor az Ember Fia lelkét az Istennek átadta,
az egész teremtés nagy sírással sírt. Feláldozván Önmagát azonban egy
új képesség áramlott minden teremtett lénybe. Ennek bizonyítékai,
melyek a föld minden népénél fellelhetők, ma már nyilvánvalóak előtted.
A bölcsek által kifejtett legmélyebb bölcsesség, az értelem által feltárt
legalaposabb tudás, a legtehetségesebb kezek alkotta művészetek, a
legnagyobb uralkodók által gyakorolt hatás, mind, mind annak a
megújító erőnek a megnyilvánulásai, melyet az Ő földöntúli, mindent
átható és sugárzó Szelleme szabadított fel. Tanúsítjuk, hogy amikor Ő e
világba jött, minden teremtett lényre szórta Dicsősége ragyogását.
29 Larisszai Philon, i.e. első századi görög filozófus, Cicero tanítómestere – a lektor
Általa a leprás felgyógyult a tudatlanság és romlottság leprájából. Általa
gyógyultak meg a szemérmetlenek és csökönyösek. A Mindenható Isten-
től vett hatalmával a vakok szemét megnyitotta, és a bűnösök lelkét
megtisztította. ... Ő Az, Ki megtisztította a világot. Áldott az ember, aki
fénytől sugárzó arccal Feléje fordult.”Úgy vélem, nem szükséges többet szólnunk a vallási intézmények
hanyatlásáról, melyek felbomlása a Bahá'í Korszak Formálódási
Korának igen fontos részét képezi. A szekularizmus növekvő hullámának
köszönhetően, ám egyúttal közvetlen következményeként is
annak, hogy Bahá'u'lláh Hitével szemben fennen hirdetett és kitartó
ellenállást tanúsított, az iszlám olyan szintre alacsonyodott le, amilyen
történelmében csak ritkán fordult elő. Olyan okok miatt, melyek nem
sokban különböznek a testvérvallása esetében ható okoktól, a
kereszténység ugyancsak folyamatosan elerőtlenedett, s egyre nagyobb
mértékben járult hozzá az általános felbomlási folyamathoz, mely
szükségszerűen meg kell előzze az emberi társadalom alapvető
újjáépítését.Nem kevésbé tűnnek szembeszökőnek és jelentősnek az erkölcsi
zuhanás jelei, amelyek jól megkülönböztethetőek a vallási intézmények
romlásáról árulkodóktól. Megállapíthatjuk, hogy az iszlám és
keresztény intézmények esetében végbement hanyatlásnak megvan a
maga megfelelője az ezeket az intézményeket alkotó emberek életében
és magatartásában. Bármerre is nézünk és bármilyen felületesen is
szemléljük a mai nemzedék tetteit és szavait, lehetetlen, hogy ne döbbentsenek
meg bennünket annak az erkölcsi dekadenciának a jelei,
melyet a körülöttünk élő férfiak és nők egyéni életükben és közösségi
mivoltukban egyaránt tanúsítanak.Vitathatatlan, hogy ennek a súlyos és szembeötlő bajnak a fő oka a
vallásnak, mint társadalmi erőnek a lehanyatlása – és a vallási intézmények
romlása ennek csupán külső kísérőjelensége. „A vallás a
legnagyszerűbb eszköz arra – írja Bahá'u'lláh –, hogy a világban
létrejöhessen a rend, és az összes benne élő békés megelégedettségben
lakozhasson. A vallás oszlopainak meggyengülése megerősítette a
tudatlanokat, és vakmerővé és önteltté tette őket. Bizony mondom,
mindaz, ami csökkentette a vallás magasztos állását, az ugyanolyan
mértékben növelte a gonoszok önfejűségét, s az eredmény nem lehet
más, csak anarchia.” „A vallás – jelenti ki egy másik Táblájában – a
világ népeit megvédő és jólétüket biztosító ragyogó fény és bevehetetlen
erőd, mivel Isten félése arra készteti az embereket, hogy ragaszkodjanak
ahhoz, mi jó, s kerüljék mindazt, mi rossz. Ha a vallás lámpását
eltakarnák, zűrzavar és felfordulás következne be, s megszűnnének
ragyogni a becsületesség, igazságosság, nyugalom és békesség fényei.”
„Tudd – írja másutt –, hogy a valódi bölcsek a világot az emberi
templomhoz hasonlították. Amint az emberi testnek szüksége van ruházatra,
úgy az emberiség testének is szükséges, hogy az igazságosság és
a bölcsesség köntösével díszítsék. Díszöltözéke a Kinyilatkoztatás,
melyre Isten méltatja az emberiséget.”Így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy amikor az emberi
eltévelyedés eredményeként az emberek szívében kihuny a vallás fénye,
s szándékosan elvetik maguktól az emberi templom ékének szánt isteni
eredetű Díszöltözetet, az emberiség sorsában rögvest szánalmas
hanyatlás következik be, nyomában mindazon rosszal, amit csak egy
önfejű lélek fel tud mutatni. Ilyen állapotok közepette a legrosszabb és
legvisszataszítóbb oldaláról tárulkozik fel az emberi természet
megátalkodottsága, az emberi viselkedés lealacsonyodása és az emberi
intézmények romlottsága és lepusztulása. Elaljasul az emberi jellem,
megrendül a bizalom, megereszkednek a fegyelem idegszálai, elnémul
a lelkiismeret szava, elhomályosul az illemtudás és a szégyenérzet,
eltorzul a kötelesség, az összetartás, a viszonosság és a hűség fogalma,
s fokozatosan megszűnik magának a békességnek, az örömnek és a
reménységnek az érzése is.Nos, elismerhetjük, hogy ilyen állapot felé közelednek mind az egyes
emberek, mind az intézmények. „Két embert sem lehet találni – írja
Bahá'u'lláh, amikor a tévelygő emberiség siralmas állapotáról elmélkedik
–, akikről elmondható, hogy külsőleg és belsőleg is egyek. A viszály
és rosszindulat mindenhol nyilvánvaló, annak dacára, hogy mindenki
harmóniára és egységre teremtetett.” „Meddig akar még az emberiség –
kiált fel ugyanebben a Táblájában – csökönyösségében megmaradni?
Meddig tart még az igazságtalanság? Meddig uralkodik még káosz és
zűrzavar az emberek között? Meddig torzítja még el a társadalom arcát
a viszály? A keserűség szelei fújnak, fájdalom, minden irányból, és a
harc, mely megosztja és kínozza az emberi fajt, naponta erősödik.”
A vallási türelmetlenség, a faji gyűlölködés és a honfiúi önteltség
újjáéledése; az önzésre, gyanakvásra, félelemre és fondorlatra utaló
egyre sokasodó jelek; a terrorizmus, a törvénytelenség, az ivászat és a
bűnözés terjedése; a földi hívságok, gazdagság és élvezetek iránt érzett
olthatatlan szomj és ezek lázas hajszolása; a családi összetartás gyengülése;
a szülői irányítás lazasága; a fényűző élet élvezeteibe való belemerülés;
a házassággal szemben kialakított felelőtlen magatartás, s
ami ebből következik, az egyre több válás; a művészetek és a zene elfajzása,
az irodalom megfertőződése és a sajtó romlottsága; a „dekadencia
prófétáinak” növekvő befolyása és terebélyesedő tevékenysége, akik
az élettársi kapcsolatot hirdetik, akik a meztelenkedés filozófiáját
prédikálják, akik az erényességet értelmiségi kitalációnak hívják, akik
tagadják, hogy a házasság szent és elsődleges célja a gyermeknemzés,
akik a vallást elítélik, mint a nép ópiumát, akik – ha hatalmukban
állna – az emberi fajt a barbárság és káosz állapotába vezetnék vissza
s végső kihalását idéznék elő – íme, ezek a főbb jellegzetességei annak
a hanyatlófélben levő társadalomnak, melyre vagy újjászületés vagy
pusztulás vár.Korunkban – mire a jövő történészei lehet, hogy úgy tekintenek
majd, mint annak a Nagyszerű Kornak a bevezetőjére, melynek aranyló
napjait még csak körvonalaiban sejthetjük – politikai értelemben is
hasonló hanyatlásnak lehetünk szemtanúi, és a felbomlás és a
zűrzavar nem kevésbé szembeötlő jelét láthatjuk.Az utóbbi években oly sok heves és erőszakos esemény feszítette a
társadalom politikai és gazdasági szerkezetét majdnem addig a pontig,
hogy az teljesen összeomlott, hogy ennek az általános áttekintésnek a
keretén belül nem is tehetünk kísérletet arra, hogy jellegüket kellő
módon értékeljük. Bármily súlyosak is voltak ezek a csapások, úgy
tűnik, csúcspontjukat még nem érték el, pusztító hatalmuk teljes erejét
még nem fejtették ki. Bármerre tekintünk és bárhogyan
vizsgálódunk is, az egész világ egy hatalmas, elgyengült, halódó
szervezet szomorú és szánalomra méltó képét mutatja, melyet
politikailag szaggatnak, gazdaságilag pedig fojtogatnak azok az erők,
miket már nem tud ellenőrizni vagy megérteni. Az emberiséget valaha
is sújtó legborzasztóbb csapás nyomán fellépő Nagy Gazdasági Válság,
a Versailles-i rendszer felbomlása, a legfenyegetőbb formájában jelentkező
militarizmus újjáéledése, valamint azoknak a nagyszabású
kísérleteknek és újsütetű intézményeknek a kudarca, melyek arra
vannak hivatva, hogy biztosítsák a népek, osztályok és nemzetek békéjét
és nyugalmát – mindezek keserű csalódást okoztak s kedvét szegték
az emberiségnek, melynek legtöbb reménye porrá zúzódott, életereje
fogyóban van, élete furcsa rendetlenségben folyik, egysége pedig
komoly veszélybe került.Az európai földrészen az engesztelhetetlen gyűlölet és az egyre
nagyobb mérvű versengés újra olyan szövetségekbe sorakoztatja fel
Európa balsorsú népeit és nemzeteit, melyek sorsszerűen siettetni fogják
azokat a szörnyű és kérlelhetetlen csapásokat, amikhez foghatót
vértanúságának hosszú története alatt az emberiség még nem
szenvedett el. Az észak-amerikai földrészen a gazdasági nyomor, az
ipari szervezetlenség, a kiegyensúlyozatlan gazdaság helyrebillentésére
irányuló sikertelen próbálkozások miatt érzett széleskörű elégedetlenség,
valamint az az aggódás és félelem, hogy politikailag belekeveredhetnek
mind az európai, mind az ázsiai ügyekbe – mindezek egy olyan
korszak árnyékát vetítik előre, ami talán a legválságosabbnak bizonyulhat
az Amerikai Köztársaság történetében. Keleti határvidékén
Ázsiát, mely még ma is nagymértékben újkori történelme egyik legsúlyosabb
csapásának a hatása alatt áll, támadják olyan erők, amelyek
azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy csak fokozni fogják azt a harcot,
amihez felszabadított népeinek növekvő nacionalizmusa és iparosítása
végső soron el fog vezetni. Afrika szívében véres, kegyetlen háború tüze
izzik, amelynek – végső kimenetelétől függetlenül – világon szétgyűrűző
hatása a legfelkavaróbb hatást fogja kiváltani az emberiség fajaira és
színesbőrű nemzeteire nézve.Nem kevesebb, mint tízmillió ember áll fegyverben, akik arra
vannak képezve, hogy hogyan kell használni a pusztítás
legborzasztóbb eszközeit, amiket a tudomány valaha is létrehozott;
háromszor ennyien elégedetlenkednek és mozgolódnak amiatt, hogy
idegen fajok és kormányok uralkodnak felettük; ugyanilyen hatalmas
azoknak az elkeseredett embereknek a serege, akik nem tudják előteremteni
maguknak azokat az anyagi javakat és szükségleteket, amiket
mások tudatosan elpusztítanak30; még ennél is többen vannak, akik
roskadoznak a fokozódó fegyverkezés súlya alatt és elszegényedtek
amiatt, hogy gyakorlatilag összeomlott a nemzetközi kereskedelem –
figyelembe véve ezeket a csapásokat, bizton állítható, hogy az emberiség
léte leggyötrelmesebb szakaszának a küszöbére érkezett.
30 Mivel kereslet híján nem tudták eladni a felhalmozódott óriási mennyiséget, az 192933-
as nagy gazdasági világválság idején a termelők és kereskedők például a gabonát
vagy a tengerbe öntötték, vagy mozdonyokat fűtöttek vele – a lektor
Ezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy egy kiváló európai államférfi
nemrégiben szántszándékkal ezt a figyelmeztetést tette közzé:
„Amennyiben Európában újabb nagyméretű háború fog kitörni, ez azzal
a következménnyel fog járni, hogy összeomlik az általunk ismert civilizáció.
Néhai Lord Bryce szavaival élve: 'Ha nem vettek véget a háborúnak,
a háború fog véget vetni nektek.'” „Szegény Európa ideggyengeségben
szenved ... – mondja egyik legnagyobb ma élő diktátora –, elvesztette
újjáépítő erejét, az összetartásra és a szintézisre irányuló létfontosságú
képességét. Egy újabb háború a végünket fogja jelenteni.”
„Valószínű – írja a keresztény egyház egyik legkiválóbb és legképzettebb
tekintélye –, hogy egy nemzetközi hatalom végleges megteremtéséhez
Európában egy újabb nagy összecsapásnak kell kitörnie. Ez a konfliktus
a szörnyűségesnél is szörnyűségesebb lesz, s nem kizárt, hogy a
ma élő nemzedék több százezer tagjának is vérét kell majd áldoznia.”
A leszerelési és gazdasági konferenciák csúfos kudarca; a tengeri
fegyverkezés korlátozásával kapcsolatos tárgyalások előtt tornyosuló
akadályok; a világ leghatalmasabb és legjobban felfegyverzett államai
közé tartozó két ország kivonulása a Népszövetségből és annak
tevékenységéből; a parlamentáris kormányzati rendszer rövidsége a
legújabb európai és amerikai fejlemények tükrében; az a tény, hogy a
kommunista mozgalom vezetői és képviselői nem képesek igazolni és
érvényesíteni a proletárdiktatúra oly fennen hirdetett elvét; az az ínség
és szükség, mellyel újabban a parancsuralmi államok uralkodói alattvalóikat
sújtják – mindezek a legkisebb kétséget kizáróan bizonyítják,
hogy a mai intézmények nem tudják kivédeni azokat a csapásokat,
melyek egyre inkább fenyegetik az emberi társadalmat. A rémülettel
eltöltött nemzedék joggal kérdheti: mivel tudnánk betömni azt a
szakadékot, amely nap mint nap nagyobb lesz, s amely bármely
pillanatban elnyeléssel fenyeget bennünket?A felbomlás, zűrzavar és csőd egyre sokasodó jeleitől minden
oldalon szorongatva, az élet szinte minden területéről származó
megfontolt férfiak és nők kezdenek kételkedni abban, hogy a mai formájában
megszervezett társadalom képes pusztán a maga erejére
támaszkodva kiszabadulni abból az ingoványból, melybe egyre jobban
belesüllyed. Az emberi faj egyesítésén kívül újra meg újra kipróbáltak
már minden rendszert, s mindegyik alkalmatlannak bizonyult. Háború
háborút követett, s számtalan konferenciát hívtak már össze és
tanácskoztak végig. Fáradságot nem kímélve tárgyaltak le, kötöttek
meg, illetve vizsgáltak felül szerződéseket, megállapodásokat és
szövetségeket. Kormányzati rendszereket próbáltak ki türelmesen,
szerveztek át és haladtak meg folyamatosan. Nagy gonddal terveztek
meg és pontos aprólékossággal hajtottak végre gazdasági újjáépítési
terveket. És mégis: válság válságot követett, s ennek megfelelően az
immáron veszélyes mértékben bizonytalan világ egyre gyorsabb
ütemben hanyatlik. A tátongó szakadék azzal fenyeget, hogy egyetlen
közös katasztrófa nyeli el a megelégedett és az elégedetlen nemzeteket,
a demokráciákat és a diktatúrákat, a tőkéseket és a bérből élőket, az
európaiakat és az ázsiaiakat, a zsidókat és a nem-zsidókat, a fehéreket
és a színesbőrűeket egyaránt. A cinikus megfigyelő azt mondhatná,
hogy a haragvó Gondviselés sorsára hagyta és visszavonhatatlanul
pusztulásra ítélte ezt a szerencsétlen bolygót. Kétségtelen, hogy a sokat
szenvedett és csalódott emberiség irányt tévesztett és – olybá tűnhet –
hitét és reményét vesztette. Vezetés nélkül és jövőtlenül táncol a katasztrófa
szélén. Úgy tűnik, egyfajta végzetszerűség uralkodott el rajta.
Sorsára úgy telepedik rá a mélyülő sötétség, amint zaklatott élete legsötétebb
szakaszának széléről egyre beljebb sodródik annak mélyére.
S mégis, miközben egyre gyűlik a homály, nem mondhatjuk-e, hogy
a nemzetközi látóhatáron időnként fel-felvillan a reménység sugara,
hogy oszlassa az emberiséget körülvevő sötétséget? Igaztalanok
vagyunk-e, ha kijelentjük, hogy a kizökkent hitek és zavarodott gondolatok
világában, a fokozódó fegyverkezéstől, engesztelhetetlen gyűlölködéstől
és ellenségeskedéstől terhes világban már látszik, hogy előrehaladnak
– bár még nehézkesen – azok az erők, melyek a korszellemmel
összhangban cselekszenek? Bár napról napra erősödik és izmosodik a
háború utáni nacionalizmus felzúdulása, a Népszövetség még csak csírájában
létezik, s a gyülekező viharfelhők ideig-óráig elhomályosíthatják
hatalmát és elpusztíthatják gépezetét, ez az intézmény mégis
rendkívül fontos irányban fejti ki tevékenységét. Az alapítása óta
elhangzott nyilatkozatai, kifejtett erőfeszítései és elvégzett munkája
azokat a diadalokat vetíti előre, melyeket ez a közelmúltban létrehozott
intézmény – vagy bármely más testület, amely esetleg ennek helyébe
fog lépni – aratni van rendelve a jövőben.Amióta a Népszövetség megalakult, ezen erőfeszítések középpontjában
az állt, hogy tető alá hozzanak egy általános biztonsági Megállapodást.
A Garanciális Szerződés, melyet fejlődése kezdeti szakaszában
tagjai megfontoltak és megtárgyaltak; a Genfi Jegyzőkönyvvel kapcsolatos
viták, melyek később heves ellentétek kirobbanásához vezettek
a nemzetek között mind a Népszövetség keretein belül, mind azon
kívül; az ezután felmerült javaslat az Európai Egyesült Államok
létrehozására és a földrész gazdasági egyesítésére; s végül, de nem
utolsósorban a tagok által alkalmazott büntető intézkedések – ezek
tekinthetők a Népszövetség eseménydús történetében a legfontosabb
mérföldköveknek. Vitathatatlan, hogy az emberiség történelmében
még nem volt arra példa, hogy a világ nem kevesebb, mint ötven állama
(valamennyien a Népszövetség tagjai) alapos megfontolás után
megnevezett és megbélyegzett volna egy agressziót, melyet véleményük
szerint tudatosan követett el egy tagtársuk, Európa egyik vezető hatalma;
hogy legtöbbjük beleegyezett volna abba, hogy az elítélt agresszor
ellen közös büntető intézkedéseket hozzanak; s hogy ennek a döntésüknek
igen nagy mértékben foganatot is tudtak volna szerezni. Az
emberiség történelmében első ízben tűzték ki komolyan célul, vitatták
meg és próbálták ki azt a kollektív biztonsági rendszert, melyet
Bahá'u'lláh előre láttatott s 'Abdu'l-Bahá kifejtett. A történelem folyamán
először ismertetett el hivatalosan és jelentetett ki nyilvánosan,
hogy ahhoz, hogy ez a kollektív biztonsági rendszer hatékonyan tudjon
működni, erőre és rugalmasságra van szükség – erőre, hogy megfelelő
erélyt tudjanak alkalmazni a rendszer hatékonyságának a biztosítására,
és rugalmasságra, hogy működésbe tudják hozni azt a gépezetet,
melyet arra hoztak létre, hogy szolgálja igaztalanul megsértett
támogatói törvényes igényeit és célkitűzéseit. Ez volt az első alkalom az
emberiség történelmében, amikor a világ nemzetei lépéseket próbáltak
meg tenni azért, hogy a kollektív biztonságot felvállalják, s szóbeli eltökéltségükön
túlmenően tényleges előkészületeket tegyenek a közös fellépés
érdekében. Ugyancsak nem fordult még elő eddig a történelemben,
hogy a közvélemény így támogatásáról biztosított volna egy
olyan ítéletet, amit a nemzetek vezetői és képviselői hoztak, s hogy
ennek a döntésnek a végrehajtása érdekében közös fellépésre vállalkoztak
volna.A legújabb nemzetközi fejlemények tükrében mennyire érthetőek és
prófétikusak kell legyenek Bahá'u'lláh szavai: „Egyesüljetek, ó föld
királyai, mert ezáltal fog a viszály vihara lecsillapulni közöttetek, és
találnak nyugalomra népeitek, ha azok közül valók vagytok, kik megértik.
Ha közületek bárki fegyvert ragad a másik ellen, forduljatok ellene
mindnyájan, mert ez nem más, mint nyilvánvaló igazságtétel.” „El
kell jönni az időnek – írja, előrevetítvén azokat a próbálkozásokat,
melyeknek ma szemtanúi vagyunk –, amikor világszerte felismerik egy
nagy, mindenkit átfogó gyűlés összehívásának kényszerítő szükségességét.
A föld uralkodóinak és királyainak is részt kell venniük ezen, és
a tanácskozásokban részt véve meg kell fontolják azokat a lehetőségeket
és eszközöket, melyek az emberek között megalapozzák a világ
Nagy Békéjét. ... Ha egy király fegyvert fog egy másik ellen, az összes
többinek együttesen ellene kell fordulni és ebben megakadályozni.”
„A világ uralkodóinak – fejti ki bővebben ugyanezt a témát 'Abdu'l-
Bahá – kötelező erejű szerződést kell kötniük s olyan szövetséget kell
létrehozniuk, melynek pontjai józanok, sérthetetlenek és véglegesek. Ezt
ki kell hirdetniük az egész világ előtt, majd meg kell szerezniük hozzá az
egész emberiség beleegyezését. ... Az emberiség összes erőforrását
mozgósítani kell, hogy e Legnagyobb Szövetség szilárdságát és
tartósságát biztosítsák. ... Ennek az ünnepélyes Szerződésnek úgy kell
meghatározni az alapvetését, hogy ha a későbbiek során valamely
kormány megszegné a szerződés bármely pontját, a föld összes
kormánya felléphessen, hogy teljes engedelmességre bírja, sőt, az egész
emberi faj egyként állhasson ki, hogy azt a kormányt minden rendelkezésre
álló erővel elpusztítsa.”Bármily példa nélkül állóak és nagyfontosságúak is az eddig elértek
az emberiség történetében, kétségtelen, hogy mindez még kimondhatatlanul
messze van azon rendszer alapkövetelményeitől, melyet
ezek a szavak előrevetítenek. Amint ellenzői állítják, a Népszövetségnek
még nincs meg az az egyetemes jellege, ami elengedhetetlen előfeltétele
annak, hogy tartós sikereket érjen el a nemzetközi viták hathatós
rendezésében. Létrehozója, az Amerikai Egyesült Államok, megtagadta,
s továbbra is távol tartja tőle magát, míg Németország és Japán –
akik pedig egykor legbefolyásosabb támogatói közé tartoztak – hátat
fordított az általa képviselt ügynek s kilépett tagjai sorából. Mások
azzal hozakodhatnak elő, hogy a Népszövetség eddigi döntései és cselekedetei
inkább csupán nemes gesztusoknak tekintendők, mintsem a
nemzetközi szolidaritás meggyőző bizonyítékainak. Megint mások azzal
érvelhetnek, hogy jóllehet megszületett egy megbélyegző ítélet és
elhangzottak az ebből következő ígéretek, a közös fellépés végülis nem
fogja elérni a végcélját, a Népszövetség pedig meg fog szűnni és el fog
tűnni azokban a csapásokban, melyek az emberiség egészére kell, hogy
végzetszerűen zúduljanak. Akárhogy is, az eddig már megtett lépések
jelentőségét nem szabad lebecsülnünk. Bármilyen szerepet is tölt ma
be a Népszövetség, bármi is legyen történelmi jelentőségű megbélyegző
határozatának az utóélete, s bármily csapások és kudarcok is várnak
rá a közeljövőben, el kell ismernünk, hogy egy ilyen fontos döntés
meghozatala az egyik legjelentősebb mérföldkő azon a hosszú és
küzdelmes úton, amely elvezeti céljához: ahhoz az állapothoz, melyben
a nemzetközi élet uralkodó eszméje az összes nemzet egysége lesz.
Ez a történelmi jelentőségű lépés azonban csupán halványan
pislákoló fény abban a sötétségben, mely a megbolydult emberiségre
ráborul. Az is lehet, hogy csupán múló felvillanás, röpke sugár a
mindinkább elmélyülő felfordulás közepette. A felbomlás folyamatának
könyörtelenül folytatódnia kell, és egyre jobban és jobban bele kell
marja magát egy összeomlófélben levő kor legbensőbb magvába. Sok-
sok szenvedésen kell még átesni, mielőtt az emberiség egymással
vetekedő nemzetei, hitei, osztályai és fajai összeolvadnak az általános
szerencsétlenség olvasztótégelyében s a kegyetlen megpróbáltatás tüzében
egységes közösséggé, egyetlen hatalmas, egyesített, tökéletes
összhangban működő rendszerré kovácsolódnak össze. Lehet, hogy
minden képzeletet meghaladóan szörnyűséges viszontagságok, korábban
nem is álmodott válságok és felfordulások, háborúk, éhínségek
és dögvészek fognak még pusztítani, mígnem egy semmivel sem törődő
nemzedék lelkébe belevésik azokat az igazságokat és elveket, melyeket
méltatlannak tartott arra, hogy felismerje és kövesse őket. Mielőtt a
tönkrement társadalom újjáépülne és újjászületne, építményét olyan
fájdalmas bénaság kell megtámadja és tovább rombolja, melyhez foghatót
még nem élt át.„A művészetek és tudományok tanult képviselői által oly gyakran
dicsért civilizáció – írja Bahá'u'lláh – nagy bajt fog hozni az emberekre,
ha megengedik, hogy túllépjen a mérsékletesség határain... A szélsőségekbe
hajszolt civilizáció éppolyan bőséges forrása lesz a rossznak,
mint volt a jónak, amíg mérsékelt korlátok között tartották... Közeleg a
nap, amikor lángja felemészti a városokat, amikor a Nagyság Nyelve hirdetni
fogja: 'Istené a Királyság, a Mindenhatóé, a Mindenek Felett Dicsőítetté!'”
„Attól a pillanattól – írja továbbá –, hogy a Súriy-i-Ra'ís31 kinyilatkoztatott,
mind a mai napig sem a világ nem csitult el, sem népeinek
szíve meg nem nyugodott... ”Betegsége a teljes reménytelenséghez közelít,
minthogy az igazi Orvost akadályozzák a gyógyír nyújtásában, míg
tudatlan felcsereket nagy becsben tartanak, kik teljes szabadsággal
cselekedhetnek. A széthúzás pora befedte az emberek szívét, és megvakította
szemüket. Nemsokára meg fogják látni annak következményeit,
mit kezük művelt Isten Napján.” „Íme a Nap – jelenti ki másutt –, mikor
a föld elmondja panaszát. A gonoszságot szítók terhelik, bár megértenétek...
31 Tábla Ali Pasához, a török Nagyvezírhez Akkóból – a lektor
A Kiáltó kiáltott és emberek ragadtattak el, oly nagy volt Haragjának
dühe. A bal kézre álló emberek siránkoznak és zokognak. A jobb
kézre állók nemes lakhelyen pihennek: kortyolják a Bort, mely maga az
élet, a Mindenek Felett Kegyelmes kezéből, és bizony ők az üdvözültek.”
A Legnagyobb Név közösségeKik mások lehetnének az üdvözültek, mint a Legnagyobb Név közössége,
melynek egész világra kiterjedő, folyamatosan megszilárduló tevékenysége
jelenti az egyetlen egységbe rendező folyamatot egy olyan
világban, ahol a világi és egyházi intézmények zöme felbomlóban van?
Valóban ők a „jobbkézre állók”, kiknek „nemes lakhelye” Bahá'u'lláh
Világrendjének az alapjaira épül – mely e leggyászosabb Napon az
örökkétartó üdvösség Bárkája. Háborgó korunk viharzása közepette a
föld összes népei közül egyedül ők képesek felismerni az Isteni Megváltó
Kezét, amely pályáját és sorsát megszabja. Csak ők tudják, hogy
csendesen növekedik az a rendezett világállam, amelynek szövedékét
ők maguk fonják.Fennkölt hivatásuk tudatában, bízván abban a társadalomépítő
erőben, mellyel Hitük rendelkezik, tántoríthatatlanul és rettenthetetlenül
folytatják erőfeszítéseiket azoknak a szükséges eszközöknek a
megteremtésére és tökéletesítésére, melyekben Bahá'u'lláh csíra-állapotban
lévő Világrendje érni és fejlődni tud. A világméretű Bahá'í
Közösség életét teljes mértékben ennek a lassú és csendben zajló építő
folyamatnak szenteli, amely a sebzett világ egyetlen reménye. Mert ezt
a folyamatot Isten megmásíthatatlan Szándékának az éltető hatása
serkenti, és Hite Igazgatási Rendjének a keretében fejlődik.
Eme rendkívül életerős és mindenre kiterjedő gyógyító Hatás, kovászként
működő Hatalom és összekötő Erő olyan világban jött létre,
kristályosodik ki intézményekbe, mozgósítja erőit és készül az emberiség
szellemi meghódítására és teljes megváltására, melyben a politikai
és társadalmi intézmények szerkezete megromlott, melynek látása elködösült,
melynek öntudata zavart, s melynek vallási rendszerei vérszegénnyé
lettek és elvesztették erkölcsi tisztaságukat és hatóerejüket.
Bár az eszméit megtestesítő embercsoport kicsiny, közvetlen és kézzelfogható
eredményei még elhanyagolhatóak, felmérhetetlen az a rengeteg
képesség, mellyel fel lett ruházva, s melyen keresztül arra rendeltetett,
hogy az egyes embert új életre keltse, a tönkrement világot pedig
újjáépítse.Egy zaklatott kor összes zaja és felfordulása közepette, valamint
annak ellenére, hogy vezetőit, intézményeit és követőit szüntelenül üldözték,
immáron közel egy évszázadig sikerrel őrizte meg azonosságát,
fokozta szilárdságát és erejét, tartotta fenn szerves egységét, őrizte meg
törvényei és elvei épségét, építette ki védvonalait, s terjesztette ki és
szilárdította meg intézményeit. Belülről és kívülről, közeli és távoli
országokból számos és hatalmas erő szervezkedett, hogy fényét kioltsa,
szent nevét eltörölje. Akadtak olyanok, akik elveit megtagadták, ügyét
gyalázatos módon elárulták. Mások a lehető legkegyetlenebb egyházi
átkok özönét zúdították rá, amik egyházi intézmények nekikeseredett
vezetői szájából valaha is elhangzottak. Megint mások olyan csapásokkal
sújtották és olyan megaláztatásokkal árasztották el, amilyeneket
csak hatalmuk teljében levő egyeduralkodók képesek megtenni.
A legtöbb, miben nyílt és titkos ellenségei reménykedhettek, az volt,
hogy késleltetik növekedését, és egy pillanatig elhomályosítják
szándékát. Ezzel valójában azt érték el, hogy életét megtisztították és
megnemesítették, még mélyebb rétegeket nyitottak meg, lelkét
megacélozták, intézményeit megmetszették, s egységét megerősítették.
Sohasem tudták elérni, hogy követői hatalmas táborában szakadás,
végleges törés keletkezzen.Ügyének árulói, langyos és gyáva támogatói elszáradt levélként
elhervadtak és lehullottak, ám sugárzását elhomályosítani vagy építményében
kárt okozni nem tudtak. Kívülről rátámadó legádázabb
ellenségeit elkergették a hatalomból, s a legmegdöbbentőbb módon értek
gyászos véget. Elsőként Perzsia nyomta el és szállt szembe vele.
Uralkodóinak nyomorúságos bukás lett osztályrészük, dinasztiájuk
összeomlott, nevüket elátkozták, szövetségesük, az összeomlófélben
levő államuk támaszául szolgáló hierarchia pedig minden tekintélyét
elvesztette. Törökország, amely három ízben száműzte Alapítóját s kegyetlen,
Élte végéig tartó börtönbüntetéssel sújtotta, történelme egyik
legborzasztóbb csapását szenvedte el és egyik legnagyobb kihatású forradalmát
élte át, a világ egyik leghatalmasabb birodalmából piciny
ázsiai köztársasággá zsugorodott össze, szultánságát eltörölték, dinasztiáját
megbuktatták, az iszlám leghatalmasabb intézményét jelentő
kalifaságát pedig megszüntették.Eközben a Hit, amit ily szörnyűségesen elárultak s ily kegyetlenül
támadtak, egyre gyarapította erejét, s az elszenvedett sebek ellenére
rendíthetetlenül és egységesen haladt előre. A csapások közepette hű
követőiben olyan eltökéltséget alakított ki, melyet semmilyen, még a
legnagyobb akadály sem tudott megbontani. Szívükben olyan hit
fényét gyújtotta ki, melyet még a legkegyetlenebb balszerencse sem
tudott kioltani. Olyan reményt ültetett szívükbe, melyet még a legelszántabb
erő sem tudott szétzúzni.Bahá'u'lláh Hite – amely magát immár nem mozgalomnak, közösségnek
vagy effélének nevezi (ezek az elnevezések igen igaztalanul illették
kibontakozófélben levő rendszerét), elhatárolja magát az olyan nevektől,
mint bábí szekta, ázsiai kultusz, a síita iszlám oldalhajtása
(aminek a tudatlanok és a rosszindulatúak gyakran beállították), és
nem fogadja el, hogy pusztán életfilozófiának, különböző gondolatrendszerekből
összeválogatott erkölcsi viselkedésrendszernek, vagy
akár új vallásnak tekintsék – ma már látható sikereket ér el abban,
hogy igazolja azt az igényét, hogy olyan Világvallásként kezeljék, mely
az idők teljességében az egész világra kiterjedő Világszövetség szintjére
emelkedik, ami egyszerre lesz az Alapítója által meghirdetett Legnagyobb
Béke eszköze és védnöke. E Hit nemhogy nem kíván felsorakozni
a számos más vallási rendszer mellé – melyekhez, ha hű kívánt maradni
valaki, óhatatlanul összeütközésbe került egy másik hittel, s ez
nemzedékek egész során át zavarta az emberiség békéjét –, hanem
minden követőjébe beleolt egy új szeretetet és valódi elismerést ama
egység iránt, mely a benne képviselt különböző vallások alapját képezi.
„Hatalmas öleléshez fogható ez – hangzik a királyi tanúságtétel a Hit
rangja és helyzete mellett32 –, amely egybegyűjti azokat, akik már régóta
vágynak a remény szavára. Elismeri az összes megelőző nagy Prófétát,
a többi hitet nem semmisíti meg, s az összes ajtót nyitva hagyja.”
„A bahá'í tanítás – írja a továbbiakban – a léleknek békét, a szívnek
reménységet ad. Azok számára, akik a bizonyosságot keresik, az Atya
szavai olyanok, mint amikor az ember a sivatagban hosszú gyaloglás
után kútra lel.” „Írásaik – tesz másutt tanúbizonyságot, amikor
Bahá'u'lláh-ról és 'Abdu'l-Bahá-ról beszél – a békéért elhangzó hatalmas
kiáltások, amelyek túlmutatnak minden határon, minden
viszályon, ami a szertartások és dogmák különbözősége miatt kitörhet.
... Bahá'u'lláh és fia, 'Abdu'l-Bahá csodálatos üzenetet adott át nekünk.
Nem erőszakkal hirdették, mivel tudták, hogy a magvában rejtező
örök igazság csírája gyökeret fog ereszteni és terebélyesedni fog.”
32 Mária román királynő tanúságtételéről van szó – a lektor
„Ha valaha Bahá'u'lláh vagy 'Abdu'l-Bahá nevéről hallotok – hangzik
utolsó kérése –, írásaikat ne taszítsátok el magatoktól. Kutassátok fel
Könyveiket, s engedjétek, hogy dicsőséges, békét hozó, szeretetet teremtő
szavaik és tanításaik beleivódjanak szíveitekbe, mint ahogy az
enyémbe is beleivódtak.”Alkotó, rendszerező és nemesítő erejénél fogva Bahá'u'lláh Hite különböző
fajokat, nemzetiségeket, vallásokat és osztályokat olvasztott
magába, melyek árnyékába húzódtak s ügyének rendíthetetlen hűséget
fogadtak. Követői szívét átalakította, előítéleteiket felégette, szenvedélyeiket
lecsitította, terveiket feldicsőítette, indítékaikat megnemesítette,
erőfeszítéseiket összehangolta, világlátásukat pedig megváltoztatta.
Megőrizvén hazafiúságukat s fenntartván kisebb fontosságú
hűségeiket, az emberiséget szerető emberekké, legvalóbb és legigazibb
érdekeinek eltökélt védelmezőivé tette őket. Miközben vallásaik isteni
eredetébe vetett hitüket nem csorbította, felruházta őket azzal a képességgel,
hogy meglássák ezen vallások alapvető céljait, felfedezzék értékeiket,
felismerjék egymásra épülésüket, kölcsönös egymástól való függőségüket,
teljes és egységes voltukat, s tudatában legyenek annak a
kapocsnak, ami ezeket a vallásokat e Hithez köti. Ebben az egyetemes
és az evilágin túlmutató szeretetben, amit a bahá'í hit követői éreznek
bármely fajhoz, valláshoz, osztályhoz vagy nemzethez tartozó embertársuk
iránt, nincs semmi titokzatosság, mint ahogy az sem állítható
róla, hogy mesterségesen alakították volna ki – önnön magától létezik
és valóságos. Azok, akiknek szívét Isten teremtő szeretetének éltető
ereje hevíti, teremtményeit az Ő kedvéért szeretik, s az Ő visszatükröződő
dicsőségének jelét látják minden emberi arcban.Ezekről a férfiakról és nőkről joggal állítható, hogy számukra „minden
más ország saját hazájuk, s saját hazájuk más ország.” Ne felejtsük
el, hogy ők Bahá'u'lláh Királyságának állampolgárai. Bár készek
arra, hogy teljes mértékben osztozzanak azokban a múlandó előnyökben
és örömökben, amiket e földi élet tud nyújtani, s teljes lendülettel
vetik bele magukat minden olyan tevékenységbe, amely itteni életükben
gazdagságot, boldogságot és békességet eredményez, sohasem téveszthetik
szem elől, hogy mindez csupán létezésük tovatűnő, nagyon
rövid szakaszát jelenti, s hogy akik ebben élnek, csupán zarándokok
és utasok, kiknek célja a Mennyei Város, hazája a soha nem szűnő
öröm és fényesség Országa.Annak ellenére, hogy lojálisak saját kormányaikhoz, mélyen érdek-
lődnek minden iránt, mi azok biztonságával és boldogulásával
kapcsolatos, buzgón részt kívánnak venni mindenben, mi azok legjobb
érdekeit előmozdítja, azt a Hitet, melyet Bahá'u'lláh követői
magukénak vallanak, szilárd meggyőződésük szerint Isten magasan a
politikai élet viharai, megosztottsága és ellentétei fölé helyezte. Hitüket
úgy fogalmazzák meg, hogy az lényegét tekintve politikamentes, jellege
szerint nemzetek feletti, szigorúan pártoktól független és teljesen
mentes a nacionalista ambícióktól, törekvésektől és szándékoktól. E
Hit nem ismer osztály vagy párt alapján történő megkülönböztetést.
Minden partikuláris érdeket, lettlégyen az személyes, területi vagy
nemzeti, habozás és köntörfalazás nélkül alárendel az emberiség
legfontosabb céljainak, mivel szilárd meggyőződése, hogy az egymástól
kölcsönös függőségben élő népekből és nemzetekből álló világban a
résznek az szolgálja leginkább javát, ami az egész javát is szolgálja, s
hogy az alkotórészek számára semmilyen maradandó előny sem jelentkezhet,
ha nem ismerik fel vagy figyelmen kívül hagyják az egész általános
érdekeit.Egyáltalán nem meglepő, hogy midőn az emberiség mai állapotát
vázolta fel, Bahá'u'lláh Tolla a következő nagy horderejű szavakat
nyilatkoztatta ki: „Ne az büszkélkedjen, aki hazáját szereti, hanem
inkább az, aki az egész világot szereti. A föld csak egy ország, és
minden ember ennek a polgára.” Majd: „Az igazán az ember, aki magát
ma az egész emberi faj szolgálatának szenteli.” „E magasztos szavak
által – fejti ki – felszabadított erővel friss lendületet kölcsönöz és új
irányt ad Ő az emberi szív madarának, és Isten szent Könyvéből
kitörölte a korlátozás és határok nyomát is.”Ezen túlmenően a bahá'iok szilárdan meg vannak győződve arról,
hogy Hitük semmilyen felekezethez vagy szektához nem kötődik, s
teljesen mentes bármilyen formájú, eredetű vagy tevékenységű egyházi
rendszertől. Nincs olyan egyházi szervezet, amely hittételeivel,
hagyományaival, korlátaival és egyedülálló látásmódjával minden
tekintetben megfelelne a bahá'í hit alapvető elveinek. Ugyanez
mondható el az összes létező politikai csoportosulásról, pártról,
rendszerről és programról is. Nyilvánvaló, hogy Bahá'u'lláh Hitének
minden lelkiismeretes követője minden további nélkül felvállalhat bizonyos
olyan elveket és eszményeket, melyek a politikai és egyházi intézményeket
áthatják. Ugyanakkor ezekkel az intézményekkel nem
vállalhat azonosságot, mint ahogy fenntartás nélkül nem támogathatja
azokat a hittételeket, elveket és programokat sem, melyekre ezek az
intézmények alapozódnak.Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ha egy Hit – melynek isteni
elrendelésű intézményeit törvényesen bejegyezték negyven országban,
ahol a kormányok érdekei és politikája folytonosan változik s napról
napra összetettebbé és zavarosabbá válik – megengedné, hogy követői
egyenként vagy szervezett tanácsaik útján belefolyjanak a politikai
életbe, akkor hogyan tudná sikerrel megőrizni tanításainak teljességét
és fenntartani hívei egységét? Hogyan tudná biztosítani, hogy
terebélyesedő intézményei erőteljesen, folyamatosan és békésen fejlődjenek?
Ha egy Hit – mely szervezetei révén egymással kölcsönösen
összeférhetetlen vallási rendszerekkel, felekezetekkel és hitvallásokkal
került kapcsolatba – megengedné, hogy követői idejétmúlt előírásokhoz
és doktrínákhoz csatlakozzanak, hogyan is várhatná el, hogy feltétlen
engedelmességet valljanak neki azok, akiket igyekszik bevonni isteni
elrendelésű rendszerébe? Hogy tudná elkerülni azokat a folyamatos
súrlódásokat, félreértéseket és ellentmondásokat, melyeket egy hivatalos
csatlakozás – ami más, mint az érintkezés – elkerülhetetlenül
kiváltana?Miközben Igazgatási Rendjük terebélyesedik és megszilárdul,
Bahá'u'lláh Ügyének támogatói kötelességüknek érzik, hogy ezeket az
irányadó és rendszerező elveket fenntartsák és éberen alkalmazzák. A
lassanként kikristályosodó Hit követelményei olyan feladatokat
szabnak számukra, melyek alól nem bújhatnak ki, s olyan felelősséget
rónak rájuk, melyet nem kerülhetnek meg.Arról a parancsoló szükségszerűségről sem feledkeznek meg, hogy
az alapelvek mellett betartsák és gyakorolják a Bahá'u'lláh által elrendelt
törvényeket is, hiszen ezek együttesen képviselik azon intézmények
alapvetését, melyekre Világrendje szerkezetének végső soron alapozódnia
kell. A keleti, s újabban a nyugati bahá'í közösségek is mindent
megtesznek – s ha kell, minden szükséges áldozatra készek –
azért, hogy bebizonyítsák ezen elvek és törvények hasznosságát és
hatásosságát, hogy a gyakorlatban valósítsák meg és alkalmazzák
őket, hogy megvédjék épségüket, megragadják és megértsék jelentésüket
és a belőlük fakadó következményeket, s hogy hozzájáruljanak terjesztésükhöz.
Már nem is lehet oly messze az a nap, amikor egyes keleti
országokban, ahol személyes ügyekben a vallási közösségek gyakorolják
az igazságszolgáltatást, a Bahá'í Tanácsokat esetleg felkérik
arra, hogy lássák el azokat a feladatokat és kötelességeket, melyek a
hivatalosan felállított bahá'í bíróságokra hárulnak. Ezek kapnak majd
felhatalmazást arra, hogy a házassággal, válással és örökléssel kapcsolatos
ügyekben saját hatáskörükben és a civil hatóságok jóváhagyásával
végrehajtsák és alkalmazzák azokat a törvényeket és előírásokat,
melyek Legszentebb Könyvükben konkrétan le vannak fektetve.
A VILÁGCIVILIZÁCIÓ KIBONTAKOZÁSAEzeken az irányultságokon és tetteken kívül, melyek fejlődése során
most tárulkoznak fel, Bahá'u'lláh Hite más területeken is – és
mindenütt, ahová fényének ragyogása behatolt – bebizonyította
összetartó képességének, integráló hatalmának és legyőzhetetlen
szellemének az erejét. Az Áhítat Házának megépítése és felszentelése
az észak-amerikai kontinens szívében; igazgatási központjainak
létrehozása és megsokszorozódása szülőföldjén és a környező országokban;
az intézményei testületi életét biztosító és szabályozó jogi eszközök
kidolgozása; a kellő anyagi és kulturális források megteremtése
minden földrészen; az alapítványi tulajdonok, melyeket maga teremtett
elő a világközpontjában található Szentélyei közvetlen környezetében;
az erőfeszítések, melyek Alapítói írásainak összegyűjtése, hitelesítése
és rendszerezése érdekében történnek; az arra irányuló lépések, hogy
bahá'í tulajdonba kerüljenek azon történelmi helyek, melyek
kapcsolatban állnak Előfutárának, Alapítójának, hőseinek és
vértanúinak az életével; az alapozó munka, melyet azért végeznek,
hogy fokozatosan kialakítsák majd felállítsák oktatási, kulturális és
humanitárius intézményeit; az erőteljes erőfeszítések, melyek célja,
hogy fiataljai világméretű tevékenységének jellegét meghatározzák,
lendületét fenntartsák és azt összehangolják; a rendkívüli életerő,
mellyel bátor védelmezői, megválasztott képviselői, utazó tanítói és
úttörő tisztségviselői ügye érdekében szót emelnek, határait kiterjesztik,
irodalmát gazdagítják, szellemi győzelmeinek és diadalainak az
alapját pedig erősítik; az, hogy bizonyos esetekben sikerült elérni, hogy
a polgári hatóságok elismerjék helyi és országos képviseleteiket, melyeknek
így módjuk nyílt arra, hogy hivatalosan bejegyeztessék
tanácsaikat, létrehozzák a hozzátartozó intézményeket s megvédjék
javaikat; azok a kedvezmények, melyekben ugyanezen hatóságok részesítették
szentélyeit, szent épületeit és oktatási intézményeit; az a
lelkesedés és elszántság, mellyel néhány sokat üldözött és szenvedett
közösség újra munkához látott; azok a spontán tisztelgések, melyekkel
királyok, hercegek, államférfiak és tudósok adóznak ügyének dicső
volta s Alapítóinak lelki nagysága előtt – ezek, miként számos más eset
is, kétséget kizárólag bizonyítják Bahá'u'lláh Hitének életerejét és
képességét arra, hogy szembeszálljon azokkal a bomlasztó hatásokkal,
melyek a vallási rendszereket, az erkölcsi normákat és a politikai és
társadalmi intézményeket sújtják.Ez az egész világra kiterjedő Rendszer, ez a sokszínű és szoros
Testvériség – melynek oldalágai és ragyogó fényei Izlandtól Tasmániáig,
Vancouver-től a Kínai Tengerig terjednek – minden férfiba és nőbe, kit
ügyének megnyert, olyan hitet, reménységet és életerőt önt, amit ez az
önfejű nemzedék már rég elveszített s képtelen visszaszerezni. Azok,
kik e zűrzavarral teli világ közeljövőbeni sorsát meghatározzák, kik felfordulásáért,
félelmeiért, kételyeiért és nyomoráért felelősek, jobban
tennék, ha zavarodottságuk közepette a Mindenható – számukra is
elérhető – megváltó kegyelmének bizonyságaira tekintenének, s azokon
alaposan elgondolkoznának, hiszen ez a kegyelem enyhítheti terheiket,
megoldhatja tanácstalanságukat s bevilágíthatja útjukat.
Isteni büntetésAz egész emberiség panaszosan nyög és várva várja, hogy egységre
vezessék s véget érjen régóta tartó vértanúsága. Ennek ellenére
makacsul elutasítja, hogy befogadja a fényét s elismerje a korlátlan
uralmát annak az egyedüli Hatalomnak, mely képes arra, hogy megszabadítsa
kötelékeitől s megmentse attól a borzalmas csapástól, mely
elnyeléssel fenyegeti.Bizony, baljóslatúan hangzik Bahá'u'lláh hangja, amely ezen
prófétai szavakból hallatszik: „Ó ti, a világ népei! Tudjátok meg, hogy
valóban eddig nem ismert csapás méretik rátok, és keserves büntetés
vár rátok. Ne gondoljátok, hogy tetteitek, miket elkövettetek, kitöröltettek
az Én szemem elől.” Majd: „Határidőt adtunk néktek, ó népek. Ha a
kijelölt óráig nem fordultok Isten felé, Ő bizony erővel megragad titeket,
és súlyos csapásokat fog rátok mérni minden oldalról. Mily szigorú
valóban a büntetés, mellyel Uratok fog akkor titeket büntetni!”
Vajon elkerülhetetlen-e, hogy a már most is megkínzott emberiség
még nagyobb szenvedéseken menjen át, mielőtt ezek megtisztító hatása
felkészítené arra, hogy belépjen a földön isteni akaratból megvalósulandó
Mennyei Királyságba? Vajon az emberiség történelmének ily
hatalmas, páratlan és ragyogó korszakát akkora emberi katasztrófának
kell-e bevezetnie, ami a római civilizáció szörnyű bukásához hasonlítható
a keresztény korszak első évszázadaiban – sőt még annál is
nagyobb? Vajon az emberi fajt felforgató és megrázó hatalmas megrázkódtatásoknak
kell-e bekövetkezniük, mielőtt Bahá'u'lláh elfoglalhatja
trónusát az emberek szívében és a tömegek tudatában, mielőtt vitán
felül álló hatalmát mindenütt elismerik, s Világrendjének nemes épületét
felépítik és létrehozzák?Immár a múlté a csecsemő- és gyermekkor hosszú korszaka, melyen
az emberiségnek át kellett esnie. Az emberiség ma azt a forrongó
A VILÁGCIVILIZÁCIÓ KIBONTAKOZÁSAidőszakát éli, amely mindig is a fejlődés legviharosabb korszakához, a
serdülőkorhoz kötődött, mikor a fiatalság féktelensége és hevessége
eléri tetőpontját. Ez fokozatosan át kell adja majd helyét annak a
nyugalomnak, bölcsességnek és érettségnek, amely a felnőttkorra jellemző.
Az emberi faj ekkor fog eljutni az érettség azon fokára, ahol
majd birtokába juthat mindazon erőnek és képességnek, melyre fejlődésének
végezetül alapozódnia kell.Annak a szintnek, amely felé az emberi társadalom közeledik, a fő
ismérve az egész emberiség egyesítése. Már sorra kipróbáltatott és
létrehozatott a családi egység, a törzsi egység, a városállami egység és
a nemzeti egység. A meggyötört emberiség most a világegységre vágyik.
A nemzetépítés véget ért. Az állami hatalomban mindig is benne rejlő
zűrzavar a tetőpontja felé közeledik. Az éretté váló világnak el kell
vetnie ezt a bálványt, fel kell ismernie az emberi kapcsolatok egységét
és teljességét, s mindörökre meg kell teremtenie azt a gépezetet, amely
a leginkább megtestesíti életének ezt az alapelvét.
„Új élet pezsdül most a föld minden népében – jelenti ki Bahá'u'lláh
–, és mégsincs senki, aki okát feltárta és célját megfejtette volna.” „Ó, ti,
emberek gyermekei! – szól nemzedékéhez – Isten Hitének és az Ő
Vallásának alapvető célja, hogy az emberi faj érdekét védje, egységét
előmozdítsa... Ez az egyenes Ösvény, a kijelölt és mozdíthatatlan alapzat.
Ami erre az alapzatra épül, annak szilárdságát a világ változása és
forgandósága soha meg nem csorbíthatja, számtalan évszázad
leforgása sem fogja szerkezetét aláásni.” „Az emberiség jóléte, békéje és
biztonsága elérhetetlen – állapítja meg –, hacsak és mígnem egysége
szilárdan meg nem alapíttatik.” „Olyan erőteljes az egység fénye –
hangzik újabb tanúságtétele –, hogy képes beragyogni az egész földet.
Az egy igaz Isten, Ki minden dolgok tudója, Maga tesz bizonyságot e
szavak igazságáról. ... E cél felülmúl minden más célt, e törekvés
minden törekvések fejedelme.” „Ő, Ki Uratok, a Mindenek Felett Irgalmas
– írja továbbá másutt –, szívében azt a vágyat élteti, hogy az egész
emberi fajt egy léleknek és egy testnek lássa. Siessetek, hogy elnyerjétek
részeteket Isten nagy kegyéből és irgalmából ezen a Napon, mely
elhomályosít minden más teremtett Napot.”Az emberi faj Bahá'u'lláh által prófétailag előre látott egysége feltételezi
egy világközösség létrehozását, melyben szorosan és tartósan egyesül
az összes nemzet, faj, vallás és osztály, s melyben egyértelműen és
teljeskörűen biztosítják tagállamainak az autonómiáját, és az azokat
alkotó egyes emberek személyes szabadságát és javaslattételi jogát.
Amennyire a jelenből nézve előre tudjuk vetíteni, ebben az államközösségben
működnie kell majd egy világszintű törvényhozó testületnek,
melynek tagjai az egész emberiség meghatalmazottjaiként a legfelső
szinten rendelkeznek az összes tagnemzet minden javai felett, s olyan
törvényeket hoznak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy szabályozzák az
összes faj és nép életét, kielégítsék igényeiket, és egyengessék kapcsolataikat.
Egy nemzetközi Haderő által támogatott globális végrehajtó
hatalom fogja végrehajtani azokat a döntéseket és fog érvényt szerezni
azoknak a törvényeknek, melyeket ez a világszintű törvényhozói testület
hoz, s ez fogja biztosítani az egész államközösség szerves egységét. Bármilyen
vitás kérdésben, amely ennek az egyetemes rendszernek a különböző
részei között felmerülne, egy világbíróság fog kötelező erejű és
jogerős ítéletet hozni. Kidolgozzák majd a világkommunikáció rendszerét,
mely az egész bolygóra ki fog terjedni, mentes lesz a nemzeti akadályoktól
és korlátoktól, és bámulatos gyorsasággal és tökéletes
pontossággal fog működni. A világcivilizáció idegközpontjának a
szerepét egy világváros fogja betölteni, mely felé áramlanak majd az
egyesítő életerők, s melyből erőt adó hatás fog kisugározni. Vagy
létrehoznak, vagy a létező nyelvek valamelyikéből kiválasztanak egy világnyelvet,
és ezt az államszövetségbe lépett összes nemzet minden iskolájában
az anyanyelv mellett fognak tanítani. Világírás, világirodalom,
egységes és egyetemes pénz-, súly- és mértékrendszer fogja egyszerűbbé
tenni és elősegíteni az emberiség fajai és nemzetei közötti kapcsolattartást
és megértést. Ebben a világtársadalomban kibékül egymással,
együttműködik és zökkenőmentesen fejlődik majd a tudomány és a
vallás, az emberi lét két leghatalmasabb ereje. A sajtó – azzal együtt,
hogy teljes teret enged az emberiség soraiban felbukkanó különböző
nézeteknek és véleményeknek – már nem lesz kitéve az önös (egyéni
vagy csoportos) érdekek rosszindulatú manipulációinak, s megszabadul
az egymással vetekedő kormányok és népek befolyásától. Megszervezik
a világ gazdasági forrásait, feltárják és teljes mértékben hasznosítják
nyersanyagforrásait, piacait összehangolják és fejlesztik, a termékek
elosztását pedig igazságosan szabályozzák.Eltűnnek a nemzeti ellenségeskedések, gyűlölködések és cselszövések,
a fajgyűlölet és faji előítélet helyébe a fajok egymás iránti szeretete,
megértése és együttműködése fog lépni. Végleg megszűnnek a vallási
viszályokat kiváltó okok, teljesen felszámolják a gazdasági korlátokat
A VILÁGCIVILIZÁCIÓ KIBONTAKOZÁSAés korlátozásokat, s eltörlik az osztályok között meglévő túlzott
különbségeket. Eltűnik majd a nyomor, illetve a túlzott vagyonfelhalmozás.
A gazdasági vagy politikai háborúkra pazarolt hatalmas
energiát olyan célokra fogják hasznosítani, melyek hozzájárulnak a
találmányok számának növekedéséhez, a műszaki haladáshoz, az
emberiség termelékenységének a fokozódásához, a betegségek felszámolásához,
a tudományos kutatások kibővítéséhez, az általános egészségi
színvonal emeléséhez, az emberi elme csiszolásához és műveléséhez,
bolygónk ma még nem is sejtett s nem is használt erőforrásainak
a feltárásához, az emberi élet meghosszabbításához, s minden
olyan eszköz kialakításához, mely serkentőleg hat az egész emberi faj
értelmi, erkölcsi és szellemi életére.Egy világméretű szövetségi rendszer, mely az egész föld felett uralkodik
s megkérdőjelezhetetlen hatalommal rendelkezik a föld elképzelhetetlenül
hatalmas kincsei felett, mely elegyíti és megtestesíti magában
Kelet és Nyugat eszméit, mely megszabadul a háború átkától és az
azzal együtt járó nyomorúságtól, mely minden erejével azon van, hogy
a bolygónkon található összes energiaforrást kiaknázza, melyben az
Erő a Jog szolgálólánya, melynek életét az tartja mozgásban, hogy
egyetemesen elismerik az egyetlen Istent s ragaszkodnak egyetlen közös
Kinyilatkoztatáshoz – íme, e cél felé mozog az élet egyesítő erői által
hajtott emberiség.„A senkihez sem fogható Ág megnyilvánulásának a Napján – jelenti
ki 'Abdu'l-Bahá – az lesz az egyik legjelentősebb esemény, amikor az
összes nemzet között a magasba emelik Isten Lobogóját. Ez azt fogja
jelenteni, hogy az összes nemzet és faj össze fog gyűlni ennek az Isteni
Lobogónak az árnyéka alatt – ami nem más, mint maga az Isteni Ág – s
egyetlen nemzetté fog válni. Megszűnik a vallások és felekezetek közötti
ellentét, fajok és népek gyűlölete, valamint a nemzetek közötti
különbségek. Az összes ember egy vallást fog követni, egy közös hite
lesz, egy fajjá keveredik össze s egy népet fog alkotni. Mindnyájan egy
közös hazában – bolygónkon – fognak lakni.” „A létezés világában az
isteni hatalom Keze most szilárdan lerakta ennek a legmagasabb fokú
jótéteménynek és csodálatos ajándéknak az alapjait. Minden, ami e
szent ciklusnak a legmélyén rejtőzik, fokozatosan meg fog jelenni és
nyilvánvalóvá fog válni, hiszen most még csak növekedésének az elején,
s jelei kinyilatkoztatásának a hajnalán vagyunk. Mielőtt ez az évszázad
és ez a korszak befejeződne, világossá és egyértelművé válik, hogy
mennyire csodálatos volt az a kikelet, s mily mennyei volt az az ajándék!”
Nem kevésbé lenyűgöző a legnagyobb héber prófétának, Ézsaiásnak
a látomása, melyben 2500 évvel ezelőtt megjósolta, hogy érettsége állapotában
milyen sors vár az emberiségre: „(Az Úr) Ítéletet tart a
nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak,
lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást
többé nem tanul.33... Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, Hajtás
sarjad gyökereiről.34... Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével
megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve
pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével
hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek...35 A
kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a
mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét.Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld
az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.”36
Hasonlóképpen tanúskodott a Jelenések Könyvének írója is, amikor
előre megmutatta azt az ezeréves dicsőséget, melyet a megváltott, örvendező
emberiség fog meglátni: „És láttam új eget és új földet, mert az
első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És én János a
szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az
Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: »Íme, az
Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek,
és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről,
és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem
lesz többé, mert az elsők elmúltak.«”37Kétségbe vonhatja-e valaki, hogy ez a beteljesedés – az emberi faj
nagykorúvá válása – egy olyan világcivilizáció kezdetét kell jelezze,
melyhez foghatót emberi szem még nem látott, emberi elme még el nem
képzelt? Akad-e olyan ember, aki képes lenne felfogni, hogy kibontakozása
során ez a civilizáció isteni rendelésből milyen magasztos szintet
fog elérni? Ki tudná felbecsülni azokat a magasságokat, melyekbe a béklyóitól
megszabadított emberi értelem fog felszárnyalni? Ki tudná elképzelni
azokat a birodalmakat, melyeket az emberi szellem Bahá'u'lláh
dicsősége teljében ragyogó, kiáradó fényétől éltetve fel fog fedezni?
33 Biblia, Ézs 2:4E témát jobban nem is tudnánk összefoglalni, mint Bahá'u'lláh
most következő szavaival, melyekkel Hite aranykorát vázolta fel – azt a
kort, melyben a föld az északi sarktól a déliig az Abhá Paradicsom
szavakkal le nem írható ragyogását tükrözi majd vissza: „Ez az a Nap,
mikor semmi más nem látható, csak az Urad, a Kegyelmes, a
Legbőkezűbb orcájáról sugárzó Fény ragyogása. Bizony, Mi ellenállhatatlan,
mindent lebíró uralmunknál fogva minden lelket elmúlásra
késztettünk. Majd egy új teremtést hívtunk létre az emberek iránti
kegyelmünk jeléül. Én valóban a Mindenek Felett Kegyes, az Örök Úr
vagyok. Ez az a Nap, mikor a láthatatlan világ emígyen kiált: 'Mily áldott
vagy te föld, mert Istened zsámolyává tétettél, és hatalmas Trónusa
talapzatául választattál!' A dicsőség birodalma pedig így szól: 'Bárcsak
életem áldozhatnám érted, mert Az, Ki a Mindenek Felett Kegyelmes
által Szeretett rajtad alapította meg uralmát Nevén keresztül, mely
megígértetett minden dolgok számára, mind a múltban, mind a jövőben.'”
SHOGHI